Albert
Einsteintől származnak állítólag ezek a kijelentések:
"Az
Isten szó számomra nem más, mint az emberi gyarlóságok
kifejeződése és terméke, a Biblia pedig kétségkívül
tiszteletre méltó, ám primitív, ráadásul elég gyerekes
legendák gyűjteménye".
/1954. január 2-án Eric Gutkind filozófushoz kézzel írt írt
német nyelvű levélből/
Einstein
a levélben arról is írt, hogy számára a zsidóság nem
kiválasztott nép, a zsidó vallás pedig ugyanúgy, mint a többi
vallás, a "leggyermekibb
babonák megtestesítője".
A zsidó, de nem hívő szülőktől származó, ám egy időben
katolikus elemi iskolába járó tudós elismerte, hogy különleges
vonzalmat érez hittársai iránt, de nem tesz semmilyen különbséget
zsidók és nem zsidók között.
A
világhírű fizikusnak a vallásról vallott nézeteit korábban
kétértelműnek tekintették. Sokféleképpen magyarázták például
azt a kijelentését, mely szerint
"a tudomány sántít a vallás nélkül, a vallás pedig vak a
tudomány nélkül".
Ugyancsak ő jelentette ki az univerzum építkezésének
racionalitása kapcsán, hogy
"Isten
nem szerencsejátékos".
Többször kifejtette, hogy
"szeretné
megtapasztalni a
világegyetemet,
mint egy
egységes
kozmikus egészet",
és életében mindig elutasította, hogy harcos ateisták
kisajátítsák őt maguknak: irritálta ugyanis a belőlük hiányzó
alázat, valamint az, hogy "képtelenek
megérteni a világ örök misztériumát".
Rupert
Powell, a Bloomsbury ház igazgatója szerint azonban ez a levél,
amely alig egy évvel Einstein halála előtt íródott,
"egyértelművé"
teszi a valláshoz való viszonyát. John Brooke oxfordi professzor
viszont úgy vélekedik, a levél inkább azt bizonyítja, hogy
Einstein nem volt hagyományos értelemben vett istenhívő, de
ateista sem, és ahogyan számos más, múltbeli nagy tudós, nem
volt e téren következetes élete különböző periódusaiban.
/MTI.
2008.05.14 .
Ma.hu/ forrás
Szubjektív
vélemények ellentmondásai
Hogy
Albert Einstein „nagy” tudós volt, kétségkívül igaz, azonban
a tudományban kimagasló eredményt felmutatni még nem tesz senkit
hitelessé ahhoz, hogy a Bibliáról ennek a hitelességnek a
fényében mondjon olyan általános érvényességű véleményt,
amit bárkinek mérvadónak kellene elfogadnia. Különösen ha a
vélemény lényegében teljesen szubjektív megállapítás, és
konkrétan nincsen alátámasztva semmiféle indokkal vagy
bizonyítékkal.
Pl.
ha ezt mondja egy Nobel-díjas tudós:
"Az
Isten szó számomra nem más, mint valamiféle univerzális emberi
ösztön kifejeződése, amely a világ legtöbb kultúrájában
fellelhető, a Biblia pedig kétségkívül tiszteletre méltó,
történelmileg pontos, erkölcsileg tökéletes irányadó mértékek
gyűjteménye.”
Most
akkor az dönti el, kinek van igaza, hogy kinek magasabb a tudományos
fokozata, vagy hogy a tények melyik állítást igazolják? Ugyanis
mindkét kijelentés majdnem egészében szubjektív vélemény,
teljesen ellenkező nézőpontból fogant, ámbár mindkettő lehet
teljes meggyőződés terméke.
Akik
hajlamosak mások véleményére adni, hamar betársulnak bármely
kijelentés mögé, amely az ő véleményükkel megegyezik. Így
aztán a társadalomban a legtöbb területen egymásnak ellentmondó
vélemények ütköznek tartósan, és igazán nincs semmi, aminek az
alapján igazságot lehetne tenni. Egy azon dologról két teljesen
ellentétes vélemény lehet forgalomban, és semelyik ellentábor
nem zavartatja magát, ha legalább annyian vallják az általuk
hirdetett nézet ellenkezőjét.
Pl.
a médiában állandóan hangoztatják azt az álláspontot, hogy
élet bárhol keletkezhet az univerzumban, aminek alapján rendre
előjön az a gondolat, hogy különböző helyein a kozmosznak az
élet jeleit vagy lehetséges jeleit találták meg, mivelhogy ez a
materialista álláspontnak egyik alappillére. És ezeket az
embereket abszolút nem érdekli, hogy tudományos bizonyíték van
arra, az
életszerveződés hallatlan bonyolultsága kizárja annak önmagától
való keletkezését, amiből következik: az élet egy rendkívül
magas intelligenciának a mesterséges terméke, és nem terem
magától sehol a világegyetemben, mint vadvirág a réten.
„Emellett
keletkeznie kellett nukleinsavaknak is, mert anélkül /élet/
nem
jöhetett létre: ahhoz, hogy olyan nukleinsav keletkezzen, ami
aminosavat tud csinálni, kell egy száz nukleotidból álló lánc,
egy pár létrejöttének a valószínűsége pedig tíz a mínusz
158-adikon, vagyis a nulla után 158 nulla, és utána az egyes. Ez
még csak egy, holott ebből létrejött ilyen módon több száz,
több ezer, és létre kellett jönnie az élő sejt hártyájának,
azt is a nukleinsav csinálja. Bizonyított, hogy az élet csak zárt
egységekben létezik, ezért volt szükség erre a hártyára.
-
Több milliárd év sem lehetett elegendő, hogy önmagától
létrejöjjön?
-
Megtörtént, mert itt az élet. De annak a valószínűsége, hogy
egyszer megtörténik, tíz a mínusz 158-adikon. A második már
gyakorlatilag nem történhet meg, holott itt több milliószor
megtörtént.” /Baumann
Miklós biokémikus professzor: Keletkezés vagy teremtés?/ forrás
Ezt
a tényt nem hajlandók tudomásul venni azok, akiknek a
filozófiájába ez nem illik bele, és nem is keresnek rá arra,
hogy ezt hol, ki vagy kik bizonyították. Bármely filozófiát
életben tartanak a filozófia mögé önként felsorakozottak, még
ha a filozófia maga olyan halott is, mint a betonvas, amely
tavasszal sem hajlandó kivirágozni.
Az
igazság megragadásának módszertana
Annak
alapján tehát nem lehet igazságot tenni, hogy hányan csörtetnek
mögötte, mivel a világi társadalom egy abszolút manipulált
közeg, egyéni érdekek gyakorlóterepe, és ahol a hatalom és a
pénz van, ott a filozófiák is betonba vannak öntve, és államilag
fönntartva. Ne keressen senki igazságot ott, ahol részrehajló
módszerek a mindennapi gyakorlat részei, amelyeknek a sikeréhez
Isten áldását is lehívják magukra az érintettek, a pártoló
tagságot meg abszolút nem zavarja a kedvenceik kivételező
stílusa, hanem annak ellenére éltetik őket, mert maguk is nyilván
haszonlesők a maguk kis életterében.
De
az
Isten lehívása az érdekkapcsolaton alapuló személyválogatásra
igen elvetemült és vak felfogást tükröz,
olyanok sajátja, akik netán néhai önkontrolljukból kivetkőztek
/ha egyáltalán valamikor rendelkeztek vele/, és erkölcsileg a
romlottság kifejező jeleit mutatják. Nyilván ilyen szférákban
az Isten emlegetése sem több mint szimpátia propaganda azok
érdekében, akiket meg lehet nyerni, mert mint tömegbázis
ugyancsak az értéktelen vallásosság jeleit mutatják.
Amit
nem lehet megspórolni egyetlen igazságkeresőnek sem: a saját
erőfeszítésből történő utánajárást,
amire viszont a többséghez képest igen kevesen vállalkoznak,
hanem megmaradnak a szubjektív véleményalkotásnál, amely a
legolcsóbb, de a legsilányabb minőségű is egyben.
