28. Komplex
biokémiai rendszerek építhetők fel egyszerűbb rendszerekből a
természetes kiválasztás révén. Így egy fehérje "története"
egyszerűbb organizmusokon keresztül nyomon követhető.
/A gond az, hogy nincsenek egyszerűbb rendszerek, csak a
bonyolultságnak a fokozatai vannak. A természetes kiválasztódás
pedig nem vonatkozhat azokra az élőlényekre, amikben utólag
történik, tehát a kezdeti élőlényekre, amik genetikailag
programozottan képesek alkalmazkodni a környezeti változásokhoz.
Tehát
amely élőlényekben először kiválasztódási folyamat megy
végbe, azok kiválasztódás előtti élőlények. Ezeket nevezi
egyszerűbb rendszereknek. Ha a szerves molekulák annyira
összetettek, hogy képződésüket nem lehet megmagyarázni
véletlen, spontán, nem megtervezett folyamatokkal, akkor a komplex
biokémiai rendszer, mint szerves sejt, miféle egyszerűbb
rendszerből épül fel – ráadásul a természetes kiválasztás
révén?
A
sejt a legösszetettebb és legelegánsabban megtervezett rendszer,
aminek az ember valaha is
tanúja
volt. A sejtek belsejében lévő milliárd biokémiai molekula
hihetetlenül intelligens lényként viselkedik. Nem csak az
intelligens kódolással, hanem a kód másolási képességével, a
kódból fehérje előállítási képességével is rendelkezik,
továbbá a sejtosztódás különböző lépéseinek megtételére,
tápanyag felvételére és feldolgozására is alkalmasnak kell
lennie. A legegyszerűbb sejt is tele van mechanikai szerkezetekkel,
mikrorobotokkal.
A
legegyszerűbb sejt is rendkívül bonyolult, amelynek működését
sok ezer kutatónak, több évtizedes munkával sem sikerült
megértenie. A legegyszerűbb sejt is olyan tervezettséget,
technológiát tartalmaz, amely meghaladja az emberi tudományt és
az embernél nagyobb intelligenciát feltételez!
Ezekből
az állítólag egyszerű sejtrendszerekből épül fel a szövet,
mint komplex biokémiai rendszer, amely nagyon sok hasonló sejt
szervezete. Csakhogy itt az van, hogy a bonyolult még bonyolultabbá
válik /sejt, szövet, szerv, szervrendszer, szervezet/, és ha az a
bonyolultság, ami alul van, nem alakulhat ki magától, hogy
gondolja, hogy a még bonyolultabb igen? Ha az evolúció egyik
fontos lépése megtörténik, az apró lépések sorozatává teszi
a történést. Valóban?
Csakhogy
nem történt meg: „...ahhoz, hogy egy nukleinsav /DNS = az
élőlények örökítőanyaga/ létrejöjjön, egészen
minimális az esély – tíz a mínusz 158-on.” A spontán
kialakulás rolója lehúzva, innentől csak az evolúciós fantázia
burjánzik cunami szinten és mértékben. Na de hogyan történhettek
meg mégis a dolgok? Ahogyan mi magyarázzuk!
És
hogyan magyarázzák? A
Földön minden élet egy egysejtű szervezetből fejlődött ki,
amely nagyjából 3,5 milliárd évvel ezelőtt élt, és Darwin
szerint "univerzális közös őse" minden ma élőnek. A
fehérjeevolúció vizsgálatai szerint az ezt megelőző fehérjék
evolúciós viszonyai föltérképezhetők.
Azt
mondja, a fehérje „története” nyomon követhető. Annyiban
követhető nyomon, hogy bonyolultabb komplexumok működését
figyelheti meg, de nem azt, hogy ezek hogyan fejlődnek ki egymásból
csak úgy, ad hoc, hirtelen spontán, hanem a történéseket
összeköti egyetlen evolúciós folyamattá. Mit amikor egy prérit
lefotóz valaki 10 évenként, először csak pusztaság látható,
azután minden képkockán egyre több ház, végül egy kész város.
Aztán ráfogja, hogy ezek egymásból fejlődtek ki. Mint
megjelennek a diaképek az önjáró diavetítőn. Ezt hirdetik az
evolucionisták.
Összegyúrnak
egyetlen összefüggő folyamattá olyan dolgokat, amiket külön-külön
meg kell alkotni és precízen össze kell kötni, hihetetlen tervező
és kivitelező munka által. Pontosan a folyamatok mögötti
szellemet tagadják, ugyanakkor persze a kaptafára húzott cipőjük
mögött a susztert nem tagadják, mert akkor a cipőjük sosem
készülne el.
Dr.
Michael Denton „egyszerűen észjárásnak” nevezi /ezt/, azaz,
/ami/ sértés az intelligenciára! J. Craig Venter alázatról
beszélt a Live Science és a Phys.org cikkében: „Azt mutatjuk
meg, hogy mennyire összetett az élet még a legegyszerűbb
szervezetek esetén is.“ „Ilyen tekintetben az eredmények
alázatra visznek.“ [6.] [7.]
Egyébként
a fehérjék genetikai utasításra épülnek fel, azonkívül és
azon felül minden további evolúciós lehetőség általa
korlátozva, befolyásolva és irányítva van. Tehát aki az
evolúció építészeti kvalitásaira kíváncsi, tudakozza a
génekben, és a termodinamika meghatározott mintáiban, ott vannak
meg írva a szabályok. Meg hogy még mindig vannak konok egysejtűek,
amelyek nem hódoltak be az evolúciós filozófiának./
28.
Kérdéskör: Komplex
és egyszerű rendszer között hogyan lehet különbség, ha
mindkettő rendszer? Akkor nem rendszert épít, hanem komplexitást
növel. Annyival komplexebb egy rendszer a másiknál, amennyivel
több információ van benne, ami a komplexitást biztosítja.
Komplexitás növeléshez rendszer alkatrészeket kell létrehozni.
Ha meg rendszer alkatrészeket hoz létre, azokat mind bele kell
illeszteni a felépítendő rendszerbe, és amíg nem építi be,
hogyan működik a/z új/ rendszer?
Egy
rendszerből hogyan épít fel egy másik rendszert – gyakorlatilag
genetikai információ növelés nélkül? Honnan veszi a genetikai
információ többletet /rendszerkövetelmény szerinti szervek,
lábak, szárnyak, sejtszinten illeszkedő funkció-alkalmazások/?
Egy történet nyomon követése hogyan történhet történeti
események növekedése nélkül? Amőbából ember, mikrobából
mikrobiológus? Egy történet állítása, meg az állítás
történése között csak annyi különbség van, mint a fikció meg
a valóság között.
A
történetet ugyan hozzáadják, mert van rá fantáziájuk, de a
rendszerépítéshez létező alkatrészek szükségesek, amiket a
természetes kiválasztódás kiválaszt ugyan, ha részei egy működő
rendszernek, de nem hoz létre, mivelhogy nem az a funkciója. A
természetes kiválasztódás nem csikarja ki azokat, amik nincsenek,
hanem átengedi vagy kiszűri azokat, amik vannak. Nem a jegyszedő
tölti meg a színháztermet, hanem csak beengedi azokat, akiknek
érvényes jegyük van az előadásra.
29. A
pofátlan halak egyszerűbb hemoglobinnal rendelkeznek, mint a pofás
halak, amelyek viszont egyszerűbb hemoglobinnal rendelkeznek, mint
az emlősök.
/Amint a teherautónak nagyobb és szélesebb a kereke, mint a
személyautónak. De mégsem abból fejlődött ki, hanem más
tervezés, más konstrukció./
29.
Kérdéskör:
Ha minden bonyolult dolognál egyszerűbb a kevésbé bonyolult,
akkor ez /a bonyolultság foka/ hogyan befolyásolja a bennük
végbemenő folyamatot, és nem a bennük részt vevő alkatrészek
mennyiségét?
30. A
bonyolult molekuláris rendszerek fejlődése többféle módon
történhet. A természetes szelekció egy rendszer egyes részeit
egyesítheti egy funkcióra egyszerre, majd egy későbbi időpontban
újra egyesítheti ezeket a részeket más komponensrendszerekkel,
hogy létrehozzon egy más funkciójú rendszert. A géneket meg
lehet sokszorosítani, megváltoztatni, majd a természetes szelekció
révén felerősíteni. A véralvadást eredményező komplex
biokémiai kaszkádot ilyen módon magyarázták.
/Egy rendszer részeinek egyesítése más komponensrendszerekkel
csak az evolúcióban megy magától. Bármilyen iparágban ezt
precízen megtervezik, de ennek szerintük nincsen létjogosultsága
– mármint a tervezésnek.
Apropó,
rendszeregyesítés. Az evolúció állítása szerint
a komplex biológiai struktúrák egyszerű változásokon keresztül
fejlődhetnek új funkciók ellátására, amelyek idővel
felhalmozódnak. Ezek az új sejttípusok, szervstruktúrák
és funkciók növelik az élőlény alkalmasságát vagy
reprodukciós sikerét. Na és miből épülnek fel? Állításuk
szerint a
meglévő szövetek újbóli felhasználásával, a
meglévő testrészek újbóli elhelyezésével.
Ugyanakkor minden
egyes ma létező szerv minden egyes korábbi formája a maga
idejében is kész szerv volt. A maga idejében, a maga környezetében
ellátott egy funkciót, ami elősegítette az egyed életben
maradását.
Na
és honnan vannak a meglévő testrészek, amik már készen voltak?
Az
első gerincesek, köztük a korai emlősök, tojásokat raktak. Az
ad hoc létező tojásrakástól indítja a méhlepény kifejlődését.
Ugyanezen analógia szerint a
számítástechnika az 1960-as évek szobaméretű beállításaitól
olyan kicsi számítógépek képernyőjévé fejlődött, mint egy
óralap. A szobaméretű a kész szerv? Honnan van? A tojásrakó
élőlény és a tojásrakás képessége honnan van?
Az
evolúció magától értetődőnek veszi, hogy bizonyos dolgok
idővel kifejlődnek bizonyos dolgokból, amelyek komplexebbé váló
felépítésük segítségével jobban teljesítenek, és az
evolúciós ranglétrán feljebb jutnak, egészen az emberig.
Amiből
viszont építkeznek, azok csak úgy megjelennek maguktól, ráadásul
teljesen kész, kifejlett formában. Innentől kezdve bármi
fejlődik, rögtön készen is van. A funkcióellátásban nincsenek
hézagok.
De
vegyük már észre, hogy a kezdetben készre teremtett fajokat
manipulálják /amiknek az eredetéről fogalmunk nincsen, az nem
képezi az evolúció tárgyát/, azokat önfejlesztik tovább.
/Ahogyan a katolikus magára a keresztet hányja, úgy hányja magára
az élőlény az egyre komplexebbé váló formákat. Nem véletlenül
van az evolúció által összefonódás közöttük!/ Csakhogy
fejlesztésről szó sincs, hanem a fosszíliák általuk behatárolt
időbeni különbözőségeiből levont evolucionista szellemiségű
következtetésekről.
Álláspontjuk
szerint megdönthetetlen
tény, hogy az
élőlények megváltoztak vagy fejlődtek a földi élet története
során. A biológusok pedig olyan mechanizmusokat azonosítottak és
vizsgáltak, amelyek
megmagyarázhatják a változás fő mintáit. Azonban a
makroevolúciót soha nem figyelték meg, mert statisztikailag
szignifikáns szintű új genetikai információkat igényel. De
mivel a variáció/mikroevolúció olyan elsöprően bebizonyított
tény, ezért a makroevolúciónak is ilyennek kell lennie. Erre épül
az egész evolúciós fantáziavilág!
Olyan
genetikai
változás azonban, amely a funkcionális információk
statisztikailag szignifikáns növekedését /és az abból adódó
új teremtmények megjelenését/ eredményezné, nem létezik! A
genetikai alapok lerakása kezdetben megtörtént. Példaként
említve, „ha a hüllőknek nincs tollgénje, tollas hüllők nem
fejlődhetnek ki”./Jonathan Sarfati/ Ha nincs genetikai információ
a lábfunkciók ellátására, egy halnak sosem fejlődhet lába,
különösen szárazföldi használatra, ami ráadásul rögtön
készen is van, és a természetes kiválasztódás átengedi. Az
alkalmazkodás és a természetes szelekció biológiai tények; az
amőba-ember közötti evolúció nem az. /Különbség van az éppen
aktuális szelekciós nyomás, és az evolucionisták élőlényekre
gyakorolt hosszan tartó nyomása között./
Ma
is vannak egysejtűk, amőbák, nem fejlődnek mássá, különösen
emberré nem. Saját fajukra jellemző információs bázissal
rendelkeznek, saját fajuk szerint szaporodnak. Nem kergetnek
evolúciós álmokat, mint azok, akik szerint az embernek majdan
csőre fog fejlődni – anélkül persze, hogy genetikai
információval rendelkezne a csőrfejlődésre./
30.
Kérdéskör:
Nem a természetes kiválasztódástól függ a túlélés, hanem a
túlélésre való alkalmasságtól. A t. kiválasztódás az egy
folyamat végének vagy állapotnak az elbírálása a túlélésre
való alkalmasság szempontjából, nem pedig a hozzá vezető
folyamat irányítása. Egy rendszer egyes részeinek egyesítése
egy funkcióra, majd később ezek újraegyesítése más
részegységekkel egy más funkciójú rendszer létrehozására
mióta természetes kiválasztódás és nem természetes kialakítás?
Az
ember szokott kiválogatni bizonyos dolgokat, pl. bizonyos alkatú
vagy tulajdonságú kutyákat, hogy kitenyésszen valamilyen fajtát,
de ez tudatos szelektálás eredménye. Mióta szelektál tudatosan a
t. kiválasztódás, és nem csupán konstatálja, hogy valami
túlélésre alkalmas vagy nem? A gének sokszorosítása,
megváltoztatása, felerősítésének mi köze van a túlélésre
való alkalmasság felülbírálásához?
A
t. kiválasztódás feladatköre olyan mint egy zsűri feladatköre,
amelyik osztályozza az eléje kerülő produkciókat. Melyik zsűri
az, amelyik a jelentkezőket össze is szedi, ki is képezi,
versenybe is állítja, majd el is bírálja? Ilyen a valóságban
nem létezik!
Egyébként
meg honnan van az a rendszer, amelynek a részeit egyesítené?
Amiket kiválaszt későbbi egyesítésre, azokat mely
részegységeknek a hátrányára teszi? A
rendszer
fennmaradó, nem egyesített /részekre bontott/ rendszerével mi
van? Kiselejtezi? Ha egy rendszer működik, minek hozzányúlni?
Hogy lehet valamilyen jónak vélt alkatrészeket félretenni, később
más, hasznos alkatrészekkel egyesíteni egy jobb végeredmény
érdekében, hogy mindezt nem tudatosan teszi?
Gyakorlatilag
a teremtés génekben programozott módszerét tulajdonítja a t.
kiválasztódás folyamatának, mintha az képes volna intelligens
módon cselekedni. Részükről az a lényeg, hogy a Teremtőről és
a teremtésről eltereljék a figyelmet, és ehhez jó eszköznek
tűnik a t. kiválasztódás briliáns zsenialitása. El is
végeztetik vele a tiszta munkát. Ez azonban a valóságban piszkos
munka. No, nem a t. kiválasztódás részéről...
31. Hasonlóképpen,
az evolúciós mechanizmusok képesek megmagyarázni a rendkívül
összetett anatómiai struktúrák eredetét.
/Nem a mechanizmusok magyaráznak, hanem az evolucionisták,
mégpedig, hogy szabadjára engedik a fantáziájukat. Előttük
nincsen lehetetlen./
31.
Kérdéskör:
Hogyan tud eljutni az eredet forrásához az, aki eltéved az általa
keltett örvényekben és a saját kapálózásának a foglyává
válik? Márpedig az evolúció darwini képviseletei pontosan a
rendkívül összetett anatómia struktúrák bonyolultságának
magyarázatába gabalyodtak bele, amelyek valójában annyira komplex
szervezettségben működnek, hogy emberi ésszel átláthatatlanok
és kikutathatatlanok.
Magyarázni
éppen
lehet
a bölcselkedés latba vetésével az élet biológiai folyamatait,
de amikor a magyarázat úgy szól, hogy az éppen soron következő
struktúrák önfejlesztő módon jelennek meg a történelmi időben
- teljesen függetlenül a rendszerkövetelmények támasztotta
igényességtől -, az éppen annak a tagadása, hogy nincs mögötte
tudás, csak tudatlanságból származó hiszékenység.
Az
evolúció önmagában egy könnyen megérthető folyamat, aminek
lényege, hogy az élőlénynek programozott képessége van
alkalmazkodni környezete alkalmi változásaihoz, miként az ember
is más ruhát hord télen, tavasszal, nyáron és ősszel. Ez a
hangolódás az embernél tudatos, de az élőlényeknél
programozott.
A
sejtekben vannak jelolvasó és arra reagálni képes programok, akár
a program vezérelt autók is hasonló elven működnek, csak sokkal
fejletlenebb szinten. De az elvek a fontosak, amelyek
intelligenciához, tervekhez, és szükségszerűen személyekhez
kapcsolódnak. Az élet biológiai formái pedig biológiai elvek
szerint működnek, nem pedig a puszta anyagra redukálható
következmények szerint.
Ennek
fényében ki kell jelenteni, hogy a biológiai élővilágban
semminek nincs értelme, ha a darwini evolúció fényében nézzük!
Céltalan anyagi folyamatok hogyan is magyarázhatnának olyan
célorientált működéseket, amelyeket az élőlényekben
megvalósulni látunk. A ma ismert legkisebb genommal rendelkező
sejt /Mycoplasma
genitalium/ is
elképesztően céltudatosan működik, és amikor a sejtek
milliószám összekapcsoltan és összehangolt harmóniában
funkcionálnak egy adott élőlény fenntartása érdekében, akkor
ezen rendszernek a kooperációs célszerűsége olyan mértékben
kidomborodó, hogy ennek a tagadása, a benne rejlő irányító
vezérelvnek a szándékos el nem ismerése éppen az ellen
bizonyíték, amire fel akarják használni.
Ugyanis
a tagadás elve az anyagelvűség ellen szól, mivel a szellem szólja
a tagadást, nem az anyag! Hasonlóképpen az evolúció elve is az
anyagelvűség ellen szól, mivel a benne lévő életelvet is a
benne rejlő szellem diktálja, nem az anyag. Az evolúció működése
csak kiszolgálja ezt az életelvet, mivel erre van létrehozva, erre
van hangolva.
Az
evolúciós mechanizmusok a rendkívül összetett struktúrák
eredetét a bennük rejlő szellemre vezetik vissza, amelynek célja
a biológiai lét és a biológiai létezők fenntartása, amire
viszont a puszta, nyers, unintelligens anyag önerőből nem képes –
ha egy ettől elrugaszkodott, idegen szellem nem képesíti. Hogy
előttünk egy ilyen evolúciós képesítés jelenik meg, amit
foggal-körömmel védelmeznek, ez mutatja, hogy idegen szellem
munkálkodik, ami uralja és fogva tartja a tudományos világot.
És
ugyanez a szellem uralja az evolúció védelmezőit is, akik számára
az evolúciós mechanizmus nem csupán programozott kiszolgáló
eszköz, hanem önállóan kreatív eszköz, ugyanakkor mégis azt a
szellemet szolgálja ki, amelyik számára ezt a feladatot megszabta.
Ezért nem lehet elvonatkoztatni az evolúció propagált formáját
a propaganda evolúciójától, amit Darwin óta hozzáillesztettek
és hozzá idomítottak.
A
Felsőbbrendű
Elme nem babrált az anyaggal /Fred Hoyle/, hanem mintegy »belebújt
az anyagba«, - az anyagi lét által bontakozik ki, – nem
véletlenül beszél a Biblia az anyagi világ /idő és tér/ Isten
általi teremtéséről (vö. Zsidók 11:3), hiszen ez az eszköze
annak, amit meg akart és meg akar valósítani. És ha valaki erre
az akaratra nem áll rá, nem igazodik hozzá, az a saját, Isten
által biztosított lehetőségei ellen dolgozik.
Emberi
akarat áll itt Isten akaratával szemben. A vád, hogy az ember
teremtette az istent, szemben áll az állítással, hogy az Isten
teremtette az embert. Az evolúcióban kibontakozó életfenntartó
erő bizonyítja, hogy az utóbbi az igaz, mivel az anyag a benne
lévő tehetetlenségi erőn csak egy külső erő akarata által tud
felülkerekedni, amely annyira intelligens és annyira
transzcendentális, amennyire a létezés maga, melynek lába a
tér-idő történések földjén nyugszik, de a szelleme az egekben
szárnyal láthatatlanul.
32. Például
a szemek sokszor fejlődhettek egymástól függetlenül a földi
élet története során.
/Na de a többi szervtől hogyan fejlődhettek függetlenül? A látás
az csak egy része a teljes szervezetnek /szervrendszernek/, és ha
mind csak úgy elkezd lassú üzemmódban kialakulgatni, közben
hogyan éli túl saját fejletlenségét? És ha ez van a látással,
mi van pl. az emésztéssel? Honnan jött rá, hogy kell bemeneti
nyílás, kimeneti nyílás, közben a táplálék feldolgozása, a
szervezet számára történő hasznosítása, stb. Természetesen
mindez rögtön kész formában. Ha a kialakuló funkciók között
nincsen átmenet, akkor milyen fejlődésről beszélnek, ha minden
rögtön készen is volt?! Kalapból kihúzni a nyulat nem tudomány,
hanem szemfényvesztés!/
32.
Kérdéskör: Hogyan
lehet a látás eszközét függetleníteni attól a komplex
szerkezeti rendszertől, amelynek szükséges része a szem, amely
kaput nyit azon közeg felé, amelyre a szerkezeti rendszer irányítva
van, amelyre nézve létre lett hozva? Azért van annyiféle szem,
mert annyiféle szerkezeti rendszer létezik, és mind megtalálja a
helyét a saját természeti közegében. Ebből kifolyólag a szemet
nem lehet attól a szerkezeti rendszertől elkülöníteni, amibe be
van ágyazva!
Az
egymástól független létező szemek éppen az egymástól
független szerkezeti rendszereket bizonyítják, hogy azok nem
egymásból fejlődtek – pontosabban lettek létrehozva -, hanem
egymástól különbözőek, különbözően is funkcionálnak a
különböző élőlényekhez igazodóan. Az egymástól független
funkcionáló szemek pedig pontosan az egymástól független
rendszerek bizonyítékai, amelyek éppen hogy ellentétesek az
evolúciós törzsfejlődést demonstrálni hivatott képzeletbeli
családfával, amelyben minden egymásból fejlődik ki. Amit
természetesen a szem független /nem fejlődése/, hanem annyiféle
funkciója cáfol. Hiszen egymástól független szemek csak
egymástól független szerkezetekben létezhetnek.
33. A
szemek sok millió év alatt fejlődtek ki olyan egyszerű
szervekből, amelyek képesek érzékelni a fényt. Az ilyen
fokozatos lépések során nagyon különböző szemek alakultak ki,
az egyszerű fényérzékelő szervektől a rendkívül összetett
látásrendszerekig.
/Hogyan
is kezdődött a folyamat:
„Az
emberi szem összetett szerkezet, de nem egyedülálló - a szemek
önállóan 40 és 65 alkalommal fejlődtek ki a különböző
szervezetekben. Az egysejtű organizmusok eddig a szem
evolúciójának legegyszerűbb szakaszára, a szemfoltra
korlátozódtak, amely nem több, mint a fényre érzékeny
fotoreceptor fehérjék régiója, amely képes megkülönböztetni a
fényt a sötéttől. De egy egysejtű plankton, a Warnowiid
dinoflagellate nem rendeződött a szemfoltokra, ehelyett a szervezet
kifejlesztette magának a többsejtű szem miniatűr utánzatát.”
[8.]
Végeredményben
azt mondja, hogy a szervezet magának fejlesztette ki a szem miniatűr
utánzatát. Zseniális, az ember is képes magának műszemet
kifejleszteni. Aztán a természetes kiválasztódás teszteli, hogy
mire jutott. Ha látnak vele, eladja, de ha nem, akkor is eladja.
Elvégre a természet is így csinálta. A még nem látó szemekkel
is felruházta az élőlényeket.
Darwin
mondja: „Beismerem, hogy az a feltételezés, miszerint a szem - az
összes utánozhatatlan szerkezetével, melyek pl. a különböző
távolságokra való fókuszálás beállítását végzik, vagy a
különböző mennyiségű fény beengedésére szolgálnak, vagy a
szférikus és kromatikus aberráció korrigálására valók —
pusztán a természetes kiválasztódás eredményeként alakult ki,
a lehető legnagyobb mértékben abszurdnak tűnik." [9.]
Ha
egyszerre sok állati fosszíliát találnak nagy gödrökben, az
bizonyíték az evolúcióra, hogy működött a természetes
kiválogatódás. Ugyanakkor a tapogatószervek is a csökkent látás
eredményeként fejlődtek ki. Meg a magától való keletkezés
teóriái is a csökkent gondolkodás eredményeképpen. Bár egyesek
ezt a magas szintű gondolkodás eredményének tartják. Mondjuk
úgy, világnézet szerinti nézőpont kérdése, aminek semmi köze
a valódi tudományhoz. Lehet, hogy a természetes kiválasztódás
számára újabb gödrökre lesz szükség?
33.
Kérdéskör:
Mit ér bármilyen szerv önmagában, ha csak fényérzékenységre
képes, de minden más érzékelésben csökevényes?! A
fokozatosságot is ki kell terjeszteni az összes szerv fejlődésére
az egyszerűbbektől a rendkívül összetett rendszerekig, mégpedig
fokozatos lépésekben. A fokozatos lépéseket viszont egymással is
össze kell hangolni, ráadásul mindennek azonnal túlélőképességet
is kell biztosítania.
Ezt
a /darwini/ evolúció úgy oldja meg, hogy azt hirdeti: - minden
mozaikszerűen, lépésenként kialakuló szerv rögtön készen is
volt, félkész szervek soha nem léteznek, soha nem is voltak.
Ennélfogva ma sincsenek. Ha pedig a maiak a régieknek a mintája –
és ma is minden fokozatosan fejlődik az evolúció szerint -, akkor
ez tképpen annyit tesz, hogy az evolúciós fejlődés azt jelenti,
minden készen van, ahogyan minden készen is volt. Értsd – a
teremtés idején!
Az
evolúciós változások a környezeti változások függvényében
mennek végbe mikroevolúciós értelemben, ami ma sincs másként.
Ha valaki ezt nem látja /vagy nem akarja látni/, annak nem csak a
látása csökevényes, hanem a teljes gondolkodási rendszere is,
mivelhogy minden összefügg mindennel!
A
darwini evolúció népszerűsége azért töretlen és azért
életképes
a világ szinte összes társadalmában, mert hihetetlenül sokrétű
magyarázatokra épül, sokszor követhetetlen, hogy mit értenek
alatta, mire vonatkoztatják és mire nem. Hiszen rengeteg kérdésben
az evolucionisták egymással, meg a hivatalos, korábbi, általuk
írt tankönyvek állításaival sincsenek összhangban, ugyanakkor
egyöntetűen állítják, hogy aki nem vallja az evolúciót, az
azért nem vallja, mert nem érti, és azért nem érti, mert a
felfogóképessége alatta marad a szükséges szintnek.
Tehát
a szubjektív személyeskedéstől sem riadnak vissza, és ezt a
hatáskeltést nyilvános erődemonstrációval is alátámasztják,
amennyiben a tudományos akadémiák személyes állásfoglalásait
is igénybe veszik.
Összességében
a materialista világrendszer életképességének a fenntartása a
cél, mivelhogy azt a jogot nem hajlandók átadni a nagyközönségnek,
hogy eldönthesse, hogyan is van a világ!? Viszont azt a jogot sem
vitathatják el senkitől, hogy utánanézzen a dolgoknak, olyan
szintű felelősséggel, amelyet mindenki a saját és a gyermekei
iránt érez, hogy a jelenüket és abból fakadó jövőjüket mire
építik? Az evolúciós elmélet bizonyítottnak vallott
hipotézisére, vagy a teremtés cáfoltnak kikiáltott valóságára.
Ez mindenkinek a személyes, szuverén joga, hogy eldöntse. /Már
akit érdekel a saját sorsának kimenetele.../
Kapcsolódó
kiegészítés
Miért nem lehetséges a
makroevolúció?
Ha
egy adott populációt /vagy annak bármelyik tagját/ szelekciós
nyomás ér, és az arra válaszul a konkrét helyzetet kezelve
/nyilvánvalóan nem tudatosan/ hozzáidomul /génszinten mozgósítva
a benne rejlő alaki és tulajdonságbeli, előre programozott
lehetőségeket/ a környezeti változáshoz, ami által túl tud
élni, akkor ezen felül mi szükség van arra, hogy az adott
helyzeten túlnyúlóan folyamatos, nem belátható idejű és
eredményű továbbfejlődésbe kezdjen? Ha a túlélés támasztotta
változás evolúciós igényét teljesítette, akkor megfelelt a kor
kihívásának, ami pontosan elegendő volt az őt ért szelekciós
nyomás ellensúlyozására. De most jön a lényeg:
-
Ha a túlélést mikroevolúciós /a faj életideje alatt tartó/
változással megoldotta, akkor ezzel feleslegessé is tette saját
populációjának fajon túli változási igényét, ugyanis arra a
szelekciós nyomás nem terjed ki. Mert ha kiterjedne, akkor nem
tudna túlélni, hanem csak akkor, ha a saját faján túlnyúló
makroevolúciós változást produkálna. De mivel túlélt /mondjuk
egyszerű csőrméret változással, mint a pintypopuláció tagja/,
azzal megszüntette az őt ért szelekciós nyomást, és kész, vége
a történetnek.
A
következő évszak /csapadékos vagy száraz/ időjárása
visszafordította a folyamatot ugyanazt az evolúciós stratégiát
előidézve. /A múlt és jelen történelmi eseményei ezt
igazolják./ Innentől kezdve bármilyen makroevolúciós változásnak
nincsen semmiféle létjogosultsága a populációk életében, mert
nincsen mögötte szelekciós nyomás! Ami volt, azt a populáció
megoldotta mikroevolúcióval. Ha nincs több létrafok, amit külső
késztetésből meg kellene másznia, nem is mászik /fejlődik/
tovább!
Ami
tehát a darwini evolúció makroevolúciós hipotézisét
megbuktatja az az, hogy a képzeletbeli folyamat mögött nincsen
állandóan fennálló, makroevolúciót kicsikaró szelekciós
nyomás. Soha nem is volt és soha nem is lesz. Mert ha igen nagy
mértékű a szelekciós nyomás /a túlélés támasztotta igény/,
mondjuk ha extrém hideggé válik a környezet, és azt
bundanöveléssel /vagy valami ehhez kapcsolódó változással/ az
adott populáció nem tudja megoldani a saját életidején belül,
akkor kihal. /Lásd pl. a mamutokat./ Ennélfogva minden evolúciós
változás az életidőn belüli mikroevolúció kategóriájába
tartozik.
Röviden:
szelekciós nyomás + életidőn belüli alkalmazkodás = túlélés.
Ezen felül minden darwinista spekuláció a fantázia birodalmába
tartozik, és a valódi tudományban nincsen létjogosultsága.
Idézetek:
[1.]
/James Alan Shapiro. Evolúció: nézet a 21. századból (Pearson
Education, 2011/.
[2.]
/Paulien Hogewoge, „Nem véletlenszerű véletlenszerű mutációk:
Az evolúció evolúciójának aláírása (EVOEVO),” A Mesterséges
Élet Európai Konferenciája (2015): 1,doi:
/10.7551/978-0-262-33027-5- ch001/
[3.]
https://uniduna.hu/images/mintatanterv_2020tol/Gepeszmernoki_alapkepzesi_
szak_0514BE_LKK.docx
[4.]
https://raketa.hu/mesterseges-sziv-transzplantacio-aeson
[5.]
/Baumann Miklós: Keletkezés vagy teremtés;
https://www.youtube.com/watch?v=XVcPGUrgMNg
[6.]
Jesse Emspak: Tiny Artificial Life: Lab-Made Bacterium Sports
Smallest Genome Yet, Live Science Contributor, March 24, 2016 -
[7.]
Malcolm Ritter: Microbe with stripped-down DNA may hint at secrets of
life March 24, 2016/
(http://phys.org/news/2016-03-microbe-stripped-down-dna-hint-secrets.html)
[8.]
https://theophthalmologist.com/subspecialties/sight-in-a-single-cell
[9.]
/Charles Darwin (1809-1882), brit természettudós, The Origin of
Species, 1859, 6. fejezet (A fajok eredete), megtalálható a
http://www.literature.org honlapon./
ooo
Amúgy
azt kéne felfogni, hogy ha valaki (bárki, teljesen mindegy, hogy
ateista tudós, vagy jehova tanúja) valóban megcáfolná az
evolúciót (a szó szoros értelmében, tehát nem azzal, hogy a
Föld 6000 éves, meg hogy a zsiráf lehetetlen állat) akkor az
evolúció meg lenne cáfolva, világszenzáció lenne éa amennyiben
az õ elmélete pontosabb, jobb, le is cserélnék az evolúciót.
Érdekes
módon ez soha senkinek nem sikerült...
Hívõknek
azért nem, mert õk még az alapfogalmakat sem értik, tudósoknak
meg azért nem, mert minden. bizonyíték mellette szól.
https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskritika__3919579-vannak-itt-olyan-ateistak-akik-megtudjak-cafolni-az-evoluciot__oldal-4
