Az ateista látásmód következményei 1.

A REND INTELLIGENCIÁJA

A rend intelligenciájának felismerését gátolja az intelligens emberi agyban fészkelő unintelligens rendetlenség. Mindenki saját magát kárhoztatja szellemi vakságra, amikor a tudomány diktálta anyagelvű látásmódja szerint csak a lába elé /egy adott részletre összpontosítva/ néz, de nem látja az eligazodáshoz szükséges teljes környezetet. Az ateizmus még ezzel a tudományos módszerrel sincs összhangban, hiszen kategorikus kijelentése szubjektív nyilatkozat, amely kifejezi a hitet a hitetlenségben. Egyszerűen nem hisz, bármiféle ésszerű megalapozottság nélkül. Nem hiszi, hogy létezik Isten /az univerzum mögötti intelligencia/, de ezt olyan rendületlenül vallja, mintha tudná, hogy mit tagad. Ellenben az agnosztikus nem ismeri el azt a jogot, hogy végleges nyilatkozatot tegyen valamit illetően, amelyről nincs tudomása.

A Biblia kombinatív, az összefüggések megértésére irányuló látásmódra tanít, amelyet a gondolkodó értelem vezet:

„És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok... vedd eszedbe és lásd meg... Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, … Hát nem olyan magas-e Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!” (Ef 1:18; 1Kir 20:22; 1Móz 15:5; Jób 22:12)

Einstein gondolkodás által állapította meg: „A természet törvényszerűségeiben olyan magas rendű értelem /intelligencia/ nyilatkozik meg, hogy az emberi gondolkodás és rendszerezés ésszerűsége ehhez képest jelentéktelen gyenge visszfény!” /Albert Einstein: Mein Weltbild. - C. Seeling kiadása, Zürich-Stuttgart-Wien 1953. 21.1/

Ez bizonyíték a mögötte megbújó szellemi intelligenciára? Annak kell elkönyvelnünk, ha nem gátol minket az emberi agyban fészkelő unintelligens rendetlenség. Intelligencia ahol van, mindenhol szelleminek kell lennie. Intelligenciát szellemi tulajdonság megléte nélkül sem megérteni, sem felismerni nem lehet! Ha magunk rendelkezünk szellemi intelligenciával, akkor az értelmünk által a nálunk magasabb rendű szellemi intelligenciára is szükségszerűen következtetnünk kell. Különben a gondolkodásunk rendszerezettsége adott részletekre fókuszáló szűk látókörűségre van kárhoztatva, amit az anyagelvű látásmódra berendezkedett tudomány diktál.

A BIZONYÍTÉK HIÁNYA

Ha nincs bizonyítékom valamiről, a bizonyíték hiánya nem bizonyíték arra, hogy az a valami nem létezik, hanem arra bizonyíték, hogy az számomra hiányzik. Tehát a bizonyítékok hiánya nem a szóban forgó tárgy hiányának bizonyítéka! Nem a bizonyíték hiánya van, hanem hogy a bizonyíték fogalmát az akarja meghatározni, aki tagadja a bizonyíték létezését. A tolvaj szerint sem lopás az, amit csinált, csak elvett valamit, amire szüksége volt. Bizonyíték tehát éppen annak tagadása alapján lehetséges, hogy van tárgya a tagadásnak /a lopás tagadása/, mert ha nem volna tagadás, okafogyottá válna a tagadás tárgya. Amennyiben a tagadás színvonala messze alatta marad a tagadás tárgyi színvonalának, önmagát teszi értékelhetetlenné.

Akármely magasan szervezett, összetett, működésében precízen beállított objektum szellemi tervezettségének a tudatosan elbagatellizált, véletlenek sorozatára visszavezetett tagadása magát a tagadást teszi nevetségessé és hiteltelenné azon színvonaltalansága miatt, amit képvisel. Minél bonyolultabb, és nehezebben megfejthető egy rejtvény, annál nagyobb badarság azt a véletlenre visszavezetni, és ezt a visszavezetést nyomatékos kihangsúlyozással próbálni hitelesebbé tenni. Egy lehetséges akadémiai tagság bánhatja, ha valaki ilyen alul diszponáltan gondolkodik. De ha már bejutott az akadémiára, Isten esetében pontosan az ellenkezője igaz. Minél inkább világossá lesz az alkotásainak hihetetlen komplex felépítése és működése, ami az ő természetfeletti intelligenciájának bizonyítéka, annál inkább sikk annak tagadása, és annál nagyobb elismertséget szerez annak kihangsúlyozása.

A Biblia az Isten létének bizonyítékát tükörlátás által adja meg, a bizonyíték hiánya tehát a szükséges látásmód hiányát bizonyítja egyeseknél, nem pedig Isten hiányát:

„Mert az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhető, igen, az ő örök hatalma és istensége, úgyhogy nincs mentség az ilyeneknek.” (Róma 1:20, UV, revideált ford.)

Nekik a bizonyítékok hiánya egyértelműen az érzékelésük fogyatékossága, ami nem Isten hiányának a bizonyítéka, hanem az ő hiányos látásmódjuk bizonyítéka. Magukat ugyan ezáltal felmentik Isten elfogadásának szükségszerű bizonyítottsága alól, de ez őket Isten előtt nem menti fel, hiszen ebben is hiányos a látásmódjuk! Isten tagadása mint a fej homokba dugása az ostobák fegyvertárához tartozik, az önáltatás önaltatásához, amelyből kijózanító élmény lesz a felébredés.

A TUDATOS GONDOLKODÁS SZELLEMISÉGE

Ha az ember szellemi folyamatait az agyban található atomok véletlenszerű mozgásai határozzák meg, akkor mi a garancia, hogy az emberi vélekedések konzekvenciái igazak? Csak a tudatos gondolkodás eredménye lehet a létezés okának kiderítése, amely nem függvénye az anyagnak, hanem a felette álló szellemi ember szabad akaratának döntéshozatali következménye.

<Most ön gondolkodik az anyagról, vagy az anyag gondolkodik önről?> Még ha az ateista világnézet szerint is adja meg a választ, akkor is szabad választás szerint teszi, nem anyagi folyamatokra visszavezethetően. Mert lehet az éppen az ellenkezője is /teista beállítottságú válasz/, miközben az anyagra nem jellemző egy adott tulajdonsággal ellentétes cselekvés. Kizárólagos anyagi létezés esetén nem merülhetne fel az anyagi világ megismerésének igénye sem. Ha az ateista kijelentése egy dogmatikus hipotézis megtestesült szajkózása, akkor mi a garancia arra, hogy amiket ezeken felül mond, a teljes szellemi apparátusa is nem-e egy légből kapott fikció, amely értéke a légbőlkapottságának egyenes arányú megtestesülése?

A Biblia a tudást a cselekedet helyes inspirációjaként említi, nem pedig a romlott természetből fakadó helytelen cselekedetek inspirált következményeként, amint az ateistáknál is van:

„Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. … A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek [ezek]: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom nektek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.” (Ján 13:17; Gal 5:19)

Akik tehát az anyagra vezetnek vissza mindent, az a cselekedeteikben is megnyilvánul, amikor találóan kifejezve az anyagiasság bűvkörében, anyagiaktól vezérelt életet élnek. Sőt, még a szellemüket is az anyag alá rendelik, így nyitva utat a testi ösztönök ezerféle formájú kielégítésére. De hogy erre szabad választás által kényszerítik magukat, az tagadhatatlan. [A testi ösztön az emberben olyan, mint egy bukott robotpilóta, mint amikor az meghibásodik egy repülőgépben, ha átadjuk neki a vezetést, az kikerülhetetlenül rossz irányba vezet!]

Az a szöveg, hogy a lét határozza meg a tudatot, abszolút nem helyes alapállás. Hanem a szellemi gondolkodás határozza meg a létet, mivel nem az anyagból alakult ki a szellem, hanem a szellemet az anyag feletti helyes irányítás kormányzására kaptuk az anyagi test mellett. Ugyanezen a célból az állatok ösztönöket kaptak, a növények meg génprogramozottságot, ami őket vezérli. [Persze az emberi testben is van génprogramozott működés, de a szabad akarat akkor is mint hajólapát működik bennünk, arra megyünk, amerre akarunk a lehetőségeink szerint.]

AZ ISTEN LÉTEZÉSE

Az intelligencia létezése arról ad bizonyosságot magáról, hogy intelligens nyomokat hagy maga után. Az emberek a Pioneer-táblát küldték az űrbe önmaguk bizonyítására értelmes lények számára, Isten meg az univerzumot teremtette és az abban lévő élő és élettelen rendszer-fenntartó dolgokat a maga bizonyítására – értelmesen gondolkodók számára.

A Felsőbbrendű lény ott érhető tetten, ahol bármely személy: ruhában ül a házában, miközben érthető nyelven beszél. A ház és a ruha minden porcikája mögött ott van a tervező szellem pontról pontra, mint egy ruha varrásánál minden öltés a szellem terméke, amely az öltéseket irányítja. Így a teljes ruha az intelligens szellem terméke. Az érthető szavak egymásutánja ugyanígy.

Ne kérdezd, mi a bizonyíték, mikor A LÉTET SZOLGÁLÓ ÖSSZEFÜGGÉSEK azok! Az egész univerzum felépítése /finomhangolása/ az életet szolgálja, ugyanígy a Föld bolygó felszereltsége, amelyben minden összefügg mindennel, akárcsak az élőlények vagy az ember felépítése. A szervrendszerek és az azokat kiszolgáló biológiai funkciók teljes skálája, amiből akár csak egy optimálisan funkcionáló szerv hiányzik, az egész nem működik.

Vedd ki a vesét vagy a májat és az élő szervezeti rendszer nem működik, vedd ki a víz tulajdonságát hogy amikor megfagy, a jég feljön a víz tetejére és az élet alul védve van, mert ha ezt kiveszed, az univerzumban minden más hiába van, mert borul az egész. Ha kiveszed a hiénákat és a dögkeselyűket, a dögeltakarítókat, vagy a gilisztákat, meg a gombákat, az egész ökológiai rendszer nem működik. Bármi, ami az adott rendszer része, ha kiveszed mint fontos alkatrészt, az egész rendszer hiába van. Vagyis a rendszer koordinálása mögött ott van az intelligens Tervező szellem, az anyag láthatósága és tapinthatósága mögött ott van az irányító erő, aminek csak a végtermékét látod, de ha nem látod a kész öltöny mögött a szabó összes irányított kézmozdulatát, akkor Istent sem láthatod és magadat az ateista látásmódra kárhoztatod.

Mivel az univerzumot nem csak mint szellemanyagot uralja Isten, hanem a történések áramlatát is, nem csodálkozhatunk, ha leíratta, milyen jelek fogják egy adott nemzedéken belül megelőzni Jézus Krisztus 2. eljövetelét és ennek a világrendszernek a végét. Az alapelv itt is ugyanaz, mindennek egyszerre kell végbemennie azon megjelölt nemzedékre vonatkozólag, mert ha egyet is kiveszel a jellegzetességek közül, szétesik az egész.

1914-től napjainkig: „Nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen... lesznek éhségek... nagy földindulások … mindenfelé... járványok... a gonoszság megsokasodik... a négy lovas vágtája... az utolsó napokban nehéz idők állanak be... Isten elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják... nagy jeleket és csodákat tesznek... nem vesznek észre semmit... csúfolkodók támadnak... ezt mondják: Békesség és biztonság... és az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég... leomlott a nagy Babilon /stb./” (Máté 24:24:5, 7,12. 14; Lukács 21:11; 1Thess 5:3; 2Timótheus 3:1–5; 2Péter 3:3, 4; Jelenések 6:1–8; 11:18; 18:2)

Az ateizmus fogyatékossága egyébként világnézeti rendszerük instabil állapotát is alapjaiban meghatározza, amennyiben a Biblia kinyilatkoztatásának szellemi világosságból egy szikrányi részük sincsen, még apró részleteiben sem értik, hát még teljes egészében! Ezt ellensúlyozandó, mesének tekintik az egészet, de ez is önbecsapásuk és primitív hozzáértésük elkerülhetetlen következménye.

HIT DEFINÍCIÓJA - MI IS VOLTAKÉPP A HIT?

A tudományos elmélet nem köznapi értelemben vett hipotézis - érvelnek a tudósok, ellenben a hit, az jámbor jámbor hiszékenység – mondják. De óriásit tévednek, mivel a hit definícióját a Biblia így állapítja meg: „Zsid 11:1 A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” Valamely valóságos dologról való meggyőződés annak ellenére, hogy láthatatlan. Tehát a bibliai hit az észnek az eszköze, amellyel megragad bizonyos dolgokat, amelyek más úton nem hozzáférhetőek. A hitnek lényege így nem a tárgy maga, hanem a tárgy megragadásának módszertana. Ellenben a hiszékenységnél a tárgy van kitüntetve, aminek a megközelítési mód alá van rendelve, az mintegy másodlagos tényező.

Nézzünk bibliai példákat a hiszékenységre: „Luk 24:11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nekik.” Mi volt a hiszékenység tárgya? Jézus feltámadásának tagadása, ami ellen bevetették a hiszékenységüket, mármint hogy a feltámadásról hírt vivő nők beszéde üres, tartalom nélküli kitaláció. Egy másik példa:

„1Móz 19:14 Kiméne azért Lót, és szóla az ő vőinek, kik az ő leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost; de az ő vőinek úgy tetszék, mintha tréfálna.” Itt a hiszékenység tárgya Szodoma város elvesztésének a tagadása. A módszer mellékes tényező: a tényállás a lényeges, tréfának hívése a tárgynak, lényegében hiszékenység, a róla való félvállról vett elképzelés. Aminek végzetes következménye lett, ugyanis valóban el lett vesztve a város. Amit hittel nem tudtak megragadni, hanem hiszékenységi alapon megkérdőjelezni/elutasítani.

„2Sám 4:10 Hogy én azt, aki nekem hírt hozott vala, ezt mondván: Íme meghalt Saul (és azt hitte, hogy azzal nekem örömet szerez), megragadván megöletém őt Siklágban, holott jutalmat kellett volna adnom neki hírmondásáért:”. Itt is a hiszékenység a tárgyra koncentrálódik, az örömszerzésre, és annak eszköze volt annak elképzelése. A tárgyról való téves elképzelés a megközelítési módot is negatívan befolyásolta. A szóban forgó tárgy téves azonosítása a hozzá vezető utat is tévessé teszi, míg a hitnél a hangsúly a hozzá vezető úton van, nem magán a tárgyon. Ha a hozzá vezető út helyes, maga a tárgy is helyes. Az illető a hiszékenysége miatt az életével fizetett.

Nézzünk bibliai példákat a hitre: „1Móz 15:6 És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őneki igazságul.” Mivel a hit alkatrésze a meggyőződés, annak reális alapja az Isten szavahihetősége volt, amire Ábrahám támaszkodhatott. Tehát a meggyőződésből fakadt számára a remélt dolgok láthatatlan valósága /hogy utódjait megsokasítja/, amit hittel ragadott meg. [De ha Isten az ellenkezőjét mondja, azt is hittel ragadta volna meg, mert nem a tárgy a lényeges, hanem a megragadás módszertana, amely mögött meggyőződés van.]

„Jón 3:5 A niniveiek pedig hivének Istenben, és böjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.” Itt a niniveiek meggyőződésén volt a hangsúly, mivel tudomásuk volt Isten korábbi, hatalmas tetteiről – ahogy Isten maga mondja: „Mal 1:11 Hiszen napkelettől fogva napnyugatig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura.” Ninive lakói hittel megragadtak egy kijelentést, ami hatással volt a tetteikre. Ha csupán a tárgyra koncentráltak volna, hogy elpusztul Ninive, azt hiszékenység alapján tréfának is vehették volna, aminek az árát akkor meg is kellett volna fizetniük.

Ma is sokaknak téves elképzeléseik vannak Istenről, mert a tárgyra koncentrálnak, hogy pl. sok ókori /kánaáni/ népet kiirtott, amiért gonosznak titulálják, de ez hiszékenység, meggyőződés nélkül. A megragadás módszertanában hibát vétenek, a tárgy téves azonosítása a hozzá vezető utat is tévessé teszi, ennélfogva saját hiszékenységük áldozatai, amikor Isten ítéleteit gonosznak mondják. Ellenben ha a hit útját járnák, bekukkantanának a tárgy mögé, meggyőződve arról, hogy Isten mindig igazságos, ezen nemzetek meg végtelenül gonosz dolgokat műveltek, amivel megértek az ítéletre, és így hittel tudták volna megragadni az Isten cselekedetének jogosságát.

A hiszékenység és hitetlenség ennélfogva kéz a kézben járnak, mivel a meggyőződés nélküli hitetlenség valójában földhözragadt hiszékenység, téves megközelítése a tárgyról való fals elképzelésnek.

A FELSŐBB INTELLIGENCIA AZONOSÍTÁSA

Nagyra becsülendő az evolúciós elméletet bármely forrásból származó hiteles cáfolata, de komoly hiányosság lehetséges a tekintetben, ha a felsőbb intelligencia forrását nem azonosítjuk. Mintha nem is volna érdekes, sőt életbevágóan fontos az Isten azonosítása, mintha nem az Isten akaratához való igazodás adna alapot az ember mindennapi életéhez. Ha netán hamis a tudatos tervezettségből kikövetkeztetett istenkép, akkor annyit ér a felsőbb intelligencia emlegetése, mintha valaki a céltudatos teremtés helyébe csempészett evolúcióban hinne, egyik sem ér semmit. Ha tehát a tisztelt evolúciókritikusnak nem megalapozott az istenképe, mert nem az Ő istene dönt életről-halálról, akkor mi értelme az evolúció cáfolatának, az csak félsiker.

Az igazi siker az engedelmesség a felsőbbrendű törvényeinek: „A farizeusok pedig, hallván, hogy a szadduceusokat elnémította vala, egybegyűlének; És megkérdé őt közülük egy törvénytudó, kísértvén őt, és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda neki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Máté 22:34-40)

Kalkuláljuk bele, ha a Biblia nem volna Istentől ihletett kinyilatkoztatás, akkor Istennek nem volna jogalapja megítélni bárkit is, hiszen egy hibáktól hemzsegő ósdi könyv emberi eredetű kitalációi csak egy ókori valláspapi réteg terméke volna, hogy a népet a maguk javára kordában tartsák. Sokaknak ugyanis ez a véleménye a Bibliáról. Azonban vegyük figyelembe, hogy akik országutakat építenek, jogot formálnak a közlekedési szabályok megalkotására is! Ha elfogadjuk az Isteni intelligencia létezését a bonyolult rend szerint működő univerzum mögött, vagy akár saját testünk működésének hihetetlen precizitása mögött, akkor nem lehetünk olyan naivak, hogy megkérdőjelezzük az Isten erkölcsi irányadó mértékeinek jogosságát, amin keresztül mutatja meg a jó és a rossz korlátainak határait.

„Ján 16:7-9 De én az igazat mondom nektek: Jobb nektek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:

Bűn tekintetében, hogy nem hisznek.”

Az ember betartja azt a törvényt, hogy józanul nem ugrik szakadékba, mert tudja, hogy a fizikai törvény szerint szétzúzza magát. A züllött életvitel eredménye ugyanez a kategória, amit az ember úgy utasít el, hogy fellázad Isten ellen, mindenféle kifogást keresve ellene. Az evolúció elmélete is erre van kitalálva, hogy intellektuális okot mutasson fel a tudós, miért utasítja el az isteni teremtést, miközben ő maga bármit alkot, azt mérnöki tervezéssel hozza létre. És ahhoz használati utasítást ad. Meg igényt tart a felfedezése utáni kitüntetésekre, miközben megtagadja azt, akinek az alkotását ő valamely apró részletében fölfedezte.

Az Isten magát megcsúfolni nem fogja hagyni, hanem megíratta kétezer éve, amióta a kegyelmi ideje tart: „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.” (Apcs 17:30-31) Ez ellen pedig senki semmit nem tehet, vagy engedelmeskedik, vagy haragot von magára!

A KONCEPCIÓS MATERIALIZMUS DILETTANTIZMUSA

Titkos szövegek elrejtésére különböző kódokat találtak ki, s akik ismerték a kódok kulcsait, olvashatták a rejtett üzeneteket. Vegyünk egy képzeletbeli számsort, amely rejtett üzenetet tartalmaz, s minél hosszabb a számsor, annál inkább nyilvánvaló, hogy nehezebb megfejteni. Különösen azt állítani, hogy ezt létrehozni és megfejteni a véletlen is képes, csak idő és számlálásra alkalmas eszköz bevetésének kérdése. Elindítjuk a gépet és az kikeresi a szem elől elzárt összefüggéseket, aminek eredménye a kód megállapítása, és az üzenet elolvasása.

Most tegyük bonyolultabbá a kódot, adjunk a számokhoz betűket, a fellelhető összeset, ami csak létezik a beszélt nyelvek fajtái közül. A válasz ugyanaz, beteszi a számok mellé a betűket is, majd futtatja a kereső programot, és idő kérdése a válasz megtalálása. Bonyolítsuk tovább a kódot, tegyünk bele hangokat, hangszíneket, sőt szakaszos mértékű szüneteket. A válasz még mindig az, hogy idő kérdése a megfejtés. Ámbár, hogy szakaszos szüneteket hogyan programoz a gépbe, az illetőnek fogalma sincs. Most dúsítsuk a kódot morze jelekkel, amennyi csak létezik, plusz tegyünk bele színeknek, színárnyalatoknak megfelelő jeleket, és a legkülönbözőbb szimbólumokat. Így a kód kockái felváltva tartalmaznak számokat, betűket, hangokat, hangszíneket, szüneteket, morze jeleket, színeket, színárnyalatokat és szimbólumokat. Ezt fejeljük meg azzal, hogy bizonyos szakaszokat hátrafelé kell olvasni, azután fölfelé majd átlósan lefelé és keresztbe, de hogy milyen rendszer szerint, azt nem áruljuk el.

Az egész kísérletnek az eredménye az, hogy minél bonyolultabb a kód maga, annál nagyobb vakmerőség azt állítani, hogy mindez a véletlen műve, és csak idő kérdése annak megfejtése. Belátható időn belül világossá lesz, hogy az ésszerű gondolkodásnak még a szikrája sincs meg azoknál, aki hajthatatlanul állítják a véletlennek és a nem belátható terjedelmű időtényezőnek a szerepét, amit a tudatos intelligencia termékével szemben bevetnek, vagyis hogy a kódot tervező szellem alkotta meghatározott szabályosságok beiktatásával.

Végeredményben a bonyolultsággal szemben semmi mást nem állítanak, csak a rejtett háttér intelligencia tagadását, mégpedig a hangerő fokozásával. Mint amikor valaki a szomszédból hall egy neki nem tetsző zenét, aminek az egyensúlyozására kitesz az ablakába egy hangszórót, és hangosabb zenét ad. A szomszéd erre emeli a hangerőt, ő úgyszintén. Semmi mást nem tesz, csak a decibelt növeli. A végén csutkára tekeri a hangerőt, aztán beállít különböző terjedelmű erősítőket. Nyilvánvalóan az egésznek abszolút semmi értelme.

A materializmus ugyanezt csinálja akkor, amikor a kiszámíthatatlan véletlennel és a végtelen időtényezővel magyarázza az élettelen anyag általa elképzelt élővé válását, pontosabban az anyagi szinten megmutatkozó életfolyamatok tettenérését, azoknak hihetetlen bonyolultsága és komplex szervezettsége ellenére.

Egy adott objektum nyilvánvaló és felfoghatatlan bonyolultsága ellen bevetni a történéseknek azt a véletlen időáradatát, amely pontosan a véletlen eshetőségek miatt minden mozzanatot újra kell hogy kezdjen a nulla állapotról, ahová minden újrakezdési alkalomnál szükségszerűen visszaesik /hiszen ésszerű kiválogatódás ebben a gondolati rendszerben nem lehetséges, mert ahhoz intelligencia kell/. Nos ezt csak az értelmes emberi gondolkodás szabályainak kiiktatásával lehet megtenni, amihez elvetemült erkölcsi hozzáállás szükséges, egy koncepciós világnézet, ami bármit hajlandó elfogadni, csak a tervező szellem célirányos tudatosságát nem. Aminek nyilvánvaló oka az öntörvényűség mindenáron való fenntartása, azon rend elleni szándékos lázadás, amely rend pontosan a megtagadott és tetten ért intelligencia terméke.

Tehát inkább tagadja a rendet, mintsem alá kelljen magát vetnie a nyilvánvaló rendnek, amely az univerzum minden szintjén megnyilvánul, különben nem tudna fennmaradni azon káosz miatt, amit a zabolátlan anyagi erők koncentrálatlan kuszasága eredményezne. Ezt a felfogást és álláspontot nyugodtan nevezhetjük a KONCEPCIÓS MATERIALIZMUS DILETTANTIZMUSÁNAK, a hétköznapi elvetemültség kiúttalanságának.

„A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata.” (Zsolt 10:4)

A szabad akarattal való nyilvánvaló visszaélést egészen addig fogják folytatni, amíg a rend Létrehozója és Fenntartója le nem súly rájuk teljes haragjával. /Mint ahogy már korábban megtette, ahogy olvashatjuk az általuk mesekönyvnek titulált Biblia ószövetségi részében./

AZ EVOLÚCIÓ DRÓTKÖTÉLMÁSZÁSA

Az evolúció törzsfejlődésre vonatkozó része a következő kaptafára épül: „Rengeteg véletlen változás történik egyszerre, és a nagy része ezeknek elpusztul, mert életképtelen lett az egyed. Amelyik viszont túlélt, az vagy semleges, vagy pozitív tulajdonságokat hordoz.” Vegyük észre, hogy ebben a tézisben a lehetséges túlélő csupán egy álfeltevés, mert pontosan erre a túlélőre épül az egész elméleti rendszer, hogy biztosan, mindig és hosszú távon van túlélő, amelyik az élet kiformálódásának a stafétabotját rendíthetetlenül viszi előre. Közben meg ennek a valós tényekhez abszolút nincsen köze!

Az evolúciós filozófia nem csak a mindenkori szükséges túlélőt garantálja,

hanem hogy már eleve adva vannak azok, amikből a túlélők kikerülnek

Az evolúció az élőlények sakklépéseit tárgyalja filozófiai alapon /darwini elmélet/, amíg eljutnak a jelenlegi végkifejletig /a mai emberig, aki jelenleg az állomások csúcsa/. Azonban hogy honnan vannak a sakk bábuk, az evolválódó élőlények, azt nem firtatja, hanem egyszerűen átugorja. Mint a valódi sakkban a ló, de ezek a semmiből ugranak elő, hogy aztán az evolúciós terepasztalon megmérkőzzenek egymással. Honnan veszi, hogy túlélt /először is a saját kifejlődésének kezdeti stádiumait/, továbbá, hogy mindig akad minden fajt képviselő túlélő és azok mindig hordoznak pozitív tulajdonságokat!?

Ez olyan borítékos sorsjegy, amiben minden húzásnál előjön /fajokra lebontva/ vagy az újra húzhat, vagy nyert, de /fajra kivetítve/ olyan soha hogy nem nyert. Mert akkor pusztul ki a faj /a fajvonal, amely végigmegy az emberig/. De nem engedi kipusztulni, mert az elmélet arra épül, hogy minden létező fajban van túlélő amely semleges vagy pozitív tulajdonságokat hordoz. Tautológia ez a javából. Azért élt túl minden ma létező faj, mert ma is léteznek fajok /tehát túl kellett, hogy éljenek/, és azért léteznek fajok, mert az összes faj ősei szünet nélkül túléltek /tehát szükségszerűen mindig voltak túlélők/. A kettő egymásból következik /a fajból a túlélés, a túlélésből meg a faj/, csakhogy éppen hogy nem következik, miért is következne? Hogy a halott elméletet életképesnek állítsuk be? Mert erről van szó!

EVOLUCIONISTA ZSONGLŐRMUTATVÁNY OROSZ LÁSZLÓ MÓDRA

Ha van két húszemeletes épület, és egy több száz méteres drótkötél kifeszítve a kettő között, azon hogy megy végig valami, ami eleve nem intelligens, nincs korrigáló képessége? Hogyhogy nem zuhan le? Utólag azt állítani, hogy azért van rend a természetben, mert az eleve adott /?/ élő rendszer az őssejttől végigment az emberig, tehát a túlélés tekintetében mindig helyes válaszokat adott a külső környezeti ingerekre, annak kifordítása, hogy a /tervezési/ rendnek köszönhetők a helyes válaszok, nem pedig a helyes válaszok bizonyítják a /tervezés nélkül fennálló/ rendet. A végigmenésnek ugyanis csak a rend lehet a garanciája, nem lehet ezt a véletlenből levezetni, /utólag/ annak tulajdonítani.

Orosz László fizikus az evolúció támogatójaként mégis a végigmenésből /a végig fennálló helyes alkalmazkodásból/ következtet a rendre, abból hogy végigment az őssejt, és lett belőle ember. És neki nem is gyanús, hogy a véletlent ugyanarra a szintre helyezi, mint a rendet, tehát hogy valami rögzített korrigálóképesség nélkül végigmegy véletlenül a drótkötélen, az szerinte pont olyan esélyű, mint rögzített korrigálóképességgel végigmenni. Ami teljesen nonszensz, és egy eleve elkötelezett /ateista, Isten erkölcsi rendje alól szándékosan kibújó/ világnézet lapul meg mögötte, amit tudományos álcával takar el.

Hogy végigmegy valami lezuhanás nélkül, az erre való programozottságra utal, amit még egy gyakorlott kötélmászó sem tud garantáltan kivitelezni. [„Ha a jó válasz adott...” ami csupán egy álfeltevés, mivel amit látunk, azok szükségszerűen jó válaszok eredményei, és azok jelentik a tényeket, vagyis a rendet. A rendet kérdőjelezné meg, ha nem jó válaszokat adna az adott élőlény, tehát a rendet abból vezeti le, hogy a lehetséges válaszok mindig jó válaszok.] Ne hogy már a lehetséges jó válaszokból fakadjon a rend, és nem a rendből a jó válaszok folyamatos /szükségszerű/ fennállása! Ne hogy már garancia nélkül menjen végbe sikeresen az alkalmazkodás folyamata!? Ne hogy már egy jó képességű tanulónak ugyanannyi esélye legyen megbukni, mint sikeresen leérettségizni!? Ne hogy már a biológiai élővilág sokszínűsége azért álljon fent, mert véletlenül jó válaszokat adtak az élőlények a folyamatos természeti kihívásokra!? Nyilván a saját megmérettetésük előtt, különben nem tudtak volna megmérettetni utólag.

Mivel a megmérettetés mindig utólagos, de hogy engedi a megmérettetéshez azt, amelyik korábban nem mérettetett meg? Akkor az első sikeres túlélőt nem a természetes kiválasztódás választotta ki, hanem az eleve ki lett jelölve a természetes kiválasztódásra! Ennélfogva a természetes kiválasztódásnak nem lehet faj létrehozó szerepet tulajdonítani, hanem csak faj fenntartó szerepet, azt is csak utólagosan.

Ha van tíz cipő, abból kilenc lyukas, a természetes kiválasztódás csak kiselejtezi a kilenc rosszat, de a jót nem ő hozza létre, mivel a jó cipő léte már a kiválasztás előtt adva van! A természetben azért léteznek élőlények és maga az ember, mert programjuk van a természeti kihívásokra helyes válaszokat adni, tehát összefüggés kell hogy legyen a helyes válaszok és a túlélés között, ami annak a programnak köszönhető, hogy az élőlényekbe be van építve a variálódásra/változékonyságra való alkalmazkodás programja. Mert ha ez nincs beépítve, mégis láthatóan működik, az nem logikus az ésszerű emberi gondolkodás számára. „Ahol pedig nincsen logika, ott fortély van.” /Sherlock Holmes/

A hosszú távú túlélés sikere a hosszú távú túlélés programjának köszönhető, nem mert véletlenül jó válaszok érkeztek a hosszú távú megmérettetés porondján. Ne hogy már egy autóvezető azért menjen végig egy több ezer km-es autópályán baleset nélkül, mert véletlenül jól veszi be a kanyarokat és tartja végig az úttesten a járművet? Hanem mert tud vezetni! Ne hogy már az evolúció azért tudott sikeresen működni évmilliók alatt, mert az élőlények véletlenül tudtak pozitív tulajdonságokkal egyre jobban gazdagodó jó válaszokat adni a környezeti kihívásokra, és nem mert beépített programjuk van azokhoz alkalmazkodni. [Feltéve, ha nem túl drasztikus a környezeti kihívás /szelekciós nyomás/, mint pl. a mamutok esetében is, akik a hirtelen hőmérséklet változásra nem tudtak jó válaszokat adni, mert arra nem volt programjuk.]

Nem érdekes, ha az ember egy ugyanazon házban él hatvan évig, akkor a hatvan éven át minden egyes nap be tud menni a ház ajtaján, és pontosan és mindig a ház ajtaján megy be, és soha nem megy neki a falnak, nem téveszti el a bejáratot két méterrel, hanem mindig és kivétel nélkül betalál. Orosz László, meg Darwintól kezdve az összes evolucionista azt akarja bemagyarázni, hogy a spontán létrejött élőlények képviselői a természeti hatások, véletlen mutációk és a természetes kiválasztódás által véletlenül, és különösen kihangsúlyozva, teljesen véletlenül a kezdeti alapállapottól kiindulva ugyanúgy és mindig és pontosan jó válaszokat adtak a túlélés támasztotta kihívásokra, tehát pontosan bementek azon a bizonyos ajtón, ami a megmérettetés hazatalálását jelenti, amit az ésszel megáldott ember is produkál hatvan éven keresztül.

Vagy egy vizsgázott sofőr Európa egész területén át hibátlanul vezetve hazakormányozza a turistákkal teli buszt, Hegyeshalomnál átlépve a határt egészen Miskolctapolcáig. De ugyanezt megtenné egy volánhoz ültetett kirakati műanyag bábú is, mindig tudva, hogy merre kell menni, melyik kanyart kell bevenni és melyik irányba fordulni, amíg végig balesetmentesen kormányozná ugyanazt a buszt ugyanazon az úton ugyanazon távolságig. Mert az evolúció ezt a szerencsén alapuló történetet akarja bemesélni.

Hogy háttér intelligencia nélkül az anyag ugyanolyan teljesítményekre képes, mint az intelligenciáját bevető, tervezésre és ahhoz igazodó gyakorlati megvalósításra képes emberi elme. Mert ennek állításához nem csak tömény ostobaság szükségeltetik, hanem igen magas fokú erkölcsi elvetemültség is, amiben az ateista/materialista tudományos elit nem szenved hiányt, hanem éppen hogy ennek állításában gyakorolja magát. Olyan tudományos közeget létrehozva, amely megerőszakol minden értelmes tervezettséget feltételezni merészelő kezdeményezést, s amelyet nyugodtan lehet tudományos terrorizmusnak, vagy szellemi Auschwitznak nevezni, ahol gázkamra vár minden feltételezésre, amely tervezettséget merészel látni magasan szervezett élő és élettelen objektumok hátterében. Mert, ahogy mondják: „nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.” /Richárd C. Lewontin, The New York Review of Books, “Billions and Billions of Demons,” by Richard C. Lewontin, January 9, 1997, pp. 28-32./

Az összetett rendszerek szervezettségi foka egyenes arányban van

a létrejövésüket generáló intelligenciával

Az evolúciós tudomány pontosan ennek az állításnak az ellentétére tette fel hitelességét és teljes egzisztenciáját, a tervezéssel szembeni véletlen szerepének ellentmondást nem tűrő hangoztatásával, miközben tűzzel-vassal írtja a neki nem tetsző álláspontokat és következtetéseket. S mindezt az ésszerűség fényében tetszelegve, de attól fényévekre eltávolodva és magát szándékosan elhatárolva.