Aki a létezés értelméről keveset vagy egyáltalán semmit nem mond, de azt hosszasan, bármiféle ellentmondást félrelökve elutasítóan tárgyalja, az nem növelni és finomítani akarja a tájékozottságodat, a tudásodat, hanem egészen egyszerűen csak uralni akarja. Az ilyen személy azt gondolja, hogy nem ismered fel az unatkozó kecske mekegését, aki eltévedt a céltalan filozofálás sivár sivatagában, és partnereket keres arra, hogy a hiábavaló idejét eltöltse semmitmondó okoskodások élvezetére szakosodott hasonszőrű laikusokkal. (Őszintén az ateizmusról)
„Miben
hisznek az ateisták?
Semmiben sem kell hinned ahhoz, hogy
ateista legyél. Nem hinni semmilyen istenben, ez az egyetlen
szükséges feltétel. Ezen túlmenően egy ateista bármiben hihet.”
/Mi az ateizmus?/ - https://www.atheistalliance.org/about-atheism/what-is-atheism/
A legegyszerűbb ok, amiért valaki nem hisz egy istenben, az az, hogy nem lát semmilyen meggyőző indokot vagy bizonyítékot arra, hogy higgyen.
Az ilyen kritikusok azt feltételezik, hogy a keresztényekre és más teistákra különleges teher hárul annak bizonyítására, hogy Isten létezik. Az ateisták mindvégig hátra dőlhetnek, és felmérik, amit a teista kitalál. És ha semmi sem érkezik, vagy ha az nem elég erős bizonyíték az elméjükre, akkor általában úgy gondolják, hogy megfelelően igazolják Isten elutasítását.
Vegyük észre a különbséget aközött, hogy nincs elegendő ok és aközött, hogy valaki nem lát semmilyen meggyőző indokot vagy bizonyítékot arra, hogy higgyen. A bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka. Ezen túlmenően az ok látása és nem látása bizonyos értelemben személyiségfüggő. Valaki hivatkozhat arra, hogy elvakította a nap, azért nem látta a gyalogost a zebrán, ami lehet egy jogos hivatkozási alap, vagy éppen egy szándékos kibúvó, a személyes felelősség elhárítására.
A hívők látása ha teljesen megalapozatlan lenne, akkor mindenféle ésszerű indokot nélkülözne, ami nem állja meg a helyét. Ezzel szemben a legmagasabban képzett személyek által közzétett érvek és indoklások vannak a széles nyilvánosság elé tárva, és ha ezek mögött semmi racionalitás nem volna, már régen megbukott volna az Istent igazolni kívánó érvelésük az Istent tagadni kívánó kifogásokkal szemben.
Ez arra mutat, hogy nem feltétlenül a racionális érvek, vagy bizonyítékok a döntőek ebben a kérdésben, hanem sokkal inkább szubjektív indokokat felvonultató tényezők, amik magából az emberi jellemből és természetből fogannak.
Egyébként miért kellene egy ateistának bizonyítékkal szolgálni azon felül, amivel a hívők már rendelkeznek? Nem a bizonyíték hiánya teszi az ateistát ateistává, hanem a rendelkezésre álló bizonyítékokhoz való hozzáállás. Lehet, azért nem találták meg eddig, mert nem méltók rá, hogy megtalálják, mivelhogy nem megtalálni, hanem éppen hogy elutasítani akarják. A hozzáállásuk sokkal többet nyom a latban mint azok a bizonyítékok, amelyeket a hozzáállásuk szerint kezelnek.
Méltatlanságukat jól mutatja a következő helyzet:
Ateista bemegy egy szobába, ahol minden létező tárgynak célja és funkciója van. Csak az ateista létezésének nincs. Akkor mit keres a szobában? Menjen ki belőle! A legkisebb céltudatos tárgynak és nagyobb értéke van, mint neki!
„Az emberek nem képesek elviselni azt a meggyőződést, hogy az Univerzum és az élet értelmetlen. Valójában ez az, amit a tudomány mond nekünk. Értelmetlen abban az értelemben, hogy az Univerzumban nincs kívülről meghatározott cél vagy pont. Ateistákként ez nyilvánvalóan igaz ránk. Saját értelmünket és célunkat mi határozzuk meg .” /Jerry Coyne Jerry Coyne biológiaprofesszor, (2012), “The Odd Couple: Why Science and Religion Shouldn’t Cohabitate,” Speech to Glasgow Skeptics, December 21./
Az ateista értelmet használ fel arra, hogy a saját létezésének az értelmetlenségét az univerzum értelmetlenségének állításából bizonyítsa. Ilyen látásmóddal nem csoda, hogy nem lát semmilyen meggyőző indokot vagy bizonyítékot arra, hogy higgyen.
Azután kijelenti, hogy nincs elegendő ok. Ez olyan szubjektív, hogy ennyi erővel nyugodtan állíthatná az ellenkezőjét is. De nem állítja, mert amit állítani akar, az pont az ellenkezője. A tárgyilagos megkülönböztetést alapjaiban befolyásolja, hogy valaki be akar jutni egy házba, vagy ki akar jutni belőle.
Az ateizmus okai nem nem a nyilvánosságra hozott indokokban keresendők, hiszen azok csak ürügyek. A valódi indíték az, hogy az ateista Isten nélkül akar élni! Az istenhitet vagy tagadást nem lehet elkülöníteni attól, hogy az ateista szabadsága ettől a választástól függ. - „Elégedett vagyok azzal a döntéssel, hogy ateista vagyok, mert intelligensebbnek és szabadabbnak érzem magam, mert senki nem irányítja a választásaimat." Tehát szubjektív szabadságvágy motiválja, de kőkemény morális paraméterekkel.
ATEISTA BIZONYÍTÁSI TESZT
Ami a bizonyíték felmutatását illeti, az ateista menjen be egy szobába, hogy senki ne láthassa, hogy bent van, és bizonyítsa be azoknak, akik a szobán kívül vannak és nem láthatják, hogy ő létezik. Isten létezésének bizonyítéka ugyanolyan, mint az ő létezésének a bizonyítéka a szobában. Ha nem tud magáról bizonyítékot adni, pedig biztosan bent van, ugyanúgy nem tud Istenről bizonyítékot adni, pedig van. Tehát a bizonyíték hiánya elégtelen mindkét esetben. De ha van bizonyítéka magáról, ugyanúgy van Istenről is, a kettő összefügg!
Semmi olyan nem csinálhat, amit Isten sem csinál. Például nem kiabálhat ki a szobából, hogy helló, itt vagyok a szobában, mert Isten sem kiabál fentről az emberiségnek hangosan, hogy helló emberek, itt vagyok fent az égben láthatatlanul, halljátok a hangomat? Isten így, ezen a módon nem bizonyítja magát.
Telefonon se hívjon fel senkit, mert Isten se hív fel senkit. Ne is dörömböljön az ajtón, mert Isten sem dörömböl semmilyen ajtón. Ha kidug az ajtó alatt egy üres papírlapot, az sem bizonyíték rá, mert a nyitott ablakon befújt a szél és úgy kicsúszott az ajtó alatt. Fényképet se dugjon ki, mert Isten sem mutat magáról fényképet. Tehát semmi olyan nem csinálhat, amit Isten se csinál. Ezt ne felejtse el egy pillanatra sem. Ő ott van bent a szobában, de meg kell találnia a saját létezésének nem téves bizonyítékát.
Azt mondja: "Gondolkodom, tehát vagyok. Ez elég jó nekem." - Ez nem jó válasz, mert ha Isten is ezt mondja, a kívülállóknak nem bizonyítja önmagát, hogy létezik. De az ateistának bizonyítania kell a kívülállóknak, hogy bent van a szobában, pedig nem láthatják. Nem magának kell bizonyítani, hanem másoknak.
Ugyanígy kérik az ateisták a hívőket, hogy bizonyítsák be, hogy Isten létezik. Ha azt mondjuk, Isten gondolkodik, tehát van, akkor nagy röhögés rá a válsz, sátáni vigyor. Ez tehát nem jó válasz, hogy a gondolkodás megfelelő bizonyíték. Azzal, hogy egy ember bent a szobában gondolkodik, a kívülállóknak nem bizonyíték, hogy bent van a szobában.
