vasárnap

Vajon a halaktól származik az ember?

 



Nem egy horgász film kezdődik ezzel a partra mászós sémával, - lásd pl.: https://www.youtube.com/watch?v=mdd89CVOIHQ - miközben a narrátornak aligha van fogalma miről beszél, és hogy teljesen félre van vezetve az élet eredetét és abban a saját helyének megtalálását illetően. Bedőlt egy világnézeti propagandának, az igazság meg nem érdekli. Akit ugyanúgy nem érdekli, az ne is olvasson tovább, mert ez a tanulmány ennek a világnézeti alapállásnak a bizonyítékokkal alátámasztott megcáfolása.

Akinek tetszik, hogy a halak voltak az ősei, az ugyanúgy választott, mint aki a szakadt térdű farmert választja az ép helyett, csak mert neki így tetszik. Ennek az igazsághoz vagy az észszerűséghez semmi köze. Hanem a korszellem divatjához. Rongyokban járni és rongyos elméleteket vallani, ugyanúgy a jellem kérdése, amely minősíti hordozóját.

A rongyos farmer olyan mint a rongyos eredet-elmélet, mindkettő a korszellem divatja.

„A dél csendes óceáni Blennioidei halak fokozatosan mozognak a szárazföld irányába, hogy megszabaduljanak a vízi ragadozóktól. Ez jól példázza az evolúciót. A halak 400 millió éve kezdtek kimászni a szárazföldre, amivel elindították az evolúciós események láncolatát, ami végül az emberekhez is vezetett. A 400 millió év alatt összesen mintegy 33 hal család tette meg ezt az utat a víztől a szárazföldig. Azonban az ok, amiért ezek a korai halak elhagyták a vizet még tisztázatlan.” /Terry Ord, ausztrál Új Nyugat Wales Egyetem; Mike Lee, Flinders Egyetem – Ezek a halak már közel kerültek a szárazföldi élethez/ newscientist.com

A darwini evolúciónak nem az egyik, hanem a legfontosabb kijelentése a halaknak a szárazföldre való kimenetele, amely egy elengedhetetlen lépcsőfok az emberi faj kifejlődéséhez. Ha ez nem történt meg, az egész fajelmélet az ember származásáról dugába dől, és a filozófiát ki lehet dobni a történelem szemétdombjára!

Ez az elmélet többlépcsős, ide tartozik még a hüllők és a belőlük leszármazó madarak kifejlődése is. Tehát egyikből következne a másik, ha működne a filozófia. Az evolúciós mechanizmusok: szaporodás-mutáció-variálódás-természetes kiválasztódás-öröklődés ötös fogata csak a motorja lenne ennek a több millió éves kialakulási folyamatnak, tehát ezek önmagukban nem képviselnek olyan nagy jelentőséget, mint az, amit létrehozni képesek.

Szerintük 400 millió év alatt összesen mintegy 33 hal család tette meg ezt az utat a víztől a szárazföldig. Az érdekessége a dolognak, hogy halak ugyanúgy vannak ma is a vízben, mint ahogy vannak a szárazföldi állatok, egyikből nem lesz a másik, miért kellene ebből a stagnáló életvitelből arra következtetni, hogy valamikor - nem tudni miért -, virult ez az átalakulási hajlam, ami mára teljesen alábbhagyott. Semmi nyoma nincs annak, hogy ma át akarnának alakulni a halak, pedig vízi ragadozók ma is vannak! [A természetben hol csinálja most megfigyelhetően az evolúció azt, amit már korábban is csinált? Ha sehol, akkor korábban se csinálta sehol!]

Erre jönne az a magyarázat, hogy ma is találunk átmeneti alakzatban létező halakat, amik képesek vízben élni, miközben kimásznak a partra vagy ugrálnak a sziklákon, ami világosan mutatja fejlődésük átmeneti állapotát. Figyelem! Ez egy teljes félreértése és félremagyarázása annak az alapvető /még csak nem is kifejezetten biológiai vetületű/ ténynek, amely szerint különbség van az átmeneti kabát és a kabát átmeneti állapota között!

Az átmeneti kabát nincsen átmeneti állapotban, hanem teljesen készen van!

Ennek szándékos nem figyelembevétele az egyik legmarkánsabb csúsztatása az evolúciós filozófiának, hogy nem akarja tudomásul venni, miszerint ezek az élőlények azért nem átmeneti alakok, azért nincsenek a fejlődésük átmeneti állapotában, mert a túlélésüket pontosan a jelenlegi felépítésüknek köszönhetik, vagyis a fejlettségük csúcsán vannak. /Ezek ilyen élőlények!/ Ha nem így volna, képtelenek lennének túlélni, mivel a túlélés záloga a környezethez igazodó legjobban illeszkedő anatómiai felépítés.

Ezeknek a kétirányú anatómiai idomultságuk pontosan olyan szinten fejlett, mint egy vízi élőlénynek a vízi életközeghez való idomultsága, és mint egy szárazföldi élőlénynek a szárazföldi életközeghez való idomultsága. Ha csak félúton lennének a kétféle élettér között, az a teljes anatómiai szervrendszerüket is megosztaná, és mondjuk 50 %-os felépítésű szervezeti rendszerrel se a vízben, se a szárazföldön, se a kettő között nem lehet túlélni. Két faj átmenete közt a padló van!

Pontosan, hogy képesek sikeresen és hosszú távon túlélni – mutatja, hogy optimálisan fejlett szervrendszerük a túlélést szolgálja, és mivel a vízben és bizonyos szárazföldi körülmények között is otthonosan mozognak, eredetileg pontosan erre az élettérre vannak genetikailag koordinálva/kódolva. Az átmenetiségük a két élettérben való otthonos mozgásukra vonatkozik, és abszolút nem egy állítólagos évmilliós átmeneti állapotban való fejlődésük közbeeső szakaszára/állapotára.

Egy kis odafigyeléssel tetten lehet érni, hogy bizonyos darwinista szellemiségű értelmiségűek /diplomás emberek/ milyen könnyen rávágják példaként, hogy ma is vannak átmeneti élőlények, pl. a repülő mókusok /stb./, amelyeknek félig fejlett szárnyaik vannak, amik jelenleg a fejlődésnek csupán egy közbeeső állomását jelentik, amiből majd nyilván következik egy továbbfejlődés. Csakhogy nem következik /!/, mivel ez vagy jóhiszemű figyelmetlenség vagy szándékos csúsztatás. /Ha ragaszkodnak hozzá, akkor az utóbbi!/

Ugyanis csak az indokolná a továbbfejlődésük szükségességét, ha a túlélésük ezt megkívánná, akkor pedig jelenleg nem volnának abban a helyzetben, ami a túlélésüket biztosítaná, azért kellene tovább fejlődniük a jelenlegi állapotukhoz képest. Azt pedig ki határozza meg, hogy a túlélésüket milyen fejlettségű szint biztosíthatja, ha nem az evolúciós filozófia?! És hogy milyen fejlettségi szintű kritériumot határoz meg a darwini evolúciós elmélet a túlélés érdekében, meg hogy most hogyan képes túlélni a fejlettségi szintjéhez mérten, a kettő köszönő viszonyban sincs egymással.

Az ábra szerint ugyanis a repülő mókus /és a hasonszőrűek/ sikeres túlélők ott ahol vannak, ebből következik, hogy semmi szükségük egy állítólagos továbbfejlődő átalakulásra, mivelhogy anatómiailag erre a felépítésre és élettérre vannak genetikailag koordinálva/kódolva.

Akármilyen keserű pirula a darwinistáknak, de ezek az élőlények teljes szervrendszerük tekintetében optimálisan fejlettek, nem képviselnek semmiféle átmenetet akármilyen két különböző faj között, hanem önálló fajt képviselnek, és esetleges és időleges anatómiai változásuk /mikroevolúció/ nem haladja meg a változó környezethez igazodó variálódásuk mértékét. Ők úgymond »átmeneti« kabátok /másznak is meg repülnek is/, de nincsenek a kabát átmeneti állapotában. Hiszen ha csökevényesen/satnyán/sután mászna vagy repülne, vagy a teljes szervrendszere nem kellően volna kifejlett /hanem csak negyedig-félig-háromnegyedig/, rögtön kiselejteződne.

De ezeknek ez a vegyes életterük az állandó otthonuk, a Blennioidei-féle halak nem mennek világ körüli útra, és a repülő mókusok nem repülik át az óceánt. Mert minden élőlény a Formula-1-et képviseli ott ahol él, és nem teljesen más területen élőkhöz kell hasonlítani őket, ahogy ezt a darwinizmus fonák módon teszi. Ne hasonlítsuk a serpák teljesítményét a gyöngyhalászokéhoz, mert más-más élettérre vannak specializálódva.

Mindazonáltal egyikük tüdeje vagy végtagja, sőt teljes szervrendszere sincs a fokozatos kifejlődés állapotában. És a fejlődést /valamilyen mértékhez való igazodás művészete/ se keverjük a kifejlődéssel /darwini evolúciós elmélet; a törzsfejlődés hipotetikus, a gyakorlatban nem tetten érhető, nem megfigyelhető, valóságos ténynek beállított filozófiája/.

- Istent nem látod, tehát nincs. Az evolúciót sem látod, attól még van. -

„ Arra kárhoztattunk, hogy csupán néhány évtizedet élünk, ami túlságosan lassú, és túl rövid idő ahhoz, hogy megláthassuk az evolúció folyamatát.” /Richard Dawkins/

Mert teljes szervrendszer tekintetében vagy rögtön 100%-os felépítésű, és akkor nem kellenek a millió évek a fejlődéshez. Ha meg kellenek, akkor a teljes kifejlődésig szükség van a bokszutca védő páholyára, ami a kiselejteződéstől megvédi. S mivel ilyen a természetben nincsen, fejletlen anatómiai felépítéssel ki kell selejteződniük! Minden makroevolúciós szintű módosulás hátránnyal jár, amennyiben a módosulás rögtön nem befejezett mértékű. /Pl. egy szárnycsökevény./

„Az egyszerű, ártalmatlan mutációk előfordulásának gyakorisága körülbelül 1:1000. Annak valószínűsége, hogy két kedvező mutáció előfordul, 1:1000×1000, vagyis egy a millióhoz.

 A Drosophilla-tanulmányok (muslica) felfedték, hogy nagyszámú különálló gén vesz részt a különálló szerkezeti elemek kialakításában. Közel 30-40 vehet részt egyetlen szárnyszerkezetben. Eléggé valószínűtlen, hogy kevesebb, mint öt gén részt vehet a legegyszerűbb új szerkezet képződésében, ami előzőleg ismeretlen volt a szervezetben. Ennek valószínűsége egy az ezerbillióhoz. Már tudjuk, hogy az élő sejtekben előforduló mutáció gyakorisága 1:10 000 000 és 1:100 000 000 000 között van. Nyilvánvaló, hogy az öt kedvező mutáció valószínűsége, ami egy szervezet egyszerű életciklusában fordul elő, ténylegesen nulla.” /Ambrose E.J. 1982. The nature and origin of the biological world, Cjichester… Ellis Horwood, Ltd., and New York and Toronto. Halsted Press, John Wiley and Sons, 120.o./

Mivel a halak és a szárazföldi élőlények összetett szervrendszere teljesen más felépítésű, egy rendkívül ritka hasznos mutáció csak finomíthat a fajon és elősegíti annak túlélését, Pl. ha kicsit változik a motorkerékpár kormánymozgása, az hasznos, mert igazodik az úttest irányához, de ha nagyot rántunk a kormányon, a motor kibillen az egyensúlyából ls borulás van. Egy nagyobb léptékű kóbor mutáció haszna pontosan ilyen: kibillenti a fajt anatómiai stabilitásából. Kis változás erősít, nagy gyengít, hosszú távon meg porba taszít. Évmilliós evolúciós fejlődés? Darwin hamvába hulló csillaga, mely a tudományt is magával rántja. [Ha a darwinizmus épülne a tudományra, nem így volna, de fordítva van!]

Féloldalas fejlettség vagy fejletlenség?

Két különböző környezeti körülmény diktálta életfeltétel két különböző anatómiai felépítést igényel. A vízi életmódhoz igazodó testfelépítés hány anatómiai szervet érint? Minden egyes szervrendszer a többi rendszernek a része, amelyek egy hibátlanul működő teljes/egész szervrendszernek a részei. Mindnek egyszerre kell minőség növekedés szerint átalakulnia és rögtön, különben magát szelektálja ki az, aki a saját anatómiai felépítését faképnél hagyja. Amivel túlél a vízben, az a szint kell a szárazföldön is. nem majd, nem millió évek múlva, hanem rögtön. Ahhoz, hogy ki tudjon jönni, kell egy vízi életmódhoz igazodó optimális anatómiai felépítés /tehát hogy a vízben otthonosan mozogjon/, de ugyanez kell ugyanilyen szinten a szárazföldi életvitelhez is, vagyis szárazföldi anatómiai felépítés.

A filozófia szerint évmilliókig tartó tökéletesedés vette kezdetét a szárazföldön, hogy az életteret meghódítsa. Csakhogy ez a vízi életmódra is áll. Ha amilyen tökéletlen a szárazföldön, olyan lett volna a vízben, nem tudott volna kijönni. Hogy hol tökéletlen anatómiailag az élőlény, egyre megy, a vízben ugyanúgy nem életképes, mint a szárazföldön. Ha pedig a vízben életképes, mivel optimális felépítésű, hogyne volna ugyanilyen optimális felépítésre szüksége a szárazföldön való túlélésre?!

[A gyaloglás egyébként is energikusan drágább, mint az úszás, tehát a a hal optimális felépítése vízhez kötöttségi állapotot mutat. Ha egyazon célhoz eljuthatunk sík terepen, nem fogunk egy hegyen átmászni, hogy oda jussunk, feltéve ha az utazási irodánk programja ezt a kirándulást be nem tervezi, ami viszont a halak mozgási útvonalának megszabására nem nagyon jellemző.]

Mondjuk át akarok kelni egy határon, a dzsungelben. Van előttem 300 méter sűrű bozót és 300 m folyóvíz. Akkor optimális szinten kell tudnom gyalogolni és optimális szinten kell tudnom úszni, ha át akarok kelni. Ha úszni nem tudok, ez hiányosság, és ha gyalogolni sem tudok, az is. Vegyük észre, hogy mindkét helyen egyforma minőségű teljesítményre van szükség a túléléshez/fennmaradáshoz. Olyan, hogy a kettő közül az egyik helyen nem vagyok otthonos, és mégis túlélek mindkét helyen, olyan nincs, hiszen amilyen szintű anatómiám éltet túl az egyik helyen, ugyanaz kívántatik meg a másik helyen is.

A szárazföldön a gyaloglási képesség a garancia a fönnmaradásra, a vízben meg az úszási képesség, egyik mérce kivetítődik a másikra. Olyan nincs, hogy csak az egyik helyre van optimális anatómiám a túlélésre a másikra meg nincs, mégis túlélek mindkét helyen. Ez mese és darwinizmusnak hívják!

Öttusában egyszerre öt helyen kell jónak lenni, ha egy kiesik, az öttusázó is kiesik!

Pl. a majom egyik karján lógva átlendül egy másik ágra, amit a másik karjával kap el és úgy halad tovább. Kapaszkodik: bal kar-jobb kar, és újra: bal kar-jobb kar és haladás előre. Mindkét karjának optimálisan fejlettnek kell lennie, hogy elbírja a súlyát, és előre haladjon Olyan nincs, hogy bal karral kapaszkodik, mivel azon az oldalon optimális az anatómiai felépítése, a jobbal meg nem tud, mert ott még csak most kezd kifejlődni neki az arra kiterjedő optimális felépítése. Ilyen haladás nem létezik és nem létezhet! A félkarúság nem előny a majmoknál a dzsungelben, hanem egyértelmű hátrány.

Ha valamikor állítólag 33 halcsalád vízben élésre volt specializálódva, és kijöttek a szárazföldre, amire anatómiailag nem voltak felkészülve, és mégis túléltek évmilliókig, az pont olyan mese, mint ahogy egy majomnak csak az egyik karja tud kapaszkodni, amelyik optimálisan fejlett, a másik meg nem, amelyik anatómiailag satnya. És mégis minden további nélkül túlél. Mekkora elvakultság /szándékos ateizmus/ kell ahhoz, hogy ezt valaki bizonyított tudományos tényként vallja – a valóságban hiszékeny módon elhiggye?

Ha valamely majom fél kézzel túl tud élni, azzal a satnya/béna karjával optimális kapaszkodásra képes, akkor azzal az egészséges másik karját nem csak hogy megcsúfolja, de feleslegessé is teszi. Ha évmilliókig túl lehet élni szárazföldön fejletlen anatómiai felépítéssel, akkor ez a vízi életre specializálódtak teljes megcsúfolása /ha a földön túlélsz 10%-os anatómiai felkészültséggel, minek van szükséged a vízben való túléléshez 100%-ra?/, hiszen akkor a vízben is túl lehet élni fejletlen anatómiai felépítéssel. És ez esetben a jogos anatómiai követelményeket sutba lehet dobni, és a biológiát át kell állítani a satnyák színvonalára, mivelhogy az a menő, az a trend.

A millió évekig tartó törzsfejlődés Darwin páholya a fogyatékosok számára.

Készülsz a tornász világbajnokságra? Heveréssz egész nap az edzőtáborban, az elsatnyult izmaid nem fognak hátráltatni az érvényesülésben, ez holt biztos! Kiváltképp, ha darwinista szellemben és mércével mérik a teljesítményt. Minél jobban bugdácsolsz, annál jobb, hidd el, túléled az egész versenyszezont, s a végén, mit a végén, rögtön dobogóra kerülsz. Aztán majd lassacskán ráérsz finomodni, ha egyszer fekvő helyzetből eléred a gyűrűt, és képes leszel meglóbálni magadat a zsűri előtt. Garantált a tapsvihar.

Learatod az összes babért, mint ahogy a vízből kikecmergő halak is babérokat arattak a szárazföldi megmérettetésükben. /Természetesen miután megértek a megmérettetésre, vagyis évmilliók elteltével, miközben ott ücsörögtek a bokszutcában, esőtől, fagytól, hótól védve voltak, és arra vártak, hogy teljes anatómiai átalakuláson átessenek, és a szárazföldi életvitel tekintetében optimális alkalmasságra tegyenek szert./

Persze ha a darwinizmus illuzórikus bódulatából hajlandók vagyunk a kijózanodás göröngyös mezejére lépni, akkor kezdjünk el szembe nézni a tényekkel!

Sokféle változásra egyszerre van szükség!

Képtelenség még tudatos szelektálással is egyszerre több területet érintően tenyészteni, pl. azt megcélozni, hogy egy kiválasztott tehén több tejet és ugyanakkor több húst is adjon, kevesebbet egyen, kevesebb metángázt termeljen, jobban bírja a hideget-meleget, betegségekre ne legyen érzékeny, több utódja legyen, robosztusabb legyen, hogy több súlyt el tudjon vontatni, képes legyen egy 8 méteres vizesárkot átugrani /ha éppen szükséges/, 600 km-ről is hazataláljon, és a gazdáját fényképről is fölismerje.

Ez olyasmi célkitűzés lenne, mint amikor te azt céloznád meg reggel felkelés után, hogy egyszerre menj ki a WC-re, mossál fogat, szellőztessél, adjál enni a halaknak az akváriumban, készíts reggelit a gyereknek az iskolatáskájába, pucold ki a cipődet és közben vesd be az ágyadat, öltözzél át és olvasd ki az újságot. Hangsúlyozom, nem egymás után, hanem egyszerre egy időben.

Ha ez lehetetlen, hogyan gondolod, hogy az a hal, amelyik kitévedt a szárazföldre, rövid élete ellenére egyszerre kezdett bele a légzőrendszer, az idegrendszer, a vázszerkezet, a vese, a bőr, a vérkeringés, a vízhasználat, a hőmérséklet szabályozás, utódnemzés, /stb./ átalakításába, hogy megfeleljen a szárazföldi élet támasztotta követelményeknek, és nem csak majd valamikor, évmilliók múlva, hanem amikor az igény arra felmerül, tehát rögtön?!

Ha ezt a szakértő agronómusok sem tudják a tehénre rászabni, hogy rögtön minden területen flottul és zökkenőmentesen történjen az átalakulása, hogy a tehén az optimális felépítés széles skálájának optimumát nyújtsa, és te sem vagy képes egyszerre és annyi területen helytállni, miből gondolod, hogy az a partra vetődött hal mindezeket képes volt megvalósítani a saját anatómiai felépítésének fokozatosan tökéletesedő, de összefüggéseiben egyszerre, sikeresen történő átalakulásában/kifejlődésében, miközben még a szaporodási mechanizmus önkódolása sem okozott neki problémát?

Mondjuk leikrázott a rózsabokorba, amit az éppen arra járó /csökevényes végtagjain vonagló/ hím meg is termékenyített. [És honnan tudta a 33-féle hal közül, hogy melyiknek kell éppen azt megtermékenyítenie, vagy teljesen mindegy? A vízben is teljesen mindegy, hogy milyen hal milyen ikrát termékenyít meg?]

Lehet éppenséggel Atilla /hun király - 434-től 453-ig uralkodott/ sírját egyszerre hét országban keresni, de egyszerre hét országban meg is találni, az az igazi kunszt! Hogy annak a halnak sikerült annyi területen egyszerre magát a túlélés optimális helyzetébe hoznia a teljes anatómiai felépítését érintő sikeres szervezeti átalakítással, az egy igazi darwinista sikertörténet. Olyan hiteles sztori, mint amilyen hiteles maga a tudomány, amely támogatja és élteti. Vagy holtan is keblén hurcolássza, mint élettelen majomkölykét az anyja?!

Hogy minden élőlény a levegőben, a földön, a föld alatt és a vízben olyan rendszerfelépítéssel rendelkezik, amely az ő túlélését ott szolgálja, ahol van és ott elégíti ki, ebből neked nem az jön le, hogy arra az élettérre vannak beállítva és beillesztve?! Nem kapizsgálod még, hogy ennek bekövetkezéséhez nem lehetett évmilliókat várni a részükről, amíg nekik a szelekciós nyomás kiutalja a túléléshez szükséges anatómiai adottságokat, s az azokkal jól gazdálkodó képességeket?!

Az jól hangzik, hogy maguknak kifejlesztették a képességeiket és a szükséges anatómiai felépítéseiket. De hogy lehet addig helytállni, amíg a helytálláshoz szükséges képességekre szert nem tesznek?

A darwinizmus dédelgette a kopasz szájú harcsát, amíg annak bajsza ki nem fejlődött.

Részlet egy harcsahorgászattal kapcsolatos videófilmből:

"A szürke harcsa mai alakját, kifinomult érzékszerveit, rejtőzködő életmódját többszáz millió év evolúciója alakította tökéletesre." /Koós Ferenc: A harcsázás rejtelmei/

Arra persze nem ad választ, hogy amíg idáig eljutott, a tökéletlen állapotában hogyan volt képes túlélni? A harcsáknak speciális, bajuszszerű tapintóik bőrből vannak. Mindegyik tele van apró ízlelőbimbókkal és speciális szaglás érzékelőkkel. Mivel a harcsa általában sötét, zavaros vizekben él, ahol a látásuk nem túl jó, ezek a tapogatók segítenek a táplálékot keresni.

Amíg az ki nem fejlődött - természetesen bármiféle terv, cél és szükséglet szülte szándék nélkül -, addig mivel pásztázta a talajt? Darwin kölcsönadta neki a hosszú szemöldökét, hogy azzal kaparásszon? A darwinista székesegyházban el lehet hinni ezeket az anatómiai blődségeket, ahol senki meg nem kérdezi, honnan vannak a bornak álcázott limonádék!? A magától értetődően lévő magától értetődések? Honnan vannak az intelligenciát tükrüző, túlélést az első pillanattól kezdve biztosító anatómiai jellegzetességek?

Meg a denevérek, delfinek hangradar nélkül, a madarak tájékozódási képesség nélkül, stb.. meg az összes élőlény, amíg ki nem fejlődtek tökéletesen életképes állapotukba, hogyan birtokolták a legalkalmasabbaknak kiutalt túlélő státuszt?!

Mit tudsz megváltoztatni magadon?

„Az emberi test a biológiai tervezés csodája ...” /Cranston Kalauza a Humán Metahumán Pszichológiába, 4. kiadás, 2051/

„...az egyes sejtek működése önmagában is nagyon komplex; a szövetek, a szervek működésének összehangolása még sokkal bonyolultabb; az egész szervezet anyagcseréjének szinkronizálása pedig hihetetlenül összetett folyamat... „ /Lednyiczky Gábor biofizikus, bioinformatikus/

Az emberi test /mint ahogy minden más élőlény/ egy komplex felépítésű és bonyolult rendszer szerint működő gépezet, amely természetes anyagokból és vegyületekből épül fel. Egyetlen élőlény sem képes megváltoztatni a saját testfelépítését. Az intelligenciával és a tudatossággal rendelkező emberek esetében sem lehetséges, hogy új szerveket vagy rendszereket építsenek be saját testükbe az igényeiknek megfelelően.

Esetlen nézz szét magadon: kezd a lábujjadnál és lassan haladj fölfelé, boka, lábszár, térd, csipő, derék. Mit sikerült ebből kifejlesztened vagy új módosulást kieszközölnöd? Leszámítva esetleg a jó nagy hályat a fenekeden vagy a hasadon, lényegében semmit. A hosszú hajad és körmöd mennyiben a te akaratod következménye? Le tudod állítani, vagy be tudod indítani? Meg tudod szüntetni a kopaszságodat akaraterővel vagy speciális gimnasztikával?

A kezed sem változik, az izmok eredési és tapadási pontjának megváltoztatása mennyiben tartozik rád? És a szíved, a tüdőd, a májad és a veséd átalakítása mennyiben a te hatásköröd? Bizonyos sporttal edzettebb, izmosabb vagy diétával karcsúbb lehetsz, netán alkohollal, dohánnyal, kábítószerrel károsíthatod magadat, de alapfunkcióiban nem változik semmi. Ugyanez érvényes az agyadra, a szemedre, a hallásodra, a keringési-endokrin-nyirok-légzés-ideg- és vázrendszeredre, a bőrre, mint legnagyobb szervre és minden egyébre.

Mit tudsz magadnak magadon kifejleszteni mindezen területeket figyelembe véve? Semmit. Akkor az oktalan állatok hogyan voltak képesek maguknak kifejleszteni rájuk jellemző anatómiai sajátosságokat, szerveket, azokkal összhangban működő tulajdonságokat? Ez jól hangzik a National Geografic darwinista szellemben írt forgatókönyve szerint, ami egyébként bizonyíték hiányában nulla értékű információt tartalmaz és köszönő viszonyban sincs a valósággal.

Amíg egy hal magának uszonyt fejleszt ki, addig a pár százezer évig hogyan halad előre a vízben, talán viteti magát az árral és buckázik percenként hússzor? Hogyhogy nem szédül el? Ja, hogy nem tud elszédülni, mert még az idegrendszere nem fejlődött ki neki, csak ezután fog? És mije fejlődött ki neki, az összes szerve, vagy csak minden második? Vagy minden harmadik?

A békés halak is megvárták, hogy a harcsa-csuka-süllő-sügér /stb./ tökélyre fejlessze vadásztechnikáját, és alkalmazkodjon a zsákmányhoz. Addig nem mozdultak. Szép tőlük – hogy egy ilyen szép meséhez hozzáidomultak. Meg azoktól az emberektől is szép, hogy ilyen szép mesékhez hozzáidomulnak.

"Már a vízben megjelentek a végtagok? Ha bebizonyosodik a leletet ismertető kutatók teóriája, az forradalmasíthatja az evolúciós elméletet. Eszerint ugyanis már a vízben élő lények végtagokat fejlesztettek ki, vagyis a halak úszóiból kialakult végtagok nem a szárazföldön jelentek meg először – írja a BBC.” /Evolúciós felfedezés – megtalálták az első igazi végtagot?/ - http://www.ng.hu/Termeszet/2004/04/Evolucios_felfedezes_ megtalaltak_az_elso_igazi _vegtagot

"... ezek a kis méretű korai krokodilok ...a gyorsabb vízbeli helyváltoztatás érdekében úszófarkat is kifejlesztettek maguknak." - https://www.natgeotv.com/hu/krokodilok-dinokat-ettek/tartalom

„Milyen túlélési stratégiákat fejlesztettek ki az itt élő gigászi és egészen apró állatok?” /Zord bolygó - 5. rész Óceánok; National Geographic/

„Amikor az élőlények kijöttek a tengerből, hogy a szárazföldön éljenek, az uszonyok lábakká, a kopoltyúk tüdőkké, a pikkelyek pedig szőrzetté alakultak.” /The River of Life (Az élet folyója), Rutherford Platt, 1956., VII. old./

"A tudósok megállapítása szerint a jelenleg ismert állati izmok közül a legnagyobb energiával egy trópusi szalamandra nyelvizma képes kivágódni... a neve ellenére kisméretű szalamandra erejének titka a "ballisztikus" nyelvkilövő mechanizmusban rejlik... az óriás pálmaszalamandra nyelvének működése nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a nyílvessző elrepül az íj húrjáról. A kétéltű állat csontos nyelvét egy kezdeti energialökés lövi ki, és saját impulzusának hatására röpül előre. Az "íj"-at a szalamandra szájában lévő rugalmas rostok alkotják, amelyek megfeszülve tárolják az izomenergiát, majd valamennyien egyszerre szabadítják ezt föl...

A szalamandra nyelvének ballisztikus kilövése lehetővé teszi, hogy a nyelv ragadós vége néhány ezred másodperc alatt - 50-szer gyorsabban, mint a szempillantás - elérje a zsákmányt. Ez a sebesség nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kétéltű ellensúlyozza a néhány rovar által kifejlesztett ellenintézkedéseket... Nem a szalamandra az egyetlen állat, amely fölhúzott "rugóval" segít rá a nyers izomerőre. Hasonló mechanizmusok találhatók a pulykák és a békák lábában, valamint a kaméleonok nyelvében.

A szalamandra és a kaméleon egyébként igencsak rászorul erre a segítségre, ugyanis - a nyelvüket leszámítva - lassú mozgású állatok, esélyük sem lenne a gyors mozgású rovarok utolérésére. De nem is próbálkoznak ezzel. E helyett szinte mozdulatlanul ülnek és várnak, hogy arra tévedjen egy gyanútlan áldozat. Ekkor lecsapnak - a nyelvükkel. E taktikának még az az előnye is megvan, hogy mozgásukkal nem hívják fel magukra a rájuk vadászó ragadozók figyelmét." /A legrobbanékonyabb izom/ - http://www.ma.hu/tart/rcikk/h/0/164941/1

Nagyon nem mindegy, hogy pl. a szalamandra várakozása tudatos, vagy ösztönös cselekedet-e? Mert ha ösztönös, akkor hogyan fejlesztette ki magának tudatosan a "ballisztikus" nyelvkilövő mechanizmust, amely része a mozgásrendszernek, amely kiterjed a szaporodási rendszerre, belső elválasztású mirigyek rendszerére, stb.? Egyébként meg ha a szalamandra szellemi képességei rendkívül alacsonyak /!/, akkor honnan a tudatos kifejlesztés?

Az ember tudatos lény, ha neki nem megy az ilyesmi, hogyan megy a halaknak, krokodiloknak, szalamandráknak? Vagy az evolucionista filozófia fejleszti ki nekik, amíg ők csendben kuksolnak pár millió évig, amig szert tesznek a túlélőképességük testi, idegrendszerrel koordinált, izomzatilag pontosan beállított sokrétű és sokszínű arzenáljára?

A kutya se ostoba állat, de ha a hosszú pórázával betekeri magát egy fa köré, ember legyen a talpán az a kutyatulajdonos, amelyik megvárja, hogy kitekeri magát. Mégis, a nálánál oktalanabb állatok állítólag olyan hihetetlen találmányokat találtak föl és fejlesztettek ki, amiből a biomimetika tudománya nőtte ki magát. /Az élőlények "mérnöki célú" tanulmányozása./

De ha csak a pókot nézzük, az sem tudatosan szövi a hálót, hanem a genetikai programjának engedelmeskedve, amely alapterv a DNS nevű molekulákban található, összetekerve. Ezek a molekulák tartalmazzák a teljes szervezet fejlődési, szaporodási, táplálkozási /stb./ utasításait, amely szerint élnek az élőlények abban a közegben, ahová a programjuk alapján irányítva vannak.

[Az, hogy bármely élőlény magának kifejleszt egy, az eredeti anatómiájától messze elrugaszkodott, vagy attól alapjaiban eltérő szervet, végtagot /fület, farkat, szemet, szájat, nyelvet, fogat, sőt agyat/, ez egy kifejezetten ateista, az előzetes tervezést, céltudatos mérnöki tevékenységet, hihetetlenül magasszintű intelligenciát akaratlagosan, szánt szándékkal, előre aljas módon kitervelten, minden ésszerűséget tagadó, szabad egyéni gondolkodást és véleményalkotást gúzsba kötő, azt dogmatikusan irányítani szándékozó, primitív evolúciós, darwinista filozófiának a doktori ranggal kitűntetett csökevényes szellemi terméke.

Értsd kristálytisztán: a tudomány lényegi álláspontja szerint a szántóföld saját magát fölszántotta! Pont. Ezt képviselik a tudományos akadémiákon, ezt tanítják az egyetemeken, ebből érettségiznek a diákok a gimnáziumokban és ebből felelnek a biológiaórán az általános iskolák felső és alsó tagozataiban. A szántóföld kifejlesztette az ekét, és saját magát fölszántotta. Nem is csoda, hogy ez a filozófia visszacsapódott a társadalomra, és az erkölcsöt is fölszántotta, föl is boronálta, el is simította. Mintha nem is volna.

Egyetlen erkölcs van: a gyarló és önző indíték, az egyéni érdek! A tudatos genetikai programozás megvetése ide vezet: hogy amelyik társadalom ezt tagadja, az ÉRTELMET magát tagadja, és végső soron magát pusztulásra ítéli. És ez jóval az állati szint alatt van, amely engedelmes a genetikai kódolásnak. A túlélés tehát, és a létezés virulása a genetikai kódolásnak való engedelmességben rejlik!]

Egy túlélésre alkalmas anatómiai felépítésű élőlényt az alkalmassága teszi túlélővé, és olyan szinten túlélő, amilyen szinten alkalmas. [Túlélés = alkalmasság, alkalmasság = túlélés] Ha az alkalmasság nem túlélési kritérium, akkor az legfeljebb egy darwinista kísérleti telep lehet, de nem ez a bolygó! És ahol az alkalmasság kifejlődésére évmilliókat kell várni, ott hogy adatik meg a túlélés rögtön, miért nem évmilliók múlva? Vagy a szabályokat az egyéni nézeteink és érdekeltségeink szerint, a korszellem diktálta beidegződés szerint változtatjuk, pontosabban merevítjük meg?

A 2. rész következik

szombat

Keletkezhet-e élet az élettelenből?

Az a fórumközösség, amely magát biológiai tudománynak nevezi – állítja: igen! Erre építik a teljes evolúciós felépítményüket, amelyet Darwin, a zseni tart a vállán.

Az élet eredete a biológiai evolúció szükséges előfutára. A jelenlegi tudományos konszenzus az, hogy az életet alkotó összetett biokémia egyszerűbb kémiai reakciókból származik, de nem világos, hogy ez hogyan történt.”https://www.simply.science/images/content/biology/evolutionary_biology/exploring_life/conceptmap/Origin_life.html

Marx György A Természet játékai című írásában kifejti: „Cél. Az élet alapfeltétele a szaporodás. Csak önreprodukáló struktúrák között működhet a természetes kiválasztódás, csupán ezáltal bontakozhat ki az evolúció. A természetben pedig az élővilágot az evolúció képessége különbözteti meg minőségileg az élettelentől.” -  http://db.komal.hu/KomalHU/cikk.phtml?id=198338

Ugyanez máshol: Szaporodás az élőlényeknek az a képessége, hogy utódo(ka)t hoznak létre. Célja: az élet folytonosságának és a faj fennmaradásának biztosítása.” /A szaporodás típusai, 2. old./ https://tavoktatas.mnt.org.rs/sites/default/files/2020-11/17%20%C3%B3ra%20A%20szaporod%C3%A1s%20t%C3%ADpusai.pdf

Ezzel ellentétben: „Darwin érvelése ... azon alapult, hogy az evolúcióban nincs cél, nem progresszív, nincs belső tendencia és garancia a fejlődésre - ahogy ma is gondoljuk, például a mutációk véletlenszerűsége alapján.” /Populációgenetika/ https://expbio.bio.u-szeged.hu/evolution/popgen/book.html - https://www.studocu.com/hu/document/eotvos-lorand-tudomanyegyetem/osszevont-gyogypedagogiai-pszichologia-szigorlat/exam-2015-questions-and-answers/2368212

Vagyis az élettelentől való eltérés lényege az önreprodukáló struktúrák létezése, amiben már működik a természetes kiválasztódás, ami evolúciós képesség. És van egy alapvető célja a szaporodás – ami alapfeltétel is egyben. Most van célja vagy nincs?

Céltalan céltudatosság?

A céltalan evolúció legjellegzetesebb tulajdonsága a céltudatos szaporodás, amely minden élőlény elidegeníthetetlen tulajdonsága. Ha az evolúciónak nincsen célja, akkor hogyan tudott az élet céltudatos folyamattá válni, amelynek lényeges eleme a céltudatos szaporodás?! /Nem az élőlények céltudatosságáról, hanem a folyamat céltudatosságáról van szó, ami egyetemes!/ Ráadásul egyből szert tett /?/ a természetes kiválasztódás képességére, ami alapvető evolúciós képesség!

Ha az elindulást nézzük, az élettelen anyagnak produkálnia kellett életre jellemző struktúrákat, de úgy, hogy előzőleg nem rendelkezett velük. Vagyis mielőtt az evolúció a képességeit latba vethette volna, az első élőlénynek már rendelkeznie kellett önreprodukciós képességekkel, amit a természetes kiválasztódás tart életben.

1953-ban Watson és Crick felismerte, hogy az élőlény receptje a DNS‐molekula "egydimenziós'' szalagjára van feljegyezve. Az élő szervezet (a benne működő sok enzim‐fehérje) végrehajtja a DNS molekula utasításait, többek között a DNS másolatának összeillesztését. A tanulságot Leslie Orgel ebbe a mondatba sűrítette: "Az élőlény egy komplex információátalakító és önreprodukáló struktúra, amely természetes kiválasztódás által fejlődik.''

Szathmári Örs prominens evolúcióbiológus előadja:

”Az élet keletkezése mindmáig megoldatlan kérdés. Még senkinek sem sikerült élettelenből élőt csinálnia, mint ahogyan egy teljes „evolúciós forgatókönyv” összeállítása sem sikerült még.

Egy ilyen „forgatókönyvnek” el kellene mondani, hogy az anyag szerveződésének mi volt az a valószínű útja, melynek során A-tól a Z-ig eljutott. Ennek a „forgatókönyvnek” néhány feltételt ki kell elégítenie: kémiailag, és az evolúciós mechanizmusok szerint meggyőzőnek kell lenni, továbbá az egésznek eléggé valószínűnek kell lennie. Ilyen „forgatókönyvünk” nincs.

Az alapproblémát az jelenti, hogy az első evolúciós egységek nem keletkezhettek evolúciós módon, hiszen azoknak akkor még nem voltak meg az ahhoz szükséges tulajdonságaik.Talányos, hogy az olyan molekulák, mint az RNS vagy a DNS túl összetett molekulák ahhoz, hogy önmagukat másolhatták volna.

A magukat nagyon egyszerű módon szaporítani képes molekulák, és a mai nukleinsavak között kellett lennie valamiféle átmenetnek. Itt az öröklődés ténye nagyon fontos; öröklődés nélkül nincs evolúció.” - http://www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/szathmary.html

Gyakorlatilag itt is az van, mint korábban, hiányzik az evolúcióra képes alaptőke, van nyers kémia és fizika, de nincsenek meg a szükséges tulajdonságok, amik futtatják az evolúciót. A szellem közreműködése hiányzik az élettelen anyagból.

Az élettelen anyag receptírása

Az élettelen anyag DNS általi életrecept írásának annyi logikája van, mint egy írni megtanuló hatéves gyerek végrendelet írásának. Ahogy az egyik nem gondolkodik az életről a másik nem gondolkodik a halálról.

Az élet programja a DNS-ben funkciót tölt be, aminek eredete csak a személyes tudatosság lehet, amely megszabta rendeltetésének célját. Az élettelennek tudnia kell, hogy mi az élet, ha az élet információját kódolta a DNS-ben. Márpedig itt két véglettel állunk szemben, ami az élet és ami a halál. Ráadásul állítólag a DNS az élet kódja, amihez halálra van szükség /az evolúció filozófiája szerint/: - azért szükséges meghalniuk az élőlényeknek, hogy magasabb szinten élhessenek. Ezért aztán nem csak az életet kódolta, hanem a halált is. S mindezt teljesen tudatlanul.

Az evolúció amikor beleviszi a saját filozófiáját a DNS-életprogram magyarázásába, azzal éppen a DNS személyes eredetét bizonyítja, mert ha amit belevisz, az emberi eredetű /tehát személyes/, akkor ami benne van, annak ugyanilyen személyes eredetűnek kell lennie, mivel az információ közt nincs különbség. Legfeljebb annyi, hogy amit belevisznek, illetve belemagyaráznak, az összehasonlíthatatlanul primitívebb annál, mint ami benne van. Azonban a lényeg az intelligens eredet, ami végső soron személyhez kötődik. Ez pedig olyan törvény, ami ellen még nem tudtak ellenbizonyítékot felhozni. Ezért sem lehet az anyag személytelen önszerveződése a DNS.

Amikor az evolucionista megírja 500 oldalas könyvét az evolúció védelmében, akkor tulajdonképpen Isten létezését bizonyítja, mivel a létrehozott információjának /ami összetett és komplex üzenetet hordoz/ személyes eredetét igazolja. Ha pedig ami ezzel szemben van, az univerzum finomhangolt komplex működésének az összetettsége /ami ugyancsak egy információhálózat/, akkor az egy magasabb rendű, nagyobb tudású személyt igazol. /Mint ahogy a szakácskönyv a szakács szellemét, amely láthatatlanul, de letagadhatatlanul benne van!/

Ennek az lenne az ellenbizonyítása, hogy megmutatja, hol érhető tetten valamely összetett, komplexitás-vezérlő információ-rendszer működése, aminek nincsen személyes eredete. Ha nem tudja bebizonyítani, akkor elbukták a sakkmeccset. Amit ugyancsak nem az önszerveződő bábuk játszottak, hanem a személyes eredetű szellemi agytekervények tulajdonosai, akik belevetették magukat az érvelések eszmei sűrűjébe.

Ahogy szellem van a sakk bábuk intelligens mozgásában, ill. egy mozgás által berendezett szobában, szellem van az univerzumban is. Ha nem személy áll a szobában tetten ért szellem mögött, meg a sakkjátszma mögött, mint ahogy az univerzum mögött sem, akkor – akik ezt állítják – nem hogy az állati szintre süllyesztik az embert, hanem az anyag szintjére. Akkor nem makogó majmok, hanem makogó atomok vagyunk.

Az élet vitathatatlanul a legmeglepőbb és legszebb produkció, amelyet a fizikai törvények valaha generáltak”. /Dawkins/

Tudomásul kell venni, hogy amiképpen egy nyomozás során mindent megtesznek /a tudomány aktuális vívmányainak felhasználásával/ egy adott gyilkosság elkövetőjének a kiderítésére, itt éppen annak érdekében tesznek meg mindent /a tudomány aktuális vívmányainak felhasználásával/, hogy a háttértervező intelligencia személyes forrását likvidálják az irányítás nélkül kialakuló, élő és élettelen rendszerek javára. Ez tudományos érdek a számukra, mármint az akadémiai elitnek.

A valódi tudomány ellenben, amely kimutatja az élet kvalitásában lenyűgöző DNS-paramétereket, más következtetésre sarkallja a gondolkodó embert. A DNS csodálatos alkalmassága a céltudatos életre céltudatos tervezésről szól. Ez a felismerés kényszerítő erejű, irányító háttérszellemre mutat, a puszta anyag tudása kevés ehhez. A természeti törvények pedig kiszolgálói ennek, nem pedig tudatos vezérlői.

Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehelete adott nekem életet.” (Jób 33:4)




 

vasárnap

Az elefánt evolúciós kifejlődése


„Ha vannak atomok, és mód kínálkozik, molekulák is lesznek; és ha a molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, előbb utóbb lesz belőlük elefánt is.” /P.W. Atkins a Teremtés 17. old./

Stratégiai célhoz kell választani az alanyokat.

Az evolúció az éppen fennálló adott helyzethez választja az alanyokat.

Az elefánt kitenyésztéséhez az elefánt a stratégiai cél, ahhoz kell választani a legalkalmasabb alanyokat.

A természetnek azokat a legalkalmasabb alanyokat kell kiválasztania, amik egyre közelebb visznek a stratégiai célhoz, az elefánthoz. De a természetnek nincsen tudatos választási lehetősége egy igen messze lévő stratégiai célhoz kiválasztani a legalkalmasabb alanyokat.

Az ember a stratégiai céljához tudatosan választja az alanyokat, de a természet nem tudja tudatosan választani az alanyokat, mert neki nem az elefánt a cél, hanem egy adott élőlény túléltetése a cél, ehhez választja ki az alanyokat, tehát a természet stratégiai célja az állandóan változó környezet kihívásainak való azonnali megfelelés, azokra választja ki a legalkalmasabbakat.

Tehát a természetnek más a stratégiai célja.

A természetnek rövid távú stratégiai célja van, mégpedig a legalkalmasabb kiválasztása a túlélésre. Tehát az éppen fennálló külső vagy belső szelekciós nyomásra való legmegfelelőbb reagálás.

Az embernek, akinek stratégiai célja van valamit kitenyészteni amit kinézett magának, ahhoz keresi a legalkalmasabb alanyokat, amiket összeválogat a mesterséges szelektálás módszere szerint.

Ezzel szemben a természet stratégiája a túlélés azonnali igénye. Ehhez választja a legalkalmasabbat. [mikroevolúció] És nem egy távoli, kitűzött, stratégiai célra való kiválasztása a legalkalmasabbaknak.

A valódi evolúció rövid távú kiválasztás a túlélésre. Ezt mindennap bizonyítva látjuk.

A darwini evolúciós elmélet stratégiai célra történő kiválasztása egy kitalált elmélet, legalábbis a rövid távú evolúciós lépések egymásra halmozását arra használja, hogy kialakítsa vele a hosszú távú stratégiai célt, illetve azoknak meglétét ezekre az egymásra rakodásokra vezeti vissza. De nem vezetheti vissza, mert ez a stratégiai célhoz vezető egymásra rakódás idegen a természettől.

A természet olyan emberhez hasonlít, aki megy egy dzsungelben, és kikerüli az éppen eléje tornyosuló akadályokat, aztán kilyukad ott, ahol éppen kilyukad. Lehet, hogy körbe járja a dzsungelt, lehet ki sem jön belőle, de miközben megy, állandóan túlél. És nem célja egy adott irányba menni, hogy a kiválasztott célja szerint kerülje ki az akadályokat.

Ezzel szemben az ember kinéz magának egy távoli célt, arra szegezi a tekintetét és az útját a mesterséges kiválasztás szerint szabja meg a lehetőségek figyelembevételével.

A természetben a legkedvezőbb lehetőségek kiválasztása folyik, a legrátermettebbek kiválasztódása, amelynek célja a túlélés és nem valamilyen stratégiai cél elérése. Az az evolúció, amelyik messze túlmutat a puszta túlélésen és évmilliók alatti teljesen új fajok kialakulását célozzák, csak a képzeletben léteznek, de a valóságban nem!

Tehát hogy a molekulák meleg helyen tanyázása elefántot eredményez, ennek semmiféle tudományos alapja nincs. Még egy ormány sem jön létre a legrátermettebbek vakon történő kiválasztásából, nem hogy egy ormány mögött trappoló elefánt.

Limitations of Darwinian selection

 

Natural selection is the cornerstone of modern biology, a fundamental mechanism of evolutionary change, the main process responsible for the complexity and adaptive complexity of the living world. According to philosopher Daniel Denett, he describes evolution by natural selection as "the best idea ever conceived".

1. Darwin believed that evolution could be explained by the differential survival of organisms following changes in nature - a process he called 'natural selection'.

2. According to this view, the offspring of organisms differ from each other and from their parents in ways that are heritable - that is, they can genetically pass on differences to their offspring.

3. Furthermore, in nature, organisms typically produce more offspring than they can survive and reproduce given the limitations of food, space and other environmental resources.

4. If a given offspring has traits that give it an advantage in a given environment, that organism is more likely to survive and pass on those traits.

5. As differences accumulate over generations, populations of organisms diverge from their ancestors.

What is wrong with this interpretation?

1. Darwin believed that evolution could be explained by the differential survival of organisms following changes in nature - a process he called 'natural selection'.

Following changes in nature is precisely not conducive to long-term evolution, because natural selection's strategic goal is to respond immediately to the challenges of an ever-changing environment, by selecting for those best suited to that environment. So the divergent survival of organisms has nothing to do with the imaginary evolution that takes millions of years to evolve from some stem cell into millions of organisms with complex structures that can adapt to their environment.

2. According to this view, the offspring of organisms differ from each other and from their parents in ways that are heritable - that is, they can genetically pass on differences to their offspring.

Genetic transmission of offspring differences from their parents does not in the short term imply any qualitative difference, since it occurs within the same species and produces only one type of variation, exploiting the genetically programmed potential for variability or variation in the species.

The genetic transmission of differences is arrested and even reversed the moment the selection pressures of a changing nature change direction. The direction of adaptive change depends on the environment. Changes in the environment can neutralise or damage previously advantageous traits, and vice versa.

"It must be understood that the relative suitability of different properties depends on the current environment. Thus properties that are suitable now may become unsuitable later if the environment changes." /Understanding natural selection: basic concepts and common misconceptions/ - https://evolution-outreach.biomedcentral.com/articles/10.1007/s12052-009-0128-1

Where does evolutionary theory get the idea that nature can guarantee one-way selective pressures over extremely long periods of time, over many generations?

The genetic differences in the offspring of parents are absolutely environment dependent, if a change in environment occurs, the differences of offspring from their parents will be reversed and the differences will be eliminated or minimised.

Genetic differences within a given species are precisely a function of the direction of selection pressure, and genetic differences cannot be multiplied in one direction only and exclusively, as evolutionary theory arbitrarily does.

This statement, >Favourable mutations increase proportionally from one generation to the next because, by definition, they happen to contribute to the survival and reproductive success of the organisms that carry them,< absolutely ignores the fact that mutations are also environmentally dependent, and not long-term factors of chance.

This claim: >Beneficial mutations increase proportionally from one generation to the next because, by definition, they happen to contribute to the survival and reproductive success of the organisms that carry them.< completely ignores the fact that mutations are also environmentally dependent, and not factors that are serendipitously compounded over the long term.

3. In addition, in nature, organisms typically produce more offspring than they can survive and reproduce given the limitations of food, space and other environmental resources.

More offspring does not guarantee an increase in evolutionary genetic divergence, because it is not determined by the number of offspring, but by the variation and strength of the direction of selection pressures. That is a constantly changing factor, and genetic changes are a function of those factors, not of more offspring.

The fact that a living organism produces more offspring cannot be generalised, since it is a fact that in a given case the parent will produce fewer offspring if it detects negative changes in nature.

Change is a constant process in ecosystems, driven by different natural forces. In general, a single individual can evolve different phenotypes when exposed to different environments. [Phenotype: the set of visible, describable, measurable external and internal characteristics of an individual.]

The environment is dynamic because it is constantly changing. Seasonal and long-term climatic changes alter the environment. The process of change is the only constant in any ecosystem. Populations of plants and animals are constantly changing in response to all kinds of environmental influences.

Thus, the excess number of offspring is not yet a factor on which to build the genetic transmission of change in the long term, since the process itself is fundamentally influenced by environmental factors.

4. If a given offspring has traits that give it an advantage in a given environment, that organism is more likely to survive and pass on those traits.

That offspring may differ from their parents in certain respects that they can genetically pass on, this is true, but there are limits to this that natural selection could only break through if it had far-reaching strategic goals, but it does not. And the requirements of immediate survival are in a state of perpetual change, so you cannot stack differences on top of each other - as imaginary evolution does - so that the genetic transmission of differences is a perpetual accumulation in one direction.

It is precisely the one-way accumulation that is the extraneous factor on which the theory is based, but it does not take into account that the accumulation is necessarily two-way, since environmental changes are also at least two-way. [In practice, it is much more than that.]

The beak size of those famous finches shows that the changes were bidirectional as a function of environmental influences, because they were reverting to the baseline and there was no unidirectional accumulation. Yet evolution relies on this theoretical strategy - completely without credibility.

Advantage and disadvantage balance out in the long run, creating equilibrium.

5. As differences accumulate over generations, populations of organisms diverge from their ancestors.

According to this view, evolution only increases, never decreases.

It is precisely the unidirectional nature of accumulation that belongs to the realm of fantasy, since it is imagined as a bottom-up stair-step, since accumulating differences also accumulate or stagnate in reverse.

I wonder how the colourless or at most faintly yellowish, withered-eyed and fragile fauna of caves evolved, if not because the ancestors of cave animals were creatures that evolved in the soil and deep rock fractures, adapted to the dark and humid closed environment.

Groundwater or rainwater then washed these animals into the developing cave systems. The new environment suited them so that they not only survived but also evolved as they became better adapted to their environment. This evolution has continued, and continues today, in the direction of simplification of their organisms.

The cave crab Stenasellus hungaricus, for example, has completely 'lost' its eyes, but its olfactory senses have evolved strongly. But the crayfish remained the same crayfish, it just developed intraspecific variability.

The fact that the eyes of the newt have atrophied has nothing to do with a stem cell climbing up the evolutionary ladder to become a completely new species, say a newt - as evolutionary order dictates - but with the newt's own anatomy changing in response to environmental influences. But its ability to change is genetically given.

The unused organ will atrophy, but the organ itself will not evolve if it has no genetic basis. So the organs of living things are not evolved, but are given [creation], which can then be shaped by selection pressures.

Biceps augmentation cannot create the biceps muscle itself, and what evolution supposedly created by stacking is the coming into existence of things that did not exist before, according to a non-existent recipe. Dust and all those discarded cans just happen to pile up, but the millions of different organic particles of life do not. That requires a strategic plan that dictates the rate and direction of stacking, accompanied by the long-term maintenance of favourable selection pressures.

You can trip over stacked tins, but that the same chance will build a complex [or more accurately, millions of] organisms from the accumulation of differences alone, without a planned direction and stable, controlled selection pressures, is pure fantasy. Then selective breeding by humans would also work according to undirected, blind accumulations, but this method is not known for relying on random accumulations for the success of breeding for strategic purposes. And that is what evolution is famous for.

Darwinism has its place among Grimm's best fairy tales, and modern evolutionary biologists are the storytellers who tell people the nice evolutionary stories that make them fall asleep. They even snore to the beat dictated to them.

szombat

A darwini szelekció korlátai


A természetes kiválasztódás a modern biológia sarokköve, az evolúciós változások egyik alapvető mechanizmusa, az élővilág összetettségéért és adaptív bonyolultságáért felelős fő folyamat. Daniel Denett filozófus szerint ezt a természetes kiválasztódás általi evolúciót „a valaha létezett legjobb ötletnek” minősíti.

1. Darwin szerint az evolúciót az élőlények eltérő túlélésével lehet
magyarázni, amely a természetben előforduló változásokat követi - ezt a
folyamatot nevezte "természetes szelekciónak".

2. E nézet szerint a szervezetek utódai olyan módon különböznek
egymástól és a szüleiktől, amelyek öröklődnek - azaz a különbségeket
genetikailag tovább tudják adni saját utódaiknak.

3. Továbbá a természetben az élőlények jellemzően több utódot hoznak
létre, mint amennyit a táplálék, a tér és más környezeti erőforrások korlátai
mellett túlélni és szaporodni tudnak.

4. Ha egy adott utód olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek előnyt
jelentenek számára egy adott környezetben, akkor az adott szervezet
nagyobb valószínűséggel marad életben és adja tovább ezeket a
tulajdonságokat.

5. Ahogy a különbségek generációk során felhalmozódnak, a szervezetek
populációi eltérnek őseiktől.

Mi a gond ezzel az értelmezéssel?

1. Darwin szerint az evolúciót az élőlények eltérő túlélésével lehet magyarázni, amely a természetben előforduló változásokat követi - ezt a folyamatot nevezte "természetes szelekciónak".

A természetben előforduló változások követése pontosan nem kedvez a hosszú távú evolúciónak, mert a természetes szelekció stratégiai célja az állandóan változó környezet kihívásainak való azonnali megfelelés, azokra választja ki az adott környezethez a legalkalmasabbakat. Tehát az élőlények eltérő túlélésének semmi köze ahhoz a képzeletbeli evolúcióhoz, amely valamilyen őssejtből évmilliók alatt kifejleszt millióféle komplex felépítésű, környezetéhez alkalmazkodni képes élőlényt.

2. E nézet szerint a szervezetek utódai olyan módon különböznek egymástól és a szüleiktől, amelyek öröklődnek - azaz a különbségeket genetikailag tovább tudják adni saját utódaiknak.

Az utódok szüleiktől való különbözőségének genetikai átadása rövid távon semmilyen minőségi különbözőséget nem jelent, mivel ugyanazon fajon belül történik és csupán egyfajta változatot produkál, kiaknázva a faj változékonyságra, ill. variálódásra vonatkozó genetikailag programozott lehetőségeit.

A különbözőségek genetikai átadása abban a pillanatban megreked, sőt visszafordul, ahogy a változó természet szelekciós nyomásiránya megváltozik. Az adaptív változás iránya a környezettől függ. A környezet változása a korábban előnyös tulajdonságokat semlegessé vagy károssá teheti, és fordítva.

Meg kell érteni, hogy a különböző tulajdonságok relatív alkalmassága az aktuális környezettől függ. Így a most megfelelő tulajdonságok később alkalmatlanná válhatnak, ha a környezet megváltozik.” /A természetes szelekció megértése: alapvető fogalmak és gyakori tévhitek/ - https://evolution-outreach.biomedcentral.com/articles/10.1007/s12052-009-0128-1

Azt honnan veszi az evolúciós elmélet, hogy a természet rendkívül hosszú időn át, sok generáción keresztül garantálni képes egy irányba ható szelekciós nyomásgyakorlást?

A szülők utódainak genetikai különbözőségei abszolút környezetfüggők, ha a környezet változása azt diktálja, akkor az utódok szüleiktől való különbözőségei a visszájára fordulnak és megszűnik a különbözőség, vagy minimálisra csökken.

Az adott fajon belüli genetikai különbözőségek pontosan a szelekciós nyomásirányok függvényei, és nem lehet a genetikai különbözőségeket csak és kizárólag egy irányba sokszorozni, ahogy azt evolúciós elmélet önkényesen teszi.

Ez az állítás: >A jótékony mutációk arányosan nőnek egyik generációról a másikra, mert definíció szerint történetesen hozzájárulnak az őket hordozó organizmusok túléléséhez és szaporodási sikeréhez.< abszolút nem veszi figyelembe, hogy a mutációk is környezetfüggők, és nem hosszú távú szerencsés összeadódást biztosító tényezők.

3. Továbbá a természetben az élőlények jellemzően több utódot hoznak létre, mint amennyit a táplálék, a tér és más környezeti erőforrások korlátai mellett túlélni és szaporodni tudnak.

A több utód még nem garancia az evolúciós genetikai különbözőségek növekedésére, mert azt nem az utódok száma szabja meg, hanem a szelekciós nyomás irányok változása és hatóereje. Az pedig egy állandóan változó tényező, és a genetikai változások azoknak függvényei, nem pedig a több utódnak a függvénye.

Hogy egy élőlény több utódot hoz létre, ezt nem lehet általánosítani, hiszen tény, hogy adott esetben a szülő kevesebb utódot hoz létre, ha észleli a természetben bekövetkezett negatív változásokat.

A változás állandó folyamat az ökoszisztémákban, amelyet különböző természeti erők mozgatnak. Általánosan igaz, egyetlen egyed különböző fenotípusokat képes kifejleszteni, ha különböző környezeteknek van kitéve. [Fenotípus: az egyed látható, leírható, mérhető külső és belső tulajdonságainak összessége.]

A környezet dinamikusnak tekinthető, mert folyamatosan változik. A szezonális és hosszú távú éghajlati változások megváltoztatják a környezetet. A változás folyamata az egyetlen állandó minden ökoszisztémában. A növények és állatok populációi folyamatosan változnak mindenféle környezeti befolyás hatására.

Tehát az utódok számának többlete még nem egy olyan tényező, amire hosszú távon építeni lehet a változások genetikai továbbadását, mivel maga a folyamat alapjaiban környezetfüggő hatások befolyása alatt áll.

4. Ha egy adott utód olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek előnyt jelentenek számára egy adott környezetben, akkor az adott szervezet nagyobb valószínűséggel marad életben és adja tovább ezeket a tulajdonságokat.

Az hogy az utódok bizonyos tekintetben különbözhetnek a szüleiktől, amit genetikailag továbbadhatnak, ez fennáll, de ennek vannak határai, amiket a természetes szelekció csak akkor tudna áttörni, ha volnának messzire vezető stratégiai céljai, de nincsenek. A közvetlen túlélés támasztotta követelmények pedig szüntelen változás alatt állnak, ennélfogva a különbözőségeket nem rakosgathatja egymásra – amint a képzeletbeli evolúció teszi –, hogy a különbségek genetikai átadása szüntelen egy irányba történő felhalmozódás lenne.

Pontosan az egyirányú felhalmozódás az az idegen tényező, amire építkezik az elmélet, csak azt nem veszi figyelembe, hogy a felhalmozódás szükségszerűen kétirányú, mivel a környezeti változások is minimum kétirányúak. [A gyakorlatban ennél sokkal többről van szó.]

Azoknak a híres pintyeknek a csőrmérete mutatja, hogy a változások a környezeti hatások függvényében kétirányúak voltak, mert visszaidomultak az alaphelyzetre és nem történtek egy irányba történő felhalmozódások. Holott az evolúció erre az elméleti stratégiára támaszkodik – teljesen hiteltelenül.

Az előny és a hátrány hosszú távon kiegyenlítődik, egyensúlyt hozva létre.

5. Ahogy a különbségek generációk során felhalmozódnak, a szervezetek populációi eltérnek őseiktől.

Ezen tematika szerint az evolúció csak felhalmoz, soha nem költekezik.

Pontosan a felhalmozódás egyirányúsága az, ami a fantázia világába tartozik, mivel ezt alulról fölfelé történő lépcsőzetes lépegetésnek képzeli el, hiszen a felhalmozódó különbségek visszafelé is halmozódnak, ill. stagnálnak.

Vajon hogyan alakult ki a barlangoknak színtelen vagy legfeljebb gyengén sárgás színű, elsorvadt szemű és törékeny élővilága, ha nem úgy, hogy a barlangi állatok ősei a talajban és a mély kőzetrepedésekben kialakult, a sötéthez és a párás levegőjű zárt környezethez alkalmazkodott élőlények voltak.

A talajvíz vagy az esővíz azután besodorta ezeket az állatokat a kialakuló barlangrendszerekbe. Az ú j környezet megfelelt nekik, így nem csak életben maradtak, hanem a későbbiek során környezetükhöz mindjobban alkalmazkodva tovább is fejlődtek. Ez a fejlődés szervezetük egyszerűsödésének irányában tartott, és tart ma is.

Pl. a barlangi rák, a Stenasellus hungaricus a szemét teljesen „elveszítette", viszont szaglótapogatói erőteljesen kifejlődtek. De a rák ugyanaz a rák maradt, csupán a fajon belüli változékonyság alakult ki nála.

Az hogy a vakgőte szeme elcsökevényesedett, annak semmi köze ahhoz, hogy egy őssejt az evolúciós létrán feltornássza magát teljesen új fajú élőlénnyé, mondjuk gőtévé – ahogy az evolúciós megrendelés előírja neki –, hanem arról van szó, hogy maga a gőte változik a környezeti hatások függvényében. De erre a változásra való lehetősége genetikailag adva van.

A nem használt szerv elsatnyul, de maga a szerv nem alakul ki, ha nincs genetikai alapja. Az élőlények szervei tehát nem kialakultak, hanem eleve adva vannak [teremtés], amik aztán formálódhatnak a szelekciós nyomások következtében.

Bicepsz növeléssel maga a bicepsz izom nem hozható létre, és amit az evolúció állítólag egymásra rakódással létrehozott, az a korábban nem létező dolgok létezővé válása /kifejlődése/ egy nem létező recept szerint. A por meg a sok eldobált konzervdoboz éppenséggel rakódik egymásra, de az élet millióféle szervezeti részegységei nem. Ahhoz stratégiai terv kell, ami megszabja az egymásra rakódások ütemét és irányát kedvező szelekciós nyomások hosszú távú fenntartása kíséretében.

A konzervdobozok véletlen egymásra rakódásában esetleg fel lehet bukni, de hogy ugyanez a véletlen felépít egy [pontosabban millióféle] komplex szervezetet csak a különbözőségek felhalmozódásából tervezett irány és stabil, irányított szelekciós nyomás nélkül, az puszta fantazmagória. Akkor a szelektív, ember által történő tenyésztés is működne irányítatlan, vak felhalmozódások szerint, de ez a módszer nem arról híres, hogy puszta egymásra rakódásokra lenne bízva a stratégiai célból történő tenyésztés sikere. Az evolúció meg pont erről híres.

A darwinizmusnak Grimm legszebb meséi között van a helye, a modern evolucionista biológusok meg a mesemondók, akik mesélik a népnek a szép történeteket, amiken azok szépen el is alszanak. Úgy bealszanak, hogy még horkolnak is a meghatározott ütemre.