„Amint
repül a bögre, repül a sas is, hiszen nincs kétféle repülés,
mint
ahogy minden változás ugyanazt az evolúciót bizonyítja!?”
Az
evolúciós bizonyítás szövege:
Állítás:
„Teszteld,
hiányzik-e az izom a karodból
Te
is a „különleges” 10-15%-hoz tartozol?
Az
evolúció lényege, hogy az idők során környezeti
hatásokhoz alkalmazkodik
a test.
Olyan anatómiai jellemzők tűnnek el, amikre már
nincs szükség,
és olyanok jelennek meg, amik viszont éppen jól jönnek a
mindennapi életben.
A
rengeteg változás egyike, hogy az
alkar egyik izma –
mely latinul a palmaris
longus névre
hallgat – feleslegessé vált, hiszen a fára mászásban játszott
régen kulcsszerepet. Mára az emberek 10-15%-ánál teljesen eltűnt
az egyik (vagy akár mindkét) karon.
Így
végezheted el a tesztet, hogy neked megvan-e:
Fektesd
az alkarodat tenyérrel fölfelé egy vízszintes,
sík felületre –
például egy asztalra!
Nyomd
össze a
hüvelykujjbegyedet a kisujjadéval!
Ha látsz
egy inat,
ami megfeszül a csuklóvéna alatt, akkor van palmaris longus-od.
Fontos
tudni, hogy az izom megléte nem
tesz erősebbé –
bár elképzelhető, hogy egy picit ügyesebben tudsz vele fára
mászni."
Megjegyzés:
A
darwini evolúciónak van egy alapvető definíciója, mégpedig ez:
„Darwin
alapelve lényegében azt mondja, hogy olyan egyedek népességében
lehet evolúció, amelyekre az jellemző, hogy sokszorozódnak, ezen
közben bizonyos sajátságaik öröklődnek, de ez az öröklődés
nem pontos, időnként hibák következnek be, és hogyha az öröklődő
tulajdonságok befolyásolják azt, hogy az illető egyed milyen
sikerrel éli túl a különböző dolgokat és milyen termékeny,
akkor az ilyen egyedek populációjában természetes szelekción
keresztüli evolúció megy végbe. Pont. Kész. Ez az amiben holt
biztosak vagyunk.” /Szathmáry Eörs evolúcióbiológus, egyetemi
tanár/

kép Ha
csak ezt jelentené az evolúció, semmi kifogás nem lenne ellene,
de a fenti cikkben felhozott bizonyítéknak semmi köze ahhoz, amit
egyébként értenek alatta, vagyis a teremtés ellentétét, a fajok
kifejlődés általi biológiai eredetét. Ugyanis a „fára mászás”
/fán élés/ képessége, meg a környezeti hatásokhoz való
rugalmas alkalmazkodás két külön kategória. A „fára mászás”
az nem egy sima variálódás, hanem törzsfejlődés: olyan
élőlények másztak /állítólag/ a fára, amelyek eredetileg nem
ott éltek, amikből végül /állítólag/ olyan földön élő
élőlények lettek amik valamikor a fákon éltek. Ez egy darwini
fajátalakulás akarna lenni, egy olyan /makro/evolúció, amelyet
olyan /mikro/evolúció bizonyítana, hogy állítólag elsorvadt egy
izom.

Csakhogy
egy
izom akkor is elsorvadhat, ha eredetileg teremtés által jött létre
az izom gazdája, vagyis egy anatómiai elsorvadás abszolút nem
bizonyíték a teremtéssel szembeni evolúcióra!
Akkor meg minek azt emlegetni, hogy ez a folyamat bizonyíték az
evolúcióra? Ennek az „evolúciónak” semmi köze a
világhírnévre szert tett darwini evolúcióhoz /eredetelmélethez/,
ez esetben kb. annyi bizonyítási értéke van, mint azt állítani
pl. valaki begipszelteti a karját 1 évre, alatta elsorvadnak az
izmok. Ha ezt a folyamatot akarta vele kifejezni, nyert, mivel egy jó
nagy közhelyet megerősített. Érdemes volt papírra vetni, mondjuk
általános iskolai alsó tagozatosoknál fel is lehet használni
szemléltetésre. kép
De
hogy maga az izomzat hogyan jött létre, nem csak ez az egy, hanem a
teljes anatómiai izomzat, sőt, az izomzatot hordozó élőlény,
továbbá hogyan került a fára, ha eredetileg a földön élt, meg
oda hogyan került, meg hogyan tornázta fel magát az őssejt
alulról ilyen magaslatokra, ahhoz ennek az »evolúciós
bizonyítéknak« semmi de semmi köze!
kép Az,
hogy alkalmazkodik a test, azt sem válaszolja meg, hogy ez a
képessége honnan van neki, csak leakasztja a falról, mint
viharlámpát vihar idején. Az anatómiai jellemzők /változás,
nem átalakulás szintű/ előjövetele meg az eltűnése pontosan az
a kategória, mint a Darwin-pintyek csőrének változásai a száraz
és csapadékos évszakok függvényében, a méret megváltozott,
oda és vissza. /Egyébként meg a pintyhistória mögött nem is
Darwin van, de ez egy másik történet./
Ami
meg Szathmáry Eörs nyilatkozatát érinti,
a hibás öröklődés az nem pozitív változás, abból hogyan
építkezik felfelé az evolúció? A
sikeres túlélés, a termékenység meg a természetes szelekció
viszont a csőrvariációk határán belül van /és mindaz, ami
ehhez a változékonysághoz tartozik/, de ez megint nem a fajok
kialakulására történő válasz, nem véletlenül nem is említi.
Az hogy valaki holt biztos abban, hogy hideg időjárás esetén a
helyben járásnak van bizonyos jobbra-balra, előre-hátra történő
kilengése, még nem magyarázat, különösen nem bizonyíték arra,
hogy a hideg motivációs tényezőt jelentene pl. a 100 méteres
síkfutás sikeres kivitelezésére. /Szathmáry Eörs
eszmefuttatásának pedig arra, hogy ez a holtbiztos evolúciós
tematika bizonyítaná az egész élővilág évmilliós
kifejlődését, egymásból való átalakulását./

Az
evolúció
emlegetése ezekben az esetekben kb. annyit tesz, mint pingponglabdák
mozgási röppályájának tágas /de nem végtelen/ határait
tárgyalni, miközben medicinlabdákra gondolni. Az
átlagemberbe belesulykolták, hogyha az evolúció szót hallja, a
fajoknak egymásból való leszármazását értse alatta,
és minden evolúciót /mikroevolúciós variálódást/ tárgyaló
eset, annak bizonyítása, automatikusan a leszármazás bizonyítását
is jelentené egyben. kép
kép Ez kb. ugyanolyan nevetséges, mint bögre
repülését az asztalról a földre egy szinten emlegetni a sas
repülésével. [Egyébként meg tényleg
azt mondja: kémiai evolúció+biológiai evolúció = az élettelen
bögre sassá vált és most repül! De hogy hogyan nőtt szárnya a
bögrének, az egy külön történet, ezt most nem tárgyaljuk.]
Nézzünk
egy másik bizonyítási manővert ugyanebből a fajtából:
Állítás:
„4
BIZONYÍTÉK AZ EVOLÚCIÓRA, AMIT KÖNNYEN MEGTALÁLHATSZ A SAJÁT
TESTEDEN
Persze
ez nem meglepő, tényleg létezik az evolúció, csak éppen vannak
rá roppant érdekes bizonyítékok is.
Február
12-én volt Darwin születésének évfordulója – 1809. február
12-én született – és mi lehetne remekebb apropója annak, hogy
az evolúcióról beszélgessünk, mint a róla való megemlékezés.
Testünk minden egyes pontja annak bizonyítéka, hogy az evolúció
valóban létezik, de vannak egészen konkrét, nagyon izgalmas
részletek is. Íme pár közülük:
A
hiányzó izom
Ha
tenyérrel felfelé lehelyezzük a kezünket egy asztalra, majd
összeérintjük a hüvelykujjunkat a kisujjunkkal, két dolog
történhet. Az egyik, hogy az alkarunkon kiugrik egy hosszúkás kis
ín – a másik, hogy nem. Ha igen, gratulálunk, ez az ín tartozik
a palmaris longus nevű izomhoz, mely azért jött létre, hogy
segítse a csukló hajlását. Mára már funkcióját veszítette és
láthatóan az ősi időkből maradt fenn.”
Megjegyzés:
Már
megint kezdi a csökevényesedés tárgyalását, de
ha Darwin a fajok eredetében az evolúció alatt a csökevényesedést
értette volna, az az élővilág leépülését jelentené, nem
felfelé fejlődését!
Ezek szerint a leépülés meg a felépülés ugyanaz az evolúció,
csak egyszer húzni kell, máskor meg tolni. Csak akkor ciki, ha
véletlenül összekeveri a rudat meg a kötelet, amazt húzza, emezt
meg tolja. Még jó, hogy a cikkíró nem keveri össze ezt az
evolúciót azzal a másikkal, mivelhogy nincs is kétféle evolúció,
csak egy!
Nem
beszélve róla, hogy ha a fára mászás érdekében jött létre,
abban játszott kulcsszerepet, akkor az egy tervezésnek az
eredménye, a természet tudta, hogy fára fog mászni a földönfutó
élőlény, és létrehozta neki, hogy ki tudja vitelezni a fára
mászást. Mivel ez
az izom kivételesen nem a hajlítóizmokat leszorító szalag
/retinaculum flexorum/ szorításában fut át a csuklónál, hanem
azon kívül, majd a tenyéri bőnyében /aponeurosis palmaris/
ízesül
/Wikipédia/,
ez különösen tervezésre utal, amihez intelligencia kell. Csak nem
gondolja valaki, hogy a természet ki-be dugdosta a leszorító
szalag alatt és fölött az izmot, mire eltalálta a helyes
megoldást?

Azonkívül
miért pont a fára mászásra jött volna spontán létre, hiszen
funkciója szerint hajlítja
a csuklót /palmarflexio/, valamint az aponeurosis palmaris
meghúzásával a tárgyak biztos megtagadását segíti /Wikipédia/.
Elég szegényes fantáziára vallana, ha csak a fára mászás lett
volna a célfunkció, mintha a faágakon kívül mást nem is lehetne
megragadni vele. kép
Na
és a kőbalta, arra nem gondolt az evolúció, hogy azt is meg kell
ragadnia valamivel az ősembernek, ha már azt is betervezte, hogy
létrehozza. Ha meg nem tervezte be, akkor mit keres ez az izom
egyáltalán az ember alkarján? Ha véletlenül hozta létre, mint
az összes többit, akkor milyen módon történt ez?
Állt
az élőlény a fa alatt, és várta, hogy létrejöjjön ez az izma,
hogy felmászhasson a fára? Ha meg már azelőtt létrejött, minek,
amikor még a földön éltek. Ha vaktában jött létre, akkor az
ember miért tervezi meg a létrát, ha fára akar mászni, és a
fogót, ha fogni akar vele valamit. Ja, hogy csak a tervezéshez kell
ész, de ugyanaz létrejön tervezés nélkül is, mivel az evolúció
az ész nélküliség tudománya?

kép Kb.
most ragadtuk meg a tudomány lényegét, hogy az
evolúció a tudomány kőbaltája, mindent kipattintott a semmiből,
és még most is pattogtat.
De az is lehet, hogy a tudomány a pinpong labdát pattogtatja,
miközben a medicinlabdák dübörgését hallatja. Érdekes, én
speciál nem hallok semmit, de mindegy. Bizonyára hiányzik az
apreauricular
sinus nevű vakjárat a fülemen, ami evolúciós örökség /vagy
ökörség/, egy hal
kopoltyújának evolúciós maradványa. Viszont van palmaris
longus izmom, és így meg tudom vele ragadni a tudomány lényegét!
Nézd meg, neked van-e, és ha nincsen, sürgősen pótoljad.
Állítás:
"Az
állunk
Lehet,
hogy meglepő, de mi vagyunk az egyetlen emberszabásúak, akiknek
van igazi álla. Hiába vagyunk rokonok a csimpánzokkal, nekik nincs
ilyen kis csontos púp az alsó állkapcsuk középső részén. Több
elmélet is létezik az állra: az egyik szerint a beszédünk
kialakulásával jött létre, a másik szerint a rágást segíti.
Akárhogy is, nekünk van, nekik nincs = evolúció!"
Megjegyzés:
Hogy
van egy csontos púp az alsó állkapcsunk közepén, nos ha az
evolúció hozta volna létre, először is mi volt az oka, milyen
szelekciós nyomás hatására jött létre? Netán a beszéd
alakította ki? Honnan tudja a szelekciós nyomás, hogy különbség
van az artikulálatlan rikoltozás között, meg aközött, hogy azt
mondjuk: - Jó napot kívánok! Ezek szerint a szelekciós nyomás
érti az emberi beszédet, kérdés milyen nyelven tud? Magyarul,
latinul vagy angolul, stb.? Ha meg nem érti, csak a hang kiadása a
lényeg, akkor talán az elefántnak kellene a legnagyobb állának
lennie, mert ha az egyszer nekilódul, átkürtöli az őserdőt az
biztos! Mégis nekünk púpos az állkapcsunk. kép
Egyébként
meg attól, hogy púpja van az ember állkapcsának, miért
bizonyítaná a klasszikus törzsfejlődést, amihez semmi köze!
Ilyen alapon ha valakinek horpadt az álla, az azt bizonyítaná,
hogy az illető nem ember, hanem állat, mert nem hord púpot az
állán?
kép A
szelekciós nyomás mondjuk a tevénél okozhatott dupla púpozást,
csak kérdés, hogy hogyan élt túl az állat a sivatagban, amikor
még nem volt púpja? /Lehet hogy akkor még nem is volt sivatag./ Ha
meg púp nélkül is túlélt, minek neki a púp? Ráadásul kettő?!
De még izgalmasabb kérdés, hogyan élt túl, amíg alakulgatott
neki a dudor, úgy apránként?
Ugyanígy
volt az ember is, amíg csak alakulgatott neki a púpja az állán,
addig félember volt és félállat. De mikor már eleget rágott,
kinőtt a púpja. Szegény majmok meg csak rágnak egész nap, még
sincs púpjuk, ami segíthetne nekik a rágásban. Náluk ezek
szerint nem működik a szelekciós nyomás. És még mondja valaki,
hogy nem vagyunk szerencsések.
Állítás:
"A
szőr
Újra
a csimpánzokat használjuk az illusztrálásra, mint közeli
rokonainkat: az egyik szembeszökő különbség, hogy hozzájuk
képest relatíve szőrtelenek vagyunk. A vezető elmélet szerint ez
azért volt kedvező, mert így a testünk gyorsabban le tudott
hűlni, könnyebben tudtunk vadászni és rohangálni a nagy hőségben
is – ami együtt járt azzal, hogy felegyenesedtünk."
Megjegyzés:
Ha
a szőrtelenségből ennyi minden következik, honnan tudta a
természetes szelekció, hogy ennyi haszonnal jár a szőrtelenség?
Ha ennyi haszonnal jár, az állatoknak ezt a hasznot miért nem
porciózta ki, csak nekünk? Egy
utólagos kitalálása valaminek hogyan lehet előrevivő szelekciós
tényező?
És az állatok nem hőségben rohangálnak és szőrösen?! És ha
ez szelekciós nyomást jelent a felegyenesedéshez, akkor miért nem
egyenesedett föl az összes hőségben rohangáló állat? És mi
köze van a melegnek az anatómiai csontozat, izomzat, egyensúlyérzék
stb. átrendeződéséhez? És mi van, ha a kutya kopaszodik meg, az
embernek meg lógó nyelve alakul ki, és lihegéssel hűti magát?!
Igaz, hogy a kopasz kutya is liheg, ha melege van, de csak az
embernek kiváltsága kopaszsággal hűtenie magát. kép
Nem
hiába, az ember egy kiváltságos lény, hiszen
ugyanaz a szelekciós környezet faragott embert az állatból, amely
az állatot meghagyta állatnak.
Ez egy jó magyarázat, olyan tudományos kinézetű. Hasonlít arra,
mint amikor a víz a halak felét visszatartotta a vízben, a másik
felét meg kizavarta a partra. Az evolúció már csak ilyen. Nem
tervez, csak barkácsol.

kép Hogy
nekünk mennyi minden hasznos dolgot barkácsolt össze?! Köszönjük
szépen, hogy áttekinthetjük,
hogy az évmilliók alatt mennyi mindent tett értünk, mire
felfejlesztett minket tudatos lénnyé, akik élvezni tudjuk az
életet, és minden olyan hasznos dolgot meg tudunk tervezni, amit az
evolúció tervezés nélkül. És ezt tudománynak nevezhetjük! Az
evolúció tudományának, ami a véletlen. A véletlen-isten, akit
imádhatunk. Elvégre ez az intelligens isten, a Biblia Istene meg a
repülő spagettiszörny! Tényleg, milyen fantasztikus, hogy ilyen
intelligens magaslatokra jutottunk! Az evolúció csodákra képes.
Csak a Biblia csodái mesék, de ezek mind igaziak!
Állítás:
"A
magasságban
Ezt
nem mindenki tapasztalja meg, de aki volt már nagyon magas hegyen,
az észrevehette, hogy gyakran nehéz levegőt venni, s a
szervezetünk reagál a csökkent oxigén mennyiségére. Van, akinek
meg sem kottyan, például a serpáknak, akik Tibet magas területein
élnek már 30 ezer éve és a szervezetük alkalmazkodott a
körülményekhez." kép
Megjegyzés:
kép Milyen
jó, hogy a serpák szervezete alkalmazkodott a hegyi magaslatokhoz,
ez bizonyítja, hogy állatból fejlődött ki az ember. Ez aztán
igen messzire menő következtetés. Hogy egy élőlény szervezete
képes alkalmazkodni a természeti körülményekhez. Pl. az ausztrál
őslakosoknak nagy orrlikaik vannak, ez is az állatvilágból való
leszármazást bizonyítja /nem a hőséghez való alkalmazkodást/.
Meg hogy minél többet gyakorolja az ember a távolugrást, annál
nagyobbat ugrik. Mindez bizonyítja a fajok eredetét, ahogy Darwin
leírta. A pintyek csőrmérete alkalmazkodott az évszakok
változásaihoz, ez bizonyítja, hogy a madarak a hüllőkből
fejlődtek ki. Hiszen nincsen kétféle evolúció, csak egyféle.
Mondjuk
az, hogy a szorgalmas ember jobban bírja a fizikai munkát, mint a
lusta, ez pont olyan, mint a serpák szervezetének alkalmazkodása.
Bizonyítja az evolúciót, amiből csak egyféle van, tehát hogy az
ember az állatvilágból fejlődött ki, mivelhogy a lusta ember
kevésbé strapabíró.
Az
evolúció szentírásában van, hogy amely élőlény ki van téve
bizonyos természeti körülményeknek, az ahhoz alkalmazkodik. Ha
tehát sokat vagy a napon, és lebarnulsz, ez bizonyítja, hogy az
állatvilágból fejlődtél ki evolúció útján. Mert ez
bizonyítja az evolúciót. /Vagy azt, hogy sokat voltál a napon, és
kezdenek rajtad kijönni a napszúrási tünetek!/ Persze az is
lehet, hogy az
alkalmazkodóképesség gyakorlásának semmi köze az
alkalmazkodóképesség kifejlődéséhez.
Mert ha nincs alkalmazkodóképességed, nem tudod gyakorolni, hogy
kifejlődjön, ha meg van, akkor annak gyakorlása nem annak
kifejlődését generálja, hanem csak annak megerősödését, vagy
éppen a gyengülését.
Ha
a serpák állandóan ágyban feküdtek volna, akkor a
tüdőkapacitásuk sorvadásnak indult volna, mint ahogy az az izom
is elsorvadt, amely a fára mászást biztosította /volna/
valamikor. Tehát ha valami elsorvad, az is bizonyítja az evolúciót,
és ha megerősödik az is bizonyítja az evolúciót. Akár honnan
nézzük, a tudományban minden az evolúciót bizonyítja. /”A
biológiában semminek nincs értelme, ha nem az evolúció fényében
nézzük.” Theodosius Dobzhansky/
Ha
leépülés van, akkor azért, ha felfelé épülés van, akkor
azért. Pont úgy, mint a lakótelepen a lift működése. Ha lefelé
megy, akkor azért bizonyítja a lift önmagától való létrejöttét,
ha felfelé, akkor azért. A lift föl-le mozgása, mint az élőlény
alkalmazkodása. Az alkalmazkodás képessége a létrejövetelt is
megindokolja.
Hogyan
is fogalmaz a cikk az elején: „Testünk minden egyes pontja annak
bizonyítéka, hogy az evolúció valóban létezik”. Csak az nem
világos, hogy valaminek
a létezése hogyan bizonyítja annak kifejlődését? Hogy
következik egyik a másikból? Az emésztő szervek gerjedelméből
hogyan következik az emésztő szervek kifejlődése? kép
De
miután jól elszórakoztunk az evolúciós dajkamese ide-oda történő
ringatózásában, zárjuk rövidre a témát: Egy izom fokozott vagy
lanyhult működésének ahhoz semmi köze, hogy az izomzat
eredetileg honnan van, ugyanis nincsen izom teljes izomhálózat
nélkül, nincsen csonthálózat nélkül, nincsen ínhálózat
nélkül, nincsen szalaghálózat nélkül és nincsen ideghálózat
nélkül, ami az egészet koordinálja. De mivel tudatos izomműködés
is van, és tudat nélküli /pl. vázizomzat/, ahol pedig nincsen
tudat, van genetikai vezérlés. Semmi nincsen önmagában, tehát
egy rész nem ad választ az egész eredetére.

kép Olyan
evolúció pedig még nem született, amely rögtön létrehozta
volna a globális összefüggő egészet. Ha majd a gyeplő kitartó
rángatása létrehozza a lovat /a ló mozgásának variálása/,
akkor az valóban bizonyítani fogja az evolúciót, de egyenlőre
még csak a ló noszogatására telik, ami egy tipikus
változékonysága a poroszkálásnak ügetésnek, vágtatásnak és
száguldásnak. A ló eleve adva van, és az evolúció által lóvá
tett társadalom is adva van. Miként repül a sas, repül a bögre
is, ugyanaz az evolúció! Gyí te, gyí, mindegy hogy előre vagy
hátra, szeretlek Magyarország!