Rajta hát, adja elő az ateista a bizonyítékot a létezéséről! Ha nem tudja, akkor nyilvánvaló hogy nem létezik. És egy nem létező ember mit kotyog Isten létezésének tagadásáról? A kotyogása annyi, mint egy kávéfőző kotyogása, amit szétvet a gőz a tehetetlenségtől.
Aki magát bizonyítani tudja, Istent is tudja, mert ugyanazok az eszközök állnak rendelkezésre Isten bizonyításában, mint az emberében. Ha Istent letagadja, saját magát is le kellene hogy tagadja, hogy nem teszi, azzal a saját primitívségét bizonyítja, mert a mérlegelhető adatok és információk felét letagadja, hogy saját létezését a kirakatba tolhassa. Már itt kiütközik az ateizmus erkölcsi nívótlansága, hogy abszolút maga felé hajlik a keze.
Miért zárja ki a törpe az óriás létezését? Mert így tud a legkönnyebben a helyére férkőzni. Aztán mikor az óriás megjelenik, a törpe lehelete is megjelenik a kijárat ablaküvegén, amivel búcsút int az árnyékvilágnak.
A legnagyobb akadály, amit Isten elé gördíthet az ateista, az saját maga! Mivel méri az ateista a primitívséget? Saját magával. Aki efelett teljesít, már nem lehet ateista. Mennyi intelligencia kell az ateizmushoz? Fordítva. Éppen hogy a maradékot is el kell venni.
Ennek az állítása azért indokolt, mert nem racionális érveket sorakoztat fel, hanem az egyénre jellemző szubjektív szószba mártott kifogásokat, amik kifejezetten a saját szabadságvágyának kifejeződését célozzák. Egyetlen ateista nyilatkozat szinte az összes ateista felfogását hűen tükrözi. Ezt mondja:
“Isten csodát tett”, egy igénytelen, primitív és lusta megoldásnak tűnik. Azt, hogy aki ilyen megoldásokkal operál, mindjárt erkölcsi kötelességeket is meg akar határozni számomra, mindenki számára, na azt tényleg visszautasítom.
Tehát amit igazából visszautasít, az az erkölcsi kötelék visszautasítása, amely az élet minden területét érinti. Ahogy megfogalmazta a korábban már idézett nyilatkozat, amit nyugodtan ki lehet tenni nagy betűkkel az ateizmus panteonjának homlokzatára:
- „Elégedett vagyok azzal a döntéssel, hogy ateista vagyok, mert intelligensebbnek és szabadabbnak érzem magam, mert senki nem irányítja a választásaimat.”
Ahogy John-Paul Sartre filozófus kijelentette: „Valóban minden megengedett, ha Isten nem létezik.” És ki az, aki ezt a szabadságvágyat az erkölcsi irányítottság kötelékeire cseréli? Az ateista személy biztosan nem!
Miért tagadja az ateista Isten létezését? Hogy saját szuverén életfelfogásának jogosultságát meg ne kelljen tagadnia, és hogy azzal ott és akkor élhessen vissza, amikor akar, ahogy az ő saját egyéni érdeke éppen úgy kívánja. Miközben ez a visszaélés az ő szemében a természetes jogokkal való élés, hiszen a kettő közötti különbség mértékét is ő szabja meg saját magának.
Az ember legnagyobb vívmánya Isten ellen, az önként választott ateizmus, amellyel ugyanakkor megteremti saját bálvány-istenségének dicsőséges kritériumait. Az ateista szuverenitás lényege, hogy igent mond saját magára, aminek szükségszerű következménye, hogy nemet mond az őt befolyásolni szándékozó Istenre.
Egy rendszer miért rendelkezik értelmes alkotórészekkel, ha az egésznek nincsen semmi értelme? Ugyanaz az unintelligens romboló erő, ami a különböző természeti katasztrófákat előidézi, nem építheti fel teljesen ellentétesen az élet hihetetlen intelligenciát tükröző biológiai csodáit, mert ennek állítása az emberi értelmet kérdőjelezi meg, amely ezt állítja!
Ha egy vers, novella vagy regény, ill. maga a nyelvtani szabályok nem következnek magukból az azokat felépítő betűkből, mint alkatrészekből, vagy ha egy működőképes gépkocsi nem következik magából az autót felépítő alkatrészekből, és egy komplex élő sejt nem következik az azt felépítő önmagukban élettelen összetevőkből, akkor különösen az emberi testet felépítő kb. 40 billió sejt komplex összehangolt működése sem következik az azt felépítő alkatrészekből.
Ha egy faliórának a mutatója céltudatosan mozog /arra van beállítva/ céltudatosan meghatározott /számlapra festett/ időskála szerint körbe-körbe, akkor nem lehet maga az óra teljesen céltalan létezésű, ugyanígy az élőlények sem, különösen az ember.
Az óránál látod a készítőt, az embernél nem, de a nagyobb volumen indokolttá teszi, hogy higgy az Alkotó létezésében, Aki céllal teremtette meg az embert.
Hogy az ateista elveti a Létezés céltudatosságát, ez mutatja, hogy elszakadt a cérnája követni ezt a gondolatmenetet, ugyanakkor az a szabadon választott életstílus, amihez /gúzsba/ kötötte magát, az hajókötél vastagságú.
Ő pont akkor lép a fékre, amikor a hívő a gázra, és akkor a gázra, amikor a hívő a fékre.
Ami itt szemben áll egymással, az a logikai felismerés a szabadon választott életstílussal szemben. És mivel szándékosan ez utóbbit választja, logikai útra nem lehet terelni a gondolkodását, mivel az ő logikája az öntörvényűségben bontakozik ki. Kőbányából ne hogy már szenet akarjon kitermelni valaki! Annyi esély van rá, mint ürgelyukból aranysakált előcsalogatni.
Az univerzumban nem az egyszerű anyagi szerkezetek léte az érdekes, hanem a szerveződésük, amely nem fizikai természetű abban a pillanatban, amikor a szerveződés szintje az anyag tulajdonságát felülmúlja. Az univerzum komplexitása arra mutat, hogy az anyagi alkatrészek szellemi csiszolásban részesültek, amire az anyag átlagtudása önerőből nem képes.
- Egy redukálhatatlan komplexitású univerzumban élünk. Kilencmillió ismert életfaj létezik a Földön, legalább 500 milliárd bolygó a Tejútrendszerben, és becslések szerint trillió galaxis található, amelyek 10 24 csillagot és 10 78 atomot tartalmaznak a látható Univerzumban. A megfigyelt univerzum rendkívüli összetettsége teljesen nyilvánvaló a kvarkoktól a gyorsuló univerzumig minden skálán. -
A betű anyagi tulajdonságát felülmúlja abban a pillanatban, amikor értelmes szavakba és mondatokba rendeződik, illetve rendezi egy külső, intelligens szellemi erő, amely hat rá. Egy egyszerű levélváltásban láthatatlan szellemek kommunikálnak egymással, és se a papírnak, se a betűknek nincs meg az a képessége, hogy nyelvtani hibákat ejtsenek vagy azokat kijavítsák.
Ha tehát a mondanivaló /információ/ nem a betű üzenete, hanem az azt felhasználóé, akkor az univerzum sem az azt felépítő alkatrészek üzenete, hanem az azt felhasználóé, mivelhogy a szerveződés szintje a benne található anyag tulajdonságát messze felülmúlja.
Amikor azt mondja, hogy az univerzumban minden kielégítő módon megmagyarázható Isten nélkül, ezzel az is állítja, hogy a tudományos és világirodalomban minden kielégítő módon magyarázható az információt megfogalmazó személyek nélkül. Ez egy dilettáns hiszékenységen alapuló unintelligens állítás.
Aki erre vetemedik, természeti fizo-kémiai törvényekkel vezesse le egy sakkvilágbajnoki döntő teljes menetét, de a sakkozókat vegye ki a lehetséges mozgatók közül, csak a bábuk mozognak. Miért úgy mozognak, ahogy? Van-e intelligencia a mozgásukban és az honnét ered? Mely természeti törvényből, kémiai vagy fizikai erőhatásból? Emögött miért nem indokolt intelligens mozgatót állítani?
Mi az oka a víz tulajdonságainak, hogy miért olyan - amilyen? /pl. a fagyásnál könnyű lesz, ami a vízi élővilág javát szolgálja./ Egy karmesteri pálca a levegőben miért mutat olyan intelligens mozgási formát, amilyet mutat, a tudománynak kunsztja sincs, nem is az ő kompetenciája.
A karmester a zenekar összjátékát kézmozdulatok jelrendszere segítségével irányítja. A pálca szerepe elsősorban az, hogy a kéz mozdulatait világossá tegye és megnövelje, aminek a jelzésével meghatározza egy egy hangszercsoportnak a tempót és ritmus alap karakterét, metrumát. /A metrum idõ-, tempó-, ill. ütemmérték; a zenei ritmus beosztása./ Egyszerű érdeklődőként nem fogjuk pontosan megérteni minden egyes karmesteri rezdülés és grimasz értelmét. Nem is kell, elég, ha az fogja a jelet, akinek végre kell hajtania az utasítást. Ha minden jól megy, akkor a végeredmény szépen fog hangzani.
Még egy komolyabb sakkmérkőzés sem vezethető le unintelligens erőhatások szerint mozgó bábuk keveredéséből, amihez képest az univerzumban fellelhető intelligens történések összehasonlíthatatlanul magasabb rendűek. Einstein mondta:
„A természet törvényszerűségeiben olyan magas rendű értelem /intelligencia/ nyilatkozik meg, hogy az emberi gondolkodás és rendszerezés ésszerűsége ehhez képest jelentéktelen gyenge visszfény!” /Albert Einstein: Mein Weltbild. - C. Seeling kiadása, Zürich-Stuttgart-Wien 1953. 21.1/
A sakkjáték törvényszerűségeiben magas rendű értelem nyilatkozik meg. Igen vagy nem? Meg tudja-e mutatni a tudomány a puszta eszközeivel értelmi felfogóképesség nélkül, hogy egy sakkfigura intelligensen mozog a sakktáblán? Nem. A műszernek /amely mögött nincs intelligencia/ minden mozgás unintelligens. Mindegy neki, hogy a repülőgép fejjel lefelé zuhan a tenger felé, vagy az előírt útján jár.
Az ember torka sem tesz különbséget hipó meg habzó sör között, benyeli mindkettőt. Az ész viszont megtudja különböztetni az érzékelési rendszeren keresztül. Akkor hogyan tudná Isten intelligens beavatkozását megmutatni a tudomány, amikor önmagának, a mérőműszereinek nincsen semmi esze?! Azonkívül az a tényező sem lebecsülendő, hogy a tudományos vizsgálatok eredményeit az határozza meg, hogy a háttérben ki finanszírozza azt a tudományos törekvést. Na meg hogy mi az uralkodó paradigma? Talán az igazság? Inkább a tudományos és társadalmi érdek, amelyet az éppen hatalmon lévők határoznak meg.
A tudomány nem azt akarja megválaszolni, hogy az univerzum hogyan keletkezett, hanem azt, hogy miért nem Isten teremtette. A hozzáállása teljesen inkorrektté tesz minden utólagos következtetést, amelyet álláspontjuk bizonyítására használnak fel!!!
Akkor megáll ez a mondat? "Semmi tudományos bizonyíték nincs isten létezésére." És arra milyen bizonyíték van, hogy intelligens az a gondolkodás, amely nem óhajtja meglátni, hogy az univerzumban nem az egyszerű anyagi szerkezetek léte az érdekes, hanem a szerveződésük, amely nem fizikai természetű abban a pillanatban, amikor a szerveződés szintje az anyag tulajdonságát felülmúlja. Ismételten kihangsúlyozandó: az univerzum komplexitása arra mutat, hogy az anyagi alkatrészek szellemi csiszolásban részesültek, amire az anyag átlagtudása önerőből nem képes.
A csiszolást, mint olyat, a tudományos műszer meg tudja mutatni egy fadarabon, de azt az intelligenciát, amely a csiszolásnak egy emberi fej megformázását előidéző intelligens háttér eredetű csiszolása, azt már nem. A tudomány nem következtet, hanem a tudós következtet, és az a helyzet, hogy a következtetése abszolút tudós és látásmód-függő következtetés.
Istenre következtetni az ateizmus szellemiségének teljes elárulása. Egy hiszékenységében komoly ateista erre nem vetemedik, miközben a komolysága a hiszékenységére vonatkozik, komolyan nem hiszi, amit el akar utasítani. Aztán hogy az elutasításának a tárgya komolyan kétségbevonható-e, az egy más kérdés.
Ahol intelligencia van, ott tudatos elme van, ahol tudatos elme van, ott személy van. Az univerzumban pedig elképesztő nagyságrendű intelligencia van, tudatos elme van, Isten van! Ha az univerzum felépítése nem tartalmazna intelligenciát, nem csak hogy nem létezhetne, de egyáltalán nem is jöhetett volna létre!
"A természet törvényei egy olyan szellem létezését mutatják meg, amely az emberekénél sokkal magasabb rendű, és amellyel szemben szerény erőnkkel alázatosnak kell éreznünk magunkat." /Phyllis Wrighthoz, 1936. január 24. Az eredeti német nyelvről lefordítva: Max Jammer, Einstein and Religion: Physics and Theology, Princeton, 1999, 92-93./
Minél bonyolultabb valami, annál több intelligenciát kell bevetni a létrehozása érdekében. Hogy pedig az univerzum emberi mértékkel felfoghatatlan nagyság terjedelmű intelligenciával telített, ezt szükségtelen bizonyítani, anélkül is megáll. [Hogy a szellemi létezés felfogásának a hiányossága is megáll-e, az egy más kérdés. Az ateizmus vállalkozik ennek eldöntésére, mégpedig a saját intelligenciájának a mértéke szerint.]
Ha az univerzumban nem volna értelem, nem lehetne kikutatni és megfejteni az emberi értelem számára felfogható és osztályozható dolgokat, aminek a mérlegelése a tudomány legfőbb sajátossága.
Tehát a megértés a megérthetőségből fakad, és az ember minél nagyobb intelligenciát vet be a megérthetőség folyamatába, annál több intelligencia kell hogy legyen abban, amit meg akar hódítani. Márpedig ezt értelemmel teszi. Intelligenciát vet be intelligenciát tükröző történések kifürkészésébe.
Ettől már csak egy lépés az intelligencia tulajdonosának hittel való elfogadása, amely az értelmes embereket a hívők osztályába sorolja. A másik osztályban vannak a hit nélküli emberek, akik az univerzumban fellelhető intelligenciát a véletlenre cserélték. Ők véletlenül kerültek ide, amit nem is titkolnak, hogy a létük mögött értelmetlen, céltalan mechanikus folyamatok vannak.
Az ateizmus szerint az ember nem más, mint mozgásban lévő anyag, "meggyötört atomok egy sárban". „Te és én olyanok vagyunk, mint a hangyák vagy a patkányok, vagy akár a brokkoli darabkák, a nagy egészben… a fajunknak nincs értéke… semmivel sem különbözünk egy darab brokkolitól a kozmikus értelemben.” /Dan Barker: Quoted from his debate with Paul Monata, July 10, 2006, posted on the radio program “The Infidel Guy/
Graham Lawton, a New Scientist magazin ügyvezető szerkesztője mondja: „Az életed nagy dolognak tűnhet számodra, de valójában az anyag és az energia véletlenszerű csobbanása egy gondtalan és személytelen univerzumban.” / Graham Lawton (2016), “What is the Meaning of Life?” New Scientist, 231[3089]:33, September 3, emp. added./
Ennek a kijelentésnek a megfogalmazásához a szerző intelligenciát vetett be. Ha az ateisták intelligenciát kénytelenek bevetni az ellen, amit cáfolni akarnak, akkor mivel a saját intelligenciájuk bizonyíték az ő létezésükre, ami ellen hadakoznak, az a másik oldal létezésére bizonyíték, vagyis Istenre, amely intelligenciának sokkal nagyobb látható eredményei vannak, mint az ateista kijelentése. Olyan nem létezik, hogy intelligenciát kelljen bevetni valami ellen, amiben egy fikarcnyi intelligencia nincs, ha mégis van, akkor a materialisták tébolyultak a maguk álláspontjának kifejtése okán!
Miért indokolt a tudományos álláspont szerint az ateista írott vagy kimondott információ-szövege mögött "intelligens" szerzőt álltani? Mert a kémia és a fizika önerejéből fogva nem ismeri a nyelvtani szabályokat, sem az intelligens kommunikációs folyamatokat.
Aki tehát intelligenciát vet be Isten ellen, az tképpen Istent bizonyítja, mert Isten tudományosan bizonyított tagadásához ahhoz mértékű intelligenciát kell bevetnie, amely mértékű intelligencia van ott /Istennél/, amit meg akar tagadni, érteni vagy meghódítani. Az ateizmus ezt elintézi egy kéz legyintéssel: nem hiszem, tehát nincs. [Nem hiszem, hogy forró az edény – aztán rohammentő viszi az égési sérültek sürgősségi osztályára.]
Az értelem győzelme az intelligencia felismerése a komplexitás mögött, de a tudomány az intelligenciát véletlenre cserélte.
Az ateizmus az Isten elutasításának egy olyan primitív formája, amely a saját öntörvényűségét ugyan szellemre vezeti vissza, a sajátjára, de világegyetemet koordináló törvényeket bármire hajlandó visszavezetni, csak szellemre nem.
Ha az ateista a nyelvtan szabályai szerint nem finomhangolná a saját mondanivalóját, nem lehetne megérteni, hogy mit mond. Azt mondja, hogy a finomhangolt univerzum nem létezik. Ezzel szemben az ő saját állításáról azt mondja, hogy az létezik és finomhangolva van. A keveset finomhangolták, a sokat nem. Tipikus ateista beállítottság.
"Ha nem akarsz Istent, akkor jobb, ha van egy multiverzumod!" /Bernard Carr kozmológus/ - Ha nem akarod az ateistát, akkor jobb, ha van egy szakajtó betűd, amelyek készek az önálló traccsolásra.
Az intelligens jelenségek mögött mindig annak mértéke szerinti szellemiség, elme, tehát személy van, ezt az ateista szelleme is bizonyítja, aki a beszédjében /vagy írásában/ intelligenciát vet be Isten ellen. Amíg az ateista a hitetlenségét magában tartja, gond nincs, de ahogy megfogalmazza, bizonyítékot szolgáltat saját kifejezése mögötti intelligenciaszintjének színvonaláról. Aztán hogy az a kijelentés: „nem hiszek istenben” milyen szintű intelligenciát tartalmaz ahhoz képest, ami az univerzumban megnyilvánul, nehéz megmondani, mármint azzal az intelligenciával, ami azt tagadja. Köszönő viszonyban sincsenek egymással. Amit az ateista nem hisz, az a saját szabadon választott tudatlanságának a tükörképe.
Mi a dilettantizmus csúcsa? Amikor valakinek a zsenialitása takarja el szemei elől saját dilettantizmusát. Ilyen értelemben az ateisták zsenialitása megkérdőjelezhetetlen, egy józan gondolkodónak ezt nem is illik megkérdőjelezni.
Egy ateistának nem az Isten létezését kell bizonyítani, hanem a benne lévő nem titkolt ellenszenvre rámutatni, az máris megmagyarázza az ateista istenhitének a hiányát.
Az ateizmus álhumanista etikája
„A legtöbb ateista a humanista etikát vallja, amely az együttérzésen és a szenvedés enyhítésének vágyán alapul. Ez magyarázatot adhat arra, hogy az ateisták miért támogatják jobban az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a menekülteket és a halálhoz való jogot.” (Phil Zuckerman: Az Új Kongresszusnak humanista képviselője és vallásilag független szenátora van – de miért olyan nehéz a nyíltan ateistáknak szavazni? -https://theconversation.com/new-congress-has-a-humanist-rep-and-a-religiously-unaffiliated-senator-but-why-is-it-so-hard-for-outright-atheists-to-get-voted-in-192997
Ez egy propagandaszöveg az ateizmus védelmében! A legnagyobb ateista hitszónok erkölcs himnuszát is megsemmisíti a piti ateista autótolvaj, aki a tettével rácáfol a hitelesnek beállított ateista hitelvek hamisságára. Naponta több ezerszer megtörténik.
A világban tombol a bűnözés, internetcsalók, tolvajok, rablók, gyilkosok, fegyverrel, kábítószerrel, stb. visszaélők, családirtók, közlekedési garázdák, természet károsítók és még SOK MÁS HAMISSÁGOT ELKÖVETŐ EMBER MIND MIND KŐKEMÉNY ATEISTA, AKI NEM FÉL SEM ISTENT SEM EMBERT, ÉS A SAJÁT ÖNTÖRVÉNYŰ ÉRDEKEIT KISZOLGÁLVA CSELEKSZIK. Akkor miféle humanista etikáról beszél?
Egyetlen valamirevaló, komoly vallás nem buzdítja a tagjait gonoszságok elkövetésére, tehát akik ezeket elkövetik, ha magukat vallásosnak is mondják, megtagadják a vallásuk legelemibb tanításait, tehát valójában ateisták, vagy álkeresztények. A hamis keresztények is ateisták, mert istentelenül cselekszenek, nem engedelmesek!
„Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.” (Máté 15:7-8)
„Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.” (Titus 1:16)
Az ateizmus szószólói teljesen más színben tüntetik fel magukat, mint amilyenek a valóságban. A hétköznapi ateizmus önkényes jogformálás bármilyen jogtalanság elkövetéséhez! Az ateizmus a társadalom összetartó erkölcsi rendjének az önkényes megszegése, amennyiben ahány ateista van, annyiféle öntörvényű szabadosság kiélésének jogát emlegetik.
Az ateizmus legnagyobb hálátlansága, hogy az életet önző módon szereti önmagában, de azt nem, akitől kaptuk az életet. Azt megveti, elutasítja, megöli. Azt mondja rá, hogy nem létezik.
- Ne fenyegess meg egy ateistát azzal, hogy "a pokolra jut", mert ők nem hisznek ebben. Ez olyan, mintha egy felnőttet azzal fenyegetnél, hogy a Mikulás nem hoz neki ajándékot karácsonyra. -
Teljesen mindegy, hogy az ateista hogyan reagál az ellene felhozott érvekre, az a lényeg. hogy szembesüljön velük, az már jogalap a megítélésére. Az olyan, mint a vasúti átjáróban a sorompó, ha nem veszi figyelembe, a vasúttársaság nem hibáztatható, ha a vonat kivasalja az ingét, amelyben pöffeszkedett előtte.
Ami rájuk vár, azt jól szemlélteti a következő videó:
Félelmetes pillanat: a vonat tűzijáték-nézőkbe ütközik Indiában, több mint 50 ember halálát okozva
https://www.youtube.com/watch?v=zofb2YlYbuU
Az ateisták is gyönyörködnek az istentagadó tűzijátékaikban, de majd oldalról bekapják a száguldó vonatot, és akkor nem fognak többé istenellenes szólamokat pufogtatni abban a hitben, hogy egzisztenciálisan, a tudomány által védve vannak. Mert abszolút nincsenek. Önáltató önringatásuk nem egyéb, mint saját világosságuk pusztító, önvakító sötétsége.
Istenbábúkra lövöldözni a vidámparkban jó szórakozásnak tűnhet, de az igaz Isten a kijáratnál várja őket.
"Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet." (Ezékiel 33:8-9)
"Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal." (Róma 2:4-8)
"... amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának." (2Thessalonika 1:7-8)
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani. (2Péter 2:9)
o o o o o o o o o o o
„Az ateista nem elégetni akarja a Bibliát, hanem csak igyekszik megmutatni a könyvtár azon polcát, ahol még a Bibliának is jobb sorsa lenne, ez pedig a mitológiák sora. Úgy gondoljuk, hogy szimbolikáját irodalmilag kellene élvezni, nem szó szerinti, vagy kikövetkeztetett, illetve kinyilatkoztatott igazságtételekként…”
https://ateizmus.hu/index.php/blog/kreacionizmus-vallasoknak-art-nemcsak-jozan-esznek
Ateistának magas a Biblia, azért kotorászik benne, hogy megkeresse azt, amit kiforgathat, hogy elbukjon benne. Mitológiának tartja, azzal a szellemiséggel nyilván, amivel rendelkezik, amivel képtelen arra, hogy a saját ítéletét, amire méltatlanságával érdemet szerzett, kiolvassa belőle.
"Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe." (2Korinthus 4:3-4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése