péntek

Egy állatorvos evolúciós spekulációi


"A suszter ha a kaptafánál ülve üt mellé, csak neki fájhat, 
de ha a kaptafától távol üt mellé, akkor neked is." 

A DNS-től az evolúcióig - csak egyszerűen (5. rész) Dr. Simanovszky Zoltán állatorvos evolúciót népszerűsítő videója, ami pont annak hiteltelenségét bizonyítja: Forrás:  https://www.youtube.com/watch?v=4DKBdIr7wGo

4.11-től mondja: „Sokszor hallani az evolúciós elmélet kritikusaitól, hogy nem magyarázza meg az élet eredetét. Hát tényleg nem. És? A bécsi szelet receptjében talán leírják a borjú összeszerelését? Az evolúcióelmélet alapvetően a már meglévő élet változását írja le, így a helyessége nem azon áll vagy bukik hogy az élet hogyan és milyen körülmények közt jött létre. Az élet keletkezéséről, más néven az abiogenezisről egyenlőre még csak spegulálgatunk, de könnyen lehet, hogy maga is evolúciós törvényszerűségekre épül, így végső soron az evolúció elmélet kicsit tágabban, de itt is érvényes. Majd kiderül.”

A bécsi szelet az egy variáns /a borjúételek között/, és Simanovszky Zoltán minden egyéb ételt /az élővilág létezését/ a bécsi szelet receptjével /evolúciós elmélettel/ magyaráz, ami alapjaiban téves álláspont. A borjú összeszerelésének ismerete annyiban fontos, hogy ismerni kell a borjúhús anatómiai felépítését ahhoz, hogy megtudja, milyen étel elkészítésére alkalmas. Pl. a borjú lábát levesbe nem szokás tenni, a borjúfület meg nem rántják ki. Tehát a borjúhús anatómiájának ismerete szükséges ahhoz, hogy a felhasználása azzal összhangban legyen.

Az élet anatómiájának ismerete Simanovszky Zoltán elméletében a spekuláció szintjén van, sőt elfogultan azt is állítja, hogy lehetséges annak evolúciós törvényszerűségekre történő épülése. Duplán téves álláspont, mivel tudományosan bizonyítható, hogy az élet ezen a módon nem keletkezik. Így az a mondata, hogy az élet keletkezése evolúciós törvényszerűségekre épülhet, nem majd kiderülhet, hanem már kiderült, hogy nem!

Simanovszky Zoltán lekésett erről az információról, de nyilván nem véletlenül, mert nem is érdekli, mivel az egész felfogása a materializmusra épül, eleve elkötelezte magát valami mellett, aminek a fényében, de inkább találó, hogy homályában magyaráz mindent. Ami Simanovszky Zoltánt e tekintetben kijózaníthatja: Baumann Miklós biokémikus professzor előadása: Keletkezés vagy teremtés. Elérhetőség: https://www.youtube.com/watch?v=XVcPGUrgMNg

Innentől kezdve magyarázatot kínálhat az evolúció, és beszélhet közös eredetről, de ez az eredet saját evolúciós elméletében gyökerezik, amely alapjaiban arra a spekulációra épül, hogy az élet ahogy esik, úgy puffan. Darwin után kitaláltak egy fajkeletkezési teóriát, és azt manipulálják előre-hátra, hogy az jöjjön ki belőle, amit ki akarnak hozni belőle. Csakhogy ha az életet mesterségesen, tudatosan, elképesztően magas intelligencia bevetésével lehet csak létrehozni /!/, mivel olyan elképesztően bonyolult, hogy azt sem tudják a magyarázására vállalkozó tudósok, hogy egyáltalán micsoda, akkor ennek az intelligenciának és tudatos forrásnak a félrelökésével magyarázni az élet evolválódását kb. olyan, mint analfabétának az emberi agy működését magyarázni.

[Egyébként meg az emberi agy bonyolultsága ismereteink szerint minden létező felett áll az univerzumban, tehát olyan materialista szelekciós ok a tudomány tárházában nem létezhet, amely ezt az okozatot produkálja. Innentől fogva az evolúciós elmélet nem több mint féltudományos elméleti cérnaszálak manipulációs összeszövése egy láthatatlan kötéllé, amiben rengetegen kapaszkodnak.]

Az evolúció tudományos baráti körének az a víziója, hogy az élet bárhol létrejön az univerzumban, ahol erre a megfelelő feltételek adottak, kb. olyan volumenű állítás, mint azt mondani, bárhol lehet ibolyát szedni az óceán mélyén, ahol erre a feltételek adottak. És a társadalom materialista része, amelynek ezt állandóan adagolják, még el is hiszi, annyira partner ebben az istentelen propagandában.

A következő megjegyzés is a kijózanodás felé terelheti a spontán /evolúciós törvényszerűségekre épülő/ életkeletkezést propagálókat: "Az alapproblémát az jelenti, hogy az első evolúciós egységek nem keletkezhettek evolúciós módon, hiszen azoknak akkor még nem voltak meg az ahhoz szükséges tulajdonságaik."  /Szathmári Eőrs -  http://www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/szathmary.html

Dr.Simanovszky Zoltán állatorvos létére belekontárkodik olyasmibe, ami egyrészt nem a szakterülete, másrészt kevés a felkészültsége, harmadrészt az evolúciós korszellem szerint magyaráz kifejezetten ateista ízlésvilág alapján. Semmi tudományos korrektség nincsen benne!

Nem beszélve róla, hogy az evolúció elméletét különválasztja az élet eredetének problematikájától, csak mert nem tud vele mit kezdeni, pontosan ezért löki félre. Ettől fogva úgy magyarázza az álláspontját, ahogy sokaknak tetszik, de a félrelökése mutatja, hogy hiteltelen az egész felépítménye, mivel nincsen alapja. Amit meg ráépített, azt tegnap másként mondták, és holnap is másként fogják mondani, mint ma.

Dr.Simanovszky Zoltán nem az igazságot beszéli, hanem amit az emberek annak fogadtak el, mivel tanítókat és tantételeket kerestek maguknak, mert az igazságtól viszket a fülük.

„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.” (2Timótheus 4:3-4)

Egyébként meg az abiogenezis bizony hogy az evolúcióhoz tartozik, csak nem tud mit kezdeni vele. Ezt egy /fentebb már idézett/ komoly szakértője állítja, csak nem bizonyítja: „A kémiai evolúció … Az alapvető kémiai anyagok, amelyek egy primitív élő szervezet felépítéséhez kellenek, ... A kémiai evolúció az a folyamat, amelyben feltételezhetően a biológiailag jelentős szerves anyagok létrejöttek.” /Szathmáry Eörs, a biológiai tudomány doktora, egyetemi tanár ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék - Az élet keletkezése – Tanulmányok/ http://www.matud.iif.hu/03okt/02.html

Az Élet eredete Az élet keletkezése két fő lépésben zajlott: kémiai-, majd biológiai evolúció. A biológiai evolúció közel 4 milliárd évvel ezelőtt vette kezdetét.”

Aki itt bizonyít, az Baumann Miklós, az evolúció részéről meg spekulációk vannak, amiben Dr.Simanovszky Zoltán is utazik és az egész materialista társadalom.

vasárnap

Az evolúció bizonyítéka


Az evolúció bizonyítéka! /Vagy mégsem?/


Amint repül a bögre, repül a sas is, hiszen nincs kétféle repülés,
mint ahogy minden változás ugyanazt az evolúciót bizonyítja!?”


Az evolúciós bizonyítás szövege:




Állítás:



„Teszteld, hiányzik-e az izom a karodból
Te is a „különleges” 10-15%-hoz tartozol?
Az evolúció lényege, hogy az idők során környezeti hatásokhoz alkalmazkodik a test. Olyan anatómiai jellemzők tűnnek el, amikre már nincs szükség, és olyanok jelennek meg, amik viszont éppen jól jönnek a mindennapi életben.
A rengeteg változás egyike, hogy az alkar egyik izma – mely latinul a palmaris longus névre hallgat – feleslegessé vált, hiszen a fára mászásban játszott régen kulcsszerepet. Mára az emberek 10-15%-ánál teljesen eltűnt az egyik (vagy akár mindkét) karon.
Így végezheted el a tesztet, hogy neked megvan-e:
  1. Fektesd az alkarodat tenyérrel fölfelé egy vízszintes, sík felületre – például egy asztalra!
  2. Nyomd össze a hüvelykujjbegyedet a kisujjadéval!
  3. Ha látsz egy inat, ami megfeszül a csuklóvéna alatt, akkor van palmaris longus-od.
Fontos tudni, hogy az izom megléte nem tesz erősebbé – bár elképzelhető, hogy egy picit ügyesebben tudsz vele fára mászni."

Megjegyzés:

A darwini evolúciónak van egy alapvető definíciója, mégpedig ez:

Darwin alapelve lényegében azt mondja, hogy olyan egyedek népességében lehet evolúció, amelyekre az jellemző, hogy sokszorozódnak, ezen közben bizonyos sajátságaik öröklődnek, de ez az öröklődés nem pontos, időnként hibák következnek be, és hogyha az öröklődő tulajdonságok befolyásolják azt, hogy az illető egyed milyen sikerrel éli túl a különböző dolgokat és milyen termékeny, akkor az ilyen egyedek populációjában természetes szelekción keresztüli evolúció megy végbe. Pont. Kész. Ez az amiben holt biztosak vagyunk.” /Szathmáry Eörs evolúcióbiológus, egyetemi tanár/

kép  Ha csak ezt jelentené az evolúció, semmi kifogás nem lenne ellene, de a fenti cikkben felhozott bizonyítéknak semmi köze ahhoz, amit egyébként értenek alatta, vagyis a teremtés ellentétét, a fajok kifejlődés általi biológiai eredetét. Ugyanis a „fára mászás” /fán élés/ képessége, meg a környezeti hatásokhoz való rugalmas alkalmazkodás két külön kategória. A „fára mászás” az nem egy sima variálódás, hanem törzsfejlődés: olyan élőlények másztak /állítólag/ a fára, amelyek eredetileg nem ott éltek, amikből végül /állítólag/ olyan földön élő élőlények lettek amik valamikor a fákon éltek. Ez egy darwini fajátalakulás akarna lenni, egy olyan /makro/evolúció, amelyet olyan /mikro/evolúció bizonyítana, hogy állítólag elsorvadt egy izom. 

Csakhogy egy izom akkor is elsorvadhat, ha eredetileg teremtés által jött létre az izom gazdája, vagyis egy anatómiai elsorvadás abszolút nem bizonyíték a teremtéssel szembeni evolúcióra! Akkor meg minek azt emlegetni, hogy ez a folyamat bizonyíték az evolúcióra? Ennek az „evolúciónak” semmi köze a világhírnévre szert tett darwini evolúcióhoz /eredetelmélethez/, ez esetben kb. annyi bizonyítási értéke van, mint azt állítani pl. valaki begipszelteti a karját 1 évre, alatta elsorvadnak az izmok. Ha ezt a folyamatot akarta vele kifejezni, nyert, mivel egy jó nagy közhelyet megerősített. Érdemes volt papírra vetni, mondjuk általános iskolai alsó tagozatosoknál fel is lehet használni szemléltetésre. kép

De hogy maga az izomzat hogyan jött létre, nem csak ez az egy, hanem a teljes anatómiai izomzat, sőt, az izomzatot hordozó élőlény, továbbá hogyan került a fára, ha eredetileg a földön élt, meg oda hogyan került, meg hogyan tornázta fel magát az őssejt alulról ilyen magaslatokra, ahhoz ennek az »evolúciós bizonyítéknak« semmi de semmi köze!

kép  Az, hogy alkalmazkodik a test, azt sem válaszolja meg, hogy ez a képessége honnan van neki, csak leakasztja a falról, mint viharlámpát vihar idején. Az anatómiai jellemzők /változás, nem átalakulás szintű/ előjövetele meg az eltűnése pontosan az a kategória, mint a Darwin-pintyek csőrének változásai a száraz és csapadékos évszakok függvényében, a méret megváltozott, oda és vissza. /Egyébként meg a pintyhistória mögött nem is Darwin van, de ez egy másik történet./

Ami meg Szathmáry Eörs nyilatkozatát érinti, a hibás öröklődés az nem pozitív változás, abból hogyan építkezik felfelé az evolúció? A sikeres túlélés, a termékenység meg a természetes szelekció viszont a csőrvariációk határán belül van /és mindaz, ami ehhez a változékonysághoz tartozik/, de ez megint nem a fajok kialakulására történő válasz, nem véletlenül nem is említi. Az hogy valaki holt biztos abban, hogy hideg időjárás esetén a helyben járásnak van bizonyos jobbra-balra, előre-hátra történő kilengése, még nem magyarázat, különösen nem bizonyíték arra, hogy a hideg motivációs tényezőt jelentene pl. a 100 méteres síkfutás sikeres kivitelezésére. /Szathmáry Eörs eszmefuttatásának pedig arra, hogy ez a holtbiztos evolúciós tematika bizonyítaná az egész élővilág évmilliós kifejlődését, egymásból való átalakulását./

Az evolúció emlegetése ezekben az esetekben kb. annyit tesz, mint pingponglabdák mozgási röppályájának tágas /de nem végtelen/ határait tárgyalni, miközben medicinlabdákra gondolni. Az átlagemberbe belesulykolták, hogyha az evolúció szót hallja, a fajoknak egymásból való leszármazását értse alatta, és minden evolúciót /mikroevolúciós variálódást/ tárgyaló eset, annak bizonyítása, automatikusan a leszármazás bizonyítását is jelentené egyben. kép

kép  Ez kb. ugyanolyan nevetséges, mint bögre repülését az asztalról a földre egy szinten emlegetni a sas repülésével. [Egyébként meg tényleg azt mondja: kémiai evolúció+biológiai evolúció = az élettelen bögre sassá vált és most repül! De hogy hogyan nőtt szárnya a bögrének, az egy külön történet, ezt most nem tárgyaljuk.]

Nézzünk egy másik bizonyítási manővert ugyanebből a fajtából:

Állítás:

„4 BIZONYÍTÉK AZ EVOLÚCIÓRA, AMIT KÖNNYEN MEGTALÁLHATSZ A SAJÁT TESTEDEN

Persze ez nem meglepő, tényleg létezik az evolúció, csak éppen vannak rá roppant érdekes bizonyítékok is.

Február 12-én volt Darwin születésének évfordulója – 1809. február 12-én született – és mi lehetne remekebb apropója annak, hogy az evolúcióról beszélgessünk, mint a róla való megemlékezés. Testünk minden egyes pontja annak bizonyítéka, hogy az evolúció valóban létezik, de vannak egészen konkrét, nagyon izgalmas részletek is. Íme pár közülük:

A hiányzó izom
Ha tenyérrel felfelé lehelyezzük a  kezünket egy asztalra, majd összeérintjük a hüvelykujjunkat a kisujjunkkal, két dolog történhet. Az egyik, hogy az alkarunkon kiugrik egy hosszúkás kis ín – a másik, hogy nem. Ha igen, gratulálunk, ez az ín tartozik a palmaris longus nevű izomhoz, mely azért jött létre, hogy segítse a csukló hajlását. Mára már funkcióját veszítette és láthatóan az ősi időkből maradt fenn.”

Megjegyzés:

Már megint kezdi a csökevényesedés tárgyalását, de ha Darwin a fajok eredetében az evolúció alatt a csökevényesedést értette volna, az az élővilág leépülését jelentené, nem felfelé fejlődését! Ezek szerint a leépülés meg a felépülés ugyanaz az evolúció, csak egyszer húzni kell, máskor meg tolni. Csak akkor ciki, ha véletlenül összekeveri a rudat meg a kötelet, amazt húzza, emezt meg tolja. Még jó, hogy a cikkíró nem keveri össze ezt az evolúciót azzal a másikkal, mivelhogy nincs is kétféle evolúció, csak egy!

Nem beszélve róla, hogy ha a fára mászás érdekében jött létre, abban játszott kulcsszerepet, akkor az egy tervezésnek az eredménye, a természet tudta, hogy fára fog mászni a földönfutó élőlény, és létrehozta neki, hogy ki tudja vitelezni a fára mászást. Mivel ez az izom kivételesen nem a hajlítóizmokat leszorító szalag /retinaculum flexorum/ szorításában fut át a csuklónál, hanem azon kívül, majd a tenyéri bőnyében /aponeurosis palmaris/ ízesül /Wikipédia/, ez különösen tervezésre utal, amihez intelligencia kell. Csak nem gondolja valaki, hogy a természet ki-be dugdosta a leszorító szalag alatt és fölött az izmot, mire eltalálta a helyes megoldást?

Azonkívül miért pont a fára mászásra jött volna spontán létre, hiszen funkciója szerint hajlítja a csuklót /palmarflexio/, valamint az aponeurosis palmaris meghúzásával a tárgyak biztos megtagadását segíti /Wikipédia/. Elég szegényes fantáziára vallana, ha csak a fára mászás lett volna a célfunkció, mintha a faágakon kívül mást nem is lehetne megragadni vele. kép

Na és a kőbalta, arra nem gondolt az evolúció, hogy azt is meg kell ragadnia valamivel az ősembernek, ha már azt is betervezte, hogy létrehozza. Ha meg nem tervezte be, akkor mit keres ez az izom egyáltalán az ember alkarján? Ha véletlenül hozta létre, mint az összes többit, akkor milyen módon történt ez?

Állt az élőlény a fa alatt, és várta, hogy létrejöjjön ez az izma, hogy felmászhasson a fára? Ha meg már azelőtt létrejött, minek, amikor még a földön éltek. Ha vaktában jött létre, akkor az ember miért tervezi meg a létrát, ha fára akar mászni, és a fogót, ha fogni akar vele valamit. Ja, hogy csak a tervezéshez kell ész, de ugyanaz létrejön tervezés nélkül is, mivel az evolúció az ész nélküliség tudománya?

kép  Kb. most ragadtuk meg a tudomány lényegét, hogy az evolúció a tudomány kőbaltája, mindent kipattintott a semmiből, és még most is pattogtat. De az is lehet, hogy a tudomány a pinpong labdát pattogtatja, miközben a medicinlabdák dübörgését hallatja. Érdekes, én speciál nem hallok semmit, de mindegy. Bizonyára hiányzik az apreauricular sinus nevű vakjárat a fülemen, ami evolúciós örökség /vagy ökörség/, egy hal kopoltyújának evolúciós maradványa. Viszont van palmaris longus izmom, és így meg tudom vele ragadni a tudomány lényegét! Nézd meg, neked van-e, és ha nincsen, sürgősen pótoljad.

Állítás:

"Az állunk
Lehet, hogy meglepő, de mi vagyunk az egyetlen emberszabásúak, akiknek van igazi álla. Hiába vagyunk rokonok a csimpánzokkal, nekik nincs ilyen kis csontos púp az alsó állkapcsuk középső részén. Több elmélet is létezik az állra: az egyik szerint a beszédünk kialakulásával jött létre, a másik szerint a rágást segíti. Akárhogy is, nekünk van, nekik nincs = evolúció!"

Megjegyzés:

Hogy van egy csontos púp az alsó állkapcsunk közepén, nos ha az evolúció hozta volna létre, először is mi volt az oka, milyen szelekciós nyomás hatására jött létre? Netán a beszéd alakította ki? Honnan tudja a szelekciós nyomás, hogy különbség van az artikulálatlan rikoltozás között, meg aközött, hogy azt mondjuk: - Jó napot kívánok! Ezek szerint a szelekciós nyomás érti az emberi beszédet, kérdés milyen nyelven tud? Magyarul, latinul vagy angolul, stb.? Ha meg nem érti, csak a hang kiadása a lényeg, akkor talán az elefántnak kellene a legnagyobb állának lennie, mert ha az egyszer nekilódul, átkürtöli az őserdőt az biztos! Mégis nekünk púpos az állkapcsunk. kép

Egyébként meg attól, hogy púpja van az ember állkapcsának, miért bizonyítaná a klasszikus törzsfejlődést, amihez semmi köze! Ilyen alapon ha valakinek horpadt az álla, az azt bizonyítaná, hogy az illető nem ember, hanem állat, mert nem hord púpot az állán?

kép  A szelekciós nyomás mondjuk a tevénél okozhatott dupla púpozást, csak kérdés, hogy hogyan élt túl az állat a sivatagban, amikor még nem volt púpja? /Lehet hogy akkor még nem is volt sivatag./ Ha meg púp nélkül is túlélt, minek neki a púp? Ráadásul kettő?! De még izgalmasabb kérdés, hogyan élt túl, amíg alakulgatott neki a dudor, úgy apránként?

Ugyanígy volt az ember is, amíg csak alakulgatott neki a púpja az állán, addig félember volt és félállat. De mikor már eleget rágott, kinőtt a púpja. Szegény majmok meg csak rágnak egész nap, még sincs púpjuk, ami segíthetne nekik a rágásban. Náluk ezek szerint nem működik a szelekciós nyomás. És még mondja valaki, hogy nem vagyunk szerencsések.

Állítás:

"A szőr
Újra a csimpánzokat használjuk az illusztrálásra, mint közeli rokonainkat: az egyik szembeszökő különbség, hogy hozzájuk képest relatíve szőrtelenek vagyunk. A vezető elmélet szerint ez azért volt kedvező, mert így a testünk gyorsabban le tudott hűlni, könnyebben tudtunk vadászni és rohangálni a nagy hőségben is – ami együtt járt azzal, hogy felegyenesedtünk."

Megjegyzés:

Ha a szőrtelenségből ennyi minden következik, honnan tudta a természetes szelekció, hogy ennyi haszonnal jár a szőrtelenség? Ha ennyi haszonnal jár, az állatoknak ezt a hasznot miért nem porciózta ki, csak nekünk? Egy utólagos kitalálása valaminek hogyan lehet előrevivő szelekciós tényező? És az állatok nem hőségben rohangálnak és szőrösen?! És ha ez szelekciós nyomást jelent a felegyenesedéshez, akkor miért nem egyenesedett föl az összes hőségben rohangáló állat? És mi köze van a melegnek az anatómiai csontozat, izomzat, egyensúlyérzék stb. átrendeződéséhez? És mi van, ha a kutya kopaszodik meg, az embernek meg lógó nyelve alakul ki, és lihegéssel hűti magát?! Igaz, hogy a kopasz kutya is liheg, ha melege van, de csak az embernek kiváltsága kopaszsággal hűtenie magát. kép

Nem hiába, az ember egy kiváltságos lény, hiszen ugyanaz a szelekciós környezet faragott embert az állatból, amely az állatot meghagyta állatnak. Ez egy jó magyarázat, olyan tudományos kinézetű. Hasonlít arra, mint amikor a víz a halak felét visszatartotta a vízben, a másik felét meg kizavarta a partra. Az evolúció már csak ilyen. Nem tervez, csak barkácsol.

kép  Hogy nekünk mennyi minden hasznos dolgot barkácsolt össze?! Köszönjük szépen, hogy áttekinthetjük, hogy az évmilliók alatt mennyi mindent tett értünk, mire felfejlesztett minket tudatos lénnyé, akik élvezni tudjuk az életet, és minden olyan hasznos dolgot meg tudunk tervezni, amit az evolúció tervezés nélkül. És ezt tudománynak nevezhetjük! Az evolúció tudományának, ami a véletlen. A véletlen-isten, akit imádhatunk. Elvégre ez az intelligens isten, a Biblia Istene meg a repülő spagettiszörny! Tényleg, milyen fantasztikus, hogy ilyen intelligens magaslatokra jutottunk! Az evolúció csodákra képes. Csak a Biblia csodái mesék, de ezek mind igaziak!

Állítás: 

"A magasságban
Ezt nem mindenki tapasztalja meg, de aki volt már nagyon magas hegyen, az észrevehette, hogy gyakran nehéz levegőt venni, s a szervezetünk reagál a csökkent oxigén mennyiségére. Van, akinek meg sem kottyan, például a serpáknak, akik Tibet magas területein élnek már 30 ezer éve és a szervezetük alkalmazkodott a körülményekhez." kép

Megjegyzés:

kép  Milyen jó, hogy a serpák szervezete alkalmazkodott a hegyi magaslatokhoz, ez bizonyítja, hogy állatból fejlődött ki az ember. Ez aztán igen messzire menő következtetés. Hogy egy élőlény szervezete képes alkalmazkodni a természeti körülményekhez. Pl. az ausztrál őslakosoknak nagy orrlikaik vannak, ez is az állatvilágból való leszármazást bizonyítja /nem a hőséghez való alkalmazkodást/. Meg hogy minél többet gyakorolja az ember a távolugrást, annál nagyobbat ugrik. Mindez bizonyítja a fajok eredetét, ahogy Darwin leírta. A pintyek csőrmérete alkalmazkodott az évszakok változásaihoz, ez bizonyítja, hogy a madarak a hüllőkből fejlődtek ki. Hiszen nincsen kétféle evolúció, csak egyféle.

Mondjuk az, hogy a szorgalmas ember jobban bírja a fizikai munkát, mint a lusta, ez pont olyan, mint a serpák szervezetének alkalmazkodása. Bizonyítja az evolúciót, amiből csak egyféle van, tehát hogy az ember az állatvilágból fejlődött ki, mivelhogy a lusta ember kevésbé strapabíró.

Az evolúció szentírásában van, hogy amely élőlény ki van téve bizonyos természeti körülményeknek, az ahhoz alkalmazkodik. Ha tehát sokat vagy a napon, és lebarnulsz, ez bizonyítja, hogy az állatvilágból fejlődtél ki evolúció útján. Mert ez bizonyítja az evolúciót. /Vagy azt, hogy sokat voltál a napon, és kezdenek rajtad kijönni a napszúrási tünetek!/ Persze az is lehet, hogy az alkalmazkodóképesség gyakorlásának semmi köze az alkalmazkodóképesség kifejlődéséhez. Mert ha nincs alkalmazkodóképességed, nem tudod gyakorolni, hogy kifejlődjön, ha meg van, akkor annak gyakorlása nem annak kifejlődését generálja, hanem csak annak megerősödését, vagy éppen a gyengülését.

Ha a serpák állandóan ágyban feküdtek volna, akkor a tüdőkapacitásuk sorvadásnak indult volna, mint ahogy az az izom is elsorvadt, amely a fára mászást biztosította /volna/ valamikor. Tehát ha valami elsorvad, az is bizonyítja az evolúciót, és ha megerősödik az is bizonyítja az evolúciót. Akár honnan nézzük, a tudományban minden az evolúciót bizonyítja. /A biológiában semminek nincs értelme, ha nem az evolúció fényében nézzük.” Theodosius Dobzhansky/

Ha leépülés van, akkor azért, ha felfelé épülés van, akkor azért. Pont úgy, mint a lakótelepen a lift működése. Ha lefelé megy, akkor azért bizonyítja a lift önmagától való létrejöttét, ha felfelé, akkor azért. A lift föl-le mozgása, mint az élőlény alkalmazkodása. Az alkalmazkodás képessége a létrejövetelt is megindokolja.

Hogyan is fogalmaz a cikk az elején: „Testünk minden egyes pontja annak bizonyítéka, hogy az evolúció valóban létezik”. Csak az nem világos, hogy valaminek a létezése hogyan bizonyítja annak kifejlődését? Hogy következik egyik a másikból? Az emésztő szervek gerjedelméből hogyan következik az emésztő szervek kifejlődése? kép

De miután jól elszórakoztunk az evolúciós dajkamese ide-oda történő ringatózásában, zárjuk rövidre a témát: Egy izom fokozott vagy lanyhult működésének ahhoz semmi köze, hogy az izomzat eredetileg honnan van, ugyanis nincsen izom teljes izomhálózat nélkül, nincsen csonthálózat nélkül, nincsen ínhálózat nélkül, nincsen szalaghálózat nélkül és nincsen ideghálózat nélkül, ami az egészet koordinálja. De mivel tudatos izomműködés is van, és tudat nélküli /pl. vázizomzat/, ahol pedig nincsen tudat, van genetikai vezérlés. Semmi nincsen önmagában, tehát egy rész nem ad választ az egész eredetére.

kép  Olyan evolúció pedig még nem született, amely rögtön létrehozta volna a globális összefüggő egészet. Ha majd a gyeplő kitartó rángatása létrehozza a lovat /a ló mozgásának variálása/, akkor az valóban bizonyítani fogja az evolúciót, de egyenlőre még csak a ló noszogatására telik, ami egy tipikus változékonysága a poroszkálásnak ügetésnek, vágtatásnak és száguldásnak. A ló eleve adva van, és az evolúció által lóvá tett társadalom is adva van. Miként repül a sas, repül a bögre is, ugyanaz az evolúció! Gyí te, gyí, mindegy hogy előre vagy hátra, szeretlek Magyarország!






 





csütörtök

Az evolúció cáfolata


Hogyan cáfoljuk meg az evolúciót?

A tudományos hit felruházza a tudóst, hogy a lehetetlenben higgyen,
ugyanakkor szabaddá teszi arra, hogy a lehetségest elutasítsa.
De nem több ráció van abban, hogy a lehetséges vált valósággá,
mintsem a lehetetlen?!”

Egy bírósági tárgyaláson tanúkat hallgatnak meg, és ha a tanúk egyértelműen igazolják egy adott cselekmény elkövetését, a Bíróság pártatlan és igazságos ítéletet kell hogy hozzon! De figyelembe véve az emberi jellem alapvető romlottságát, erkölcsi megbízhatatlanságát, röviden szólva önzőségét és gyarlóságát, különös fontossággal bír a tanúságtételek igaz voltának megkülönböztetése a hamis tanúságtételektől, amit az egyéni érdekek gerjesztenek, miközben igaznak tüntetnek fel.

A lehetséges variációk három fajtája létezik:

a, az egyik oldal igaz,
    míg a másik hamis
b, igaz mindkét oldal
c, hamis mindkét oldal

Mivel egymással teljesen szemben álló vélemények ütköznek, a b és c variáció a legkevésbé elfogadható, inkább az a variáció az igaz. Hogy abból ki melyiket képviseli, annak eldöntéséről van szó, csak nem tanúkat hallgatunk meg, hanem tényeket sorakoztatunk fel. Az evolúció elméletét tehát tények felsorakoztatásával cáfoljuk meg.

Első szempont:

Nem mindegy, hogy mi akarjuk megcáfolni az evolúciót, vagy maguk a tények cáfolják meg, amik önmagukban bizonyító erejűek, mi csak rámutatunk ezekre a bizonyítékokra. Ha mi akarjuk megcáfolni, akkor hajlamosak vagyunk olyan tényeket felsorakoztatni, amik a mi álláspontunkat igazolják, amíg más tényezőket talán direkt nem vagyunk hajlandók figyelembe venni. kép

Vajon az evolúció virágzása ennek az egyoldalú bizonyítási eljárásnak köszönhető, vagy a tárgyilagos tények kényszerítő körülményeinek? Legelőször ezt szükséges kimutatni, hogy az evolúció igazsága miben rejlik, a tárgyilagos tényekben, vagy a tények céltudatos kiválogatásában?

kép   Második szempont:

A motivációs háttér kimutatása legalább olyan fontos, mint a tények puszta felsorakoztatása. Sőt, amennyiben fennáll a gyanú, hogy az evolúció melletti elkötelezettség mögött rejtett erkölcsi elkötelezettség lapul - az ateista tudomány nem rájött az istentagadásra, hanem abból indul ki! -, annak megállapítása a tárgyilagos tények kimutatásának fontosságához tartozik, azzal egyenértékű, mivel egyikből szükségszerűen következik a másik! Ennek kimutatása tehát szükséges és fontos, ha az evolúció megcáfolása ugyan nem az elsődleges célunk, de a tények ha ide vezetnek, akkor ennek kimutatását nem szándékozunk eltitkolni, hanem napvilágra hozni.

Harmadik szempont:

Ha létezik az evolúcióban olyan áltudományos elem, amely jellemző az evolúciót hirdetőkre, miközben az evolúciót teljesen tudományosnak állítják be, akkor szükséges erre a tényre felhívni a figyelmet, mivel egy kifejezetten anyagi összetételű három lábú szék két lábon nem áll meg, ha a támasztékot a hit tartja össze. Különösen ha az a hit a valóságban a tudomány mázával bevont hiszékenység, és csak az erőltetett ráhatás tartja életben. Mármint hogy a kis változások láthatósága láthatatlanul vezet a nagy változások láthatóságához, amik a szemünk előtt vannak. Pontosan a materializmus jelszava a hiszem, ha látom, viszont ami szerintük is láthatatlan, azt akarják láttatni veled! kép

Arra kárhoztattunk, hogy csupán néhány évtizedet élünk, ami túlságosan lassú, és túl rövid idő ahhoz, hogy megláthassuk az evolúció folyamatát.” /Richard Dawkins/

Mi nem láthatunk semmit ezen lassú változások folyamatából, míg az idő keze ki nem jelöli a korok átfedését...” /Charles Darwin/

Eddig úgy tudtad: a tudományt bizonyítják, a hitet nem! Csak nem megfordult az érvelési tendencia, és dugóhúzóba került az evolúció elméleti repülőgépe, amiből a pilóta nem tudja kihúzni? Netán ülsz nyugodtan a puha üléseden és mosolyogsz az alant elterülő tájra? Vagy esetleg még időben kiugrasz az életmentő ejtőernyővel, amit úgy hívnak: a tárgyilagos tények igazságai?! Meggondolandó, hogy mit teszel, mert ha rosszul döntesz, még az is előfordulhat, hogy nem leszel! [Lásd itt]

Negyedik szempont:

A természetes kiválasztódás, miközben elvesz valamit /a rátermettséget kép  nélkülözőket/, szükségszerűen meghagy valamit /a túlélésre rátermetteket/. Ha az utóbbit többlet nyereségnek állítja be az evolúció, akkor ezt a szemfényvesztést ki kell mutatni, hogy egy egésznek a maradéka az soha nem az egésznek a hozadéka! /Nem a természetes kiválasztódás hozza létre a túlélésre való rátermettséget, hanem csak megállapítja/. Egy tál lencse nem abból adódik, hogy kiveszed belőle a kavicsokat /a természetes kiválasztódás folyamata/, hanem a tál lencse adva van, amiből eleve következik az evolúció egyik alappillérének a kisiklatása /hogy a természetes kiválasztódás hozza/hozná létre a kiválasztandó anyagokat/. De ez nem azért van, mert az előítéleteid diktálják a tetteidet, hanem mert előítélet nélkül ennyire telik a tények erejéből.


kép  Ötödik szempont:

A mutáció és a variáció hatásmechanizmusát ismerni kell ahhoz, hogy a kettő közötti határvonalat fel tudd ismerni és meg tudd jelölni. Ha egy mutálódó férfi hangot operaénekesi tehetségnek állítanak be, az csak addig eladható, amíg próbaéneklésre nem készteted az alanyt. Ugyanígy lehet a mutáció képességét is nyakon csípni egykettőre, hogy az maximum csak egyet lép kettőre /vagyis nincs előrelátó képessége/.

Feltéve, ha van intelligenciája. Mert akkor /ha nincs/ még kettőig sem jut el /két egymást követő, egymásra épülő, egymást kiegészítő hasznos mutáció egyugyanazon fajban/, hanem egyig. Ami viszont csak akkor pozitív, ha ugyanazt teszi /környezeti változáshoz igazítja a fajt/ másként /variálódásra késztetéssel/, nem pedig mást tesz /fajátalakító burjánzásba kezd/ ugyanúgy /változás előidézésével/. Mivel pedig a másként tevéshez /alapvető átalakításhoz/ fel kell tudni fogni a tevés /fajátalakítás/ mibenlétét, ha a mutációnak nincsen önálló tudata, akkor olyasmit ruháznak rá, ami a ráruházónak a rafináltságából adódik, és önmagában nincs rendszerbe építhető produktuma.

Ha az órád rendszertelenül késik vagy siet, egy mutációs ugrás csak akkor tudja ezt egy ugrással korrigálni, ha ismeri a késésnek és a sietésnek a mennyiségét a pontos időhöz képest. /Ráadásul sorozatosan, amíg az órás meg nem javítja az órát! Az evolúcióban ugyanez: amíg az új faj teljesen ki nem alakul a hasznos mutációsorozat eredményeképpen./ Ha egy ilyen órának a bemutatására kéred fel az evolúció támogatóit, és csődöt mondanak a tudományukban, már fogást is találtál rajtuk, anélkül hogy erre utaztál volna.

Hatodik szempont:

Valamit valaminek nevezni még nem azonos azzal, hogy amit annak nevezel, az valójában az is. Egy újszülöttnek minden vicc új – szokták mondani, holott a valóságban a régi. Ha engedsz a csábításnak, hogy a hím békára szoknyát húzzanak, és lányként árulják, el is fogják adni annak. De ha a szoknya alá kukkantasz, kiderülhet a turpisság. Hogy nincs új a nap alatt, csak új szoknyák vannak, és régi trükkök. kép

A fajátalakítás turpisságáról beszélek, ami nem azonos a fajátalakulással. Ugyanis a fajátalakulás meghatározása a fajátalakítással azonos, amiben a meghatározás a döntő. Új fajnak nevezni valamit nem egy adott fajból levont következtetés, hanem a fajnak a következtetés alá történő vonása. Az evolúció újszülött hallgatóságának ugyan újként van tálalva a fajoknak sokfélesége, ami nekik teljesen újként is hat. Ami igaz is, természetesen a viccet tekintve. Azonban azok a régi fajoknak új variánsai. A fajokat tekintve a régi mind!

kép  Hetedik szempont:

Van egy hadsereg, amely be akar venni egy várat. A váron van egy kapu. A hadsereg amikor áttöri a kaput és elindul befelé a várba, egyszerre nem tudja bevenni azt, hanem csak egy kevés katona fér be egyszerre a kapun. Mondjuk 30 fő a 30 ezerből. Az a 30 ember, aki bejutott a várba, a vár bevétele szempontjából előnyhöz jut azzal, hogy bejutott, de a várvédők 30 emberrel könnyen el is bánnak, úgyhogy az előny éppenséggel hátránnyá vált, és ha 30-asával akarnak bejutni, a végén mind elfogynak.

Ugyanígy, ha a faj átalakulásba kezd, és elindul egy másik fajjá alakulás irányába, ha rögtön nem tud átalakulni, az előnye lesz a hátránya, mert az átalakulásának a mértéke alatta marad a környezeti igényesség mértékének, amely soha nem igazodik a faj adott állapotához, hanem fordítva van, annak kell igazodnia a környezeti fennállósághoz.

Ha tehát rögtön nem kerül át az egész hadsereg a várfalakon, hanem apránként próbálkozik, azzal hátrányba kerül, mint a faj, amely belekezd egy aprólékos átalakulási folyamatba, de nem tudja véghezvinni. Ha az adott túlélésnek van egy zsinórmértéke, akkor a túlélést nem képes biztosítani az adott zsinórmértéknek egy adott mozaikkockája, mivel az egy rész az egészhez képest. /Mint egy negyed részig vagy félig zárba dugott kulcs./ Egy vagy több rész egészen addig hátrány, amíg nem válik egésszé /míg a teljes kulcsot be nem dugod a zárba/. Minden makroevolúciós szintű módosulás hátránnyal jár, amennyiben a módosulás rögtön nem befejezett mértékű.

Richard Dawkins gyenge magyarázkodása csak megkerüli a problémát: „Az apró változtatások ötlete több lépcsőben felhalmozódott, rendkívül hatalmas ötlet, amely képes megmagyarázni egy olyan hatalmas kört, amely egyébként megmagyarázhatatlan lenne.”

Az azonnali túlélés kulcslyukába dugj egy ilyen többlépcsős kulcskezdeményt. Ha nyitja /a 30 fő ha beveszi a várat/, akkor nyert az evolúció. Ha nem, akkor az a cáfolatát jelenti!

Ennek kimutatása a fejlődéselméletet rendkívül hátrányosan érinti, hiszen az életképtelenségét állapítja meg a fajátalakulásnak, amit nem lehet a harmadik szempontban tárgyalt, a tudomány mázával bevont hiszékenységgel korrigálni, kiegyenlíteni, a fajátalakulás hasznos hozadékaként elkönyvelni, a természetes kiválasztódás rátermettséget mérő szűrőjén átengedni. 

Az éretlen dinnyét töknek mondják! Nyilván nem azok, akik darwinista szellemben árulják a dinnyének titulált tököt, de hát te vagy a vevő, kopogtasd meg azt a dinnyét, mielőtt megveszed. Ne hogy tököt vegyél dinnye gyanánt. Mert itt nem csak a könnyű vacsorád a tétje a vásárlásnak, hanem a jövőd és az egész életed a tét, hogy azt mire építed: egy szemfényvesztő filozófiára, vagy tárgyilagos tényekre épített igazságokra.

„...mert tudom kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.” (2Timótheus 1:12)