Hogy
a bevezetőben említett két tudós közül melyiknek van igaza, nem
a tudományos hitelesség dönti el, tehát hogy ki mondja, és az
illetőnek mennyi tudományos kitüntetése van, a professzori
ranglétrán milyen magasan áll, hanem a személyes kutatás és az
abból fakadó meggyőződés. És mivel ez kifejezetten a színfalak
mögött történik, senki nem tudhatja, hogy mi lapul egy-egy
kijelentés/vélemény mögött.
Azt
azonban leszögezhetjük, ha
létezik abszolút igazság, akkor mindenki magát csapja be, aki a
hamisságot igazságként adja el vagy veszi meg,
gondolván, teljesen mindegy, és ha többet lehet nyerni a
hamisságon, akkor odaáll mellé a jobb érvényesülés érdekében.
Mivelhogy az
abszolút igazság mögött az abszolút Igazság megtestesítője
áll, Aki egyszer mindenki viszonyulását számon fogja kérni.
És akik a hamisságot éltették maguk körül, azok szembesítve
lesznek a saját hozzáállásukkal. [- Hehehe-hahaha – mondják
erre az ateisták, de gúnyolódásuknak nincs jelentősége, mivel
önáltató szubjektivizmusuk görcsöléséből hahotáznak,]
Bárminemű
szubjektivizmust nélkülöző tény
„az
istenhit valamiféle univerzális emberi ösztön, amely a világ
legtöbb kultúrájában fellelhető”
- ezt állapította meg egy
amerikai központú John
Templeton Alapítvány által finanszírozott
tudóscsoport. Ezen kijelentés tényszerűségét tagadni teljesen
értelmetlen, mindazonáltal nem is a tény a döntő önmagában,
hanem ami mögötte van. A materialista filozófia szerint ez az
ösztön az ember kialakulása kapcsán jelent meg, tehát evolúciós
mellékterméknek köszönhető. /MTI.
2008.02.20.Ma.hu/ forrás
Ezen
kijelentés máris megtorpedózza magának a ténynek a jelentőségét,
és azt a gondolatot, hogy az isteni teremtés kitörölhetetlen
következménye az emberi jellemnek ez a vonása. A tényből így
lett máris egy szubjektív alapon álló vélemény, és a kötözködő
filozófiának sikerszínben történő fellépése.
Hát
most döntsd el kinek van igaza, és ha nem vagy berendezkedve a
propaganda kijelentések utánvizsgálatára, mert soha nem vetted
komolyan az egyéni kutatások fontosságát, a saját szubjektív
beállítódásod alapján hozod meg a döntésedet, amely
természetesen magán viseli az előítéleteid jellegzetességeit
is.
Mindazonáltal,
hogy evolúciós mellékterméknek köszönhető-e, ez érinti az
evolúciós filozófiának a létjogosultságát, hogy az mennyiben
tárgyszerűen tudományos, vagy jellemzően sajátos előítéletből
fogant. Mivel a
materializmus nem eljutott az istentagadáshoz, hanem eleve abból
indul ki,
az istenhitet minősítő véleménye is ebből a hozzáállásból
fogant, a tárgyilagosságot teljes mértékben nélkülöző, és a
filozófia része.
Az
emberi ösztön és az emberi tanult viselkedés nem ugyanazon
kategória, hiszen amit
történelme során felszed magára az ember, mint tanult
jellemvonást, éppenséggel könnyen le is vetkőzheti, ha a
körülményei változnak.
De az ösztönnel más a helyzet: ha megnézzük, pl. az állati
ösztön olyan mélyen gyökerezik, hogy azt elvonatkoztatni az adott
élőlénytől, teljesen abszurd felfogás lenne.
Mondjuk
az anyai ösztön meglétét hogyan lehet tanult viselkedésnek
beállítani, amíg az ki nem alakul, be nem épül, hogyan él túl
az, ami/aki nem gondozza a kicsinyeit, mert arra semmi nem készteti?
Annak az első pillanatban az anyában kell lennie, és nem majd
utólag magára szedi, mint valami bogáncsot az erdőszélen.
Ugyanez pl. a lazacok tömeges vándorlása, és ezernyi más
ösztönös viselkedési forma.
Vannak
dolgok, amik a génekbe vannak írva, és ha az emberi nemnél tetten
érhető istenhit ösztönös megléte az emberi jellem sajátja,
akkor annak eredetét az emberi génekben kell keresni. Nem
véletlenül univerzális az, akárcsak az anyai ösztön és nem
földrajzi helyzettől függő. A génekbe íródás pedig máris
megkérdőjelezi az evolúciós eredetet, mivel a
programvezérlés az életkeletkezéssel párhuzamos, és ha magától
élet nem keletkezhet, akkor az életet vezérlő és az életet
hordozó élőlény felépítésének is program vezéreltnek kell
lennie!
Nincs
program programozó nélkül,
csupán a filozófia adta a fejét arra, hogy megkérdőjelezze a
programozó meglétét annak láthatatlansága miatt. Mindazonáltal
a tárgyilagosság az intelligenciát nem kérdőjelezi meg azon az
alapon, hogy annak eredetét nem látja. Ilyen alapon pl. teljesen
felesleges az űrből érkező értelmes üzenetekre vadászni, meg
űrszondákat útnak indítani az univerzumban, hogy hírt adjanak az
emberi civilizáció létezéséről.
Ha
egyetlen űrből érkező értelmes üzenet bizonyító erejű, mit
mondjunk a DNS-ben kódolt információ eredetéről? Csak az
ateizmus magasröptű filozófiai disszertációihoz kellettek
intelligens szuper személyek, de a millióféle módon megnyilvánuló
élet kódolásához nem? Mitől intelligens eredetű az
istentagadás, amikor a tagadja bármily nemű intelligencia
intelligens eredetét?!
„Mivel
az emberi testben kb. 10 billió (1013)
sejt van, a DNS teljes hossza 20 billió méter, ami
felfoghatatlan.”
(John C. Lennox: A tudomány valóban eltemette Istent? Evangéliumi
Kiadó, 141. o.)
A
Biblia gyerekes legendák gyűjteménye?
A
Bibliára éppenséggel rá lehet fogni, hogy primitív legendák
gyűjteménye, de csak ettől a puszta kijelentéstől miért lenne
igaz a vád? Ki dobálózik a primitív jelzővel bármiféle
konkrét, érdemi tény megemlítése nélkül, ha nem mint aki maga
is az?! Ha mondjuk Einstein azt mondja, hogy a cukor rontja a
fogakat, egy általánosan ismert tényre hívja fel a figyelmet, de
hogy szerinte a Biblia egy legendárium, az teljesen szubjektív
kijelentés, és bárminemű tárgyilagosságot nélkülöz.
Mivel
konkrét példát nem hoz föl, kijelentésének nincsen
valóságértéke, ráadásul nem csak általánosságban tartja a
Bibliát nem szavahihetőnek, hanem ezzel megkérdőjelezi az
erkölcsi iránymutatásának létjogosultságát is, és azt, hogy a
Tulajdonosnak joga van a tulajdonával való élés helyes módját
meghatározni. Abban a pillanatban, hogy az univerzumnak nincsen
teremtő tulajdonosa, hanem az emberiségnek csak úgy véletlenül
az ölébe hullott, ezzel a fölfogással összhangban is bánik
vele, kizsigereli, kirabolja és pusztítja, ahol tudja.
[Egyébként
meg a Biblia pontosan nem a legendákról híres, hanem az előre
megírt próféciákról: pl. Isten előre megmondta, hogy Babilont
teljesen lakatlanná teszi, amely prófécia megírásakor az egy
óriási, sűrűn lakott város volt, de ha valaki most megnézi, egy
romhalmaz, ahol sakálok tanyáznak!
„És
[olyan] lesz Babilon, a királyságok ékessége, a káldeusok
dicsekvésének dísze, mint ahogyan elpusztítá Isten Szodomát és
Gomorát; Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségről
nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem
tanyáznak ott.”
(Ézsaiás 13:19-20)
„A
prófécia nemcsak arról jövendölt, hogy Babilont elpusztítják,
hanem arról is, hogy véglegesen lakatlanná válik. Időszámításunk
előtt 539. október 5-én éjszaka Nagy Czírus vezetésével a
méd—perzsa seregek bevették Babilont. Ésaiás próféciája
azonban nem teljesedett be ekkor teljes mértékben. Miután Czírus
bevette Babilont, a város még évszázadokig létezett lakott
állapotban — noha alacsonyabb rendű városként. I. e. a
második században, nagyjából abban az időben, amikor a
holt-tengeri Ésaiás-tekercset másolták, a párthusok vonták
ellenőrzésük alá Babilont, amelyet akkoriban nagyra becsültek, s
amelyért a környező nemzetek harcoltak. A zsidó történész,
Josephus arról számolt be, hogy „sok” zsidó lakott ott
i. e. az első században. Egy ókori történelemkönyv
szerint a palmyrene-i kereskedők egy virágzó kereskedelmi
települést alapítottak Babilonban i. sz. 24-ben (The
Cambridge Ancient History).
Tehát Babilon még i. sz. az első században sem volt
teljesen lakatlan, Ésaiás pedig már jóval azelőtt befejezte a
könyvét (1Péter 5:13).
Ésaiás
nem élte meg, hogy lakatlannak lássa Babilont. De a próféciához
hűen Babilon végül is „kőrakássá” lett (Jeremiás 51:37). A
héber tudós, Jeromos szerint (aki i. sz. a negyedik
században született) az ő napjaiban Babilon már csak
vadászterület volt, ahol „mindenféle vadállatok” kóboroltak,
és mind a mai napig lakatlan maradt.”
/A Biblia - Egy Istentől származó könyv, Őrtorony magazin, 1998.
4/1/]
Einsteinnek
tudnia kellett volna, hogy a lumpen ember alaptulajdonsága, a
kártyán nyert pénzt olyan hamar elveri, ahogy csak tudja,
ugyanilyen felfogással él a föld javaival is, amiből következik,
hogy a kártékonyságának nincsen határa. A materializmus meg
különösen nem arról híres, hogy lenevelné az embert az
öntudatos szemeteléstől, hanem pontosan arra, hogy nyugodtan
szemetelhetsz, csak az a lényeg, ne kapjanak el. Persze ez nem zárja
ki, hogy létezhetnek öntudatos ateisták, de pl. a tengerekben
felgyülemlett milliónyi tonnájú szeméthalmaz az ellenkezőjéről
győz meg! /A szándékosan szemetelő, hanyag embereknek semmiféle
kapcsolatuk nincsen sem Jehova Istennel, sem Jézus Krisztussal, ez
ezerszázalékos!/
Nem
beszélve róla, ha Einstein ilyen lesújtó véleményt fogalmaz meg
a Bibliával kapcsolatban, akkor véleménye szerint mi benne a mégis
tiszteletre méltó?! Ha
történelmileg pontos, tudományosan korrekt és erkölcsileg tartós
értékekre nevelő, akkor valóban tiszteletre méltó, s mivel ez
az igazság, kijár neki a tiszteletre méltóság.
Aki meg laikusként kritizálja, az ne csodálkozzon, hogy a
szakavatott bibliaismerők pillanatok alatt helyreteszik, és kiderül
a kritikus hozzá nem értésének szubjektív, megalapozatlan
véleménye, felelőtlen szótotyogása.
A
zsidó nép kiválasztottsága
Einstein
kritikájában kifejti, hogy számára a zsidóság nem kiválasztott
nép. Annak nincs jelentősége, hogy kinek a számára az, és kinek
a számára nem az, mert ez nem emberi nézőpontból van
meghatározva. Látszik, hogy a kiválasztottsággal nem tud mit
kezdeni, és a saját szakállára határoz meg dolgokat.
A
Biblia szerint a zsidóság Jézus Krisztus haláláig kiválasztott
nép volt, de mivel Jézus Krisztust elvetették, mint Istentől
küldött Messiást, az Isten is elvetette őket, mint népet, és a
szellemi Izraelt /speciális jelentésű bibliai kifejezés/
választotta helyettük, akiket a szent szellem által és Jézus
Krisztus irányításával, a bibliai újszövetségi törvényekkel
vezet. Ők lettek a választott nemzetség.
„Ti
pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet,
megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas
dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára
hívott el titeket; Akik
hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok]; akik
nem kegyelmezettek [voltatok], most pedig kegyelmezettek [vagytok].”
(2Péter 2:9-10)
A
személyválogatás általános tendenciája
Ebből
még nem következik, hogy származása szerint különbséget
kellene tenni ember és ember között, a materialista társadalomban
mégis különbséget tesznek, különösen a tehetős, vagyonos,
kapcsolatokkal rendelkezők, és az egyszerű emberek között, és
máris van arculata a világnak: igazságtalan, korrupt és
részrehajló. Persze csak a háttérben, mert szemtől szemben a
hatalom emberei makulátlanok, becsületesek, igazságosak. Csak
éppen az ábra és a mindennapi tények mást mutatnak. Önmagukat
kereszténynek nevezve, magukat /és a baráti körüket/ hizlalják
a közpénzekből – akinek nem inge, ne vegye magára! -, de majd
meglátják, hogy Jézus Krisztus mennyi pénz kezelését fogja
rájuk bízni? Ő mondja a tisztességesekről:
„Az
ő ura pedig monda neki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen
voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
Hű voltál a kevesen, ezentúl sokra bízlak, menj be Urad
örömébe!.”
(Máté 25:21)
Ezeknek
meg fordítva: >Hűtlen voltál a sokon /lenyúltad a közpénzt
és azon hizlaltad magad/, semmi bizalomra nem vagy méltó, menj a
külső sötétségre! <„Vegyétek
el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz
tálentuma van. Mert mindenkinek, akinek van
/Isten dicsőségét munkáló képessége/
, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is
elvétetik, amije van. s a haszontalan szolgát vessétek a külső
sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”
(Máté 25:28-30)
Ezek
az emberek a gazdasági szférában több lábon állnak, de nem ez a
lényeg, hanem hogy Krisztustól fényévekre állnak, aki Élet és
halál Ura, a Föld új, Istentől kinevezett királya!
Tudomány
és hit kapcsolata
Einstein
további kijelentései: "a
tudomány sántít a vallás nélkül, a vallás pedig vak a tudomány
nélkül"
– már közelebb áll a tárgyilagossághoz, amennyiben a tudomány
a teljes magyarázatra való képesség fényében tetszeleg,
miközben bizonyítottnak állítja be a saját hiszékenységét. Az
eredetelméletei mögött a tudományosság kritériumai abszolút
nem találhatóak meg, mivelhogy sem
a világegyetem, sem az élet eredete, sem az evolúció állítólagos
képessége a törzsfejlődésre nem megvizsgálható és nem
megfigyelhető,
mivel nem mehetünk vissza évmilliárdokat (vagy évezredeket), hogy
megfigyeljük, vagy laboratóriumban tetten érjük az állítólagos
hatásmechanizmusok működőképességét.
Arra
hivatkozni, hogy
a rövid életünk miatt nem láthatjuk az evolúciót,
egy tudományos színezetű mellébeszélés, gyakorlatilag a
materialista tudóstársadalom közszájon forgó dogmája, amellyel
manipulálja a laikusnak kijelentett társadalmat. Törzsfejlődést
azért nem látott még soha senki, mert egy faj túlélőképessége
az adott környezethez igazodó teljes, minden részletre kiterjedő
szervezeti működőképesség folyamatos meglétének függvénye,
amely csak a kifejlődés
után,
annak bekövetkeztekor realizálódik, és soha nem a kifejlődés
alatt.
Ha pedig egy fajra jellemző minden szervezeti egység teljesen
kifejlődött állapotban van, akkor annak megfigyelhető változása
csakis fajon belüli variálódás lehet, nem fajhatárokat áttörő
átalakulás. Tehát kifejlődés, mint olyan, csak elméletben
létezik, de a valóságban nem, gyakorlatilag létezhetetlen! /Ezt
látjuk a természetben mindenhol, amit pedig az evolúcióbiológusok
önkényesen
új fajnak
neveznek, az minden esetben csupán egy létező fajnak valamilyen
változata!/
A
vallás /azon belül is a Biblia/ állapítja meg, hogy minden faj
/egységes biológiai rendszerként/ készre lett teremtve, és sem
nem tud új fajjá átalakulni, sem szüksége sincsen rá, mivel a
fajokba épített változékonyság képessége biztosítja a
mindenkori környezethez való szükséges alkalmazkodást, amely
őket a túléléshez segíti. /Feltéve ha nem túl drasztikus a
környezet változása, mert akkor bármelyik kihalhat./ Tehát a
tudomány valóban sántít a vallás nélkül, viszont a vallás vak
a tudomány nélkül, amennyiben látjuk a tudomány módszereivel a
bibliai természettudományos kijelentések igazságait.
Tehát
azt látjuk, amit a Biblia mond, hogy a fajok a nekik megszabott rend
szerint szaporodnak, és nem fejlődnek ki új fajok újfajta
szaporodási mechanizmusok szerint, mert semmiféle
szaporodási mechanizmus nem életképes a kifejlődés alatt /légből
kapott évmilliós átalakulási fázisok/, hanem csak miután a
kifejlődés megtörtént!
S
való igaz, Isten nem szerencsejátékos, tehát az univerzum eredete
és fennmaradása nem a kémiai elemek véletlenül szerencsés
fizikai együtthatásának tulajdonítható, hanem a tervszerű,
szellem által vezérelt dinamikus isteni energia céltudatos
bevetésének!
Einstein
vágya, hogy
szeretné
megtapasztalni a
világegyetemet,
mint egy
egységes
kozmikus egészet, ez messze túllépi az emberi tapasztalás
hatáskörét, mivelhogy maga mondja: a
világ örök misztériuma legfeljebb az elme számára
megközelíthető, amelyben a megértés játssza a kulcsfőszerepet.
Egyébként a megértésnek
egyik kulcstényezője a hit, pontosan ezt írja a Biblia is:
„Hit
által értjük
meg,
hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható,
a láthatatlanból állott elő.” (Zsidók
11:3)
Azt
viszont jól mondja, hogy a harcos ateisták képtelenek megérteni
az
univerzum mögötti lényeget, amelyről a Róma 1:20 mondja ki az
igazságot: „Mert
ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten
megjelentette nekik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő
örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől
fogva az ő alkotásaiból megértetvén
megláttatik;
úgy, hogy ők menthetetlenek.” (19-20)
Az
univerzumnak /talán Einstein nem magáról beszélt/ a harcos
ateizmus által történő kisajátítása egy vakmerő cselekedet,
az Isten és az isteni teremtés kigúnyolása olyan ismeretek
birtokában, amely mögött nem tudományos bizonyítékok sora áll,
hanem az alázat totális hiánya! Hogy ez hova vezet és mi lesz a
vége: egyrészt látható, hogy az ateizmus öntörvényűsége
totális romboló erő, úgy az egyén, mint a család és az egész
társadalom tekintetében, mert az önző egyéni /anyagi/ érdeket
mindenek fölé helyezi a közjó ellenében.
Az
ateizmus ugyanolyan káros az emberiség létére nézve, mint a
hamis vallás, amely papolja a világ felé a mézes-mázos szép
szavakat, miközben saját maga akar profitálni minden
cselekedetéből, hogy hatalmát, fönnmaradását biztosítsa.
Gondolja valaki, hogy pl. a Vatikán konkordátum-kötése anno a
fasiszta Mussolinivel a Krisztushoz való hűség kifejeződése
volt? Nem, hanem annak elárulása, nem először és nem utoljára!
A Krisztus nevében tetszelgő korruptak, hatalomvágyók,
pénzéhesek, és csalók a társadalom legnagyobb megrontói, és az
ő milliós szimpatizánsaik, akik magukat vallásosnak tartják,
közben meg két lábbal tapossák az Isten Bibliában megírt
kijelentéseit és törvényeit.
Ezek
valójában mind ateisták, mivel bár a beszédükkel Istent
emlegetik, de a tetteikkel megtagadják, ahol csak tudják: „Vallják,
hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy
utálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.”
(Titusz 1:16)
Az
igaz hit nem emberi kijelentésekre épül
Ha
Einstein következetes maradt volna abbeli nézetéhez, hogy Isten
nem szerencsejátékos /nem véletlen természeti erő/, akkor nem
nyilatkozott volna élete különböző időszakaiban
ellentmondásosan ebben a kérdésben. De mégis ezt tette. Ez
figyelmeztető jel arra nézve, hogy a hitünket ne emberek
kijelentéseire építsük, hanem arra a saját meggyőződésünkre,
amelyre a egyéni kutatásaink és vizsgálódásaink által teszünk
szert.
Ha ezt őszintén tesszük, akkor Isten ajándéka lesz a hitünk,
amelyet a láthatatlan dolgok látható igazságainak a megragadása
érdekében megnyerhetünk.
Az
emberek hite, állásfoglalása, nézete bármikor változhat az
ember egyéni életkörülményei, pozitív vagy negatív eseményei
kapcsán. Miközben maguk a tények nem változnak, csak esetleg az
egyéni ember különböző eseményekhez történő viszonya.
Charles
Darwin is magát istenhívőnek vallotta, aztán meg az Isten
teremtését vakmerően anyagelvű evolúciós folyamatokra vezette
vissza, azt megfigyelve, hogy a fajok változékony mozgást
mutatnak. Ez az elképzelés pedig azért lett hihetetlenül
népszerű, mert a legtöbb ember a saját tetszésére akar élni,
és olyan élvezeteknek hódolni, amit a Biblia bűnnek nevez.
Pl.
a házasság előtti nemi élet és sok minden egyéb, ami a bukott
testi örömöknek kedvez. Nem lehet csodálkozni, hogy az emberi
társadalom intellektuálisan akarta kiiktatni maga fölött az
Istent, és az istenhitet a történelem szemétdombjára száműzni.
Ehhez Darwin elmélete nagy segítséget adott, de kipukkadása után
a keserű csalódás árnyéka lengi be átvert hódolóinak
milliárdos táborát.
Mivel
hogy nem eszik olyan forrón a kását! Minden emberi elmélet próba
alá kerül, és a gazdátlan univerzumban tért nyert ateista
liberalizmusról kiderült, hogy minden olyan értéket szétzilál,
amely a természeti egyensúlyt és az egészséges élettér
fönnmaradását garantálja. A ma élvezeteinek való egoista
szabadelvű élés a jövőt megalapozó természeti és társadalmi
erőforrások kizsákmányolása.
A
szellem kiszabadult a palackból, amely a palack és minden egyéb
tartós érték megsemmisítésére tör. Majd az
Isten fog tenni róla,
hogy minden ilyen szellem és szellemi megnyilvánulás az őt
megillető helyre kerüljön. És akkor, azután a harcos ateizmus
észbe sem fog jutni, sem annak történelmi következménye: a
tengernyi szenvedés, fájdalom és a létezés értelmetlenségének
törvénybe iktatott népszerű dicshimnusza. Az élet győzni fog a
halál fölött, és a becsület a világban szétterjedt
tisztességtelenség fölött, amely az Isten elleni lázadásnak
történelmi zsákutcája, keserű következménye.
Van
Valaki, Aki kézben tartja az események menetét, Aki kezdettől
fogva megjelentette a véget, és Akinek a szava garancia az
örökkévalóság tündöklésére, amelyben mindenkinek része
lehet, aki eljut az istenhit racionalitásának valóságos
befogadására és egy életen át tartó megélésére a Jézus
Krisztus minél szorosabban történő követésében.
„Mert
íme, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem
említtetnek, még csak észbe sem jutnak; Hanem
örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én
teremtek; mert íme, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és az ő
népét örömmé... És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja
vala az égből: Íme az Isten sátora az emberekkel van, és velük
lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük,
az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő
szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás,
sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda
az, aki a királyi széken ül vala: Íme mindent újjá teszek. És
monda nekem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.”
(Ézsaiás
65:17-18; Jelenések 21:3-5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése