Az ateista látásmód következményei 2.

A TERMÉSZETES SZELEKCIÓ ÁLTAL KIFEJLŐDÖTT ÉLŐLÉNYEK

A természetes szelekció már csak azt tudja az életre kiválasztani, ami rendelkezik a természetes kiválogatódáshoz szükséges paraméterekkel, amely már mint teljes életképességű élőlény képes hozzáidomulni az apróbb környezeti változásokhoz, Tehát aki nem ugorja meg az olimpiai szintet pl. magasugrásban, az eleve el sem indulhat. /Ellenben darwini evolúció szerint menet közben, évmilliók alatt tettek szert a túlélőképességükre. Azt állítani, hogy a magassági szintek, amik a kiselejteződést és a továbbhaladást mérik – fejlesztik a magasugrókat /makroevolúciós fejlődés/, totál dilettantizmus.

Vegyük észre, hogy a természetes szelekció már csak utólag tud selejtezni, azt nem választhatja ki, ami még soha nem is esett át a kiválasztáson. Márpedig a kiválasztást nem teheti a sor elejére, mert először az élőlénynek kell létrejönnie, ami kiválasztásra jelentkezik – utólag! Tehát először ugrunk, aztán mérjük magunkat az olimpiai szinthez. Hogy az olimpiai szint /term. szelekció/ hozná létre az ugrólábamat /meg az összes koordinált funkciójú belső szervemet/, mivel a természetes szelekciónak teremtői hatást tulajdonítanak, ami pl. az emberi agyat is létrehozta – idővel és utólag – hát ez az evolúciós fantázia világméretű luftballonja, amit az akadémiai tudomány és a tömegek hordoznak a tenyerükön.

A természetes szelekció során kifejlődött élőlényekről beszélnek, azonban először ki kell kifejlődnie /pontosabban létrejönnie/ az élőlénynek, ami utólag megmérettetik. Honnan veszik azt az élőlényt, amit a természetes szelekció először kiválasztott a túlélésre? Sem az életet fenntartó első sejtkezdemény létrejöttéről, de különösen arról, ami maga az ÉLET, fogalmuk nincs, hogy honnan jött elő. /Abszolút téves felfogás, hogy az élet létrejön valahogy valahol. NEM AZ ÉLET JÖN LÉTRE, HANEM AZ ÉLETET HORDOZÓ KÖZEG AZ UNIVERZUMOT VEZÉRLŐ ERŐ ÁLTAL. Létre az jön, amit definiálni lehet, hogy micsoda, míg az élet maga definiálhatatlan, mint Isten szubsztanciája/. Erre a nem tudásra jön rá a többi tudásnak beállított tudományos színezetű magyarázkodás. A dilettantizmus csúcsa, amikor valakinek a zsenialitása takarja el szemei elől saját dilettantizmusát. Ahogy ezt az akadémiai tudomány evolucionista képviselőinél látjuk.

A TRANSZMUTÁCIÓ KÁROS VOLTA

A mutáció ha hasznos, csak az adott élőlény rátermettségét növelheti, ha meg káros, akkor csökkenti a rátermettséget. Olyan mutáció nem lehet hasznos az élőlény számára, amelyet rögtön nem tud beépíteni a saját rendszerébe, hanem csak egy egymásra épülő mutációsorozat után, ezért azt károsnak kell tekinteni.

A TERMÉSZETES KIVÁLASZTÓDÁSSAL VALÓ VISSZAÉLÉS

A term. kiválasztódásban a kedvező tulajdonságok halmozódnak, tévedés ne essék, amik már megvannak, nem amik majd valamikor meglesznek.

A létért való küzdelemben azok az egyedek maradnak fönn, melyek valamely kedvező tulajdonság, szervi tökéletesség vagy szokás alapján társaik fölött kitűnnek. A selejteseket kipusztítja, a kedvezőt pedig megmenti: ez a természetes kiválogatódás elve.

Az evolúciós filozófia ezen a ponton csaláshoz folyamodik, mert a szervi tökéletlenséget, kedvezőtlen tulajdonságot ugyanúgy túlélteti, mint a szervi tökéletességet, kedvező tulajdonságot. Ez pont olyan, mint amikor azt mondom, a zsenik zseniségüknél fogva alkalmasak a túlélésre, de az ostobák is, mert majd zsenikké lesznek.

Ugyanis amíg a /faj keretein belüli/ mutáció a szervi tökéletességet és kedvező tulajdonságot segíti elő, az még mindig az élőlény változékonyságának kereteit használja ki, de az élőlényt nem alakítja át, hanem finomítja, a körülményekhez igazítja. Mint pl. a pintyek csőrének alaki változása környezeti szelekciós nyomásra a pintyet nem változtatja át olyan madárrá, ami már nem pinty. A pinty pinty marad, de formailag/külalakilag változhat a változékonyság határain belül. Tehát a zseni a zseniség határain belül marad.

Egy új faj kialakulásához át kell törni a határt /" hosszú időn és a nemzedékek hosszú során át az eredeti fajtól egészen elütő faj jöhet létre.”/, ezt vinné végbe a mutációsorozat, de a határátlépés ha rögtön nem építhető be az adott élőlénybe, akkor szervi tökéletessége fölhígul, a kedvező tulajdonságához hozzáadódik egy majdan kedvezővé váló tulajdonság, ami viszont a már meglévő kedvező tulajdonságát fölhigítja.

Egy futásra vagy kapaszkodásra alkalmas végtagot semmiféle mutáció nem tudja rögtön repülésre alkamas szárnnyá /"az eredeti fajtól egészen elütő faj"/ alakítani, egy közbeeső átalakuló fázisban meg visszaveti a kapaszkodásra alkalmas végtag funkcióalkalmasságát. Tehát ha valaki nem zseni eleve, amíg nem válik zsenivé, nem alkalmazható rá nézve a zsenikre jellemző kritérium, zseniként nem kezelhető. Viszont a darwinizmus úgy kezeli, mint a zsenit.

„... a kromoszómák anyagának komolyabb megváltozása, vagy „rendszermutációk” („systemic mutations”) drasztikusan megváltozott élőlényekhez vezetnek, melyeknek legtöbbjének alig van esélye a túlélésre, de néhány „reményteljes szörnyeteg” új életformákhoz alkalmazkodhat.” /Evolúció II.: A változó élet; Az evolúciós változás mintázatai - Gradualizmus és szaltáció/"

Amikor még nincs kifejlődve a szárny, akkor kell a hátrányt előnyként beépíteni annak az élőlénynek, amelyiknek repülnie kéne, de már fogni sem tud, mert fél úton van a fogó végtag és a repülő szárny között. Ez az a bizonyos reményteljes/reménytelen szörny állapot. Darwin erre mondta, hogy a legrátermettebb szörnyek túlélése a természetes kiválasztódás? Ez pont nem az a helyzet! Ez nem valami reményteljes. No de így épül fel az evolúciós szörnyelmélet!

Pl. erre: "A gyümölcslegyeknél az Antennapedia névre keresztelt mutáció hatására lábak fejlődnek az antennák helyén. Az abnormális végtagok nem működőképesek..." /Dulai Alfréd: Evolúciós kérdezz-felelek/" „az adott környezeti viszonyok közé nem tökéletesen beilleszkedő egyedek nemhogy szaporodásra, de a túlélésre sincs esélyük.” /Pingvinszerű lehetett minden madár őse; (Magyar Tudomány, 2010/6) „Másfelől pedig biztosak lehetünk abban is, hogy bármely, akár a legkisebb mértékben is hátrányos változat kérlelhetetlenül elpusztul” /Darwin, C. 2000. 73-74. o./.

A reményteljes/reménytelen szörny változat az evolúció szerint nem hátrányos változat. Csak a reménytelen/reményteljes. Mert nagyon nem mindegy! Vagyis az evolúciós szörnyelméletet az tudományos és nem áltudományos elmélet. Az abnormális végtagok nem működőképesek.

Egy kapaszkodásra/futásra alkalmas végtag zseninek tekinthető, és egy működőképes szárny is zseninek tekinthető, de egy kettő közötti éppen kialakulási stádiumban lévő végtag abszolút nem tekinthető zseni állapotnak, csak ha csalunk.

Egy hajó zseni a maga nemében /a vízen/, és egy repülőgép zseni a maga nemében /a levegőben/, de amíg a repülőgép nem változik teljesen úszásra alkalmassá, addig nem lehet hidroplánnak tekinteni. Ugyanis a hidroplán is zseni a maga nemében. De amíg tervezés és formázás alatt van nem zseni. Amíg a repülőnek csak egy talpa van /félig kifejlődött állapot/, a vízen fölborul.

Az élőlény mégrosszabb helyzetben van, mert a végtag alakulna át szárnnyá /"az eredeti fajtól egészen elütő faj"/, nem marad meg végtagnak végig, hanem lépésről lépésre átalakul szárnnyá. Míg egy repülőgép fél talppal is tud repülni /ha úszni nem is/, de egy tökéletlen szárnykezdemény se kapaszkodásra nem jó, se repülésre, vissza kell hogy vesse az életképességet.

Dobjon valaki piacra egy félig kifejesztett terméket, mondjuk egy műlábat, ami nyeklik-nyaklik. Ha aranyérmet nyer vele egy műláb világkiállításon, akkor ott dilettáns mindenki, aki a díjakat kiadja. De Nobel-díjakat sem szoktak félkész elméletekért/felfedezésekért osztogatni.

A létért való küzdelemben azok az egyedek maradnak fönn, melyek valamely kedvező tulajdonság, szervi tökéletesség vagy szokás alapján társaik fölött kitűnnek. Ennek ellenére a darwinizmus a tökéletlen szárnykezdeménynek ugyanazt a tulajdonságot tulajdonítja:

- egy kapaszkodásra, ill. repülésre alkalmas végtag szervi tökéletesség, mert általa fönnmarad az élőlény - ugyanakkor egy tökéletlen szárnykezdemény, amely se kapaszkodásra se repülésre nem kellően alkalmas, mégis szervi tökéletességnek van kijelentve, mert általa fönnmarad az élőlény /meg persze a darwinista filozófia életképessége/, ami nem más, mint egy rakás áltudományos szerencsétlenség, de jó nagy tapsviharral körbeudvarolva. Ez az átmeneti/köztes élőlény /reményteljes szörnyeteg/ mi más, ha nem biológiai barbarizmus!

A TÖBBLÉPCSŐS EVOLÚCIÓS MANIPULÁCIÓ

A többlépcsős evolúciós manipuláció sarkalatos pontja, amikor meghatároz egy születési pontot, és ahhoz képest tesz viszonyítást a mai állapotokra, tehát mindkettőt ő határozza meg önkényesen. Hanem a születési állapotot tudományos eszközökkel volna muszáj rögzíteni, mint alapot, hogy a megszületendő alany születését, felépítését, létfenntartását, szaporodását, alkalmazkodóképességét, formálódási készségét mi, milyen törvény, milyen biológiai program határozza meg, hogy milyen pályát fut/hat be az illető élőlény a születéstől a halálig. Ezzel a darwinista filozófia semmit nem foglalkozik, különösen nem foglalkozik azzal a /szerinte csak úgy magától értetődően létező/ genetikai programmal /annak működési mechanizmusával/, amely meghatározza az adott élőlény lehetséges létfenntartási paramétereit, ami az állítólagos átalakulását is befolyásolja.

Ugyanis ha a biológia törvénye szerint kutyából nem lesz pl. macska, mert más fajokhoz tartoznak, akkor miféle törzsfejlődés az, amely nem engedi egyik fajnak a másik fajba történő oldalirányú átalakulását, hanem a kutya faj is meg a macska faj is a saját faján belül variálódik. Akkor honnan vannak az eredeti fajok, amelyek léteznek és amelyek más fajjá átalakulni nem tudnak?! Mint a kutyák sem macskává! Akkor minden egyes fajnak önállóan kell létezniük kezdettől fogva, és ahány faj, annyiféle önálló fejlődési útvonal, amely egy másikba átalakulni nem tud. Mert ha tudna, akkor a macskák is kutyává alakulhatnának vagy fordítva. Ezek szerint minden fajnak önállóan kellene kialakulnia, amelynek létezne történelmi fejlődési útvonala.

Egyetlen állítólagos őssejtből na mégis hogyan alakult ki annyiféle alapfaj, amely más fajjá nem alakul át? Ha meg átalakul, akkor a kutya is macskává. Vagy kitaláljuk a közös ősöket, amelyből fejlődik kutya faj is meg macska faj is, amelyek aztán a saját fajukon belül variálódnak szabadon? Vagy minden közös ősnek speciális őssejt alapbázisa van, amely elüt minden más őssejttől? Még kitalációnak is gyenge, hogy amik léteztek egykoron élőlények, azok csak úgy megjelentek lezser természetességgel a történelem színpadán. Külön hangsúllyal, hogy azok az anatómiai alkatrészek, amik összeadódásai mutatják egy adott faj állítólagos fejlődést, azok csak úgy előjöttek. Természetesen maguktól. Mert a tudomány ezt állítja:

Megjelent kezdetben pl. a sejthártya, csak úgy magától, majd olyan élőlények, amiknek már ez vagy az az anatómiai jellegzetessége meg volt, aztán megjelenik egy másik, aminek már másféle jellegzetességük van és így tovább. Úgy jönnek elő, mint a kalapból a nyúl, sehol semmiféle előzetes tervezés nincsen, csak tudományosnak álcázott blöffölő állítások tömegével. Amiknek teteje ráadásul az életképességük optimumával való rendelkezés minden egyes egymásra rakodó mozaikkockára lebontva. Pl. az egyik mozaikkockán még nincs ivaros szaporodás, de a következőn már van. De hogy a kettő közötti átmenetet hogyan élték túl a kifejlődés köztes állapotaiban, hogyan szaporodtak átalakulásuk kellős közepén, azzal nem foglalkoznak.

Az evolúció olyan, mint azt állítani, vannak a sakk bábuk, mondjuk a gyalog, mely átalakulhat futóvá, az lóvá, az bástyává, az királlyá, az királynővé, így lett a gyalogból királynő, az egysejtűből ember. Közben meg a sakk szabályait nem csak hogy fölrúgja, de mintha nem is volnának szabályok. Csakhogy az adott élőlény teljes életidőre szóló funkcionális szabályai már a születésekor adva vannak, és nem csak úgy született, mint egy barna folt egy zöld levélen, egyébként meg annak is szabályai vannak, hát még ennek. Úgy hogy amit az evolúció előad a tudományos önkényesség szabálytalanságai szerint teszi, amely szabályokat egyébként ők határozták meg utólag.

Megtehetik, mert az égvilágon senki nem felügyeli őket, azt mondanak, amit akarnak, és olyan vizsgafeltételeket szabnak meg, amilyeneket akarnak /hivatalosan, mármint az oktatási rendszer/. Azonban különleges kihangsúlyozással megjegyzendő, az univerzum felépítése, a Föld bolygó berendezése, élővilágának tervszerű funkcionálása, s maga az ember akkora értéket képvisel, hogy Akitől ez származik, nem fogja hagyni, hogy azt bárki a kénye-kedvére kijátssza, egymást millió szálon keresztező véletlenekkel magyarázza, úgy hogy a dolgok eredetével kapcsolatos igazság a maga idejében napvilágra lesz hozva.

Ennélfogva a felelősséget vállalni kell, ha valaki akármilyen okból egy erőltetett elméletet rákényszerít a társadalomra, különösen annak felnövekvő nemzedékére. Mert azzal nem csak a társadalmat rövidíti meg, de olyat csinál, mint aki ellopja más gyerekét, azt a magáénak állítja be és a saját szűk látókörű nézetei szerint neveli. Úgy hogy az evolúció mozgatórugóit előadni mint más gyerekének a nevelését, ilyen paraméterekkel, amilyenekkel a tudomány rendelkezik, eleve sikertelenségre ítélt vállalkozás. Hogy milyen mértékben sikertelen, majd napvilágra kerül a maga idejében.

Egyelőre csak az ingatag erkölcsi alap frusztrált következményeit látni, a pillanatnak való élésből történő kába kiábrándultságot, de az se semmi. A tudomány által értelmetlennek kikiáltott élettel való szembenézés hiábavalóságát, amely szemben áll az emberi értelem racionális céltudatosságával. Mi szükség van értelemmel felfogni a létezés teljes értelmetlenségét? Vajon véletlenül került ilyen intellektuális dilemmába az ember? Bizony hogy nem véletlenül, hanem a tudomány ostoba anyagelvűségének káros melléktermékeként, ami a bolygó állapotára is rendkívül negatív hatást gyakorol.

A Biblia azonban megmutatja a jó irányt, hogy miként fog kedvezően alakulni a történelem kereke:

„És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra. Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké. Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.” (Dániel 12:1-4)

A PROGRAMOZOTT VÁLTOZÉKONYSÁG

Az élőlények genetikai felépítése kezdettől fogva magában hordozta annak lehetőségét, hogy a környezeti kilengésekre /pl. aszályos vagy csapadékos évszak, stb./ kellő mértékben tudjanak reagálni, azokhoz viszonyulni anatómiai simulékonyságuk szerint. Tehát nem továbbfejlődés van, hanem alkalmazkodó változékonyság. Mint mikor autópályán vezetsz, a kormányt ide-oda mozgatod, de ugyanazon sávban haladsz, és ha még át is mész egy melletted lévő másik sávba, lényegi változás nincs a haladásodban. Az evolúció a fejlődés alatt azt érti, hogy egy adott autó nem csak a saját pályáján halad helyezkedő mozgáskoordináció szerint, hanem áttörve a korlátokat, egyre újabb és újabb autópályákra megy át /törzsfejlődés/, közben meg az alakját is teljesen megváltoztatja, mint mikor egy személy gépkocsiból teherautó lesz, abból meg katonai harci jármű – csak a szemléltetés kedvéért.

Ez azonban a darwini filozófia hipochonder elmélete, amely azt véli törvényként megállapítani, hogy minden létező élőlény átmeneti állapotban van. Ha abban volna, míg valóban újjá nem lesz /ilyen volt pl. a szárnyak kifejlődése az égbolt meghódítására/, nem tartozhatna a legrátermettebbek közé a fejlődés félútján /félig személygépkocsi-félig teherautó/, és automatikusan kiselejteződne. /A belső szervek kifejlődése ezen a módon nem is képzelhető el, azokkal rögtön rendelkezni kell -lásd TEREMTÉS!/ Ha viszont aprólékosan alakul /pontosan ezt láthatod/, az a mikroevolúciós kategória, mint amikor ide-oda mozgatod a kormányt a saját utadon.

Új fajok kialakulása csak úgy képzelhető el, ha a tudomány kitalálja, mit nevezünk új fajnak. Annyira nem kezdők, hogy erre ne lennének képesek. Ha kitalálja a műveletet, kitalálja hozzá a paramétereket is. Ha már nem szaporodik a saját fajával, az már szerinte új faj. A természetben pl. a csivava nem szaporodik a bernáthegyivel, attól még nem új faj. Lényegében nincs „tovább” fejlődés, mivel az „eddig” is meg a „tovább” is genetikailag programozva van /TEREMTÉS/. Elrugaszkodni a tények valóságától és azt hirdetni, hogy a lóugrások meg a lónyihogások sorozata idővel világűrt meghódító rakéta hajtóműves áriázó kancává varázsolja az adott élőlényt, - nos az egész evolúciós biológia erre az áltudományos hiszékenységre épül, és még komolyan is veszik.

Azt várják, te bizonyítsd be, az anatómiai átalakulás vágyálmának a határát, miért nem lehet az korlátlan? Hát sugarazd be mondjuk a gyümölcslegyet ezerféle módon, ha kancsal fűrészdarázs lesz belőle légpárnás ülepekkel, nyert az evolúció. De ha gyümölcslégy marad, csak kockakönyöke lesz neki, meg nyolc szeme a lába között, amit a saját pattanásainak a mérete árnyékol be, akkor nem nyert. Egyébként itt tartunk. Új fajjá fejlődés nem létezik, azért nem is figyelhető meg, aztán hogy a darwinizmus mit hisz erről, azt a hitműfajuk határozza meg. Darwin pappá keresztelte magát, elkezdett fekete misézni, és mivel a tömegek Isten korlátai nélkül akartak élni, az elméletet vették, mint a cukrot. Ma is tömegek járnak a fekete misére, ahol a magas rangú materialista tudósok az önkéntes ministránsok...

BIZONYÍTÉK AZ EVOLÚCIÓ ELLEN

Olyan egységek populációi képesek evolúcióra, amelyek rendelkeznek a szaporodás, öröklődés és változékonyság képességével. Azonban ezeket a tulajdonságokat az első pillanattól kezdve fel kell tudniuk mutatniuk az élőlényeknek, nem pedig az evolúció fejleszti ki nekik évmilliók alatt /természetes kiválasztódási folyamat/, hiszen az első élőlény, amit kiválasztódott az életben maradásra, nem a természetes kiválasztódás eredménye, mivel csak azért tudott kiválasztódni, mert már eleve kiválasztásra alkalmas állapotban volt, mielőtt a természetes kiválasztódás egyáltalán megmozdult volna. A természetes kiválasztódás teremtő ereje /amit Darwin ruházott rá a természetes kiválasztódásra/ ennélfogva az első sikeres kiválasztódás ELŐTTI időre nem is vonatkozhat. Honnan szerezték az élőlények a sikeres kiválasztódáshoz szükséges adottságaikat és képességeiket, amelyek által képesek voltak túlélni, mielőtt egyáltalán megmérettettek volna a természetes kiválasztódás szűrőjén? Visszamenőleg, amíg egy életképes élőlény ki nem fejlesztette magát a túlélés szintjére, hogyan élt túl? Mindig azon a szinten volt? Akkor mi ebben az evolúció? Miért ott kezdődik az evolúció, hogy MÁR RENDELKEZNEK A SZAPORODÁS, ÖRÖKLŐDÉS ÉS VÁLTOZÉKONYSÁG KÉPESSÉGÉVEL – miért nem ott kezdődik, hogy MÉG NEM RENDELKEZNEK, de hogyan tesznek szert rá?

A TÚLÉLÉS PROGRAMOZOTTSÁGA

Az adaptív evolúciós folyamatok a legkevésbé sem véletlenszerűek, ennek állítása a biológiai evolúció félreértésén alapszik. Pontosan azért képesek az élőlények fennmaradni, mert ez a képességük genetikailag programozva van, ha erre úgy kellene szert tenniük utólag, amíg szert nem tennének, nem is élnének túl. A túlélés pontosan azért lehetséges, mert már eleve meg van nekik ezen képességük. Azt állítani, hogy ezek a legkevésbé sem véletlenszerűek, mármint a meglévő képességek, teljesen jogos /csak nem evolúciós értelemben/ amiknek kiaknázása jelenti a folyamatok végbemenését. Van is rá utalás a Bibliában:

Zsolt 50:11 „Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai [tudva vannak] nálam.”

Tehát a legkevésbé sem véletlen folyamatok tudva vannak Istennél. Elvégre Ő a programozó, a környezet kivitelező, amire és aminek bizonyos szintű változásaira hangolta az élőlényeket. Ami meg a biológiai evolúció félreértését jelenti, az az, hogy tudattalan önprogramozó folyamatok eredményének tekintik az élőlények eredeti és a saját határaikat szerintük áttörő élőlényeket, tehát hogy a mikrobák magukat hozták létre először, azután magukat idővel mikrobiológusokká változtatták. És ami közben őket életben tartotta, arra mindig utólag tettek szert. Csakhogy utólag szert tenni mondjuk az életben tartó légzőszervekre annak feltételezése, hogy előtte az alany nem lélegzett. A darwinizmusnak így befellegzett! A futás közben történő lópatkolást Münchausen báró találta fel, aki Darwinnal ült egy iskolapadban, és egymástól csenték el a jónak ígérkező ötleteiket.

A LESZÁRMAZOTTAK LESZÁRMAZÁSA

Ha valamiből származol, akkor az a valami hogy létezhet még mindig, ha az átalakult azzá, ami vagy?! Ha valamiből származol, akkor az a valami hogy létezhet még mindig, ha az átalakult azzá, ami vagy?! Ha a halakból lettünk, miért vannak még mindig halak? Pl. az átmenetinek tartott bojtos úszós halak (Latimeria chalumnae) miért léteznek?

A darwinistáknak millió fiókjuk van, amikbe millióféle magyarázatokat dugtak, és szükség esetén előhúzzák a magyarázataikat. Amiket persze állandóan változtatnak, mivel semennyit nem érnek, amiért nem is időtállóak.

A mikroevolúció meg a makroevolúció között akkora különbség van, mint a mikrohullámú sütő meg a házgyári kazán között! A grimasz az arcodon, meg a pintyek csőrméret-változása a mikroevolúció, a makroevolúció meg az lenne, ha idővel szárnyas vízilovak repkednének a csőrszájú vadőrök feje fölött.

Amiből az amik kifejlődtek, és mégis megvannak azok az amik, amik átalakultak, végtére is azt bizonyítják, hogy nem változtak át. /Vagyis a sejtszintű élet./ Mert ha 300 ft-ból veszek egy szendvicset, akkor nem maradhat meg a 300 forintom is, meg nem lehet egyszerre a belőle vett szendvicsem is, mivel akkor loptam /nem fizettem ki/ a szendvicset. Ha meg a halakból lettek a kétéltűek, meg a halak is megmaradtak, akkor ez tudományos svindli a javából, amely tagadja, hogy a halak és a kétéltűek külön léteznek egymástól függetlenül – természetesen már a kezdetektől fogva.

Mert ha mindkettő mindig teljesen kifejlődött, túlélőképes állapotban volt, akkor minek egymásból kifejlődni? Ha meg mégis egymásból fejlődtek ki, akkor a fejlődésnek kellett lennie köztes állapotának. A köztes állapot meg nem nyerő a túlélés szempontjából, mint ahogy pl. fejlődésben lévő emlőmirigyekkel nem lehet szoptatni, vagy félig elkészült műfogsorral nem lehet rágni. Túlélő stratégiákat kifejleszteni évmilliók alatt miközben mindig is a túlélés kritériumainak optimális szintjével rendelkezni – egymást kizáró állapotok. Ha egy egészséges embernek a gyógyulása hat hétig tart, amíg az orvosa betegállományban tartja – ezt táppénz csalásnak hívják. Amazt meg evolúciós csalásnak, de semmi baj, ez még belefér, vannak itt kacifántosabb dolgok is.

Az evolúció azt jelenti: változékony alkalmazkodás a változó körülményekhez, aminek az átváltozáshoz annyi köze van, mint a Vatikánnak Krisztushoz – semennyi!

Egyébként annyi esélye van túlélni a halnak a szárazföldön, ahány százalékos anatómiai felépítettség szükséges neki a vízben, hogy a legrátermettebben közé tartozzon. Ha a túlélésre alkalmas halak anatómiai felépítése a vízben száz százalékos, tehát 100% anatómiai fejlettség szükségeltetik ahhoz, hogy a legrátermettebbek közé tartozzon a vízben, akkor annak a halnak ugyanúgy 100% anatómiai felépítettség/kifejlett állapot szükséges a szárazföldön is, különben nem tartozik a legrátermettebbek közé, akik a klasszikus evolúció szerint képesek a túlélésre.

Hogy az evolúció szerint a szárazföldre kivánszorgott halak túlélőképessége évmilliók alatt jutott el a 0,1 százaléktól a 100%-ig, miközben mégsem haltak ki, ez a pogány hiszékenységnek egy olyan szintű megnyilvánulása, amely mögött az Istenbe vetett bibliai hit is csak kullogva vánszorog. És ezt pl. azzal bizonyítják, hogy vannak kétéltű halak, akik a vízben és a szárazföldön is életképesek. Csakhogy az átmenetiség az nem arra vonatkozik, hogy valamely élőlény kétféle élettér között otthonosan mozog, és ettől átmeneti, hanem aközött a kétféle állapot között, amikor még az egyik élettérben 100 %-os az anatómiai fejlettsége, miközben a másik élettérben még csak 0,1 %-nál tart, és ezután kezd fejlődni. A kétéltűek rögtön 100%-os felépítettséget kell hogy mutassanak mindkét élettérben, különben nem tartozhatnak a legrátermettebbek közé, és nem élhetnek túl.

[Egyébként is az evolúció honnan veszi, hogy rögtön az első élőlény életképes volt, és az életképességét nem fokozatos fejlődés útján szerezte? Mert ha fokozatos fejlődés útján szerezte, amíg meg nem szerezte, ki kellett hogy haljon a természetes szelekció törvénye szerint, amire Darwin rájött, hogy működik. Mint a varga, aki rájött, hogy a bőr a napon megkeményedik és nem tudja feldolgozni. Tehát az élőlények csak úgy életképesek, ha rögtön ki vannak fejlődve, akkor tartoznak a legrátermettebbek közé, ha meg nincsenek kifejlődve, akkor életképtelenek. Hogy mégis, ráadásul ez a kifejlődés évmilliókig tart, mire megvalósul, ez egy akkora tudományos mese, hogy emellett az összes meseíró elbujdokolhat a meseirodalomban!]

Mekkora blődségben hisz az evolucionista, hogy csak úgy spontán kialakultak a kezdetben nem életképes élőlények, és a saját nem életképes millió éves időstádiumukat csak úgy átugrották, hogy életképesek legyenek és a darwini természetes kiválasztódás vastörvényének eleget tegyenek. Miközben amit az emberiség a technikai fejlődése kapcsán évszázadok alatt kifejlesztett, azt előtte mind megtervezte, és akkor dobta piacra, amikor már működőképes volt, nem 0,1%-os fejlettségi szinten.

Ehhez képest az élővilágban senki semmit nem tervezett meg, az élőlények maguknak fejlesztették ki a túléléshez szükséges anatómiai jellegezőiket és adottságaikat, és amíg azokat ki nem fejlesztették, természetesen addig is a legrátermettebbek közé tartoztak. Mert ha nem tartoztak volna azok közé, akkor vége lenne az evolúció meséjének, és nem lenne mivel traktálni az Istentől /az intelligenciát mutató, összehangolt természeti törvények Alkotójától/ elidegenedett társadalmat, akik a gagyi tűz körül szeretnek ülni, és a rúzsos pudingot majmolni.

Ha már úgyis a majmok állnak a legközelebb hozzánk, csak agyilag kissé le vannak maradva. De majd ha a kíváncsiság szétnyomja a koponyájukat, akkor az agyuk is meg fog nőni, mert lesz elég hely, hogy táguljon. Ahogy az evolúció szerint is így jött létre az emberi agy. A külső körülmények belülről feszítették, hogy kitáguljon megnőjön, kb. mint a lopótök. Az állati és emberi agy közös őse.

A bibliai Jónás tudna mesélni a tökről, hogy az hogyan nőtt s száradt el hirtelen, az Isten keze nyomán. Na, ugyanígy fog elhervadni hirtelen az emberi agy kialakulásának evolucionista meséje is, amikor Isten a maga idejében felemeli a kezét ellene!

MELYIK ÉRTÉKESEBB, AZ ATEISTA VAGY AZ ISTENHÍVŐ?

Az igaz keresztényt szellemi köldökzsinór köti Krisztushoz, általa Istenhez, ami meggátolja, hogy a rendszer egésze elleni életmódot folytasson, mert az erkölcsi alapelvekkel fel van ruházva, neki a törvény a Krisztus:

2Kor 10:5 „Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;”

Ellenben az ateista éppen felépíti az okoskodásokat és a magaslatokat Isten ismerete ellen, hogy azon elv szerint éljen: ÚGY ÉLEK AHOGYAN NEKEM TETSZIK, AHOGYAN NEKEM JÓ! Az ateizmus így nem a rendszerbe illeszkedik, hanem érdek-illeszkedése van és érdekkapcsolatokra építkezik. Pl. a Kennedy gyilkosság aktáiban is van amit nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva titkosítottak, vagyis hogy ne rendüljön meg a bizalom az igazságszolgáltatásban. Mivel az netán nem az igazságra épül. Nem véletlenül mondja a Biblia, hogy a kegyelmi korszak lejárta után más korszak jön:

2Pét 3:13 „De új eget /égi kormányzatot/ és új földet /emberi társadalmat/ várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.”

Minden ember Isten kegyelméből arra hivatott, hogy tekintélyes mértékű élete legyen, mert volt valaki, aki átvállalta a bűnét, „...Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által,” (2Timótheus 1:10). Fölfogtak ebből valamit is a magukat ateista látásmódon legeltetők? Végtelen mértékű sajnálattal kifejezve – nem. A saját dogmatikus látásmódjuk akadályozza meg őket ebben!

Pontosan azért adatik meg az élet lehetősége mindenkinek, ami egy kegyelmi korszakkal azonos időintervallumban van, hogy megtalálja a választ. Ami azért nem adatik meg a legtöbbeknek, mert előre küldik a tudást kiforrott meggyőződés formájában, és nem kutatnak nyíltan és őszintén előítéletek nélkül. Mert időhiány miatt nem éri meg nekik, végeredményben saját maguk könnyelmű bíróiként saját magukat ítélik, sőt kárhoztatják önbölcsesség szerinti életmódvezetésre, és az igazi lehetőségek valóra váltásából és felkínált hasznából nem profitálnak semmit.

VILÁGNÉZETI ELKÖTELEZETTSÉG

Az evolúciós hipotézisrendszernek csak a közepe alapszik valóságos tényeken, hogy a fajok variálódás által idomulnak a környezeti változások kihívásaira /mikro evolúció/, de az elméletnek se az alja /az élet spontán kialakulása, amiből következne az evolválódni képes élőlények kifejlődése/, se makroevolúció törzsfejlődés: hogy egy őssejtből az élet föltornászta magát az emberig – abszolút nem bizonyított!

A világnézeti előre elkötelezettség is olyan, mint a természetes kiválasztódás, mindig a legerősebb marad fenn, az evolúcióban meg minden lehetséges értelmezés az evolúciós hipotézisrendszer szerint van megállapítva. Lásd:

A biológiában semminek nincs értelme, ha nem az evolúció fényében nézzük. /Angolul: "Nothing in biology makes sense except in the light of evolution." /Theodosius Dobzhansky, genetikus, evolúciós biológus 1973./

Tehát miközben az élővilágban a természetes kiválasztódás rendszere mindig tökéletes egyensúlyban van, csakis a rátermettebb él túl, ami elősegíti a faj fennmaradását, addig az evolúciós hipotézisrendszerben az elméleti kiválasztódási rendszer soha nincs egyensúlyban, mert nem a rátermettebb vélemény marad fenn /bármilyen kérdés vagy téma éppeni vizsgálatánál, hanem mindig az evolúciós hipotézisrendszernek kedvező vélemény marad fenn /még ha az ellentmond akár a józan észnek is/, és ezáltal marad fenn az evolúciós hipotézisrendszer. Mert az előre elkötelezett világnézetűek tűzön-vízen át éltetik.

Ez ahhoz hasonló, ha pl. egy buszvezető minden útkereszteződésnél csak balra hajlandó elfordulni, függetlenül attól, hogy a helyzettől függően jobbra is fordulhatna /mivelhogy a természetes kiválasztódás is a helyzettől függően ad lehetőséget a jobbra vagy balra fordulásra/, de nem teszi, mert világnézeti érdekből előre elkötelezett a balra történő fordulás állandó fenntartására.

Tehát az evolúciós hipotézisrendszer hatalmi fölényéből kifolyólag nem engedi meg, hogy bármilyen kis részletben is egy teremtéspárti véleménynek lehessen igaza, mert egy evolúciópárti biológus professzor inkább hajolna le egy elejtett ötszázasért, mint az örök életért, ha azt leejtenék, és bárki fölvehetné. Az örök élet mintegy le van ejtve /bárki felveheti/, de a hatalmon lévő tudomány képviselői nem hogy nem hajolnak le érte, hanem még bele is rúgnak! Ha valaki nem érti ezek után mit jelent a világnézeti elkötelezettség >az evolúció fényében való nézés szükségessége<, az vessen magára!

Hogy az evolúciós tudomány ma ott tart, ahol tart, az abból fakad, hogy mindig balra fordította a kormányt. Ennek ellenére állítja: „Meg kell mutatnunk nekik /a világnak/, hogy a darwinizmus a barátja, nem az ellensége.” Vagyis baráti alapon szándéka megölni az örök élet reménységét a szívedben! Nos, kell neked egy ilyen barát?

„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való... Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Kolossé 2:8; Róma 8:38-39)

TUDOMÁNYOS SZÍNEZETŰ ÁLTUDOMÁNYOS ÁLLÍTÁSOK

„Az újonnan kiderült dolgok beleillenek az elméletbe.” Szelektálják, hogy mi fér bele, azt reklámozzák, ami nem fér bele, azt nem!

„Bármilyen adott kísérlet elvégzése független attól, hogy hol és mikor végezzük el, ugyanazon körülmények között ugyanazt kell kapjuk. Ez egy alapfelvetés.” - Nem mond igazat, mert ha a laboratóriumi kísérlet nem hoz létre életet, akkor máshol sem ugyanazon módszertan szerint. Ennek ellenére azt hiszik, mégis az élet létrejön valahol, tehát nem ugyanazt az eredményt kapják, mert nem ugyanazt kell kapniuk, különben bukik az elmélet életképessége.

„A világegyetemben potenciálisan annyi sok földhöz hasonló életre alkalmas bolygó van és annyi idő áll rendelkezésre, hogy valószínű, hogy néhány helyen kialakul az élet előbb vagy utóbb. amíg nem 0 az esély bármire. Az univerzum puszta mérete / potenciális helyszínek száma / sok milliárd éves időtávja bőven ad lehetőséget.” - Amíg nem nulla az esély, addig nekik a 0,1% az = 100 százalék, mert feltornázza magát, miközben a 0 esélyt is ő mondja ki, hogy az élet spontán keletkezésében nem 0 az esély /hanem csak Isten létezése az, ami 0-ként van elkönyvelve/.

„Habár az őslevesben az első életet nem sikerült még reprodukálni. Ettől még nem mond rá senki olyat tudományos alapon, hogy mivel mi nem tudjuk, hogy történt, ezért Isten volt. Pont olyan érvelés lenne, mint a napisten vagy esőisten.” Hát a puszta méret és időtáv neki nem esőisten?!! Egyszerű bármit istennel megmagyarázni, mondják kritikusan, de nekik szabad az előbb-utóbb spontán kialakuló törvényszerű történéssel magyarázni.

Ahogy gondolják, úgy történik, tehát a gondolkodási beállítódástól függ, az előregyártott sémától, aminek nem tudnak nem engedelmeskedni – mivel nekik a világnézeti dogmájuk a mindenható.

Az hogy valami nagy terjedelmű és sokáig keveredhet szembeállítja az emberi ésszel aligha felfogató szintű intelligencia létezésével. Ellenben pontosan náluk van a 0 esély:

"Ha a 10133 földtömegnyi hemoglobin-molekula ismétléses variációira gondolunk, beláthatjuk: annak valószínűsége, hogy egy adott szekvenciájú fehérje alakuljon ki - akár a földtörténeti időszakok alatt is - gyakorlatilag nulla." /Ladunga István: Evolúció, I. kötet, 177. o./

„Az információ véletlen születéséről ismerős lehet az a gondolatkísérlet, hogy ha leültetünk egy majmot egy írógép elé, és elkezd véletlenszerűen klimpírozni a billentyűkön, akkor vajon mennyi idő szükségeltetik ahhoz, hogy megírja Tom Sawyer kalandjait. Elvileg előbb-utóbb megírja eredetiben, majd néhány milliárd év múlva magyarul is. Tehát a DNS elvileg véletlenül is keletkezhetett. [Persze ők nem elviekben adják elő a spontán létrejövést, hanem gyakorlatban, gyakorlatilag ezt állítják, hogy így történt.]

De van itt egy bökkenő: a majom klimpírozását egy intelligencia dolgozza fel, és dönti el, hogy most éppen zagyvaságot gépel, vagy – merő véletlenségből – éppen nem. Tehát azáltal válik az információ információvá, hogy valaki számára jelent a jelsorozat valamit. Minden egyes sejt számára természetesen jelent valamit a DNS, hisz ez alapján építkezik, tehát megvan a cél-„személy”, aki eldönti, hogy infó-e az infó. A sejt DNS-olvasója is keletkezhetett véletlenül. De annak a valószínűsége, hogy a 12 Gbites lyúkszalag (DNS) és az ezt hibátlanul olvasó kémiai gép egyszerre véletlenül létrejön, kerek nulla. Ha valóban a véletlen művei vagyunk, akkor az egyiknek milliárd évekkel előbb létre kellett jönnie, mint a másiknak.

Ennek menete hasonló lenne a következőhöz: képzeljük el Joseph-Marie Jacquard urat, amint éppen a lyukszalagos kötőgép feltalálásának felénél tart, bambán álldogál a műhely közepén kézében egy Budmil póló elkészítését vezérlő lyukszalaggal, és halvány fogalma sincs arról, hogy mire való, mert az olvasó feltalálásánál még nem tart, ergo számára is ismeretlen az általa készített szalag tartalma. Vagy fordítva: éppen tűreszelővel reszeli a mechanikus olvasót, mely majd a kötőgép fejét fogja vezérelni, de még nem tudja, hogy mire lesz jó, mert az egész gép működése, s a szalag kódrendszere még nem állt össze a felében. Ugye badarság?” [Fóti Marcell, DNS – a Teremtő informatikája, Byte, 2000, 10]

Badarság, de más szempontból is:

„Az alapproblémát az jelenti, hogy AZ ELSŐ EVOLÚCIÓS EGYSÉGEK NEM KELETKEZHETTEK EVOLÚCIÓS MÓDON, HISZEN AZOKNAK AKKOR MÉG NEM VOLTAK MEG AZ AHHOZ SZÜKSÉGES TULAJDONSÁGAIK. Tehát a kémia felől kiindulva kell megtalálni azt a biológiai mechanizmust, amely természetes folyamatokon keresztül képes az elsó evolúciós egységek étrehozására." /Kiemelés tőlem/ www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/szathmary.html

Amíg nincs meg a biológiai mechanizmus a kémia felől kiindulva, addig marad a TUDOMÁNYOS SZÍNEZETŰ ÁLTUDOMÁNYOS hiszékenység: kialakult magától... megjelent magától...

És miután megjelent magától az élet, megjelentek az első élőlények, és csak azután indult el az evolúció, aminek során kis lépésekben fejlődtek tovább...

Nagy svindli ami mond, mert az evolúció számára kedvező mutációs lépéseket beépíti, a romboló lépéseket, amik az addigi jókat is lerombolják, azokat nem veszi figyelembe. Mint a talált mobiltelefonnál, addig nyomkodja a számokat, amíg kijön a kód. De hogy három rossz kód után a negyediknél letiltja, azt már nem hajlandó tudomásul venni.

A transzmutáció pontosan a találomra történő kódszám nyomkodással egyenlő. Vagy katapultált valaki egy-két lépés által a vállalat földszintjén lévő mosdó WC-jéből ugyanazon vállalat igazgatói székébe? Miközben meg sem tervezte az ugrást, mint az evolúció sem, amely nem tervez előre semmit! Nincs is neki mivel. Utólag meg úgy sikerült neki minden, mintha tervezve lett volna. Legalábbis a köztudat átverése az sikerült, hisz olyan szinten és mértékben elfogadják.

„A tudományos elméletek tesztelhetők, és a tudósok folyamatosan tesztelik is őket. Az evolúció ugyanolyan tény, mint a "gravitáció elmélete".” Vajon letesztelték, ahogyan a hüllő 150 millió évvel ezelőtt madárrá vált?

Bármely almaültetvénybe bemehetünk, és megfigyelhetjük a fákról leeső almákat. De hová menjünk, hogy megfigyeljük az embereket, akik az őseikből fejlődnek ki? Az almafák megfigyelése beleillik a tudományos kategóriába, amely hasznos adatok bármikor megfigyelhetők és megismételhetők. Ami nem tudományos kategória, az ez:

„Az evolúcióelmélet ugyanis, ki ne tudná, világnézeti kérdés.”/C. Darwin: A fajok eredete Harmadik kiadás. Typotex Budapest. 2006. Kampis György, MTA tagja/

Nemrégiben Anthony Flew filozófus a következőképpen indokolta, miért lett teista, miután több mint 50 évig ateista volt: „A DNS biológiai vizsgálata megmutatta – az élet létrejöttéhez szükséges elrendeződések hihetetlen komplexitása által -, hogy valamilyen intelligenciának szerepet kellett játszania.” (Associated Press Report, December 9, 2004)

Akkor most melyik felfogás tudományos? A tudományos világnézet a világnézettől tudományos, vagy mitől?

A MEGMENTÉS BÁRKÁJA

A megmentés bárkája az, ha fel vagy vértezve Isten akarata cselekvésének ismeretével, a Krisztus tanításainak befogadása és a gyakorlatban megmutatkozó követése által. Vagyis ha Istennek önátadott életet élsz, amire a mintát a Bibliában találhatod meg. Tömegek az állatok színvonala alatt élnek, hiszen azok anno önként bementek Nóé bárkájába, de ők a világnézetük következményeként nem mennek be a szellemi bárkába, a megmentés helyére. És aki a világrendszerben marad, az annak sorsára jut.

„Mert nekünk is hirdettetett az evangélium, miképpen azoknak: de nem használt nekik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották. Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképpen megmondotta: Amint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; … Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.” ( Zsid 4:2,3,7)

E között meg az ateista világnézet között lehet választani. Mert éppen ez az, ami az embert az állat fölé emeli, a választási lehetősége. És ez bizonyítja, hogy nem állati származásúak vagyunk. És különösen nem ragadunk le az állati színvonalnál azzal, hogy rosszul döntünk és az Isten útjától távol maradunk!