A darwini evolúció cáfolatának tíz pontja
1. Az evolúció kritikájának az alapja az, hogy az evolúcióra képes alanyokat nem lehet evolúcióval létrehozni, mivel akkor az evolúció azt hozná létre, amivel létrehoz. Evolúciós képességgel rendelkező élőlények nem hozhatják létre azt az evolúciós képességet, amilyen képességek szükségesek az evolúciós folyamatnak az elindulásához. 1.-2.
Ha viszont az evolúció nem tudja a saját képességét létrehozni, akkor milyen alapon határozza meg a darwini elmélet, hogy az evolválódásra képes alanyok valamiféle prokarióta őssejtek kell hogy legyenek, nem pedig a saját nemük szerinti szaporodásra teremtett élőlények (lásd az eredeti héber kifejezést - מִין - https://biblehub.com/hebrew/4327.htm), ahogy a Biblia leírja?!
Ennek a megállapításához a darwini koncepciónak semmi beleszólása nincsen, hogy azt meghatározza! Aki az evolúcióra való képesség alapjait lerakta, az határozza meg, hogy milyen alapokat rakott le, ez teljesen evidens, egyikből következik a másik!
2. További probléma, hogy a genetikai információ eredetét a természetes kiválasztással próbálják magyarázni.Csakhogy DNS /genetikai információ/ nélkül nincs osztódás, osztódás nélkül nincs mutáció, mutáció nélkül nincs természetes kiválasztódás. Ha valaki a kiválasztódással vagy mutációval akarja megmagyarázni a DNS /sejtben lévő genetikai információ/ megjelenését, akkor eleve feltételezi annak létét, aminek az eredetét meg akarja magyarázni.
A genetikai mutáció előtti változatlan állapot hogy került a genetikai kódba, ha pontosan az ettől való eltérés az evolúció lényege? Ha a változás a lényeg, hogyan okozhatja kezdetben a változás a változatlanságot, amitől utólag eltér? Lényegében az információ /DNS/ létrehozza saját magát egy olyan mutációsorozat által, amely a DNS-ben /genetikai információban/ alakul ki, amit a természetes szelekció kiválaszt. Ha ugyanis nincsen mutáció, akkor mit választ ki a szelekció, ha viszont nincsen DNS, akkor hogyan keletkezik a mutáció, amit a természetes szelekció kiválaszt?
3. A genetikai kód eredete egyetemes rejtély. "... ez a javaslat, még ha eléggé hihető is, csak egy aspektusa egy sokkal általánosabb és nehezebb problémának, talán az egész evolúcióbiológia legfélelmetesebb problémájának. Valójában logikus, hogy a kód eredetének és evolúciójának bármely forgatókönyve üres marad, ha nem párosul magának a kódolási elvnek és az azt megtestesítő fordítási rendszernek az eredetével. E probléma középpontjában egy sivár ördögi kör áll: mi lehetett az a szelektív erő, amely a rendkívül összetett fordítási rendszer evolúciója mögött állt, mielőtt funkcionális fehérjék léteztek volna? És természetesen nem is létezhetnének fehérjék kellően hatékony transzlációs rendszer nélkül. A kör megtörésére számos hipotézist javasoltak már, de… ezek egyike sem eléggé koherens, és nem élvez kellő támogatást ahhoz, hogy valódi elmélet státuszára tarthasson igényt." https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3293468/
A kódfordító készülék és a sokszorosító gépezet maga is kódolt. Így a kód csak akkor fordítható le, ha a fordítás bizonyos termékeit használjuk. Tehát egy ilyen rendszernek teljesen működnie kell, mielőtt egyáltalán működhetne. Ez azt jelenti, hogy lehetetlen természetes változatokkal felépíteni apró változtatásokon. Az üzenethez dekódoló és átviteli gép szükséges, amely maga is a tárolt ’üzenet’ része.
Ez a 22-es csapdája, van egy lemez és van egy lejátszó, hogy a lemezt le lehessen játszani, kellene a lejátszó megépítése, de annak leírása a lemezen van rögzítve. Itt a tudomány megbukik.
Ha az evolúciós alap nem bizonyított, akkor a nem bizonyított evolúciós alapon miféle bizonyított evolúciós folyamat zajlik?
Ha nem létezhetnek fehérjék kellően hatékony transzlációs rendszer nélkül, akkor sejtek sem létezhetnek, nem járható az az, út, ami az első sejthez vagy sejtekhez vezet!!! Ha az élettelenből nem keletkezik első sejt, akkor nincs mit manipulálni. És ha nem létezik első sejt, akkor az a filozófia is megbukott, ami erre az első sejtre épül!
4. Az eukarióta sejtkomplexitás evolúciójának megértése a modern biológia egyik legnagyobb kihívása. A prokarióta és eukarióta ellentét olyan nagy, hogy az élet legnagyobb evolúciós folytonossági megszakadását jelenti, amely miatt az eukarióták eredete továbbra is az evolúció egyik legrejtélyesebb, legvitatottabb és legnagyobb kihívást jelentő kérdése. Hatalmas szakadék tátong a prokariota-eukarióta sejttípus között, amelyet átmeneti formákkal nem lehet áthidalni, ezt csak azért fogadják el széles körben, mert ez a legvalószínűbb evolúciós hipotézis, nem pedig empirikus bizonyítékok miatt. „… az eukarióta eredet kérdése a modern biológia egyik legmaradandóbb rejtélye.” - https://www.oxfordbibliographies.com/display/document/obo-9780199941728/obo-9780199941728-0108.xml
„Az eukariótáknak nevezett összetett organizmusok eredete – amely magában foglalja az összes állatot, növényt és gombát – a biológia egyik legnagyobb rejtélye.” - https://www.nationalgeographic.com/premium/article/lost-world-reveals-new-chapter-in-evolution-of-life
„A többsejtűség eredete, azaz az egyetlen sejtből a differenciált funkciókkal rendelkező billiók felé vezető lépés a földi élet történetének egyik legrejtélyesebb epizódja …” - https://ellipse.prbb.org/we-dont-know-why-there-are-genes-with-multicellular-functions-in-unicellular-organisms/
5. Hogy egy őssejtből az evolúció bármilyen azelőtt nem létezett élőlényt, minőségi tulajdonságot, komplex szerkezeti felépítést hozzon létre, ahhoz a szelekciós nyomást a legpontosabban a kifejlődés igényéhez kell igazítani, de ez már nem kifejlődés, hanem kitenyésztés, és ilyen irányított szelekciós nyomás biztosítására nincs a természetnek semmiféle garanciája, hogy lenne neki. Az emberi tenyésztésben pedig a siker /az előnyös változatok rögzülése/ ennek a szelektív nyomásnak a garantált adagolása.
A szelekciós hatások hosszú távon szüntelenül változó környezeti befolyásolásnak vannak kitéve, ezért a számtalan irányban kifejlődő élőlények anatómiai és tulajdonságbeli felépítése és stabilitása is ezeknek a változásoknak a függvényei. A komplex biológiai organizmusok, kifinomult struktúrák létrehozásának ez éppen hogy nem kedvez, hanem a szelekciós erők állandóságának hiánya pontosan azok kialakulását gátolja! Magának az evolúciós fejlődésnek a folyamatát, az élővilág sokszínűségének a létrejövetelét, aminek a magyarázatára az evolúciós elméletet kitalálták.
Ha a természetes kiválasztódásban nincsen tudatos kiválasztás, akkor hogyan alakul ki millióféle élőlény, ha a kiválasztás irányítás nélkül történik? Hogyan jön létre az ázsiai farkasból a Pekingi palotapincsi, ha a kiválasztás irányítás nélkül történik? Sehogyan nem jön létre. A pincsit a kínai császári udvarban tenyésztették ki templomőrzésre. Mindkét esetben tudatos kiválogatás kell, nagyon hosszú időn keresztül és azonos irányban, amíg egy adott élőlény létre nem jön, ki nem alakul.
Egy felelős tenyésztő elsősorban a kutyák jólétére és az adott fajta genetikai jellemzőinek megőrzésére figyel. Gondosan választ szülőket, megvizsgálva a fizikai és szellemi adottságokat is. Fontos, hogy csak olyan géneket örökítsenek, mely a fajtára erősen jellemző karaktereket viszi tovább. Ez természetesen szakértelmet, számos szűrővizsgálatot és megfelelő tartási körülményeket igényel. A kutyák tenyésztés általi párosítása tudatosan kiválogatva van, különben nem jön létre a palotapincsi kutya.
"... a természetes szelekció működésében nincs több kialakítás, mint abban az irányban, amelyet a szél fúj." /Charles Darwin/ "A természetes szelekció a vak órásmester; vak, mert nem lát előre, mert nem tervez következményeket, nincs cél a fejében... a biológiai evolúció alapvetően véletlenszerű bolyongás a genetikai lehetőségek mezején." /Richard Dawkins; Stephen Hawking/ Ez pont ellentétes az emberi tenyésztés folyamatával.
Ha a mesterséges kiválasztás tudatosan irányított folyamat, a természetes kiválasztás sem lehet nem tudatos, véletlenszerű, mert akkor a folyamat nem megy végbe, nem alakul ki semmi, hanem biológiai stagnálás van. Nem fajra jellemző kifejlődés, hanem annak rögzülése, ami már létezik.
Az evolúciónak nincs célja; egyszerűen megtörténik. Nincs okunk feltételezni, hogy az evolúció valamilyen objektív „javulással” jár – mondják az evolucionisták. - Az egyetlen dolog, ami folyamatosan javul, az az egyének alkalmazkodóképessége az adott környezethez.
Akkor az evolúcióban hol van egy adott fajta genetikai jellemzőinek megőrzésre irányuló törekvése a természetes kiválogatódásnak? A fajtára erősen jellemző karakterek kidomborításának igénye? Sehol!
Ha a biológiai evolúció alapvetően véletlenszerű bolyongás a genetikai lehetőségek mezején, akkor mi köze van ennek a véletlenszerű bolyongásnak az adott fajta genetikai jellemzőinek megőrzéséhez?
Ha az evolúció nem tervez következményeket, akkor a kínai császári udvarban mire tenyésztették ki őket, ha nem a templomőrzésre alkalmas következményre? Minden élőlény utódai mindig visszafejlődnek a szülői típushoz. A természetes kiválasztódás általi evolúció erre tökéletesen megfelel. De a palotapincsi kialakulására nem felel meg. Akkor millióféle különböző anatómiájú és tulajdonságú élőlény kifejlődésére hogyan felelne meg? Sehogyan nem felel meg!
Mióta esik egybe egy adott fajta genetikai jellemzőinek kialakítása és megőrzése a változó környezethez való igazodás törekvésével, amely a mindenkori alkalmazkodóképesség folyamatos javulásában nyilvánul meg?!
Ha az élőlények stratégiai célja az azonnali alkalmazkodás általi túlélés, akkor egy azelőtt nem létező komplett szerkezeti felépítés anatómiai tulajdonságainak folyamatos kialakítása és felépítése egy teljesen más stratégiai cél kell hogy legyen. Hiszen az alkalmazkodóképesség javulásának rögtön be kell következnie, de egy új szerkezeti felépítésnek hosszan tartó kialakulási folyamaton kell átmennie, mégpedig annak a szerkezeti felépítésnek megfelelő genetikai jellemzők kialakítására és megőrzésére való törekvéssel, különben az arra az élőlényre jellemző anatómiai felépítés és tulajdonság nem jön létre. Ami aztán már biztosítja annak a bizonyos élőlénynek az alkalmazkodás általi túlélését.
Ha valaki egy adott pontból el akar jutni egy sok száz kilométerre lévő másik pontba, és mindig a legjobb minőségű utat választja minden elágazásnál, akkor mi a garancia arra, hogy oda el is fog jutni? Akkor a cél a legjobb út választása lesz és nem valamilyen képzeletbeli célpont. Az esetleges legjobb minőségi utak pedig állandóan változó célokhoz vezetnek, mert a minőségi feltételek mindig csak egy adott útszakaszra vonatkoznak, nem pedig valamilyen távoli, nem meghatározott központi célhoz igazodóan építik őket.
A millióféle élőlény az élővilágban viszont millióféle célpontnak felel meg, és ha az "egyetlen dolog, ami folyamatosan javul, az az egyénekegyének alkalmazkodóképessége az adott környezethez”, akkor mégis hogyan jöhetett létre ennyiféle élőlény ilyen pillanatnyi alkalmazkodásra törekvő stratégiával? Sehogyan nem jöhetett létre, hanem mindezeket külön-külön meg kellett teremteni, amik aztán genetikailag programozott változékonyságuk latbavetésével folyamatosan alkalmazkodnak az adott környezethez.
Darwin szerint a természetes kiválogatódás nem tudatosan véghez vitte azt, amit az ember a mesterséges kiválasztásban tudatosan véghez visz. Ez nem tudomány, hanem vakhit, elhitetés, csalás, átverés. Ha a szelekció nem tudatos, nem hoz létre semmit. Bizonyíték rá a Pekingi palotapincsi kutya. Meg annyi más kitenyésztett növény és állat. Ugyanígy kell tudatos kiválasztás a természetes szelekcióban is, de a természetben a szelekciós nyomás iránya és intenzitása állandóan változik, mert semmi nem tudatosan megy végbe.
A fajok evolúciója, hogy elérje az embert, négymilliárd éven keresztül valószínûtlen események sorozatán keresztül ment végbe. Ez egyfajta lottó, amelyben az élet milliószor húzta ki a megfelelő számot.
Amit Darwin hitt, az lehetetlen. Amit Dawkins hisz, az lehetetlen. Maga a valóság cáfolja meg. A darwinizmus áltudományt hirdet.
A darwinizmus megszünteti a tervezést, és a darwinista számára a tervezés megszüntetése tudomány. Az evolúcióban csak látszólagos lényeg az evolúció. Hanem a lényeg az, amit kifejez: az istentagadás!
6. Egy organizmus természetes környezete „válogatja” azokat a kedvező tulajdonságokat, amelyek szaporodási előnyt biztosítanak, és evolúciós változást okoznak, ahogy Darwin leírta. Ez a cél látszatát kelti, de a természetes szelekcióban nincs szándékos választás, sem környezeti stabilitás.
A szelekció csak az előre strukturált forma számára jelent előnyt; a félkész köztes formák biológiailag értéktelenek, és a kiegyensúlyozó szelekció kiirtja őket. A darwini szelekció nemcsak hogy megoldatlanul hagyja a kérdéses struktúrát, hanem meg is akadályozta volna annak kialakulását.
Bármely új szerv létrehozásának kezdeti szakasza ijesztő pazarlás. Csak amikor a szerv már működőképes, akkor kezdhetünk el beszélni a szervvel rendelkező egyed szelektív előnyéről a szerv nélküli egyedekkel szemben.
Ennek bekövetkezéséhez nem lehetett évmilliókat várni a részükről, amíg nekik a szelekciós nyomás kiutalja a túléléshez szükséges anatómiai adottságokat, s az azokkal jól gazdálkodó képességeket. Az jól hangzik, hogy maguknak kifejlesztették a képességeiket és a szükséges anatómiai felépítéseiket. De hogy lehet addig helytállni, amíg a helytálláshoz szükséges képességekre szert nem tesznek?
A természetes szelekció általi evolúció akkor következik be, amikor a környezeti nyomás kedvez bizonyos tulajdonságoknak, amelyek továbbadódnak az utódoknak. És mi van ha nem kedvez? Ráadásul szelekció csak a rendelkezésre álló genetikai variáción működhet, tehát a szelekciós nyomás hatásgyakorlása alapvetően korlátozott.
Ha a környezeti szelekciós nyomások ingadozása megváltoztatja a növények és állatok életciklusát, sejtszintű immunrendszerét - ami egyes populációk bővüléséhez, csökkenéséhez vagy kihalásához vezethetnek -, akkor egyáltalán hogyan építi fel az evolúció az alapoktól azt a rendszert, aminek a kifejlődés közbeni állomásai minden pillanatában életképességet kell hogy biztosítsanak?!
De nem a komplexitás az, ami elsősorban megkérdőjelezi az evolúciót, hanem az integrált komplexitás. Az élőlények többfunkciósak; egyszerre sok összetett dologra képesek. Ezt az evolúció nem tudja pontosan létrehozni az élet fejlődésének lépésről lépésre történő, fájdalmasan lassú megközelítésével.
7. Az evolúció nem ott kezdődik, hogy megmérettetnek a már létezők /!/, hanem hogy honnan vannak a megmérettetésre alkalmasak, amik azelőtt nem voltak létezők!
A kérdés tárgya tehát nem a mikroevolúció működése, hanem a makroevolúció alanyainak eredete, amiben a mikroevolúció végbemegy. Ez két különböző dolog /eredetvizsgálat-működésvizsgálat/, amit nem lehet egybemosni, hanem külön kell választani! Ha az evolúció a tulajdonság-változásokat írja le, miért használják az eredet megállapítására, amihez nincsen semmi köze?!
Darwin fő feltételezése az volt, hogy elsősorban a variáció és a természetes szelekció révén mindenféle különböző élőlény természetes úton, magától is létrejöhet. Valójában azonban csak korlátozott biológiai elveket fedezett fel, egy fajtán belüli változást, és nem azokat, amelyek a makroevolúcióval /az egyik fajtából a másikba történő változással/ foglalkoznak.
Az alkalmazkodás és specializáció ezek alapvetően teljesen más dolgok, mint a makroevolúció.
Evolúciós tényezők izolációja és genetikai sodródás nem ad választ a makroevolúcióval kapcsolatos kérdésekre. Darwin a formai változásból nem csak az utólagos faji sokszínűségre következtetett, hanem a faji eredetre is, holott a kettő két teljesen különböző dolog.
8. A természetes szelekció nem tud kiválasztani olyan dolgokat (a mutációhoz), amelyek nincsenek ott. Egy olyan szervezet, amely nem rendelkezik kódoló génekkel, nem tud véletlenszerűen kifejleszteni egyet, mert a kódoló gének nincsenek ott. A természetes szelekció valódi, de csak olyan génekkel tud működni, amelyek már jelen vannak. Az evolúció csak a már evolúcióra képes élőlényekkel tud működni!
Magyar ételek alkatrészeiből soha nem épülhet fel egy kínai étlap, ha annak alkatrészei nincsenek meg a konyhán. Egy szárny nem fejlődhet ki annak felépítését irányító genetikai információ hiányában. Ha egy műkutyának van programja ugatásra, soha nem fog nyávogni, ha nincs programja nyávogásra.
És ha a Tervező intelligencia az alapja az életnek és az élőlényeknek, akkor Ő mondja meg a genetikai vezérlés által, hogy az alapokból mi és hogyan épülhet fel, nem egy kifejezetten materialista beállítottságú szemléletmód, amit az akadémiai tudomány követ! A genetikai kód pedig ugyanazon fajták nemük szerint történő szaporodását garantálja, nem pedig új fajok kifejlődését!
Az evolúció Isten munkamódszerét /a bűnnel megrongált világban/ nem csak megkérdőjelezi, de meg is másítja, meghamisítja, azzal, hogy az egymás mellett lévő fajok alkalmazkodó változékonyságát egymásból történő kifejlődésére cseréli. Előbbi mindennapos történés, utóbbi /az összes faj egyetlen őssejtből történő kifejlődése/ tesztelhetetlen fikció, szuggesztív elhitetés, közönséges szélhámosság!
9. Evolucionista állítás szerint minden élőlény működése a rendkívüli kémiai összetettség ellenére azonos mechanizmusokon alapszik, amely dolog elképzelhetetlen lenne, ha nem lenne köztük távoli rokoni kapcsolat. Ezt a legkülönbözőbb tudományágak bizonyítékai támasztják alá, beleértve a genetikát, amely kimutatja, hogy a különböző fajok DNS-e hasonlóságot mutat. [„… különböző fajok egymással leszármazási kapcsolatban állnak.” - Darwin: A fajok eredete]
Például a denevérszárny, az egér mellső végtagja és az emberi kar nagyon különböző célokat szolgál, de ugyanazokat az alapvető összetevőket tartalmazzák. A hasonlóságok azért merülnek fel, mert mindhárom fajnak van egy közös négylábú gerinces őse.
- Akkor a szimfóniák között is távoli rokoni kapcsolatnak kell lennie, mivel hasonló, sőt azonos kottarendszeren alapulnak? Ilyen alapon az összes írásműnek /líra vagy próza/ is rokoni kapcsolatban kell lenniük egymással, mert ugyanazok a nyelvtani szabályok vannak alkalmazva mindegyiknél és a betűk is mint anyagi eszközök vannak felhasználva.
Ahogy a legendás zongoraművész, Lang Lang mondta egyszer: „A zenét olvasni olyan, mint egy könyvet olvasni. Ez egy olyan készség, amely a lehetőségek világát nyitja meg.” Akkor a lehetőségek világa azt jelenti, hogy minden szimfóniának és könyvnek egymásból kifejlődő közös őse van? Az univerzális DNS-nek semmi köze az egyik fajból a másikba való evolúciós fejlődés darwinista filozófiájához!
10. „Az életfa fogalma elterjedt az evolúciós irodalomban… A prokarióta evolúció és az életfa két különböző dolog, és ekként kell kezelni őket, nem pedig a makroszkopikus életből a prokariótákra extrapolálni… az a hiedelem, hogy a prokarióták egy ilyen fával kapcsolatban állnak, mára erősebbé vált, mint az ezt alátámasztó adatok. Az egyetlen univerzális életfa monisztikus koncepciója a genomadatokkal szemben egyre inkább elavultnak tűnik.
Az evolúció leírásának ez a hagyományos modellje már nem a legtermékenyebb tudományos pozíció, mivel az evolúciós minták és mechanizmusok sokasága van benne. Egyetlen kettéágazó sémának a prokarióta evolúcióra való rákényszerítése figyelmen kívül hagyja a prokarióták közötti természetes variációk nem faszerű természetét, és a genomokból származó megfigyeléseknek csak egy kis részét teszi ki...
Végső soron "az evolúciós minták és mechanizmusok sokasága, mint például az evolúciós folyamat megszakadása a prokarióta-eukarióta szakadékban, az evolúció tanulmányozásának pluralista megközelítését idézi elő.” /Eric Bapteste, A prokarióta evolúció és az életfa két különböző dolog - evolúcióbiológiából és biológiafilozófiából szerzett PhD fokozatot. A CNRS igazgatója/ - https://biologydirect.biomedcentral.com/articles/10.1186/1745-6150-4-34
Az univerzális filogenetikai fa gyökere a sejtek evolúciójának első szakasza, amikor a fejlődő sejt kellően integrálódott és stabil lett a horizontális géntranszfer eróziós hatásaival szemben, hogy valódi szervezeti vonalak létezhessenek.
Az evolúciótörténet egy bizonyos pontján a ma ismert sejteknek a biológiai szerveződés valamilyen ősi formájából kellett keletkezniük, amelyről semmit sem tud a tudomány. Így az, hogy mi volt az egyetemes ős, és hogyan hozta létre az első leszármazást, sarkalatos biológiai kérdések.
Ez lenne az az evolúció, amelyet a természetes kiválasztódás okozott? Aligha, mert az nem itt kezdődik, hanem hogy honnan van az ősi sejt? A prokariótából nem lehet leszármaztatni, különben is, ha az előbb volt, az honnan volt?
Az ősi sejtet talán az evolúció hozta létre, amit a természetes kiválasztódás okozott? Nem, mert akkor az ősi sejt előtt már volna evolúció, de evolúció csak akkor lehetséges, ha vannak alanyai, amikben megnyilvánulhat, végbemehet. Ezért az első ősi sejt, amelynek van képessége szaporodni, hasonlít ahhoz a zsiráfhoz, amely megmérettetik a természetes szelekció által és akkor ott már működhet a természetes kiválasztódás, ami evolúcióhoz vezet.
De ez nem az az evolúció, amely választ ad az élőlények eredetére, hanem csupán az evolúciós változás eredetére ad választ. A fajszínt alatti változások mikroevolúciós történéseinek semmi köze a fajszínt fölötti kialakulás vagy kifejlődés történéséhez, mert annak eredetére nem ad választ, nem mondja meg, hogy az ősi sejt honnan van?
Mivel sem a prokarióta-eukarióta sejt, sem az attól szakadéknyi távolságra álló ősi sejt /amire az életfát alapozzák/ az élettelenből magát föl nem építi /a genetikai kód és az eukarióta sejtek állítólagos evolúciója is rejtély a tudomány számára!/, ezért az alapok szükségszerűen a teremtés által vannak lerakva.
Az evolúció oka nem a természetes kiválasztódás, hanem az csupán az evolúciónak az eszköze, de ez az eszköz sem alkalmas megmagyarázni azoknak az ősi élőlényeknek az eredetét, amelyeknek a tulajdonság változásait látjuk végbemenni a mindennapokban.
Végeredményben az evolúció /mint a természetes kiválasztódás általi alkalmazkodási mechanizmus/ egy kiszolgáló szerepet tölt be egy nálánál magasabb rendű cél, a teremtés fenntartása érdekében. Nem létrehozó elem, hanem fenntartó elem. Egy másodhegedűs abban a szimfóniában, amelyet a teremtő Isten határozott meg a számára.
Forrás:
1.-2. „Az evolúciós egységeknek tudniuk kell azt a „kunsztot”, hogy szaporodnak, megvan bennük az öröklődés, az örökletes változatosság.” - https://24.hu/tudomany/2020/12/09/a-jovo-megmentoi-evolucio-szathmary-eors/
„Az alapproblémát az jelenti, hogy az első evolúciós egységek nem keletkezhettek evolúciós módon, hiszen azoknak akkor még nem voltak meg az ahhoz szükséges tulajdonságaik.” /Szathmáry Eörs -http://www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/szathmary.html
ÖSSZEFOGLALÁS
1. Az evolúciós képesség eredete nincs meg az evolúcióban, és hogy az evolúciós képesség milyen terjedelmű fejlődést /alak és tulajdonságbeli változást/ képes biztosítani, annak a hatásköre sincs meg az evolúcióban.
2. A genetikai információ eredete nem magyarázható a természetes szelekcióval, mert a szelekció a már létező információból ered, és ha kezdetben nincs információ, akkor nincs miből szelektálni.
3. A genetikai kód eredete a modern élettudományok egyik legnagyobb rejtélye. Minden élő sejtet a DNS-ben tárolt információ vezérel, amely átíródik az RNS-be és amelynek alapján fehérje készül. Ez egy nagyon bonyolult rendszer, és e három molekula közül bármelyik megkívánja a másik kettő létezését. A másolás sokkal pontosabb, mint amit a tiszta kémia kezelhetne – 10 milliárd másolatból csak kb. 1 hiba, mert léteznek szerkesztési /korrektúra- és hibabehatároló/ gépek, amelyek ismét kódolva vannak a DNS-ben. A DNS hordozza az információt, de nem képes hasznosítani, sőt még önmagát lemásolni sem, az RNS és fehérje segítsége nélkül. /Az RNAP felépítésére vonatkozó utasítások maguk is kódolva vannak a DNS-ben. De a DNS-t nem lehetett átírni az mRNS-be az RNAP kidolgozott mechanizmusa nélkül. Amíg azonban az RNAP teljesen ki nem alakul, a kódolás egyáltalán nem fog működni, mivel képtelen túljutni az első bázison./
A darwinizmus lényege, hogy a genetikailag kódolt univerzális ÉLET csónakja evezőlapát és evezős nélkül céltalanul hánykolódik a létezés világóceánjában. Ehhez képest az ÉLET csónakjának motorja /a DNS funkcionális precizitása/ abszolút fényűzésnek számít! A kérdés az, hogyanjelent meg az értelmes információ spontán módon az inkoherens szemétből?
Mióta van a holt anyagnak az a belső vágya, hogy életre keljen és millióféle alakban táncot járjon?
4. Az eukarióta sejtkomplexitás evolúciójának megértése a modern biológia egyik legnagyobb kihívása. A prokarióta és eukarióta ellentét olyan nagy, hogy az élet legnagyobb evolúciós folytonossági megszakadását jelenti, amely miatt az eukarióták eredete továbbra is az evolúció egyik legrejtélyesebb, legvitatottabb és legnagyobb kihívást jelentő kérdése. Hatalmas szakadék tátong a prokariota-eukarióta sejttípus között, amelyet átmeneti formákkal nem lehet áthidalni, ezt csak azért fogadják el széles körben, mert ez a legvalószínűbb evolúciós hipotézis, nem pedig empirikus bizonyítékok miatt. „… az eukarióta eredet kérdése a modern biológia egyik legmaradandóbb rejtélye.” - https://www.oxfordbibliographies.com/display/document/obo-9780199941728/obo-9780199941728-0108.xml
Az eukariótákról azt képzelték, hogy nem prokariótákból /baktériumokból/ vagy archaeákból fejlődtek ki, hanem mindhárom ismeretlen ősből fejlődött ki. Ha egyetlen előd három különböző irányba fejlődik, az megmagyarázná, hogy a három leszármazási vonalnak miként lehet lényeges hasonlósága, ugyanakkor nincs közvetlen evolúciós kapcsolat közöttük. A probléma azonban az, hogyezt a modellt kevésbé a tudományos bizonyítékok motiválták, hanem az a meggyőződés, hogy az evolúció igaz. Az adatok nemcsak nem utalnak ilyen evolúciós elrendezésre, de az adatok nem fednek fel semmilyen konkrét evolúciós utat. Értelmezhetjük az adatokat az evolúció szerint, de az a várakozás, hogy az eukarióták prokariótákból származnak, nem teljesült.
5. *** A legjobban alkalmazkodók túlélése, meg egy komplett anatómiai rendszertulajdonság legkezdetlegesebb szintről történő kifejlődése nem esik egybe. Ha pl. valaki a tehenészetében több tejhozamot akar elérni, akkor a legjobban tejelő bikákat fogja párosítani a magas tejhozamú /nem rokon/ nőstény tehenekkel és nem azokat, amelyek a leginkább egészséges paraméterekkel rendelkeznek az életben maradás tekintetében, tehát a stratégiai cél nem esik egybe. Ezt a folyamatot nemzedékről generációra megismétlik a tejhozam fokozatos javítása érdekében.
Ugyanígy a természetben a legrátermettebbek azonnali túlélése a természetes kiválasztódásnak a célja, és nem az, hogy egy korábban nem létező speciális anatómiai és jellemtulajdonságú élőlényt hosszú időn át kifejlesszen. A globális önkifejlesztő rendszerben lévő hit pedig arra épül, hogy a legrátermettebbek túlélésén keresztül vezet az út egy adott rendszer tulajdonságú élőlény komplett kifejlődéséhez /amiből egyébként millióféle van a természetben/. Ez a leginkább klasszikus példája az önáltató darwinista vak hitnek.
6. A szelekció csak az előre strukturált forma számára jelent előnyt; a félkész köztes formák biológiailag értéktelenek, és a kiegyensúlyozó szelekció kiirtja őket. A darwini szelekció nemcsak hogy megoldatlanul hagyja a kérdéses struktúrát, hanem meg is akadályozta volna annak kialakulását.
Bármely új szerv létrehozásának kezdeti szakasza ijesztő pazarlás. Csak amikor a szerv már működőképes, akkor kezdhetünk el beszélni a szervvel rendelkező egyed szelektív előnyéről a szerv nélküli egyedekkel szemben.
7. Az evolúció nem ott kezdődik, hogy megmérettetnek a már létezők /!/, hanem hogy honnan vannak a megmérettetésre alkalmasak, amik azelőtt nem voltak létezők? Evolúciós tényezők izolációja és genetikai sodródás nem ad választ a makroevolúcióval kapcsolatos kérdésekre. Darwin a formai változásból nem csak az utólagos faji sokszínűségre következtetett, hanem a faji eredetre is, holott a kettő két teljesen különböző dolog. Ha az evolúció a tulajdonság-változásokat írja le, nem használható az eredet megállapítására, amihez nincsen semmi köze!
8. A természetes szelekció csak olyan génekkel tud működni, amelyek már jelen vannak. A természetes szelekció a populációban már jelenlévő génekre hat, hogy "kiválassza" a hasznosakat. Ily módon a természetes szelekció a populációban már jelenlévő genetikai bázissal dolgozik.
A gepárd gyorsabban futhat, ha „gyorsabb” alléljai vannak – de ha a populációban nincsenek gyorsabb allélek /lehetséges génvariációk/, akkor az evolúció nem fog megtörténni. És ha a Tervező intelligencia az alapja az életnek és az élőlényeknek, akkor Ő mondja meg a genetikai vezérlés által, hogy az alapokból mi és hogyan alakulhat ki, nem egy kifejezetten materialista beállítottságú szemléletmód, amit az akadémiai tudomány követ! A genetikai kód pedig ugyanazon fajták nemük szerint történő szaporodását garantálja, nem pedig új fajok /pl. gepárd/ kifejlődését valamilyen ismeretlen eredetű ősi sejtből!
9. Az univerzális DNS-nek semmi köze az egyik fajból a másikba való evolúciós fejlődés darwinista filozófiájához, mint ahogy ugyanazon kották létezése a különböző szimfóniákban nem bizonyíték arra, hogy egymásból fejlődtek volna ki. 10. A fajszínt alatti változások mikroevolúciós történéseinek semmi köze a fajszínt fölötti kialakulás vagy kifejlődés történéséhez, mert annak eredetére nem ad választ.
Mivel a hipotetikus ősi sejtre épülő életfa az élettelenből magát természetes kiválasztódás által föl nem építi /mert akkor először a saját evolúciós képességét kellene létrehoznia, amiből utólag mindent fölépít/ ezért az alapok szükségszerűen a teremtés által vannak lerakva.
Végeredményben az evolúció /mint a természetes kiválasztódás általi alkalmazkodási mechanizmus/ fajfenntartó szerepet tölt be, és nem a különböző fajok évmilliók általi céltalan kifejlődésének eszköze, amelyet egy kifejezetten ateista/materialista világnézet igazolására használnak.
* * * * *
Az 5. pont kiegészítése - Darwin elmélete alternatívát nyújtott a kreacionizmussal szemben, hiszen ha a fajok más fajokból alakulnak ki, akkor nem stimmel a Biblia azon állítása, mely szerint Isten a fajokat a maguk neme szerint, az embert pedig saját képmására hozta létre.
Azonban, hogy bármilyen faji anatómiai jellemtulajdonságú élőlény kifejlődjön egy ősi sejtből, arra a kialakuló fajtípusra jellemző fajtajelleg szerint kell kiválasztani az alanyokat. De a természetes kiválasztódás nem arra választja az alanyokat, hanem a már meglévőknek a megőrzésére választja ki a legéletképesebb alanyokat, hogy közülük a legjobban alkalmazkodók maradjanak életben és tartsák fent a faji vonalat.
És egy adott élőlény környezethez való egyre jobb illeszkedése és fajtajelleg szerinti kiválogatódása mikor esik egybe? Melyikre szelektál a természetes kiválasztódás, az, amelyikről Darwin azt mondta "... a természetes szelekció működésében nincs több kialakítás, mint abban az irányban, amelyet a szél fúj."
Talán fajtajellegre? A fajtajelleg kifejlesztésére szelektál?
Ha nincs benne céltudatosság, akkor nem fajtajellegre választ, mint az ember, aki a tenyésztés során fajtajellegre választja ki az alanyokat, miközben a fajtajellegnek nem megfelelő egyedeket kiselejtezi.
Egy fajtajellegnek akkor volna esélye kialakulni és megőrződni, ha kifejezetten az a fajtajelleg jelentené a környezethez való mindenkori legjobb illeszkedést, csakhogy az adott helyzetben az életben maradásnak számtalan más szempontú kritériuma lehet, úgy mint előnyös testforma, kornak megfelelő fejlettség, egészségi állapot, stb. És akkor a természetes kiválasztódás arra választja ki az alanyt és nem egy képzeletbeli fajtajellegre.
Tehát a túlélésre szelektáló természetes kiválasztódás, meg a fajtajellegre szelektáló kiválasztódás között fényévek vannak, amiből következik, hogy a környezetükhöz jobban illeszkedő kiválasztódásnak semmi köze ahhoz az áltudományos alapú és hátterű millió éveken át tartó törzsfejlődéshez, amit a természetes kiválasztódással magyaráznak az evolucionisták.
Ezek után kifejezetten bárgyúan hat, amit ez a dilettáns evolucionista mond: „...írástudó embernek ma már nem illik az evolúció tényét kétségbe vonni." /Csányi Vilmos/
2009-ben elérkezett Darwin kétszázadik évfordulója, de ahogy Phillip Johnson, a Kaliforniai Egyetem jogászprofesszora elegánsan megfogalmazta, Darwin eszméi végül a történelem szemétdombján végzik:
"A huszadik század minden történetében három gondolkodónak van kiemelkedő befolyása: Darwin, Marx és Freud... Marx és Freud mégis elbukott... Meggyőződésem, hogy Darwin a következő a sorban. Az ő bukása lesz a leghatalmasabb a három közül." /Defeating Darwinism by Opening Minds, (A darwinizmus legyőzése az elmék megnyitásával) 1997, 113. o./.
Hogy is mondja az evolucionista?
„Ha vannak atomok, és mód kínálkozik, molekulák is lesznek; és ha a molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, előbb utóbb lesz belőlük elefánt is.” /P.W. Atkins a Teremtés 17. old./
Kérdés: a természetes szelekció hogyan tenyészti ki pl. az elefántot (egy képzeletbeli őssejtből, aminek az eredetét nem is tudják megmondani, de Darwin erre építi a törzsfejlődést), ha az elméleti képzettséggel történő kiválogatás és párosítás nem jöhet szóba a természetes szelekció során?!
Egyetlen sejtből fejlesszél ki elefántot. Ezt csak szelektív tenyésztéssel lehet véghez vinni (elméletileg levezetve a folyamatot). Ez a mesterséges szelekció, ill. kitenyésztési folyamat, amelyben a szelekciós nyomás kifejezetten irányított módon történik, mint minden más emberi tenyésztés esetében. A természetben pedig nem létezik tenyésztési folyamat, irányított szelekciós nyomás, amely egy adott élőlény kifejlődését kontrollálja a teljes kifejlődésig. Ennélfogva amit Darwin állít a törzsfejlődésről, az egy hatalmas nagy sületlenség, áltudományos hiszékenység, elmebeli skizofrénia.
Mindegy hogy egyetemeken tanítják, azért tanítják, mert ez a tudományos paradigma, hiszen egy istentelen, materialista világban élünk, ahol ezt a doktrínát nyomják le a tanulóifjúság torkán. Ha pedig valaki csak szelektív tenyésztéssel tud elefántot kifejleszteni egyetlen sejtből, tehát tudatosan, akkor a természet képtelen célirányosan ugyanezt az elefántot egyetlen sejtből sejtszaporodással kitenyészteni, és ennek állítása, hogy mégis kitenyésztette, ez nem tudomány, hanem az intelligens teremtés megcsúfolása.
Ugyanehhez az evolúciós áltudományos állításhoz társul az erkölcsi nihilizmus is, ami az evolúció sajátja:„A káosz gyermekei vagyunk, és a változás mély szerkezete a hanyatlás. Gyökerében csak a korrupció van, és a káosz megállíthatatlan hulláma. Elmúlt a cél; már csak az irány van hátra. Ez az a sivárság, amit el kell fogadnunk, miközben mélyen és szenvtelenül belenézünk az Univerzum szívébe.” /Peter Atkins (1984), A második törvény (New York: Scientific American), p. 200./
Tehát az evolúció elmélete a káosz gyermekeként azonosítja az emberiséget, ez az a sivárság, amit el kell fogadnunk, miközben mélyen és szenvtelenül belenézünk az Univerzum szívébe.
