A vakond – barát vagy ellenség?

 

Amikor a kerttulajdonos reggel szembesül a gondosan ápolt gyepből feltörő földhalmokkal, az első ösztönös reakciója a düh. A vakondot kártevőnek, a kert ellenségének bélyegezzük. Ha azonban félretesszük a lokális bosszúságot, és rendszerszinten vizsgáljuk meg ezt a lényt, kiderül, hogy a vakond a földi bioszféra talajszintű immunrendszeri járőre és automata mélyszántó gépe. Nélküle a termőföldek tömörödött, kártevőktől nyüzsgő élettelen sivataggá válnának.

A materialista evolúcióbiológia azt állítja, hogy a vakond anatómiája vak, fokozatos mutációk és a környezeti szelekció útján alakult ki egy felszíni ősből. Ha azonban közelebbről, mérnöki szemmel vizsgáljuk meg a vakond hardverét, a fokozatos fejlődés elmélete darabjaira hullik.

Photo by Lara Lone on Unsplash

A földalatti nehézgép anatómiája: Mélylevegőztető és vízgazdálkodási hardver

Amíg a giliszta a talaj finomhangolásáért felel, addig a vakond a makroszkopikus talajszerkezetet alakítja át. Folyamatosan túrja a földet, és a mélyből a felszínre löki a tömörödött talajt (ez a vakondtúrás). Ezzel elvégzi a talaj mélylevegőztetését, amit az ember csak nehéz traktorokkal tudna utánozni.

A bioszféra víztározója: Az általa ásott hatalmas, többszintes alagútrendszer drasztikusan növeli a talaj vízelvezető és víztároló kapacitását. Heves esőzésekkor a vakondjáratok megakadályozzák, hogy a víz elmossa a termőréteget; a vizet mélyen a föld alá vezetik, feltöltve a talajvízkészletet, amiből a fák gyökerei táplálkoznak.

A vakond nem növényevő, egyetlen gyökeret sem rág meg. Ő egy kíméletlen ragadozó, aminek a szagló- és tapintószoftvere a sötétben is hajszálpontosan jelzi a zsákmányt.

A biológiai fék: A vakond naponta képes a saját testsúlyával megegyező mennyiségű rovart megenni. Elsődleges táplálékai a növények gyökereit pusztító cserebogárpajorok, drótférgek, lótücskök és meztelencsigák.

Ha a vakond kártevőirtó programja hiányozna a talajból, ezek a lárvák milliárdos számban szaporodnának el, és alulról rágva teljesen elpusztítanák a szárazföldi növényzet és az emberi veteményesek gyökérzetét. A vakond a talaj egészségének legfőbb őre.

Anatómiai eredete

A vakond nem egy felszíni állat, amely „úgy döntött”, hogy leköltözik a sötétbe, és a sok kaparászástól idővel átalakult. A teste egy hajszálpontosan megtervezett, integrált mérnöki konstrukció, ahol minden egyes alkatrész csak a többivel egyszerre működőképes:

Az elforgatott lapát-karok: A vakond mellső lábai nem lefelé állnak, mint a többi emlősnél, hanem oldalra és kifelé vannak forgatva, mint a csónak evezői. A tenyerei állandóan hátrafelé és kifelé néznek. Ez a csontszerkezet a felszínen szinte teljesen alkalmatlanná teszi a járásra, a föld alatt viszont tökéletes hidraulikus exkavátorként működik.

Az „os falciforme” – A tizenkettedik ujj: A szárazföldi gerincesek merev ötuujjas sémájával ellentétben a vakondnak látszólag hat ujja van a mellső lábain. A röntgenvizsgálatok kimutatták, hogy ez a plusz „ujj” valójában egy sarló alakúan meghosszabbodott csuklócsont (os falciforme), amely nem tud meghajlani, de kiszélesíti a tenyeret. Ez a biológiai toldat egyetlen célt szolgál: megnöveli a lapát felületét, hogy a vakond gigantikus mennyiségű földet tudjon elmozgatni.

A fordított szőrzet-szoftver: A vakond bundája nem egy irányba fekszik (mint a kutyáé vagy macskáé), hanem bársonyos és irányfüggetlen. A szőrszálak előre és hátrafelé is pontosan ugyanúgy dőlnek. Ez a fizikai felépítés biztosítja, hogy a vakond a szűk alagútban tolatva se szoruljon be, és a sár se ragadjon a bundájába.

Az Eimer-szervek – A sötétség radarja: Mivel a szemei csökevényesek (hártyával védettek a földtől), a vakond az orrán található Eimer-szerveknek nevezett mikroszkopikus tapintóreceptorok ezreivel tájékozódik. Ez a szenzortechnológia olyan érzékeny, hogy a sötétben a föld rezdüléseiből háromdimenziós térképet rajzol ki az agyában a környező alagutakról és a zsákmányról.

Miért nem alakulhatott ki ez fokozatosan? (A funkcionális leromlás törvénye)

A neodarwinizmus legnagyobb tévedése a fokozatosság illúziója (a Dawkins-i „égi daru”). Azt feltételezik, hogy a felszíni ős egy kicsit elkezdett ásni, a lábai egy kicsit szélesebbek lettek, és így tovább. Ez a logikai lánc biofizikailag lehetetlen:

A lokális optimum csapdája: Egy felszíni, egérszerű élőlénynek a túlélési optimuma a gyors futás és a jó látás. Amint egy véletlen mutáció elkezdi kifelé forgatni a mellső lábait és elkezdi visszafejleszteni a szemét, az állat a felszínen azonnal rokkanttá válik. Lassú lesz, nem látja a ragadozókat, vagyis a szelekció azonnal kiirtja.

Az átmeneti állapotok halálos vákuuma: Egy „félig befelé, félig kifelé” fordított láb se a felszíni futásra, se a nehéz föld alatti ásásra nem alkalmas. A félig kész anatómiájú lény mindkét világban életképtelen. Az evolúció nem tudott volna átlépni ezen a funkcionális törésvonalon, mert a mutációk nem látnak előre: nem tudják, hogy a harmincadik generáció múlva ebből egy jó ásóláb lesz.

A sebészi szoftver-hardver paradoxon:

A vakond egyik legdöbbenetesebb biológiai programja közvetlenül kapcsolódik a gilisztákhoz, és teljesen kizárja a vak, koordinálatlan evolúciót:

Télen a vakond nem alszik téli álmot, de a hideg miatt a rovarok eltűnnek. A vakond ezért egy élő éléskamrát hoz létre a föld alatt.

Amikor gilisztát fog, a harapásával hajszálpontosan idegméreggel bénítja meg a giliszta idegcentrumát. A giliszta nem hal meg (így nem rohad meg, friss marad), de képtelen elmászni. A vakond ezeket a megbénított, élő gilisztákat ezresével halmozza fel a földalatti raktáraiban a téli hónapokra.

A szoftveres csoda: Honnan tudja a vakond, hogy pontosan hová kell harapnia egy teljesen más faj testén ahhoz, hogy ne ölje meg, csak lebénítsa? Ez a sebészi, transzverzális programozás nem alakulhatott ki fokozatos próbálgatással, mert a félig lebénított vagy megölt giliszta megrohadt volna, a elhibázott harapások pedig a vakond éhhalálához vezettek volna a legelső télen. Ha megvan a méreg, de nincs ásóláb, le se jut a gilisztáig. A rendszereknek egyszerre, egyazon architektúra részeként kellett megjelenniük.

Végső konklúzióként megállapíthatjuk, hogy a vakond egy Barát, amit egy zseniális Mérnök tervezett. Nem ellenség, hanem a bioszféra elengedhetetlen egyensúlyi komponense.

A szekuláris vakság és a kozmikus képmutatás csapdája

A modern, szekuláris nézőpontú ember teljesen tévesen sorolja be a vakondot a kártevők közé. Ez a megbélyegzés két alapvető, mélyen gyökerező hibából fakad: a rendszerszintű tudatlanságból és a mérhetetlen intellektuális gőgből.

Egyrészt a mai ember ismeretei végzetesen hiányosak a vakond bioszférában betöltött, nélkülözhetetlen szerepéről. Mivel elszakadt a természettől, nem látja át azt a gigantikus logisztikai és immunrendszeri hálózatot, amelyet ez a lény a talaj alatt működtet.

Számára a természet már nem egy zárt, intelligens architektúra, hanem csupán egy magánbirtok, egy „ingatlan”, aminek sterilnek és mozdulatlannak kell lennie.

Másrészt viszont a legmegdöbbentőbb az a morális kettős mérce, amellyel az ember pálcát tör a vakond felett. Ha valaki egyszerűen „kertrondítónak” nevezi ezt a hasznos bio-munkagépet egy-egy esztétikai hiba, néhány földhalom miatt, az gondoljon bele a saját mérlegébe.

Milyen jogon ítélkezik az a faj, amely a millióféle káros, romboló tevékenységével – a vizek megmérgezésével, az atmoszféra beszennyezésével, az erdők letarolásával és a tonnaszám felhalmozott, lebonthatatlan műanyag szeméttel – a Föld történetének messze legnagyobb és legbrutálisabb földrondítójává vált?

Amíg a vakond túrása mögött egy magasabb szintű, életfenntartó szoftver fut (mélylevegőztetés, vízelvezetés, kártevőirtás), addig az emberi rombolás mögött tiszta önzés és mohóság áll. Ha az ember a saját szubjektív, beszűkült kényelme alapján „károsnak” és elpusztítandónak ítél meg más, az ökoszisztémát szolgáló lényeket, akkor bizony számolnia kell a logikus következményekkel. Előfordulhat ugyanis, hogy egy magasabb morális szinten a Nagy Tervező egyszer mérlegre teszi az embert, és látva a globális pusztítását, végül őt magát fogja a bioszféra egyetlen, valóban káros és felesleges parazitájaként elkönyvelni.

Evolúció kontra Találmányi Hivatal

 

Feltaláló vagyok és van három találmányom, amelyekkel elmentem a Találmányi Hivatalba, és előadtam a tényállást:

Első találmányom egy újfajta lélegeztető gép, amelyik másfél voltos elemmel működik, csak egy baj van vele, hogy néha félórákra kihagy, olyankor szünetel a működése. De aztán magától elindul és olyankor dupla erővel működik, hogy a lemaradást behozza. Tehát csak kb. félkész állapotban van.

A második találmányom egy defibrillátor, amivel bárkit újra lehet éleszteni, bár ennek is van egy kis hibája, néha nem 11 volt áramot ad le, hanem 11 ezer voltot, és olyankor kicsit kérdéses az újraélesztés sikere, mivelhogy aki használja, azt is agyoncsapja.

A harmadik találmányom egy műszív, ez is tökéletesen működik, csak annyi a gyengéje, hogy egyszer úgy felgyorsul a működése, mint amilyen sprintje van a 100 méteres futóknak, máskor meg úgy lelassul, mint a maratoni futók araszolása. De ettől még hibátlanul működik és ritkán áll le a pumpálással, akkor is csak 1-2 percre, ami nem számottevő.

Amikor előadtam ezeket a tényeket, a Hivatal emberei elküldtek, mondván, ha majd teljesen készen vagyok a fejlesztéssel, akkor menjek vissza, mert ebben az állapotban a készülékeim használhatatlanok. Tovább kell fejlesztenem őket.

Erre mondtam nekik, hogy az evolúció is lépésről lépésre alkotta meg a kopoltyút is, meg a tüdőt, meg a szívet, meg minden egyebet ami az élőlényeknél működik.

Pl. a térdízület is a kialakulása közben csak néha okozta, hogy a tulajdonosa fölbukott. Először persze sűrűn, azután egyre ritkábban. Először a csöves csont középen begumósodott, mint a zeller, azután kialakult a térdhajlat, majd a térdkalács, de az is lehet hogy fordítva történt, attól függően, hogy hogyan sütött a nap. Árnyékban kevésbé gumósodott, mint ahogy a zeller is kevésbé gumósodik, ha nem éri a napfény. Végül a szinoviális folyadék is kialakult, ahogy az illető sokat guggolt vízesések következtében és a víz beszivárgott a térdkalács alá.

És a szárny kifejlődése is apránként történt, először csak legyezte magát a csonkkal az állat, és amikor sokáig legyezte, akkor a legyezéstől kezdtek a szőrszálai tollá változni. És amikor már sok tolla volt, akkor átrepülte a trágyadombot, ha meg nem, akkor beleragadt a trágyába. Aztán később átrepülte a kerti tavat, ha meg nem, akkor beleesett a tóba és megfulladt. Sok idő múlva meg átrepülte az országutat, és ha nem akkor lezuhant és elütötte az autó. De végül sikeresen kialakult.

Sőt a szárny még a szem kialakulása előtt kialakult, és ezért ahogy fölröpült a kísérleti alany, rögtön neki is repült az első fának. De a százezredik már nem repült neki, mert közeben a fülei is kifejlődtek, és meghallotta a faágak suhogását a szélben és kikerülte. Csak szélcsendben röpültek nekik, de akkor az összes. Végül minden jó lett.

De a Találmányi Hivatal emberei csak erősködtek, hogy akkor menjek vissza, ha teljesen kész van amit kifejlesztettem, vagyis teremtettem, mert addig használhatatlanok az alkotásaim. De mondom, az evolúció sem alkotott rögtön készterméket, hanem évmilliókig kísérletezett, mire rájött a megoldásra.

Erre ők: az evolúciónak lehetett, mert volt ideje kísérletezni, és gyártani a hulla jelölteket, de maga nem kísérletezhet, mert selejtekkel csak a hullákat gyártaná, ami nem engedhető meg. Csak az életképes a piacon, ami eladható, és csak az adható el, ami tökéletesen működik. Erre én: akkor azt nem értem, hogyan tudják eladni az evolúciót, ami sem nem volt életképes, sem nem működik, már ami a fejlődés kezdeti, átmeneti szakaszát illeti.

Ja kérem, akinek az az érdeke, megveszi a selejtet is. Meg hogy evolúciónak nevezi a teremtést is, mert hogy működik!

Erre én: azok sem voltak tökéletesek, amiket az evolúció alkotott, mégis el lehetett adni őket és mind a mai napig el lehet adni, hogy millió éveket képesek voltak áthidalni tökéletlen szervekkel és tökéletlen egyedekkel. Hiszen minden olyan szerv, ami tökéletlen, az nem versenyképes. Ami nem versenyképes, annak pusztulnia kell. A verseny képtelenség az nem előnyös az evolúció szempontjából. Mégis elfogadja mindenki, hogy ennek ellenére így történt. Akkor maguk miért nem fogadják el?

Na hallja, kérem, más az elmélet és más a gyakorlat. Az evolúció az elmélet, a valóság meg a gyakorlat. Akkor amit a természetben látunk, az evolúció vagy teremtés? Azt kérem mindenkinek magának kell eldöntenie. De ha minket kérdez, mi félkész alkotásokat nem tudunk szabadalmaztani, csak kész termékeket. Mert csak azok életképesek! Maga meg a félkész termékeivel elmehet a sóhivatalba. Köszönöm, majd igyekszem tökéletes készülékeket gyártani. Rendben. Köszönjük a jelentkezését. Mi is.

„Ha több millió éven keresztül fejlődik egy szerv, akkor az menet közben mindig a relatív tökéletlenség állapotában van. Tökéletes akkor lesz, amikor kifejlődött? Hogy ért rá több millió éven keresztül az a bizonyos emlős, hogy fokozatosan neki tejmirigye fejlődjön? Hogyan táplálta kicsinyeit? Hogy lehet, hogy tökéletlen, fejletlen, össze nem illő nemi szerv alapján szaporodni volt képes? A millió éveket hogyan voltak képesek áthidalni tökéletlen szervekkel és tökéletlen egyedekkel? Ez általános iskolai szinten is rejtély.” /Prof. Tóth Tibor/

😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪

Adjatok egy félig kész bakancsot egy evolucionista lábára, és indítsátok útnak a Mount Everestre, majd meglátjuk nem ábrándul-e ki a fokozatos fejlődés darwinista teóriájából, mikor a lábujjai kezdenek kikandikálni az elől nyitott, klaffogó bakancsból, mínusz 60 C fok környékén hóviharban.

Mi a létezés értelme az evolúció fényében?

 

„A biológiában semminek nincs értelme, ha nem az evolúció fényében nézzük.” (Theodosius Dobzhansky)

Ez egy teljesen koncepciós szöveg, amely az evolúciós filozófia szemszögéből van megállapítva, az igazsághoz semmi köze nincsen! Mindent ennek a filozófiának alárendelve magyaráznak, kifejezetten elhallgatva azt, hogy semmi sem fejlődhet ki, ha genetikailag nincsen megalapozva az adott élőlénynek a lehetősége a mikroevolúciós változásokra.

Tehát ez a helyes fogalmazás: >Az evolúcióban semminek nincs értelme, ha nem a genetikai háttérprogramozás fényében nézzük!<

A darwini evolúciós elmélet a jelenlegi biológiai élővilágot a hosszú távú mikroevolúciós lépések egymásra rakodására vezeti vissza. /Mikrobából mikrobiológus évmilliók alatt./ De nem vezetheti vissza, mert ez a stratégiai célhoz vezető egymásra rakódás idegen a természettől.

A természetben azok kerülnek kiválasztásra, akik a legjobban képesek alkalmazkodni egy adott környezethez, vagyis a legalkalmasabbak, amelynek célja a túlélés, és nem valamiféle stratégiai cél elérése. Az evolúció, amely messze túlmutat a puszta túlélésen, és több millió év alatt teljesen új fajok kialakulásához vezet, csak a képzeletben létezik, a valóságban nem! A darwini evolúció magyarázhatja a már létező fajokon belüli variációkat, de nem az eredeti szülőfajok létezését.

Az állítólagosan a mutációs változások által keletkező új fajokat és a legelső kezdeti fajokat ne keverjük össze, mert a kezdeti változatos és sokféle fajokat nem lehet mutációs változásokkal fajszelekció nélkül létrehozni, a legjobban alkalmazkodó alanyok túlélése által valamilyen ősi sejt spontán fejlődéséből [LUCA], amely magától nem tud kifejlődni az élettelen elemekből.

Olyan hídon még senki nem kelt át súlyos teherrel a hátán, amelynek a tartóoszlopai hipotézisekből állnának, az abiogenezis pedig olyan híd, mely a teljes biológiai élővilág súlyát hordozza, csupán hiszékenység alapján, elméleti szinten, bizonyítékok nélkül.

Lásd: David Lynn Abel: Miért olyan nehéz dió az abiogenezis? -https://www.fortunejournals.com/articles/why-is-abiogenesis-such-a-tough-nut-to-crack.html

„Az evolúcióelmélet végső soron az „élet rejtélyének”, az élőlények létrejöttének magyarázatára irányul. Fontos felismerések sokasága ellenére a kezdet, a keletkezés kérdése mindmáig megválaszolatlan…. – Az élet keletkezése mindmáig megoldatlan kérdés. Még senkinek sem sikerült élettelenből élőt csinálnia, mint ahogyan egy teljes “evolúciós FORGATÓKÖNYV” összeállítása sem sikerült még. Egy ilyen “FORGATÓKÖNYVNEK” el kellene mondani, hogy az anyag szerveződésének mi volt az a valószínű útja, melynek során A-tól a Z-ig eljutott. Ennek a “FORGATÓKÖNYVNEK” néhány feltételt ki kell elégítenie: kémiailag, és az evolúciós mechanizmusok szerint meggyőzőnek kell lenni, továbbá az egésznek eléggé valószínűnek kell lennie. Ilyen „FORGATÓKÖNYVÜNK” nincs...  Az alapvető probléma az, hogy az első evolúciós egységek nem jöhettek létre evolúció útján, mivel még nem rendelkeztek a szükséges tulajdonságokkal." /Szathmáry Eörs, evolúcióbiológus./ - http://www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/szathmary.html 

„A darwinizmusnak nincs válasza a genetikai kód kérdésére. Nincs válasza a DNS-molekulákban található hatalmas mennyiségű információ eredetének kérdésére... A tudományban cenzúra van, ami abból a tényből fakad, hogy vannak olyan dogmák, amelyeket semmilyen módon nem lehet megkérdőjelezni... A 20. században a tudomány azt a doktrínát fogadta el, hogy ateistának kell lennie, hogy ez nincs összhangban a tudományos tényekkel vagy az emberi pszichével... A darwini-ateista lobbi olyan hatalmas anyagilag, és olyan erős médiakontrollal rendelkezik, hogy az új ismeretek a szigorú cenzúra miatt nem publikálhatók.” /Tomislav Terzin, a kanadai Alberta Egyetem genetika, molekuláris biológia és fejlődésbiológia professzora. Interjú és "Cenzúrázott tudományos felfedezések" című könyvében./

Az újnak nevezett és jelenlegi formájuktól eltérő fajok megjelenése/változékonysága nem extrapolálható az eredeti fajok kezdeti megjelenésére, mivel ezek nem korábban létező szervezetekből származnak – mint itt –, hanem olyan szervezetekből, amelyek korábban egyáltalán nem léteztek. Valójában csak a legelső faj nevezhető új fajnak, mivel nem voltak fajelődei, és nem is lehettek.

A mesterséges szelekció elvét a természetes szelekció intelligencia nélkül nem másolhatta le, hogy valamilyen ősi sejtre állandóan a szükséges irányban és intenzitásban szelekciós nyomást fejtsen ki millióféle élőlény komplex felépítésének biztosításához. Sőt, a környezet állandó változásai miatt még keresztbe is tett neki. Úgy hogy ez a folyamatos fejlődés az evolúció képzeletbeli törzsfáján csak egy áltudományos fantázia. 

Az evolúció egyszerűen a meglévő természeti környezethez való különféle alkalmazkodások gyakorlati megvalósítása, melynek jogosultságát a természetes szelekció megerősítette. Az evolúció nem tesz mást, mint a természetes szelekció révén egyensúlyt tart fenn az élő szervezetek között, amelyek már kezdettől fogva genetikailag megalapozott túlélési képességgel rendelkeznek. Mert ha nem tudnának túlélni, akkor nem is lehetne egyensúlyban tartani őket. 

                                A darwinizmus áltudományának mibenléte

Ami Darwin evolúcióját, mint filogenetikát illeti /LUCA – minden élőlény képzeletbeli közös ősének hipotézise/, az kifejezetten azért sorolható az áltudományok közé, mert egy korábban nem létező, bármely fajhoz tartozó élőlényt csak céltudatos és hosszú távú fajszelekcióval lehet semleges sejtből kitenyészteni, míg a természetes szelekció mindig a környezethez legalkalmasabbakat választja ki a további szaporodásra. Egyébként, fajspecifikusságra vonatkozó stratégiai cél nélkül, teljesen vakon. 

Mit mondott Charles Darwin önéletrajzában a természetes szelekció működéséről? „...nincs több tervezettség a természetes szelekció működésében, mint a szél fújásának irányában.” Mit mondott Richard Dawkins és Stephen Hawking ugyanerről? „A természetes szelekció vak órásmester; vak, mert nem lát előre, mert nem tervezi meg a következményeket, nincs célja a szeme előtt... a biológiai evolúció alapvetően véletlenszerű bolyongás a genetikai lehetőségek mezején.” Ez pontosan az emberi tenyésztés folyamatának az ellentéte. 

Ha ezt a módszert alkalmaznák az emberi tenyésztésben, mit tenyészthetnének az emberek céltalanul, véletlenszerűen párosítva az alanyokat anélkül, hogy specifikus tulajdonságokra törekednének? 

Tenyésszen a mérnök bármilyen új minőségű állatfajt /pl. Holstein-fríz tehenet/ úgy, hogy csak a tenyésztésbe bevonható, leginkább alkalmazkodóképes tehén egyedeket választja ki. Sikerrel járna? Rajta, mutassa meg nekünk! Hogyan sikerült tehát az evolúciónak abból a legelső, LUCA-nak nevezett őssejtből vakon és irányítás nélkül milliónyi különböző növény- és állatfajt, végül pedig embert kifejleszteni? A természetes szelekció /az alkalmazkodóképességet előnyben részesítve/ ugyanazt az eredményt hozta, mint a mesterséges szelekció /a legkiválóbb tenyészegyedek tudatos kiválasztásán alapuló/? Még egy új alfajt sem képes létrehozni, nemhogy egy teljesen új fajt, aminek az ősi faja korábban nem is létezik! 

Ahogyan nem lehet Holstein-fríz tehenet kitenyészteni jobb alkalmazkodóképességű tehenekből /mert ehhez fajtajellemzők szerinti szelekcióra van szükség, amit a természet nem tud tudatosság nélkül megtenni/, úgy nem lehet tehenet kitenyészteni ismeretlen eredetű őssejtből, de evolúciós mechanizmussal semmilyen másfajta szervezetet sem! A darwini evolúcióelmélet a jelenlegi fajok mikroevolúciós alkalmazkodását manipulálja a fajok eredetének bizonyítására, de a legelső, Isten által teremtett különböző fajok /alaptípusok/ eredetének semmi köze a mostani fajok mikroevolúciós alkalmazkodásához! 

Kérdés: Ha a Holstein-fríz teheneket nem lehet a legjobban alkalmazkodott tehenekből tenyészteni, akkor hogyan sikerült a természetes szelekciónak a legjobban alkalmazkodott őssejtekből /LUCA/ különböző, korábban nem létező, specifikus fajtajellemzőkkel rendelkező élőlényeket kifejlesztenie? Hogyan eredményeztek vakon történő, többségében káros mutációs folyamatok annyiféle rendszertani családot, speciális fajt, amikor a természetes kiválasztódásnak nincsen más eszköze, mint a környezethez legjobban alkalmazkodók kiválasztása a rosszul alkalmazkodókkal szemben?! 

Ha nem tudsz válaszolni, akkor ezzel a darwini evolúció kudarcát, és abból nyilvánvalóan fakadó áltudományosságát bizonyítod! 

Zsoltárok 31:19 Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek büszkén és megvetően szólalnak az igazság ellen.

                                            Az evolúciós filozófia hatása 

„Az emberek nem képesek elviselni azt a meggyőződést, hogy az Univerzum és az élet értelmetlen. Valójában ez az, amit a tudomány mond nekünk...” /Jerry Coyne Jerry Coyne biológiaprofesszor, (2012), “The Odd Couple: Why Science and Religion Shouldn’t Cohabitate,” Speech to Glasgow Skeptics, December 21./

„Az egész genetikai program a DNS, és nem maguk az emberek szolgálatában áll. Mi csupán az életet hordozó molekulák időleges tárolói vagyunk. Ebben az esetben a csomagolás, vagyis mi magunk, arra szolgál csupán, hogy eldobják.” /Rudi Westendorp, holland gerentológus professzor/ 

Teljesen értelmetlen vak erők értelmetlenül létrehoznak értelemmel telített anatómiai képleteket, hogy azok az értelmetlenségbe vesszenek! A darwinizmuson nőtt társadalom a saját létezésének az értelmét is megkérdőjelezi. Ezt teszi az evolúció a hivatalos akadémiai tudomány teljes körű védelme alatt.

A Biblia elleni háború a tudománytörténet legnagyobb tévedése. Ahelyett, hogy boldogabbá tette volna az emberiséget, a Krisztus törvénye elleni háború, a bűnözés és a kapzsi életvezetés ugrásszerű növekedését okozta. Az Istenbe vetett hit visszatartó erő, az evolúció pedig felszabadító erő az emberi természetben lévő gonoszság kibontakozásához. 

„Az “Isten csodát tett”, egy igénytelen, primitív és lusta megoldásnaktűnik. Azt, hogy aki ilyen megoldásokkal operál, mindjárt erkölcsi kötelességeket is meg akar határozni számomra, mindenki számára, na azt tényleg visszautasítom." Tehát nem véletlen, hogy az ateisták igent mondanak a darwini evolúcióra, mert az szabadságot ad nekik arra, hogy mindenféle liberális életet éljenek a saját egyéni érdekeik és értékítéleteik szerint.

Darwin zsenialitása a biológia területén ide vezetett a társadalomra gyakorolt erkölcsi hatás tekintetében:

„Attenborough: Nem romba döntöttük, hanem elpusztítottuk a világunkat” -https://444.hu/2020/10/08/attenborough-nem-romba-dontottuk-hanem-elpusztitottuk-a-vilagunkat

-https://www.theceomagazine.com/lifestyle/health-wellbeing/attenborough-witness-statement/