Albert Einstein - hívő volt vagy ateista?

kép

Albert Einsteintől származnak állítólag ezek a kijelentések:

"Az Isten szó számomra nem más, mint az emberi gyarlóságok kifejeződése és terméke, a Biblia pedig kétségkívül tiszteletre méltó, ám primitív, ráadásul elég gyerekes legendák gyűjteménye". /1954. január 2-án Eric Gutkind filozófushoz kézzel írt írt német nyelvű levélből/

Einstein a levélben arról is írt, hogy számára a zsidóság nem kiválasztott nép, a zsidó vallás pedig ugyanúgy, mint a többi vallás, a "leggyermekibb babonák megtestesítője". A zsidó, de nem hívő szülőktől származó, ám egy időben katolikus elemi iskolába járó tudós elismerte, hogy különleges vonzalmat érez hittársai iránt, de nem tesz semmilyen különbséget zsidók és nem zsidók között.

A világhírű fizikusnak a vallásról vallott nézeteit korábban kétértelműnek tekintették. Sokféleképpen magyarázták például azt a kijelentését, mely szerint "a tudomány sántít a vallás nélkül, a vallás pedig vak a tudomány nélkül". Ugyancsak ő jelentette ki az univerzum építkezésének racionalitása kapcsán, hogy "Isten nem szerencsejátékos". Többször kifejtette, hogy "szeretné megtapasztalni a világegyetemet, mint egy egységes kozmikus egészet", és életében mindig elutasította, hogy harcos ateisták kisajátítsák őt maguknak: irritálta ugyanis a belőlük hiányzó alázat, valamint az, hogy "képtelenek megérteni a világ örök misztériumát".

Rupert Powell, a Bloomsbury ház igazgatója szerint azonban ez a levél, amely alig egy évvel Einstein halála előtt íródott, "egyértelművé" teszi a valláshoz való viszonyát. John Brooke oxfordi professzor viszont úgy vélekedik, a levél inkább azt bizonyítja, hogy Einstein nem volt hagyományos értelemben vett istenhívő, de ateista sem, és ahogyan számos más, múltbeli nagy tudós, nem volt e téren következetes élete különböző periódusaiban. /MTI. 2008.05.14 . Ma.hu/ forrás

Szubjektív vélemények ellentmondásai

Hogy Albert Einstein „nagy” tudós volt, kétségkívül igaz, azonban a tudományban kimagasló eredményt felmutatni még nem tesz senkit hitelessé ahhoz, hogy a Bibliáról ennek a hitelességnek a fényében mondjon olyan általános érvényességű véleményt, amit bárkinek mérvadónak kellene elfogadnia. Különösen ha a vélemény lényegében teljesen szubjektív megállapítás, és konkrétan nincsen alátámasztva semmiféle indokkal vagy bizonyítékkal.

Pl. ha ezt mondja egy Nobel-díjas tudós:

"Az Isten szó számomra nem más, mint valamiféle univerzális emberi ösztön kifejeződése, amely a világ legtöbb kultúrájában fellelhető, a Biblia pedig kétségkívül tiszteletre méltó, történelmileg pontos, erkölcsileg tökéletes irányadó mértékek gyűjteménye.”

Most akkor az dönti el, kinek van igaza, hogy kinek magasabb a tudományos fokozata, vagy hogy a tények melyik állítást igazolják? Ugyanis mindkét kijelentés majdnem egészében szubjektív vélemény, teljesen ellenkező nézőpontból fogant, ámbár mindkettő lehet teljes meggyőződés terméke.

Akik hajlamosak mások véleményére adni, hamar betársulnak bármely kijelentés mögé, amely az ő véleményükkel megegyezik. Így aztán a társadalomban a legtöbb területen egymásnak ellentmondó vélemények ütköznek tartósan, és igazán nincs semmi, aminek az alapján igazságot lehetne tenni. Egy azon dologról két teljesen ellentétes vélemény lehet forgalomban, és semelyik ellentábor nem zavartatja magát, ha legalább annyian vallják az általuk hirdetett nézet ellenkezőjét.

Pl. a médiában állandóan hangoztatják azt az álláspontot, hogy élet bárhol keletkezhet az univerzumban, aminek alapján rendre előjön az a gondolat, hogy különböző helyein a kozmosznak az élet jeleit vagy lehetséges jeleit találták meg, mivelhogy ez a materialista álláspontnak egyik alappillére. És ezeket az embereket abszolút nem érdekli, hogy tudományos bizonyíték van arra, az életszerveződés hallatlan bonyolultsága kizárja annak önmagától való keletkezését, amiből következik: az élet egy rendkívül magas intelligenciának a mesterséges terméke, és nem terem magától sehol a világegyetemben, mint vadvirág a réten.

„Emellett keletkeznie kellett nukleinsavaknak is, mert anélkül /élet/ nem jöhetett létre: ahhoz, hogy olyan nukleinsav keletkezzen, ami aminosavat tud csinálni, kell egy száz nukleotidból álló lánc, egy pár létrejöttének a valószínűsége pedig tíz a mínusz 158-adikon, vagyis a nulla után 158 nulla, és utána az egyes. Ez még csak egy, holott ebből létrejött ilyen módon több száz, több ezer, és létre kellett jönnie az élő sejt hártyájának, azt is a nukleinsav csinálja. Bizonyított, hogy az élet csak zárt egységekben létezik, ezért volt szükség erre a hártyára.

- Több milliárd év sem lehetett elegendő, hogy önmagától létrejöjjön?

- Megtörtént, mert itt az élet. De annak a valószínűsége, hogy egyszer megtörténik, tíz a mínusz 158-adikon. A második már gyakorlatilag nem történhet meg, holott itt több milliószor megtörtént.” /Baumann Miklós biokémikus professzor: Keletkezés vagy teremtés?/ forrás    

Ezt a tényt nem hajlandók tudomásul venni azok, akiknek a filozófiájába ez nem illik bele, és nem is keresnek rá arra, hogy ezt hol, ki vagy kik bizonyították. Bármely filozófiát életben tartanak a filozófia mögé önként felsorakozottak, még ha a filozófia maga olyan halott is, mint a betonvas, amely tavasszal sem hajlandó kivirágozni.

Az igazság megragadásának módszertana

Annak alapján tehát nem lehet igazságot tenni, hogy hányan csörtetnek mögötte, mivel a világi társadalom egy abszolút manipulált közeg, egyéni érdekek gyakorlóterepe, és ahol a hatalom és a pénz van, ott a filozófiák is betonba vannak öntve, és államilag fönntartva. Ne keressen senki igazságot ott, ahol részrehajló módszerek a mindennapi gyakorlat részei, amelyeknek a sikeréhez Isten áldását is lehívják magukra az érintettek, a pártoló tagságot meg abszolút nem zavarja a kedvenceik kivételező stílusa, hanem annak ellenére éltetik őket, mert maguk is nyilván haszonlesők a maguk kis életterében.

De az Isten lehívása az érdekkapcsolaton alapuló személyválogatásra igen elvetemült és vak felfogást tükröz, olyanok sajátja, akik netán néhai önkontrolljukból kivetkőztek /ha egyáltalán valamikor rendelkeztek vele/, és erkölcsileg a romlottság kifejező jeleit mutatják. Nyilván ilyen szférákban az Isten emlegetése sem több mint szimpátia propaganda azok érdekében, akiket meg lehet nyerni, mert mint tömegbázis ugyancsak az értéktelen vallásosság jeleit mutatják.

Amit nem lehet megspórolni egyetlen igazságkeresőnek sem: a saját erőfeszítésből történő utánajárást, amire viszont a többséghez képest igen kevesen vállalkoznak, hanem megmaradnak a szubjektív véleményalkotásnál, amely a legolcsóbb, de a legsilányabb minőségű is egyben.

Hogy a bevezetőben említett két tudós közül melyiknek van igaza, nem a tudományos hitelesség dönti el, tehát hogy ki mondja, és az illetőnek mennyi tudományos kitüntetése van, a professzori ranglétrán milyen magasan áll, hanem a személyes kutatás és az abból fakadó meggyőződés. És mivel ez kifejezetten a színfalak mögött történik, senki nem tudhatja, hogy mi lapul egy-egy kijelentés/vélemény mögött.

Azt azonban leszögezhetjük, ha létezik abszolút igazság, akkor mindenki magát csapja be, aki a hamisságot igazságként adja el vagy veszi meg, gondolván, teljesen mindegy, és ha többet lehet nyerni a hamisságon, akkor odaáll mellé a jobb érvényesülés érdekében. Mivelhogy az abszolút igazság mögött az abszolút Igazság megtestesítője áll, Aki egyszer mindenki viszonyulását számon fogja kérni. És akik a hamisságot éltették maguk körül, azok szembesítve lesznek a saját hozzáállásukkal. [- Hehehe-hahaha – mondják erre az ateisták, de gúnyolódásuknak nincs jelentősége, mivel önáltató szubjektivizmusuk görcsöléséből hahotáznak,]

Bárminemű szubjektivizmust nélkülöző tény

„az istenhit valamiféle univerzális emberi ösztön, amely a világ legtöbb kultúrájában fellelhető” - ezt állapította meg egy amerikai központú John Templeton Alapítvány által finanszírozott tudóscsoport. Ezen kijelentés tényszerűségét tagadni teljesen értelmetlen, mindazonáltal nem is a tény a döntő önmagában, hanem ami mögötte van. A materialista filozófia szerint ez az ösztön az ember kialakulása kapcsán jelent meg, tehát evolúciós mellékterméknek köszönhető. /MTI. 2008.02.20.Ma.hu/ forrás

Ezen kijelentés máris megtorpedózza magának a ténynek a jelentőségét, és azt a gondolatot, hogy az isteni teremtés kitörölhetetlen következménye az emberi jellemnek ez a vonása. A tényből így lett máris egy szubjektív alapon álló vélemény, és a kötözködő filozófiának sikerszínben történő fellépése.

Hát most döntsd el kinek van igaza, és ha nem vagy berendezkedve a propaganda kijelentések utánvizsgálatára, mert soha nem vetted komolyan az egyéni kutatások fontosságát, a saját szubjektív beállítódásod alapján hozod meg a döntésedet, amely természetesen magán viseli az előítéleteid jellegzetességeit is.

Mindazonáltal, hogy evolúciós mellékterméknek köszönhető-e, ez érinti az evolúciós filozófiának a létjogosultságát, hogy az mennyiben tárgyszerűen tudományos, vagy jellemzően sajátos előítéletből fogant. Mivel a materializmus nem eljutott az istentagadáshoz, hanem eleve abból indul ki, az istenhitet minősítő véleménye is ebből a hozzáállásból fogant, a tárgyilagosságot teljes mértékben nélkülöző, és a filozófia része.

Az emberi ösztön és az emberi tanult viselkedés nem ugyanazon kategória, hiszen amit történelme során felszed magára az ember, mint tanult jellemvonást, éppenséggel könnyen le is vetkőzheti, ha a körülményei változnak. De az ösztönnel más a helyzet: ha megnézzük, pl. az állati ösztön olyan mélyen gyökerezik, hogy azt elvonatkoztatni az adott élőlénytől, teljesen abszurd felfogás lenne.

Mondjuk az anyai ösztön meglétét hogyan lehet tanult viselkedésnek beállítani, amíg az ki nem alakul, be nem épül, hogyan él túl az, ami/aki nem gondozza a kicsinyeit, mert arra semmi nem készteti? Annak az első pillanatban az anyában kell lennie, és nem majd utólag magára szedi, mint valami bogáncsot az erdőszélen. Ugyanez pl. a lazacok tömeges vándorlása, és ezernyi más ösztönös viselkedési forma.

Vannak dolgok, amik a génekbe vannak írva, és ha az emberi nemnél tetten érhető istenhit ösztönös megléte az emberi jellem sajátja, akkor annak eredetét az emberi génekben kell keresni. Nem véletlenül univerzális az, akárcsak az anyai ösztön és nem földrajzi helyzettől függő. A génekbe íródás pedig máris megkérdőjelezi az evolúciós eredetet, mivel a programvezérlés az életkeletkezéssel párhuzamos, és ha magától élet nem keletkezhet, akkor az életet vezérlő és az életet hordozó élőlény felépítésének is program vezéreltnek kell lennie!

Nincs program programozó nélkül, csupán a filozófia adta a fejét arra, hogy megkérdőjelezze a programozó meglétét annak láthatatlansága miatt. Mindazonáltal a tárgyilagosság az intelligenciát nem kérdőjelezi meg azon az alapon, hogy annak eredetét nem látja. Ilyen alapon pl. teljesen felesleges az űrből érkező értelmes üzenetekre vadászni, meg űrszondákat útnak indítani az univerzumban, hogy hírt adjanak az emberi civilizáció létezéséről.

Ha egyetlen űrből érkező értelmes üzenet bizonyító erejű, mit mondjunk a DNS-ben kódolt információ eredetéről? Csak az ateizmus magasröptű filozófiai disszertációihoz kellettek intelligens szuper személyek, de a millióféle módon megnyilvánuló élet kódolásához nem? Mitől intelligens eredetű az istentagadás, amikor a tagadja bármily nemű intelligencia intelligens eredetét?!

„Mivel az emberi testben kb. 10 billió (10¹³) sejt van, a DNS teljes hossza 20 billió méter, ami felfoghatatlan.” (John C. Lennox: A tudomány valóban eltemette Istent? Evangéliumi Kiadó, 141. o.)

A Biblia gyerekes legendák gyűjteménye?

A Bibliára éppenséggel rá lehet fogni, hogy primitív legendák gyűjteménye, de csak ettől a puszta kijelentéstől miért lenne igaz a vád? Ki dobálózik a primitív jelzővel bármiféle konkrét, érdemi tény megemlítése nélkül, ha nem mint aki maga is az?! Ha mondjuk Einstein azt mondja, hogy a cukor rontja a fogakat, egy általánosan ismert tényre hívja fel a figyelmet, de hogy szerinte a Biblia egy legendárium, az teljesen szubjektív kijelentés, és bárminemű tárgyilagosságot nélkülöz.

Mivel konkrét példát nem hoz föl, kijelentésének nincsen valóságértéke, ráadásul nem csak általánosságban tartja a Bibliát nem szavahihetőnek, hanem ezzel megkérdőjelezi az erkölcsi iránymutatásának létjogosultságát is, és azt, hogy a Tulajdonosnak joga van a tulajdonával való élés helyes módját meghatározni. Abban a pillanatban, hogy az univerzumnak nincsen teremtő tulajdonosa, hanem az emberiségnek csak úgy véletlenül az ölébe hullott, ezzel a fölfogással összhangban is bánik vele, kizsigereli, kirabolja és pusztítja, ahol tudja.

[Egyébként meg a Biblia pontosan nem a legendákról híres, hanem az előre megírt próféciákról: pl. Isten előre megmondta, hogy Babilont teljesen lakatlanná teszi, amely prófécia megírásakor az egy óriási, sűrűn lakott város volt, de ha valaki most megnézi, egy romhalmaz, ahol sakálok tanyáznak!

„És [olyan] lesz Babilon, a királyságok ékessége, a káldeusok dicsekvésének dísze, mint ahogyan elpusztítá Isten Szodomát és Gomorát; Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségről nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott.” (Ézsaiás 13:19-20)

„A prófécia nemcsak arról jövendölt, hogy Babilont elpusztítják, hanem arról is, hogy véglegesen lakatlanná válik. Időszámításunk előtt 539. október 5-én éjszaka Nagy Czírus vezetésével a méd—perzsa seregek bevették Babilont. Ésaiás próféciája azonban nem teljesedett be ekkor teljes mértékben. Miután Czírus bevette Babilont, a város még évszázadokig létezett lakott állapotban — noha alacsonyabb rendű városként. I. e. a második században, nagyjából abban az időben, amikor a holt-tengeri Ésaiás-tekercset másolták, a párthusok vonták ellenőrzésük alá Babilont, amelyet akkoriban nagyra becsültek, s amelyért a környező nemzetek harcoltak. A zsidó történész, Josephus arról számolt be, hogy „sok” zsidó lakott ott i. e. az első században. Egy ókori történelemkönyv szerint a palmyrene-i kereskedők egy virágzó kereskedelmi települést alapítottak Babilonban i. sz. 24-ben (The Cambridge Ancient History). Tehát Babilon még i. sz. az első században sem volt teljesen lakatlan, Ésaiás pedig már jóval azelőtt befejezte a könyvét (1Péter 5:13).

Ésaiás nem élte meg, hogy lakatlannak lássa Babilont. De a próféciához hűen Babilon végül is „kőrakássá” lett (Jeremiás 51:37). A héber tudós, Jeromos szerint (aki i. sz. a negyedik században született) az ő napjaiban Babilon már csak vadászterület volt, ahol „mindenféle vadállatok” kóboroltak, és mind a mai napig lakatlan maradt.” /A Biblia - Egy Istentől származó könyv, Őrtorony magazin, 1998. 4/1/]

Einsteinnek tudnia kellett volna, hogy a lumpen ember alaptulajdonsága, a kártyán nyert pénzt olyan hamar elveri, ahogy csak tudja, ugyanilyen felfogással él a föld javaival is, amiből következik, hogy a kártékonyságának nincsen határa. A materializmus meg különösen nem arról híres, hogy lenevelné az embert az öntudatos szemeteléstől, hanem pontosan arra, hogy nyugodtan szemetelhetsz, csak az a lényeg, ne kapjanak el. Persze ez nem zárja ki, hogy létezhetnek öntudatos ateisták, de pl. a tengerekben felgyülemlett milliónyi tonnájú szeméthalmaz az ellenkezőjéről győz meg! /A szándékosan szemetelő, hanyag embereknek semmiféle kapcsolatuk nincsen sem Jehova Istennel, sem Jézus Krisztussal, ez ezerszázalékos!/

Nem beszélve róla, ha Einstein ilyen lesújtó véleményt fogalmaz meg a Bibliával kapcsolatban, akkor véleménye szerint mi benne a mégis tiszteletre méltó?! Ha történelmileg pontos, tudományosan korrekt és erkölcsileg tartós értékekre nevelő, akkor valóban tiszteletre méltó, s mivel ez az igazság, kijár neki a tiszteletre méltóság. Aki meg laikusként kritizálja, az ne csodálkozzon, hogy a szakavatott bibliaismerők pillanatok alatt helyreteszik, és kiderül a kritikus hozzá nem értésének szubjektív, megalapozatlan véleménye, felelőtlen szótotyogása.

A zsidó nép kiválasztottsága

Einstein kritikájában kifejti, hogy számára a zsidóság nem kiválasztott nép. Annak nincs jelentősége, hogy kinek a számára az, és kinek a számára nem az, mert ez nem emberi nézőpontból van meghatározva. Látszik, hogy a kiválasztottsággal nem tud mit kezdeni, és a saját szakállára határoz meg dolgokat.

A Biblia szerint a zsidóság Jézus Krisztus haláláig kiválasztott nép volt, de mivel Jézus Krisztust elvetették, mint Istentől küldött Messiást, az Isten is elvetette őket, mint népet, és a szellemi Izraelt /speciális jelentésű bibliai kifejezés/ választotta helyettük, akiket a szent szellem által és Jézus Krisztus irányításával, a bibliai újszövetségi törvényekkel vezet. Ők lettek a választott nemzetség.

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok]; akik nem kegyelmezettek [voltatok], most pedig kegyelmezettek [vagytok].” (2Péter 2:9-10)

A személyválogatás általános tendenciája

Ebből még nem következik, hogy származása szerint különbséget kellene tenni ember és ember között, a materialista társadalomban mégis különbséget tesznek, különösen a tehetős, vagyonos, kapcsolatokkal rendelkezők, és az egyszerű emberek között, és máris van arculata a világnak: igazságtalan, korrupt és részrehajló. Persze csak a háttérben, mert szemtől szemben a hatalom emberei makulátlanok, becsületesek, igazságosak. Csak éppen az ábra és a mindennapi tények mást mutatnak. Önmagukat kereszténynek nevezve, magukat /és a baráti körüket/ hizlalják a közpénzekből – akinek nem inge, ne vegye magára! -, de majd meglátják, hogy Jézus Krisztus mennyi pénz kezelését fogja rájuk bízni? Ő mondja a tisztességesekről:

„Az ő ura pedig monda neki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Hű voltál a kevesen, ezentúl sokra bízlak, menj be Urad örömébe!.” (Máté 25:21)

Ezeknek meg fordítva: >Hűtlen voltál a sokon /lenyúltad a közpénzt és azon hizlaltad magad/, semmi bizalomra nem vagy méltó, menj a külső sötétségre! <„Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentuma van. Mert mindenkinek, akinek van /Isten dicsőségét munkáló képessége/ , adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. s a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” (Máté 25:28-30)

Ezek az emberek a gazdasági szférában több lábon állnak, de nem ez a lényeg, hanem hogy Krisztustól fényévekre állnak, aki Élet és halál Ura, a Föld új, Istentől kinevezett királya!

Tudomány és hit kapcsolata

Einstein további kijelentései: "a tudomány sántít a vallás nélkül, a vallás pedig vak a tudomány nélkül" – már közelebb áll a tárgyilagossághoz, amennyiben a tudomány a teljes magyarázatra való képesség fényében tetszeleg, miközben bizonyítottnak állítja be a saját hiszékenységét. Az eredetelméletei mögött a tudományosság kritériumai abszolút nem találhatóak meg, mivelhogy sem a világegyetem, sem az élet eredete, sem az evolúció állítólagos képessége a törzsfejlődésre nem megvizsgálható és nem megfigyelhető, mivel nem mehetünk vissza évmilliárdokat (vagy évezredeket), hogy megfigyeljük, vagy laboratóriumban tetten érjük az állítólagos hatásmechanizmusok működőképességét.

Arra hivatkozni, hogy a rövid életünk miatt nem láthatjuk az evolúciót, egy tudományos színezetű mellébeszélés, gyakorlatilag a materialista tudóstársadalom közszájon forgó dogmája, amellyel manipulálja a laikusnak kijelentett társadalmat. Törzsfejlődést azért nem látott még soha senki, mert egy faj túlélőképessége az adott környezethez igazodó teljes, minden részletre kiterjedő szervezeti működőképesség folyamatos meglétének függvénye, amely csak a kifejlődés után, annak bekövetkeztekor realizálódik, és soha nem a kifejlődés alatt. Ha pedig egy fajra jellemző minden szervezeti egység teljesen kifejlődött állapotban van, akkor annak megfigyelhető változása csakis fajon belüli variálódás lehet, nem fajhatárokat áttörő átalakulás. Tehát kifejlődés, mint olyan, csak elméletben létezik, de a valóságban nem, gyakorlatilag létezhetetlen! /Ezt látjuk a természetben mindenhol, amit pedig az evolúcióbiológusok önkényesen új fajnak neveznek, az minden esetben csupán egy létező fajnak valamilyen változata!/

A vallás /azon belül is a Biblia/ állapítja meg, hogy minden faj /egységes biológiai rendszerként/ készre lett teremtve, és sem nem tud új fajjá átalakulni, sem szüksége sincsen rá, mivel a fajokba épített változékonyság képessége biztosítja a mindenkori környezethez való szükséges alkalmazkodást, amely őket a túléléshez segíti. /Feltéve ha nem túl drasztikus a környezet változása, mert akkor bármelyik kihalhat./ Tehát a tudomány valóban sántít a vallás nélkül, viszont a vallás vak a tudomány nélkül, amennyiben látjuk a tudomány módszereivel a bibliai természettudományos kijelentések igazságait.

Tehát azt látjuk, amit a Biblia mond, hogy a fajok a nekik megszabott rend szerint szaporodnak, és nem fejlődnek ki új fajok újfajta szaporodási mechanizmusok szerint, mert semmiféle szaporodási mechanizmus nem életképes a kifejlődés alatt /légből kapott évmilliós átalakulási fázisok/, hanem csak miután a kifejlődés megtörtént!

S való igaz, Isten nem szerencsejátékos, tehát az univerzum eredete és fennmaradása nem a kémiai elemek véletlenül szerencsés fizikai együtthatásának tulajdonítható, hanem a tervszerű, szellem által vezérelt dinamikus isteni energia céltudatos bevetésének!

Einstein vágya, hogy szeretné megtapasztalni a világegyetemet, mint egy egységes kozmikus egészet, ez messze túllépi az emberi tapasztalás hatáskörét, mivelhogy maga mondja: a világ örök misztériuma legfeljebb az elme számára megközelíthető, amelyben a megértés játssza a kulcsfőszerepet. Egyébként a megértésnek egyik kulcstényezője a hit, pontosan ezt írja a Biblia is:

„Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsidók 11:3)

Azt viszont jól mondja, hogy a harcos ateisták képtelenek megérteni az univerzum mögötti lényeget, amelyről a Róma 1:20 mondja ki az igazságot: „Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nekik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.” (19-20)

Az univerzumnak /talán Einstein nem magáról beszélt/ a harcos ateizmus által történő kisajátítása egy vakmerő cselekedet, az Isten és az isteni teremtés kigúnyolása olyan ismeretek birtokában, amely mögött nem tudományos bizonyítékok sora áll, hanem az alázat totális hiánya! Hogy ez hova vezet és mi lesz a vége: egyrészt látható, hogy az ateizmus öntörvényűsége totális romboló erő, úgy az egyén, mint a család és az egész társadalom tekintetében, mert az önző egyéni /anyagi/ érdeket mindenek fölé helyezi a közjó ellenében.

Az ateizmus ugyanolyan káros az emberiség létére nézve, mint a hamis vallás, amely papolja a világ felé a mézes-mázos szép szavakat, miközben saját maga akar profitálni minden cselekedetéből, hogy hatalmát, fönnmaradását biztosítsa. Gondolja valaki, hogy pl. a Vatikán konkordátum-kötése anno a fasiszta Mussolinivel a Krisztushoz való hűség kifejeződése volt? Nem, hanem annak elárulása, nem először és nem utoljára! A Krisztus nevében tetszelgő korruptak, hatalomvágyók, pénzéhesek, és csalók a társadalom legnagyobb megrontói, és az ő milliós szimpatizánsaik, akik magukat vallásosnak tartják, közben meg két lábbal tapossák az Isten Bibliában megírt kijelentéseit és törvényeit.

Ezek valójában mind ateisták, mivel bár a beszédükkel Istent emlegetik, de a tetteikkel megtagadják, ahol csak tudják: „Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.” (Titusz 1:16)

Az igaz hit nem emberi kijelentésekre épül

Ha Einstein következetes maradt volna abbeli nézetéhez, hogy Isten nem szerencsejátékos /nem véletlen természeti erő/, akkor nem nyilatkozott volna élete különböző időszakaiban ellentmondásosan ebben a kérdésben. De mégis ezt tette. Ez figyelmeztető jel arra nézve, hogy a hitünket ne emberek kijelentéseire építsük, hanem arra a saját meggyőződésünkre, amelyre a egyéni kutatásaink és vizsgálódásaink által teszünk szert. Ha ezt őszintén tesszük, akkor Isten ajándéka lesz a hitünk, amelyet a láthatatlan dolgok látható igazságainak a megragadása érdekében megnyerhetünk.

Az emberek hite, állásfoglalása, nézete bármikor változhat az ember egyéni életkörülményei, pozitív vagy negatív eseményei kapcsán. Miközben maguk a tények nem változnak, csak esetleg az egyéni ember különböző eseményekhez történő viszonya.

Charles Darwin is magát istenhívőnek vallotta, aztán meg az Isten teremtését vakmerően anyagelvű evolúciós folyamatokra vezette vissza, azt megfigyelve, hogy a fajok változékony mozgást mutatnak. Ez az elképzelés pedig azért lett hihetetlenül népszerű, mert a legtöbb ember a saját tetszésére akar élni, és olyan élvezeteknek hódolni, amit a Biblia bűnnek nevez.

Pl. a házasság előtti nemi élet és sok minden egyéb, ami a bukott testi örömöknek kedvez. Nem lehet csodálkozni, hogy az emberi társadalom intellektuálisan akarta kiiktatni maga fölött az Istent, és az istenhitet a történelem szemétdombjára száműzni. Ehhez Darwin elmélete nagy segítséget adott, de kipukkadása után a keserű csalódás árnyéka lengi be átvert hódolóinak milliárdos táborát.

Mivel hogy nem eszik olyan forrón a kását! Minden emberi elmélet próba alá kerül, és a gazdátlan univerzumban tért nyert ateista liberalizmusról kiderült, hogy minden olyan értéket szétzilál, amely a természeti egyensúlyt és az egészséges élettér fönnmaradását garantálja. A ma élvezeteinek való egoista szabadelvű élés a jövőt megalapozó természeti és társadalmi erőforrások kizsákmányolása.

A szellem kiszabadult a palackból, amely a palack és minden egyéb tartós érték megsemmisítésére tör. Majd az Isten fog tenni róla, hogy minden ilyen szellem és szellemi megnyilvánulás az őt megillető helyre kerüljön. És akkor, azután a harcos ateizmus észbe sem fog jutni, sem annak történelmi következménye: a tengernyi szenvedés, fájdalom és a létezés értelmetlenségének törvénybe iktatott népszerű dicshimnusza. Az élet győzni fog a halál fölött, és a becsület a világban szétterjedt tisztességtelenség fölött, amely az Isten elleni lázadásnak történelmi zsákutcája, keserű következménye.

Van Valaki, Aki kézben tartja az események menetét, Aki kezdettől fogva megjelentette a véget, és Akinek a szava garancia az örökkévalóság tündöklésére, amelyben mindenkinek része lehet, aki eljut az istenhit racionalitásának valóságos befogadására és egy életen át tartó megélésére a Jézus Krisztus minél szorosabban történő követésében.

„Mert íme, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak; Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert íme, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és az ő népét örömmé... És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Íme az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, aki a királyi széken ül vala: Íme mindent újjá teszek. És monda nekem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.” (Ézsaiás 65:17-18; Jelenések 21:3-5)