28. Komplex biokémiai rendszerek építhetők fel egyszerűbb rendszerekből a természetes kiválasztás révén. Így egy fehérje "története" egyszerűbb organizmusokon keresztül nyomon követhető. /A gond az, hogy nincsenek egyszerűbb rendszerek, csak a bonyolultságnak a fokozatai vannak. A természetes kiválasztódás pedig nem vonatkozhat azokra az élőlényekre, amikben utólag történik, tehát a kezdeti élőlényekre, amik genetikailag programozottan képesek alkalmazkodni a környezeti változásokhoz.
Tehát amely élőlényekben először kiválasztódási folyamat megy végbe, azok kiválasztódás előtti élőlények. Ezeket nevezi egyszerűbb rendszereknek. Ha a szerves molekulák annyira összetettek, hogy képződésüket nem lehet megmagyarázni véletlen, spontán, nem megtervezett folyamatokkal, akkor a komplex biokémiai rendszer, mint szerves sejt, miféle egyszerűbb rendszerből épül fel – ráadásul a természetes kiválasztás révén?
A sejt a legösszetettebb és legelegánsabban megtervezett rendszer, aminek az ember valaha is tanúja volt. A sejtek belsejében lévő milliárd biokémiai molekula hihetetlenül intelligens lényként viselkedik. Nem csak az intelligens kódolással, hanem a kód másolási képességével, a kódból fehérje előállítási képességével is rendelkezik, továbbá a sejtosztódás különböző lépéseinek megtételére, tápanyag felvételére és feldolgozására is alkalmasnak kell lennie. A legegyszerűbb sejt is tele van mechanikai szerkezetekkel, mikrorobotokkal.
A legegyszerűbb sejt is rendkívül bonyolult, amelynek működését sok ezer kutatónak, több évtizedes munkával sem sikerült megértenie. A legegyszerűbb sejt is olyan tervezettséget, technológiát tartalmaz, amely meghaladja az emberi tudományt és az embernél nagyobb intelligenciát feltételez!
Ezekből az állítólag egyszerű sejtrendszerekből épül fel a szövet, mint komplex biokémiai rendszer, amely nagyon sok hasonló sejt szervezete. Csakhogy itt az van, hogy a bonyolult még bonyolultabbá válik /sejt, szövet, szerv, szervrendszer, szervezet/, és ha az a bonyolultság, ami alul van, nem alakulhat ki magától, hogy gondolja, hogy a még bonyolultabb igen? Ha az evolúció egyik fontos lépése megtörténik, az apró lépések sorozatává teszi a történést. Valóban?
Csakhogy nem történt meg: „...ahhoz, hogy egy nukleinsav /DNS = az élőlények örökítőanyaga/ létrejöjjön, egészen minimális az esély – tíz a mínusz 158-on.” A spontán kialakulás rolója lehúzva, innentől csak az evolúciós fantázia burjánzik cunami szinten és mértékben. Na de hogyan történhettek meg mégis a dolgok? Ahogyan mi magyarázzuk!
És hogyan magyarázzák? A Földön minden élet egy egysejtű szervezetből fejlődött ki, amely nagyjából 3,5 milliárd évvel ezelőtt élt, és Darwin szerint "univerzális közös őse" minden ma élőnek. A fehérjeevolúció vizsgálatai szerint az ezt megelőző fehérjék evolúciós viszonyai föltérképezhetők.
Azt mondja, a fehérje „története” nyomon követhető. Annyiban követhető nyomon, hogy bonyolultabb komplexumok működését figyelheti meg, de nem azt, hogy ezek hogyan fejlődnek ki egymásból csak úgy, ad hoc, hirtelen spontán, hanem a történéseket összeköti egyetlen evolúciós folyamattá. Mit amikor egy prérit lefotóz valaki 10 évenként, először csak pusztaság látható, azután minden képkockán egyre több ház, végül egy kész város. Aztán ráfogja, hogy ezek egymásból fejlődtek ki. Mint megjelennek a diaképek az önjáró diavetítőn. Ezt hirdetik az evolucionisták.
Összegyúrnak egyetlen összefüggő folyamattá olyan dolgokat, amiket külön-külön meg kell alkotni és precízen össze kell kötni, hihetetlen tervező és kivitelező munka által. Pontosan a folyamatok mögötti szellemet tagadják, ugyanakkor persze a kaptafára húzott cipőjük mögött a susztert nem tagadják, mert akkor a cipőjük sosem készülne el.
Dr. Michael Denton „egyszerűen észjárásnak” nevezi /ezt/, azaz, /ami/ sértés az intelligenciára! J. Craig Venter alázatról beszélt a Live Science és a Phys.org cikkében: „Azt mutatjuk meg, hogy mennyire összetett az élet még a legegyszerűbb szervezetek esetén is.“ „Ilyen tekintetben az eredmények alázatra visznek.“ [6.] [7.]
Egyébként a fehérjék genetikai utasításra épülnek fel, azonkívül és azon felül minden további evolúciós lehetőség általa korlátozva, befolyásolva és irányítva van. Tehát aki az evolúció építészeti kvalitásaira kíváncsi, tudakozza a génekben, és a termodinamika meghatározott mintáiban, ott vannak meg írva a szabályok. Meg hogy még mindig vannak konok egysejtűek, amelyek nem hódoltak be az evolúciós filozófiának./
28. Kérdéskör: Komplex és egyszerű rendszer között hogyan lehet különbség, ha mindkettő rendszer? Akkor nem rendszert épít, hanem komplexitást növel. Annyival komplexebb egy rendszer a másiknál, amennyivel több információ van benne, ami a komplexitást biztosítja. Komplexitás növeléshez rendszer alkatrészeket kell létrehozni. Ha meg rendszer alkatrészeket hoz létre, azokat mind bele kell illeszteni a felépítendő rendszerbe, és amíg nem építi be, hogyan működik a/z új/ rendszer?
Egy rendszerből hogyan épít fel egy másik rendszert – gyakorlatilag genetikai információ növelés nélkül? Honnan veszi a genetikai információ többletet /rendszerkövetelmény szerinti szervek, lábak, szárnyak, sejtszinten illeszkedő funkció-alkalmazások/? Egy történet nyomon követése hogyan történhet történeti események növekedése nélkül? Amőbából ember, mikrobából mikrobiológus? Egy történet állítása, meg az állítás történése között csak annyi különbség van, mint a fikció meg a valóság között.
A történetet ugyan hozzáadják, mert van rá fantáziájuk, de a rendszerépítéshez létező alkatrészek szükségesek, amiket a természetes kiválasztódás kiválaszt ugyan, ha részei egy működő rendszernek, de nem hoz létre, mivelhogy nem az a funkciója. A természetes kiválasztódás nem csikarja ki azokat, amik nincsenek, hanem átengedi vagy kiszűri azokat, amik vannak. Nem a jegyszedő tölti meg a színháztermet, hanem csak beengedi azokat, akiknek érvényes jegyük van az előadásra.
29. A pofátlan halak egyszerűbb hemoglobinnal rendelkeznek, mint a pofás halak, amelyek viszont egyszerűbb hemoglobinnal rendelkeznek, mint az emlősök. /Amint a teherautónak nagyobb és szélesebb a kereke, mint a személyautónak. De mégsem abból fejlődött ki, hanem más tervezés, más konstrukció./
29. Kérdéskör: Ha minden bonyolult dolognál egyszerűbb a kevésbé bonyolult, akkor ez /a bonyolultság foka/ hogyan befolyásolja a bennük végbemenő folyamatot, és nem a bennük részt vevő alkatrészek mennyiségét?
30. A bonyolult molekuláris rendszerek fejlődése többféle módon történhet. A természetes szelekció egy rendszer egyes részeit egyesítheti egy funkcióra egyszerre, majd egy későbbi időpontban újra egyesítheti ezeket a részeket más komponensrendszerekkel, hogy létrehozzon egy más funkciójú rendszert. A géneket meg lehet sokszorosítani, megváltoztatni, majd a természetes szelekció révén felerősíteni. A véralvadást eredményező komplex biokémiai kaszkádot ilyen módon magyarázták. /Egy rendszer részeinek egyesítése más komponensrendszerekkel csak az evolúcióban megy magától. Bármilyen iparágban ezt precízen megtervezik, de ennek szerintük nincsen létjogosultsága – mármint a tervezésnek.
Apropó, rendszeregyesítés. Az evolúció állítása szerint a komplex biológiai struktúrák egyszerű változásokon keresztül fejlődhetnek új funkciók ellátására, amelyek idővel felhalmozódnak. Ezek az új sejttípusok, szervstruktúrák és funkciók növelik az élőlény alkalmasságát vagy reprodukciós sikerét. Na és miből épülnek fel? Állításuk szerint a meglévő szövetek újbóli felhasználásával, a meglévő testrészek újbóli elhelyezésével. Ugyanakkor minden egyes ma létező szerv minden egyes korábbi formája a maga idejében is kész szerv volt. A maga idejében, a maga környezetében ellátott egy funkciót, ami elősegítette az egyed életben maradását.
Na és honnan vannak a meglévő testrészek, amik már készen voltak? Az első gerincesek, köztük a korai emlősök, tojásokat raktak. Az ad hoc létező tojásrakástól indítja a méhlepény kifejlődését. Ugyanezen analógia szerint a számítástechnika az 1960-as évek szobaméretű beállításaitól olyan kicsi számítógépek képernyőjévé fejlődött, mint egy óralap. A szobaméretű a kész szerv? Honnan van? A tojásrakó élőlény és a tojásrakás képessége honnan van?
Az evolúció magától értetődőnek veszi, hogy bizonyos dolgok idővel kifejlődnek bizonyos dolgokból, amelyek komplexebbé váló felépítésük segítségével jobban teljesítenek, és az evolúciós ranglétrán feljebb jutnak, egészen az emberig.
Amiből viszont építkeznek, azok csak úgy megjelennek maguktól, ráadásul teljesen kész, kifejlett formában. Innentől kezdve bármi fejlődik, rögtön készen is van. A funkcióellátásban nincsenek hézagok.
De vegyük már észre, hogy a kezdetben készre teremtett fajokat manipulálják /amiknek az eredetéről fogalmunk nincsen, az nem képezi az evolúció tárgyát/, azokat önfejlesztik tovább. /Ahogyan a katolikus magára a keresztet hányja, úgy hányja magára az élőlény az egyre komplexebbé váló formákat. Nem véletlenül van az evolúció által összefonódás közöttük!/ Csakhogy fejlesztésről szó sincs, hanem a fosszíliák általuk behatárolt időbeni különbözőségeiből levont evolucionista szellemiségű következtetésekről.
Álláspontjuk szerint megdönthetetlen tény, hogy az élőlények megváltoztak vagy fejlődtek a földi élet története során. A biológusok pedig olyan mechanizmusokat azonosítottak és vizsgáltak, amelyek megmagyarázhatják a változás fő mintáit. Azonban a makroevolúciót soha nem figyelték meg, mert statisztikailag szignifikáns szintű új genetikai információkat igényel. De mivel a variáció/mikroevolúció olyan elsöprően bebizonyított tény, ezért a makroevolúciónak is ilyennek kell lennie. Erre épül az egész evolúciós fantáziavilág!
Olyan genetikai változás azonban, amely a funkcionális információk statisztikailag szignifikáns növekedését /és az abból adódó új teremtmények megjelenését/ eredményezné, nem létezik! A genetikai alapok lerakása kezdetben megtörtént. Példaként említve, „ha a hüllőknek nincs tollgénje, tollas hüllők nem fejlődhetnek ki”./Jonathan Sarfati/ Ha nincs genetikai információ a lábfunkciók ellátására, egy halnak sosem fejlődhet lába, különösen szárazföldi használatra, ami ráadásul rögtön készen is van, és a természetes kiválasztódás átengedi. Az alkalmazkodás és a természetes szelekció biológiai tények; az amőba-ember közötti evolúció nem az. /Különbség van az éppen aktuális szelekciós nyomás, és az evolucionisták élőlényekre gyakorolt hosszan tartó nyomása között./
Ma is vannak egysejtűk, amőbák, nem fejlődnek mássá, különösen emberré nem. Saját fajukra jellemző információs bázissal rendelkeznek, saját fajuk szerint szaporodnak. Nem kergetnek evolúciós álmokat, mint azok, akik szerint az embernek majdan csőre fog fejlődni – anélkül persze, hogy genetikai információval rendelkezne a csőrfejlődésre./
30. Kérdéskör: Nem a természetes kiválasztódástól függ a túlélés, hanem a túlélésre való alkalmasságtól. A t. kiválasztódás az egy folyamat végének vagy állapotnak az elbírálása a túlélésre való alkalmasság szempontjából, nem pedig a hozzá vezető folyamat irányítása. Egy rendszer egyes részeinek egyesítése egy funkcióra, majd később ezek újraegyesítése más részegységekkel egy más funkciójú rendszer létrehozására mióta természetes kiválasztódás és nem természetes kialakítás?
Az ember szokott kiválogatni bizonyos dolgokat, pl. bizonyos alkatú vagy tulajdonságú kutyákat, hogy kitenyésszen valamilyen fajtát, de ez tudatos szelektálás eredménye. Mióta szelektál tudatosan a t. kiválasztódás, és nem csupán konstatálja, hogy valami túlélésre alkalmas vagy nem? A gének sokszorosítása, megváltoztatása, felerősítésének mi köze van a túlélésre való alkalmasság felülbírálásához?
A t. kiválasztódás feladatköre olyan mint egy zsűri feladatköre, amelyik osztályozza az eléje kerülő produkciókat. Melyik zsűri az, amelyik a jelentkezőket össze is szedi, ki is képezi, versenybe is állítja, majd el is bírálja? Ilyen a valóságban nem létezik!
Egyébként meg honnan van az a rendszer, amelynek a részeit egyesítené? Amiket kiválaszt későbbi egyesítésre, azokat mely részegységeknek a hátrányára teszi? A rendszer fennmaradó, nem egyesített /részekre bontott/ rendszerével mi van? Kiselejtezi? Ha egy rendszer működik, minek hozzányúlni? Hogy lehet valamilyen jónak vélt alkatrészeket félretenni, később más, hasznos alkatrészekkel egyesíteni egy jobb végeredmény érdekében, hogy mindezt nem tudatosan teszi?
Gyakorlatilag a teremtés génekben programozott módszerét tulajdonítja a t. kiválasztódás folyamatának, mintha az képes volna intelligens módon cselekedni. Részükről az a lényeg, hogy a Teremtőről és a teremtésről eltereljék a figyelmet, és ehhez jó eszköznek tűnik a t. kiválasztódás briliáns zsenialitása. El is végeztetik vele a tiszta munkát. Ez azonban a valóságban piszkos munka. No, nem a t. kiválasztódás részéről...
31. Hasonlóképpen, az evolúciós mechanizmusok képesek megmagyarázni a rendkívül összetett anatómiai struktúrák eredetét. /Nem a mechanizmusok magyaráznak, hanem az evolucionisták, mégpedig, hogy szabadjára engedik a fantáziájukat. Előttük nincsen lehetetlen./
31. Kérdéskör: Hogyan tud eljutni az eredet forrásához az, aki eltéved az általa keltett örvényekben és a saját kapálózásának a foglyává válik? Márpedig az evolúció darwini képviseletei pontosan a rendkívül összetett anatómia struktúrák bonyolultságának magyarázatába gabalyodtak bele, amelyek valójában annyira komplex szervezettségben működnek, hogy emberi ésszel átláthatatlanok és kikutathatatlanok.
Magyarázni éppen lehet a bölcselkedés latba vetésével az élet biológiai folyamatait, de amikor a magyarázat úgy szól, hogy az éppen soron következő struktúrák önfejlesztő módon jelennek meg a történelmi időben - teljesen függetlenül a rendszerkövetelmények támasztotta igényességtől -, az éppen annak a tagadása, hogy nincs mögötte tudás, csak tudatlanságból származó hiszékenység.
Az evolúció önmagában egy könnyen megérthető folyamat, aminek lényege, hogy az élőlénynek programozott képessége van alkalmazkodni környezete alkalmi változásaihoz, miként az ember is más ruhát hord télen, tavasszal, nyáron és ősszel. Ez a hangolódás az embernél tudatos, de az élőlényeknél programozott.
A sejtekben vannak jelolvasó és arra reagálni képes programok, akár a program vezérelt autók is hasonló elven működnek, csak sokkal fejletlenebb szinten. De az elvek a fontosak, amelyek intelligenciához, tervekhez, és szükségszerűen személyekhez kapcsolódnak. Az élet biológiai formái pedig biológiai elvek szerint működnek, nem pedig a puszta anyagra redukálható következmények szerint.
Ennek fényében ki kell jelenteni, hogy a biológiai élővilágban semminek nincs értelme, ha a darwini evolúció fényében nézzük! Céltalan anyagi folyamatok hogyan is magyarázhatnának olyan célorientált működéseket, amelyeket az élőlényekben megvalósulni látunk. A ma ismert legkisebb genommal rendelkező sejt /Mycoplasma genitalium/ is elképesztően céltudatosan működik, és amikor a sejtek milliószám összekapcsoltan és összehangolt harmóniában funkcionálnak egy adott élőlény fenntartása érdekében, akkor ezen rendszernek a kooperációs célszerűsége olyan mértékben kidomborodó, hogy ennek a tagadása, a benne rejlő irányító vezérelvnek a szándékos el nem ismerése éppen az ellen bizonyíték, amire fel akarják használni.
Ugyanis a tagadás elve az anyagelvűség ellen szól, mivel a szellem szólja a tagadást, nem az anyag! Hasonlóképpen az evolúció elve is az anyagelvűség ellen szól, mivel a benne lévő életelvet is a benne rejlő szellem diktálja, nem az anyag. Az evolúció működése csak kiszolgálja ezt az életelvet, mivel erre van létrehozva, erre van hangolva.
Az evolúciós mechanizmusok a rendkívül összetett struktúrák eredetét a bennük rejlő szellemre vezetik vissza, amelynek célja a biológiai lét és a biológiai létezők fenntartása, amire viszont a puszta, nyers, unintelligens anyag önerőből nem képes – ha egy ettől elrugaszkodott, idegen szellem nem képesíti. Hogy előttünk egy ilyen evolúciós képesítés jelenik meg, amit foggal-körömmel védelmeznek, ez mutatja, hogy idegen szellem munkálkodik, ami uralja és fogva tartja a tudományos világot.
És ugyanez a szellem uralja az evolúció védelmezőit is, akik számára az evolúciós mechanizmus nem csupán programozott kiszolgáló eszköz, hanem önállóan kreatív eszköz, ugyanakkor mégis azt a szellemet szolgálja ki, amelyik számára ezt a feladatot megszabta. Ezért nem lehet elvonatkoztatni az evolúció propagált formáját a propaganda evolúciójától, amit Darwin óta hozzáillesztettek és hozzá idomítottak.
A Felsőbbrendű Elme nem babrált az anyaggal /Fred Hoyle/, hanem mintegy »belebújt az anyagba«, - az anyagi lét által bontakozik ki, – nem véletlenül beszél a Biblia az anyagi világ /idő és tér/ Isten általi teremtéséről (vö. Zsidók 11:3), hiszen ez az eszköze annak, amit meg akart és meg akar valósítani. És ha valaki erre az akaratra nem áll rá, nem igazodik hozzá, az a saját, Isten által biztosított lehetőségei ellen dolgozik.
Emberi akarat áll itt Isten akaratával szemben. A vád, hogy az ember teremtette az istent, szemben áll az állítással, hogy az Isten teremtette az embert. Az evolúcióban kibontakozó életfenntartó erő bizonyítja, hogy az utóbbi az igaz, mivel az anyag a benne lévő tehetetlenségi erőn csak egy külső erő akarata által tud felülkerekedni, amely annyira intelligens és annyira transzcendentális, amennyire a létezés maga, melynek lába a tér-idő történések földjén nyugszik, de a szelleme az egekben szárnyal láthatatlanul.
32. Például a szemek sokszor fejlődhettek egymástól függetlenül a földi élet története során. /Na de a többi szervtől hogyan fejlődhettek függetlenül? A látás az csak egy része a teljes szervezetnek /szervrendszernek/, és ha mind csak úgy elkezd lassú üzemmódban kialakulgatni, közben hogyan éli túl saját fejletlenségét? És ha ez van a látással, mi van pl. az emésztéssel? Honnan jött rá, hogy kell bemeneti nyílás, kimeneti nyílás, közben a táplálék feldolgozása, a szervezet számára történő hasznosítása, stb. Természetesen mindez rögtön kész formában. Ha a kialakuló funkciók között nincsen átmenet, akkor milyen fejlődésről beszélnek, ha minden rögtön készen is volt?! Kalapból kihúzni a nyulat nem tudomány, hanem szemfényvesztés!/
32. Kérdéskör: Hogyan lehet a látás eszközét függetleníteni attól a komplex szerkezeti rendszertől, amelynek szükséges része a szem, amely kaput nyit azon közeg felé, amelyre a szerkezeti rendszer irányítva van, amelyre nézve létre lett hozva? Azért van annyiféle szem, mert annyiféle szerkezeti rendszer létezik, és mind megtalálja a helyét a saját természeti közegében. Ebből kifolyólag a szemet nem lehet attól a szerkezeti rendszertől elkülöníteni, amibe be van ágyazva!
Az egymástól független létező szemek éppen az egymástól független szerkezeti rendszereket bizonyítják, hogy azok nem egymásból fejlődtek – pontosabban lettek létrehozva -, hanem egymástól különbözőek, különbözően is funkcionálnak a különböző élőlényekhez igazodóan. Az egymástól független funkcionáló szemek pedig pontosan az egymástól független rendszerek bizonyítékai, amelyek éppen hogy ellentétesek az evolúciós törzsfejlődést demonstrálni hivatott képzeletbeli családfával, amelyben minden egymásból fejlődik ki. Amit természetesen a szem független /nem fejlődése/, hanem annyiféle funkciója cáfol. Hiszen egymástól független szemek csak egymástól független szerkezetekben létezhetnek.
33. A szemek sok millió év alatt fejlődtek ki olyan egyszerű szervekből, amelyek képesek érzékelni a fényt. Az ilyen fokozatos lépések során nagyon különböző szemek alakultak ki, az egyszerű fényérzékelő szervektől a rendkívül összetett látásrendszerekig. /Hogyan is kezdődött a folyamat:
„Az emberi szem összetett szerkezet, de nem egyedülálló - a szemek önállóan 40 és 65 alkalommal fejlődtek ki a különböző szervezetekben. Az egysejtű organizmusok eddig a szem evolúciójának legegyszerűbb szakaszára, a szemfoltra korlátozódtak, amely nem több, mint a fényre érzékeny fotoreceptor fehérjék régiója, amely képes megkülönböztetni a fényt a sötéttől. De egy egysejtű plankton, a Warnowiid dinoflagellate nem rendeződött a szemfoltokra, ehelyett a szervezet kifejlesztette magának a többsejtű szem miniatűr utánzatát.” [8.]
Végeredményben azt mondja, hogy a szervezet magának fejlesztette ki a szem miniatűr utánzatát. Zseniális, az ember is képes magának műszemet kifejleszteni. Aztán a természetes kiválasztódás teszteli, hogy mire jutott. Ha látnak vele, eladja, de ha nem, akkor is eladja. Elvégre a természet is így csinálta. A még nem látó szemekkel is felruházta az élőlényeket.
Darwin mondja: „Beismerem, hogy az a feltételezés, miszerint a szem - az összes utánozhatatlan szerkezetével, melyek pl. a különböző távolságokra való fókuszálás beállítását végzik, vagy a különböző mennyiségű fény beengedésére szolgálnak, vagy a szférikus és kromatikus aberráció korrigálására valók — pusztán a természetes kiválasztódás eredményeként alakult ki, a lehető legnagyobb mértékben abszurdnak tűnik." [9.]
Ha egyszerre sok állati fosszíliát találnak nagy gödrökben, az bizonyíték az evolúcióra, hogy működött a természetes kiválogatódás. Ugyanakkor a tapogatószervek is a csökkent látás eredményeként fejlődtek ki. Meg a magától való keletkezés teóriái is a csökkent gondolkodás eredményeképpen. Bár egyesek ezt a magas szintű gondolkodás eredményének tartják. Mondjuk úgy, világnézet szerinti nézőpont kérdése, aminek semmi köze a valódi tudományhoz. Lehet, hogy a természetes kiválasztódás számára újabb gödrökre lesz szükség?
33. Kérdéskör: Mit ér bármilyen szerv önmagában, ha csak fényérzékenységre képes, de minden más érzékelésben csökevényes?! A fokozatosságot is ki kell terjeszteni az összes szerv fejlődésére az egyszerűbbektől a rendkívül összetett rendszerekig, mégpedig fokozatos lépésekben. A fokozatos lépéseket viszont egymással is össze kell hangolni, ráadásul mindennek azonnal túlélőképességet is kell biztosítania.
Ezt a /darwini/ evolúció úgy oldja meg, hogy azt hirdeti: - minden mozaikszerűen, lépésenként kialakuló szerv rögtön készen is volt, félkész szervek soha nem léteznek, soha nem is voltak. Ennélfogva ma sincsenek. Ha pedig a maiak a régieknek a mintája – és ma is minden fokozatosan fejlődik az evolúció szerint -, akkor ez tképpen annyit tesz, hogy az evolúciós fejlődés azt jelenti, minden készen van, ahogyan minden készen is volt. Értsd – a teremtés idején!
Az evolúciós változások a környezeti változások függvényében mennek végbe mikroevolúciós értelemben, ami ma sincs másként. Ha valaki ezt nem látja /vagy nem akarja látni/, annak nem csak a látása csökevényes, hanem a teljes gondolkodási rendszere is, mivelhogy minden összefügg mindennel!
A darwini evolúció népszerűsége azért töretlen és azért életképes a világ szinte összes társadalmában, mert hihetetlenül sokrétű magyarázatokra épül, sokszor követhetetlen, hogy mit értenek alatta, mire vonatkoztatják és mire nem. Hiszen rengeteg kérdésben az evolucionisták egymással, meg a hivatalos, korábbi, általuk írt tankönyvek állításaival sincsenek összhangban, ugyanakkor egyöntetűen állítják, hogy aki nem vallja az evolúciót, az azért nem vallja, mert nem érti, és azért nem érti, mert a felfogóképessége alatta marad a szükséges szintnek.
Tehát a szubjektív személyeskedéstől sem riadnak vissza, és ezt a hatáskeltést nyilvános erődemonstrációval is alátámasztják, amennyiben a tudományos akadémiák személyes állásfoglalásait is igénybe veszik.
Összességében a materialista világrendszer életképességének a fenntartása a cél, mivelhogy azt a jogot nem hajlandók átadni a nagyközönségnek, hogy eldönthesse, hogyan is van a világ!? Viszont azt a jogot sem vitathatják el senkitől, hogy utánanézzen a dolgoknak, olyan szintű felelősséggel, amelyet mindenki a saját és a gyermekei iránt érez, hogy a jelenüket és abból fakadó jövőjüket mire építik? Az evolúciós elmélet bizonyítottnak vallott hipotézisére, vagy a teremtés cáfoltnak kikiáltott valóságára. Ez mindenkinek a személyes, szuverén joga, hogy eldöntse. /Már akit érdekel a saját sorsának kimenetele.../
Forrás: https://www.nap.edu/read/6024/chapter/4#22
Kapcsolódó kiegészítés
Miért nem lehetséges a makroevolúció?
Ha egy adott populációt /vagy annak bármelyik tagját/ szelekciós nyomás ér, és az arra válaszul a konkrét helyzetet kezelve /nyilvánvalóan nem tudatosan/ hozzáidomul /génszinten mozgósítva a benne rejlő alaki és tulajdonságbeli, előre programozott lehetőségeket/ a környezeti változáshoz, ami által túl tud élni, akkor ezen felül mi szükség van arra, hogy az adott helyzeten túlnyúlóan folyamatos, nem belátható idejű és eredményű továbbfejlődésbe kezdjen? Ha a túlélés támasztotta változás evolúciós igényét teljesítette, akkor megfelelt a kor kihívásának, ami pontosan elegendő volt az őt ért szelekciós nyomás ellensúlyozására. De most jön a lényeg:
- Ha a túlélést mikroevolúciós /a faj életideje alatt tartó/ változással megoldotta, akkor ezzel feleslegessé is tette saját populációjának fajon túli változási igényét, ugyanis arra a szelekciós nyomás nem terjed ki. Mert ha kiterjedne, akkor nem tudna túlélni, hanem csak akkor, ha a saját faján túlnyúló makroevolúciós változást produkálna. De mivel túlélt /mondjuk egyszerű csőrméret változással, mint a pintypopuláció tagja/, azzal megszüntette az őt ért szelekciós nyomást, és kész, vége a történetnek.
A következő évszak /csapadékos vagy száraz/ időjárása visszafordította a folyamatot ugyanazt az evolúciós stratégiát előidézve. /A múlt és jelen történelmi eseményei ezt igazolják./ Innentől kezdve bármilyen makroevolúciós változásnak nincsen semmiféle létjogosultsága a populációk életében, mert nincsen mögötte szelekciós nyomás! Ami volt, azt a populáció megoldotta mikroevolúcióval. Ha nincs több létrafok, amit külső késztetésből meg kellene másznia, nem is mászik /fejlődik/ tovább!
Ami tehát a darwini evolúció makroevolúciós hipotézisét megbuktatja az az, hogy a képzeletbeli folyamat mögött nincsen állandóan fennálló, makroevolúciót kicsikaró szelekciós nyomás. Soha nem is volt és soha nem is lesz. Mert ha igen nagy mértékű a szelekciós nyomás /a túlélés támasztotta igény/, mondjuk ha extrém hideggé válik a környezet, és azt bundanöveléssel /vagy valami ehhez kapcsolódó változással/ az adott populáció nem tudja megoldani a saját életidején belül, akkor kihal. /Lásd pl. a mamutokat./ Ennélfogva minden evolúciós változás az életidőn belüli mikroevolúció kategóriájába tartozik.
Röviden: szelekciós nyomás + életidőn belüli alkalmazkodás = túlélés. Ezen felül minden darwinista spekuláció a fantázia birodalmába tartozik, és a valódi tudományban nincsen létjogosultsága.
Idézetek:
[1.] /James Alan Shapiro. Evolúció: nézet a 21. századból (Pearson Education, 2011/.
[2.] /Paulien Hogewoge, „Nem véletlenszerű véletlenszerű mutációk: Az evolúció evolúciójának aláírása (EVOEVO),” A Mesterséges Élet Európai Konferenciája (2015): 1,doi: /10.7551/978-0-262-33027-5- ch001/
[3.] https://uniduna.hu/images/mintatanterv_2020tol/Gepeszmernoki_alapkepzesi_ szak_0514BE_LKK.docx
[4.] https://raketa.hu/mesterseges-sziv-transzplantacio-aeson
[5.] /Baumann Miklós: Keletkezés vagy teremtés; https://www.youtube.com/watch?v=XVcPGUrgMNg
[6.] Jesse Emspak: Tiny Artificial Life: Lab-Made Bacterium Sports Smallest Genome Yet, Live Science Contributor, March 24, 2016 -
[7.] Malcolm Ritter: Microbe with stripped-down DNA may hint at secrets of life March 24, 2016/ (http://phys.org/news/2016-03-microbe-stripped-down-dna-hint-secrets.html)
[8.] https://theophthalmologist.com/subspecialties/sight-in-a-single-cell
[9.] /Charles Darwin (1809-1882), brit természettudós, The Origin of Species, 1859, 6. fejezet (A fajok eredete), megtalálható a http://www.literature.org honlapon./
ooo
Amúgy azt kéne felfogni, hogy ha valaki (bárki, teljesen mindegy, hogy ateista tudós, vagy jehova tanúja) valóban megcáfolná az evolúciót (a szó szoros értelmében, tehát nem azzal, hogy a Föld 6000 éves, meg hogy a zsiráf lehetetlen állat) akkor az evolúció meg lenne cáfolva, világszenzáció lenne éa amennyiben az õ elmélete pontosabb, jobb, le is cserélnék az evolúciót.
Érdekes módon ez soha senkinek nem sikerült...
Hívõknek azért nem, mert õk még az alapfogalmakat sem értik, tudósoknak meg azért nem, mert minden. bizonyíték mellette szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése