Mint tudjuk, a tajgavidéken éltek komoly tudósoknak nevezett feltalálók, akik elöl jártak az ateista szellemben felfejlesztett elméletek anatómiai ábrázolásában. Köztük is sokak által ismert volt Zöldellő Iván, a tojáskutató, aki egyébként nagy vendéglátó hírében állt. Egyszer egy sukorói vadászbrigádot látott vendégül, teljes vendéglátói mély értelműséggel. Eredetileg két hónapos ott tartózkodást terveztek a szemfüles hason napozók, de a vártnál rövidebbre sikeredett a vendéglátói ájtatosság marasztaló kántálása.
Történt ugyanis, hogy a zsákos kekszet hónapokra kamrában felhalmozó házigazda öt napon át semmi mást nem kínált fel a vendégeknek, mint sült tojás rántottát. Öt nap elmúltával, a változatosság kedvéért újabb öt napon át karikára szeletelt sült kolbászt adott asztalra, minden nap azonos időben és azonos mértékben. Mikor a vendégeknek már kezdett elege lenni az étlapon szereplő kajautánzatokból, szóvá tették a hórihorgas állú, rettenetesen komoly feltalálóprofesszornak, hogy ugyan már, készítsen valami teljesen új fogást a számukra, hogy a további nyafogásnak elejét vegye, amely a vadra vakon vadászók társaságának mindennapos programjává lett.
Nosza, felgyűrte az ingujját a roppant precíz, komornyiknak is beillő szakácsbáró, és nagyot újított a feltalálói repertoár szűkös egyhangúságát megtörve. Másnap elkezdte feladni a kajla motívumokkal kicsinosított tányérokon az új fajnak is beillő anatómiai bruhenyákot, amit darwinpacsninak nevezett el. Ennek lényege, hogy a fajkeresztezés példájára előadta a kolbászos tojás-féle pöttyös kendővel fedett áruhalmazt, mondván: ez valóban új biológiai fajkeletkezés mintájára előadott több színben és bő zsírban ázott mócsingkoktél.
Ették vagy öt napig a kényszerűségre kárhoztatott, vadászgörényre specializálódott, vadászkendőt homlokukra tekert ifjoncok az új fogásnak titulált ételre ritkán hajadzó egybekelt költeménycsodát, azután emígyen szólították meg a kajánul ide-oda rángatózó állú házigazdát:
- Hogy maga a kolbászt keresztezte a tojással, amitől az alacarte étlap merőben új fajt eredményezett volna, ezt tudomásul vesszük, maga meg vegye tudomásul, hogy önt ha netán tokán találjuk csapni a fanyelű funérhátizsák díszgombjával, azt ne vegye sértésnek, de részünkről megkülönböztetett figyelmességnek.
- S azon nyomban tokán is legyintették a betonkemencére szemet vetett bajszú feltalálókomornyikot, aki merőben új ötlettel keresztezte a kolbászt a tojással, mondván: ugye hogy a biológia bizonyított fajátalakulási repertoárja nem csak elméleti fantáziaszakadozás zizegő lisztes zacskóba ágyazva, de egy sokszorosan bizonyított tényező, amire már Darwin is ráolvasta, hogy ásó-kapa válasszon el engem s téged a majmoktól, akiktől új fajként úgy származtunk le, mint ahogy a tojás is a kolbásszal közös történelmi egyesülésre vetemedett minden újdonságra aktívan vágyakozó ateista számára.
S miután bizonyítást nyert, hogy ezek immár nem szaporodóképesek a spárgás tejfölben rezgő tejbegrízzel, kézenfekvő az új fajnak a létrejötte. S bizony ezt nevezik tudományos keresztezésnek, amikor a széklábat keresztezik az asztalfiókkal, bizony teljesen új faj keletkezik, ami bizonyítja a darwini elmélet életképességét extrém körülmények között.
De ez még semmi, mert a legnagyobb vívmánya a professzornak mégsem a tojás és a kolbász újdonsült keresztezése volt, hanem amiért állami kitüntetést kapott a Mongol Májkrém Akadémián. Hosszas töprengés és tervezői kumlálódás után arra vetemedett, hogy a novoszibirszki vasút jobb oldali sínjét egy alig észrevehető szikramentes hajtűkanyarban keresztezte a sin bal oldalával. Mire az arra véletlenül tivornyázó vasútszerelvény vodkagőzös masinisztája hangosan felkiáltott: - nini, mekkora hely van ott az árokban, beleférünk mindannyian, még elegendő földnek is van hely, amit majd ránk szór a boldogbabérokra tülekedő utókor.
Így vált bizonyossá ország világ előtt, hogy a darwini fajkeletkezés a valóságban is működik, és nem csak variálódási szinten de valódi fajátalakulási újdonságként, aminek mintájára még sok ilyesmit is kereszteztek, úgy mint pl. a retket a káposztával, amely nem annyira ehető, mintsem kiállítási tárgyként bronzba van öntve, hirdetve az orosz módszer előnyeit, amely olcsó és nem ráz, de nem is tart igényt a rázásra, amikor elegendő okot szolgáltat a neki irdatlan nagy feneket kerített biológiai lármázásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése