Az evolúció nagy lépései, amelyek a valóságban nem léteznek!
„... nem szűnöl-e meg az Úrnak igaz utait elfordítani?”
Apcsel 13:10
Szathmáry Eörs és John Maynard Smith 1995-ben kiadta közös munkáját „Az evolúció nagy lépései” címmel, ami az evolúciótudomány egyik alapműve lett, és ma is az. - Hogy mondta Neil Armstrong a holdra lépésekor: „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” Itt pont fordítva van. Amit az evolúció nagy lépéseinek tartanak, a valóságban nem léteznek!
Ami létezik: a fajok alkalmazkodnak a környezet változásához /madárcsőr változások, baktériumok rezisztenciája, gyümölcslégy kísérletek, stb./. Ezt nevezzük mikroevolúciónak, amely képességek, ill. variáns-lehetőségek genetikailag be vannak építve az élőlényekbe. Amit nagy lépésnek nevez, az a fajok eredeti teremtésével azonos. De ezek Isten /JHVH/ lépései, amiket, mint egymástól jól elkülöníthető fajokat az evolúció utólag, egymásból történő leszármazással manipulál /törzsfejlődés=szelektált mutációkból való építkezés/. De hogyan lehet nagy lépésnek nevezni valamit, ami elméletileg létre-jöhet, ahhoz képest, ami már konkrétan van, vagyis a létező fajok nem szükségszerű sokfélesége.
Pl.: „A kotta zenei hangok, ritmusok és a dallamhoz tartozó egyéb kiegészítő információk lejegyzésére használatos jelrendszer. A latin kifejezés a quota szóból származik, melynek jelentése: jegy, jegyzet, jelzés. A hangok lejegyzésének a célja a zenei kifejezésmódok rögzítése, átadása. A kottában az egymást követő hangokat, szüneteket jelölik, illetve különféle utasításokkal ezek ritmusát, játékmódját, tempóját is előírhatják.” /Kottaírás - Wikipedia/
Hogyan lehet a létező jelrendszernél, tehát a kottánál nagyobb az a termék, amit a kottával létrehoznak, tehát nem is a véletlen hibaszázalékok utólagos kiválogatódása hozza létre, hanem a kottát létrehozó és azzal tervszerűen irányítottan dolgozó intelligens szellemi enitás, ez esetben a zeneszerző, az ember? Hogy lehet a termék nagyobb az őt létrehozó szerzőnél /pl. egy számítógép az őt létrehozó tervezőnél/? Sehogyan nem lehetséges!
Ugyanígy létezik a genetikai kód az élőlényekben, mint jelrendszer, ami az élőlényekhez tartozó egyéb kiegészítő információk rögzítésére használatos. A genetikai program célja a biológiai élővilág belülről irányított életvitelének rögzítése, átadása /fajfenntartás-szaporodás-alkalmazkodás/. Itt is különféle utasításokkal minden elő van írva, mint a kottában. Annyival mégis többet tudnak ezek az élőlények /mint készre gyártott szimfonikus darabok/, hogy rugalmasan alkalmazkodni képesek az élettér, a környezet változásaihoz /mintha egy zenemű képes volna az adott hangversenyterem akusztikájához igazodni, az optimális hangzás érdekében/.
Mi a különbség a kis lépések szimfóniája és a nagy lépések szimfóniája között? Ha a kicsi elő van írva /az élőlényekben a genetikai programban/, akkor a nagyban sem lehet másként, mivel a szimfóniákat, a zenei darabokat a zeneszerzők megírják, akár kicsik azok, akár nagyok, akár rövidek, akár hosszúk. Akkor nem lehet különbség kis és nagy szimfónia között, az élőlények kis lépései és állítólagos nagy lépései között, mindent a genetikai program ír elő, az szabja meg a mozgásteret, ill. a jelrendszert alkalmazó kottaíró, a zeneszerző, ill. aki az értelmes utasításokat programozza, amiket a fehérjék olvasni tudnak /ill. az előadók, akik a zenei műveket előadják/.
”A genetikai kód az a kódrendszer, amellyel a sejtek nukleinsavaiban (DNS és RNS) található információ fehérjékké fordítódik le.” /Wikipedia/
Mindkét folyamat mögött információ közlő tudatos intelligencia van! Teljesen mindegy, hogy kis lépésről vagy nagy lépésről beszélünk, mert a lépés lényege az alkalmazkodási képesség, az az önálló rugalmasság, amely a szimfóniáknál nincs is meg, hanem kotta által rögzített kötöttség van.
A nagy lépés tehát nem az, hogy /állítólag/ spontán új szimfóniák íródnak maguktól, hanem hogy egyáltalán létezik alkalmazkodó képesség /kicsi és nagy szimfóniák kottái, zenei-biológiai kifejezésmódok/, hogy létezik a genetikai program, az intelligens folyamatokat irányító intelligens kódutasítás. Ez az igazi nagy lépés /különösen az élettelen anyagkáoszból származtatva és nem ennek valamilyen terméke/, az emberi agy intelligens tervezőképessége, nem bármilyen utólag létrejött számítógép. Megtenni bármilyen ember által tervezett és készített terméket nagy lépésnek a háttérben működő emberi intelligencia helyett, annál magasabb szintre helyezni, az pont olyan, mint az evolúció állítólagos spontán nagy lépéseit a DNS génekbe írt irányító programja fölé helyezni.
Ráadásul magát a DNS genetikai jelrendszerét /amiben az utasítások rögzítve vannak/, megtenni a véletlen művének, teljes elrugaszkodás a valóságtól. S mindezt a tudomány köntösébe bújtatva – az unintelligens gondolkodás akadémiai szintű megtestesítése – előre megfogalmazott világnézeti meggondolások alapján.
Hogy pedig a genetikai kód univerzális, mint a hangok lejegyzésének kottai jelrendszere, ez nem arra bizonyíték, hogy minden szimfónia egymásból leszármaztatható, és közös őse van /mármint a szimfóniáknak/, hanem a jelrendszert alkalmazó a közös, a mindenkori zeneszerző, ill. az élőlényeknél a mindenkori háttér-enitás, amely az intelligens programutasítást rögzítette a génekben, és általuk olyan szimfóniákat írt, amilyeneket akart, olyan élőlényeket teremtett, amilyeneket akart. Ráadásul olyan környezetbe, amiket ugyancsak meg kellett terveznie, otthont teremtve a számukra. Elvégre Beethoven se disznóólba, vagy az utcazaj forgatagába tervezte a 9. szimfóniáját, hogy ott hallgassák a zenekedvelők, hanem a zeneműhöz méltó és a hallgatásához optimális környezetbe!
A lényeg tehát a DNS utasítás, az értelmes és értelmezhető szöveg, hogy az van, létezik és úgy funkcionál, mint egy karmesterpálca, aminek engedelmeskednie kell a sejtek világának, magának az élőlénynek. A DNS minden apró részfunkciót átsző a szervezetben, egy komplex irányító rendszer, aminek a bonyolultságát még felfogni sem képes az ember, sem átlátni, csak annak Szerzőjét bugris módon tagadni. Hogy uraljon valamit, amit független autonómiának nevezünk, hogy az ember elszakadjon a szabad akarata folytán valamitől, ami számára egy nem kívánatos befolyásoló tényező, jelen esetben az Istennek történő alárendeltség.
A biológia eszköze erre a célra a darwini evolúció elmélete, ami pontosan ebből a célból van kidolgozva és ebből a célból van fönntartva. Nem pedig a biológiai élet korrekt, tudományos, megbízható, kísérletekkel megingathatatlanul megállapított tényállása. Aki a káoszból felépíti az univerzum spontán létrejövő rendjét, egyéb gonoszságokra is képes, amiket ugyanúgy fel kell építeni, azok sem keletkeznek maguktól!
A cél, amely szentesíti az eszközt, különösen nem jöhet létre céltalanul. Ott van mögötte az intelligencia, mely vagy korrekt, becsületes és pártatlan, vagy ravasz, körmönfont és gonosz. A termés, a hatás, a belőle következő eredmények megmutatják, hogy melyikhez tartozik. A világ állapota a bizonyítvány, hogy a kristálytiszta igazságra épült-e az emberi társadalom, vagy olyan manipulációra, amelynek legfőbb alkatrésze az elhitetés, a megvezetés, a tudományos arrogancia, amely nem tűr semmilyen ellentmondást. Álláspontjától eltérő elméletek – legyenek azok bármilyen észszerűek is –, nem léphetnek be az ajtón.
Aki tehát életvitele megalapozásában a tudományra hivatkozik, el kell fogadnia, hogy a tudomány ebben a felfogásban utazik, tehát a felfogás az, amire épít, ezen felfogás igazán áll vagy bukik létezésének a teljes egzisztenciája: hogy az életvitele betölti-e a teremtettségének a célját, vagy a véletlen létrejövetele adta lehetőségek nagy kalandját. Az egyén választásától függ, az anyag határait áttörő szabad akaraton.
Forrás: https://darwinkaprazata.blogspot.com/2020/12/szathmary-eors-jutalomjateka.html
