természetellenes evolúció

Természetellenes evolúciós kiválasztás

"Az evolúció pedig kimutatható jelenség és nem hipotézis, ahogy azt K. G. szeretné: a fajok átalakulása ma is történik, akár újabb baktériumtörzsek megjelenése is ezt illusztrálja... A evolúciós elmélet azonban nem egyszerűen „ideológia”, hanem egy bizonyítékokra épülő tudományos elméletrendszer (természetesen mint minden tudományos eredmény, vitatható és fejleszthető)..." /Dr. Markó Bálint biológus, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Rendszertani (Taxonómiai) és Ökológiai Tanszékének adjunktusa, a Magyar Rovartani Társaság tagja: Darwin Karcsi, a terrorista/ - http://eletmod.transindex.ro/?cikk=4333

Az evolúció hitrendszere olyan tudomány köré szerveződő szellemi építményrendszer, amely rövid távú igazságokkal operál és felhasználja hosszú távú teoretikus igazságok igazolására saját világnézeti hitrendszerében. Úgy bizonyít, hogy fizikai történések neki kedvező kiválogatásából kirakja a látszólag őt igazoló elméletrendszert, holott ha az egyértelmű valóságos/tárgyilagos tényezőkből építkezne, nem kellene elméletnek nevezni, ami egyébként világos, mint a nap /pontosan ezért a nap általi világosságot azért sem kell elméletnek nevezni!/.

A tudományos elmélet tehát nem azonos a gyakorlati valóságok igazságával, még ha annak is állítják be. Csakhogy míg a gyakorlati valóságok rendíthetetlenül állandóak /miként a Biblia kinyilatkoztatott igazságai is/, a tudományos hipotézisrendszer állandó korrekcióra szorul, a ma igazságai a tegnap tévedéseire épülnek, míg a jövő igazságai a ma tévedéseire.

Vagyis az evolúció általános tematikája szerint amit éppen igaznak vallanak, az a szükségszerűen kiigazításra váró lehetséges tévelygés tudományba illesztése. Ezt példázza a neo-darwinizmus, a klasszikus, lassú, fokozatosan átalakuláson alapuló darwini evolúciós elmélet későbbi változata. Ezt Stephen Gould és mások „megszakításos, vagy szakaszos egyensúlynak” nevezték el, mely szerint az új állatfajták többé-kevésbé hirtelen ugrásokkal vagy „lökésszerűen” jöttek létre. Ez lenne a ma igazsága, amely a jövő igazságának a fényében ugyanolyan tévelygéssé válik, mint a klasszikus darwinizmus.

Az evolúciós hipotézisrendszernek csak a közepe alapszik valóságos tényeken, hogy a fajok variálódás által idomulnak a környezeti változások kihívásaira /mikro evolúció/, de az elméletnek se az alja /az élet spontán kialakulása, amiből következne az evolválódni képes élőlények kifejlődése/, se makroevolúció törzsfejlődés: hogy egy őssejtből az élet föltornászta magát az emberig – abszolút nem bizonyított!

A világnézeti előre elkötelezettség is olyan, mint a természetes kiválasztódás, mindig a legerősebb marad fenn, az evolúcióban meg minden lehetséges értelmezés az evolúciós hipotézisrendszer szerint van megállapítva. Lásd:

A biológiában semminek nincs értelme, ha nem az evolúció fényében nézzük. /Angol nyelven: "Nothing in biology makes sense except in the light of evolution." /Theodosius Dobzhansky, genetikus, evolúciós biológus 1973./

Tehát miközben az élővilágban a természetes kiválasztódás rendszere mindig tökéletes egyensúlyban van, csakis a rátermettebb él túl, ami elősegíti a faj fennmaradását, addig az evolúciós hipotézisrendszerben az elméleti kiválasztódási rendszer soha nincs egyensúlyban, mert nem a rátermettebb vélemény marad fenn /bármilyen kérdés vagy téma éppeni vizsgálatánál, hanem mindig az evolúciós hipotézisrendszernek kedvező vélemény marad fenn /még ha az ellentmond akár a józan észnek is/, és ezáltal marad fenn az evolúciós hipotézisrendszer. Mert az előre elkötelezett világnézetűek tűzön-vízen át éltetik.

Ez ahhoz hasonló, ha pl. egy buszvezető minden útkereszteződésnél csak balra hajlandó elfordulni, függetlenül attól, hogy a helyzettől függően jobbra is fordulhatna /mivelhogy a természetes kiválasztódás is a helyzettől függően ad lehetőséget a jobbra vagy balra fordulásra/, de nem teszi, mert világnézeti érdekből előre elkötelezett a balra történő fordulás állandó fenntartására.

Tehát az evolúciós hipotézisrendszer hatalmi fölényéből kifolyólag nem engedi meg, hogy bármilyen kis részletben is egy teremtéspárti véleménynek lehessen igaza, mert egy evolúciópárti biológus professzor inkább hajolna le egy elejtett ötszázasért, mint az örök életért, ha azt leejtenék, és bárki fölvehetné. Ezzel mindent megmondtam, aki nem érti, vessen magára!

Az örök élet mintegy le van ejtve /bárki felveheti/, de a hatalmon lévő tudomány képviselői nem hogy nem hajolnak le érte, hanem még bele is rúgnak. Ha valaki nem érti ezek után mit jelent a világnézeti elkötelezettség >az evolúció fényében való nézés szükségessége<, az vessen magára!

Hogy az evolúciós tudomány ma ott tart, ahol tart, az abból fakad, hogy mindig balra fordította a kormányt. Ennek ellenére állítja: „Meg kell mutatnunk nekik /a világnak/, hogy a darwinizmus a barátja, nem az ellensége.” Vagyis baráti alapon szándéka megölni az örök élet reménységét a szívedben! Nos, kell neked egy ilyen barát?

„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való... Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Kolossé 2:8; Róma 8:38-39)

Vasúti váltó anatómia

Kisiklott a Keletinél egy IC, egy másik majdnem belerohant

A Kolozsvár felől Budapestre tartó Claudiopolis Intercity (IC74) több kocsija is két vágányra haladt be, a szerencsétlenül járt szerelvény előtt a pályaudvarra érkező Tokaj IC éppen meg tudott állni.

Meg nem erősített információink szerint a vasárnap esti baleset azért következhetett be, mert a Keletibe érkező Claudiopolis IC alatt megnyílt egy kitérő. - https://iho.hu/hirek/kisiklott-a-keletinel-egy-ic-egy-masik-majdnem-belerohant-240825

Vasúti váltó anatómia

„Aki balra indexel és jobbra tart, azt politikusnak hívják." /Drábik János/ Aki meg arra indexel, amerre tart, azt vasutasnak.

Általános vasúti ismeretek alapján: Váltónak nevezzük azt a vágányba épített szerkezetet, amely a haladó járműveket jobbra vagy balra más vágányra terelheti.

A váltónak két állása van: a haladó járművet vagy EGYENES-be, vagy KITÉRŐ-be tereli.

Párhuzamos közlekedés estén valamennyi váltónak egyenes állásban kell lenni, így megvalósul az oldalvédelem.

Nem szabad váltót állítani, ha azon jármű halad vagy tartózkodik, illetve a váltó felé jármű közeledik, mivel menet közbeni váltás esetén az eleje erre indul, a vége meg amarra.

Egyenesbe állított váltót nem szabad az érkező szerelvény előtt kitérő irányba állítani, ha a kitérő irányban lévő vágány vonattal elfoglalt. Ez evidens, mégis sok baleset emiatt következik be!

Pontos tervezést igényel a szerkezet, hogy a váltásnál a csúcssínek /amivel a váltás történik/ a helyükre kerüljenek és ott stabilan rögzüljenek. A váltóknál azonban nem elég a csúcssíneket csak átváltani /a váltóvassal "átnyomni/átdobni" a váltót/ hanem rugalmas rezgések megakadályozására a tősínekhez lehetőleg erősen hozzá is kell őket szorítani. Az egyik csúcssínnek tökéletesen kell simulnia az egyik tősínhez, míg a másik csúcssínnek kellő távolságban kell lennie a másik tősíntől. /A két tősín az, amin a szerelvény eredetileg halad./

Nem csak a váltás precíz kivitelezése a fontos, hanem az összes alkatrész anyaga, megmunkált alkata, egymáshoz viszonyított helyzete /stb./ ahol mindent milliméter pontossággal meg kell tervezni. Dinamikus hatások, hajlásszögek, zúzottkő ágyazás, kavicságyazás /stb./, kész matematikai egyenlet mindezek precíz kiszámítása, pontos összehangolása.

Baleseti tényezőt jelent a váltó helytelen állása vagy vonat alatti megnyílása.

A feles állás veszélyének csökkentése fontos a vasútnál! Alapvető követelmény, hogy a feles állás ki legyen zárva. Ha a váltó működésében meghibásodás jön létre vagy külső okok miatt [a csúcssín és tősín közé idegen - oda nem tartozó - anyag /hó, jég, kő, faág, stb. kerül/, a váltót nem lehet teljes egészében átállítani, akkor feles állás jön létre.

„Feles állásban van a váltó, ha bármely ok miatt mind a két csúcssín távol van a tősíntől, illetve a csúcssínrögzítő szerkezet nem került végállásba.” /MAGYAR ÁLLAMVASUTAK ZRT. F. 2. sz. FORGALMI UTASÍTÁS/ - http://rs1.sze.hu/KO/download/f1f2/f2.pdf

"Feles állás esetén a két kerék a két tősínen marad, minthogy pedig a tősínek egymástól távolodnak, a járómü előrehaladásával a tengely leesik." /A Schilhan-féle váltó/- http://vmek.oszk.hu/10300/10342/10342.pdf

Váltófelvágás az a tiltott cselekmény, amikor a helytelenül álló /feles állású/ váltót a gyök felől haladó jármű kerekei állítják át. Tiltott cselekmény, mert a váltó megsérülhet/megrongálódhat, esetleg a jármű kisiklik.

A csúcssín a tősíntől való megnyílásának, vagyis a feles állás megakadályozására különféle biztonsági megoldások, zárszerkezetek /kampózár, zárnyelv, Spherolock/ szolgálnak.

Egy adott baleset alkalmával pl. a vizsgálatok szerint az alig 40 kilométer/órás sebességgel közlekedő szerelvény egy olyan váltón haladt át, amely nem volt egyik szélső helyzetében sem zárt. A villanymozdony első pár kétoldali kerekei két irányba tartottak a váltó helytelen állása miatt, ezért futott le a gép eleje a sínpárról.

Darwin váltókezelési stratégiája 

Darwin zsenialitása abban öltött testet, hogy képes volt határozottan megragadni a határozatlant!

Aki ismeri a vasúti váltókezelés fentebb /nagy vonalakban/ részletezett tematikáját, az tudja, hogy a két fősín között /amin halad a szerelvény/, található a csúcssín /érthetőbben fogalmazva a váltósín/, aminek jobbra-balra történő mozgatásával lehet a szerelvényt egy másik pályára átállítani. Amikor a váltás történik, arra kell nagyon odafigyelni, hogy a mozgatható váltósín sohase maradjon /akadjon/ meg középen, hanem valamelyik oldalra tökéletesen simuljon/illeszkedjen, ami a szerelvény folyamatos haladását biztosítja. Mivel ha középen a váltósín megakad, akkor a szerelvény alatt a két fősín optimális állapota megváltozik, ami a szerelvény haladását hátrányosan befolyásolja. Tehát a váltósínnek vagy balra, vagy jobbra kell simulnia a fősínhez, attól függ, merre akarjuk terelni a szerelvényt. 

Ha jobbra akarjuk a szerelvényt terelni, akkor a váltósínt a fősín jobb oldalához kell simítani, ha balra, akkor a bal oldalához. Ha meg egyenes pályán akarjuk tartani, akkor a váltót abba a helyzetben kell hagyni, ami a szerelvény egyenes irányba történő haladását nem befolyásolja.

Ha a fősín és a váltósín közé valami kemény tárgy, pl. kő, tégla, stb. kerül, az nagyban akadályozza a váltás sikeres kivitelezését, a váltó sikeres működését, ezért ilyenkor a tárgyat sürgősen ki kell venni a sínek közül. Ha bent marad, az komoly problémát okoz, a szerelvény haladásának gyorsaságától függően. 

Az evolúció törzsfejlődése pontosan ezt a tematikát követné, amikor feltételezzük, hogy egyik fajból évmilliók alatt kialakul egy teljesen új faj, mint ahogy a szerelvény az egyik sínpályáról egy másikra megy át, megváltozik az útiránya. Amikor egy faj új fajjá alakul, az átalakulási fázisa megegyezik a váltósín átállításának fázisával, mondjuk egy vízi élőlény úszója átalakul egy szárazföldi állat lábává, amivel új pályán halad, a tenger helyett a szárazföldön. 

Van azonban itt egy komoly probléma: ahogy a két fősín között a váltósínt nem lehet középső állásban hagyni, hogy ne érintkezzen se balra, se jobbra a fősínnel, az átalakuló élőlény sem lehet középen átalakuló fázisban, hanem vagy az egyik fajhoz kell hogy tartozzon, vagy a másikhoz, köztes állapotban nem maradhat. Mivel az evolúció elmélete szerint a fajok évmilliók alatt alakultak át új fajokká, szükségszerűen kellettek átalakuló fázisok, amikor az élőlények átalakulásban voltak, már nem a régi, de még nem az új, mint amikor a váltósín középen áll, az átváltás kellős közepén. 

Ez azonban egy működésképtelen rendszer, egy élőlény vagy ide kell hogy tartozzon, vagy oda, ha középen van, az számára teljesen hátrányos, mint a haladó szerelvénynek is, ha a váltósínt középre állítják. A vonat kisiklik, az élőlény meg kiselejteződik. A természetes kiválasztódás /ami nem csak természetes ellenség képében jelenhet meg, hanem számtalan formában: külső körülmény, éghajlat, funkcionális szervi szaggatottság – mint egy állandóan lefulladó motor, stb./ éppen úgy kiselejtezi az élőlényt, mint ahogy a helytelen váltóállás kiselejtezi a vonatszerelvényt, hiszen a szerelvény a hibás váltóállítással nem befolyásolt pályákon közlekedő szerelvényekkel szemben hátrányba kerül. /Pontosabban magát kisiklatja./

Bármilyen élőlény ha olyan szintű átalakulási fázisba kerül, hogy elveszti a régi, eddig jól működő anatómiai felépítését, mielőtt az új anatómiai sajátossága kialakulna neki, hátrányba kerül, hiszen az átalakulásban lévő szerve nem tud úgy funkcionálni, mint amikor még a régi, bevált módon működött. Pl. ha 100%-os volt eddig, akkor rögtön nem tud mondjuk 130 %-ra átváltani, hanem visszaesik pl. 70%-ra /az átalakulási fázis közepén, mikor már nem a régi, de még nem az új/, hanem ha teljesen kialakul az új faj /az átalakulási fázis sikeresen befejeződik/, akkor lesz 130 %-os. De nem lesz, mert a 70%-ra való visszaesés miatt ki kell hogy selejteződjön. Hiszen a természetes kiválasztódás alapjaiban a kevésbé életképesek hátrányba kerülését jelenti. 

A faj finomodásának van tehát egy természetes határa, ameddig a javára válik, addig fejlődhet, addig alkalmazkodhat a környezeti állapotokhoz, de ha ezt a határt átlépi, automatikusan hátrányba kerül. 

Egy egyszerű példával illusztrálhatjuk ezt: mondjuk egy béka jobban akar látni /az elmélet szerint az élőlények évmilliók alatt maguknak fejlesztettek ki új anatómiai sajátosságokat/, ezért elkezdi dülleszteni a szemét. Csak dülleszti, dülleszti, egyre jobban dülleszti, de ha átlépi a düllesztés optimális határát, akkor „kiugrasztja a saját szemét”, ami miatt hátrányba kerül, és kiselejteződik, mielőtt a szeme a régi 100%-os állapot helyett /amivel képes volt magát életben tartani/ felfejlődött volna 130 %-os állapotúvá. Hanem visszaesik 70%-ossá vagy még annál is jobban. 

Pont úgy, amikor a váltót középállásban elakasztják, és nem jobb lesz a helyzet, hanem rosszabb. Addig tehát, amíg optimális a szemdüllesztés, a faj sikeresen alkalmazkodik, finomodik, mondhatni fejlődik, viszont fontos azt kihangsúlyozni, hogy ez nem azonos az evolúciós elmélet klasszikus felfogásával, ugyanis ez a fejlődés csupán variálódás, fajon belüli alkalmazkodás a külső környezethez /mikroevolúciós körbázis/ és egyáltalán nem törzsfejlődés! 

A szeretet „nem gondol rosszat” mondja az ihletett Pál apostol /1Kor 13:5, P. Soós István fordítása), de fenn áll a gyanú /a rosszra való gyanakodás kényszere/, hogy Darwin ott kezd alapvetően természetellenes fejtegetésbe /vasutas nyelven haladó szerelvény alatt kitérőbe helyezi a váltó állását, tehát az nem magától nyílik meg!/, amikor a természetes kiválasztódásnak szinte teljesen egyoldalú szerepet tulajdonít, vagyis azt a szerepet, hogy az életképesebbek olyan szinten teszik jobbá szaporodásukkal a fajt, hogy ez a jobbá tevődés egyenesen új fajok kialakulásához vezet. S mindezt annak az analógiának az alapján, hogy az emberek is a mesterséges szelekcióval, a jobb képességek kiválogatásával hoznak létre előnyösebb tulajdonságú növényeket, állatokat. 

Az evolúció ugyanazt teszi /tenné/ az évmilliós szelektálással, amit tehát figyelembe vesznek, az az, hogy az előnyösebb tulajdonságok öröklődnek, ami által a faj az életképesség tekintetében rátermettebbé válik. Ez lenne az evolúció, tehát a törzsfejlődés sikeres tematikája. 

Hogy hol van itt a probléma? Ott, hogy egy fajnak a fokozatos finomodása bizony hogy csak variálódás /a váltó egyenes állása szerinti előrehaladás/, de nem átalakulás /az egyenes állású haladástól eltérő kitérés/. A béka optimális szemdüllesztése csak variálódás, de nem törzsfejlődés. Törzsfejlődés akkor lesz /lenne/, ha átállítják a váltót. 

Mivel ilyen késztetés nincs a természetben, megteszik ezt a törzsfejlődés magyarázatával. Ha a hal uszonyából kialakul egy kész szárazföldi láb, tehát a 100%-os uszony átalakul 130%-os lábbá /a 100%-os lábhoz képest/, így + 30% lenne az evolúciós fejlődés mértéke. 

Na igen, és közben mi van az átalakulási fázis közepén /már nem ez, de még nem az/, amikor a köztes állapot 70%-osra való visszaesést produkál?! Ez pont olyan, mint menet közbeni váltás – az eleje erre indul, a vége meg amarra. Ez a környezeti ingadozások kivédésére genetikailag beállított /arra variálódással/alkalmazkodással válaszoló/, de a saját faján belül egyenes haladásra természetszerűleg determinált élőlény megcsavarodását jelentené, ami teljesen abszurd! 

Darwin úgy kezeli a váltót, a fajátalakulás váltóját, hogy az egyenes állású párhuzamos közlekedés szerinti állapotról szinte tudomást sem vesz, a természetes kiválasztódásnak a kiselejtezési funkcióját számításba sem veszi, holott pont ez tartja egyenes állásban a váltót párhuzamos közlekedés esetén. Ez a gondolkodás pedig egy burkolt rafinériát valósít meg, mint aki direkt nem akarna egy adott dolognak mindkét oldaláról tudomást venni, hanem csak arról, amit ő a saját elméletébe be tud építeni. 

Nyilván nem véletlenül nem hangsúlyozza ki a természetes kiválasztódásnak a kiselejtezésben betöltött alapvető szerepét, mivel ő a természetes kiválasztódást a fajok kialakulásában teszi érdekeltté. Mint egy tanár, aki annyit tesz, hogy magasabb osztályba küldi a jobb tanulókat. Kész. De hogy a rossz tanulókat megbuktatja, az már neki nem kell az elmélethez, pont azért nem is hangsúlyozza ki. 

Eközben elköveti azt a hibát, hogy a természetes kiválasztódás fajnemesítési programját nem száz százalékban veti egybe a mesterséges szelekció programjával, hiszen ha ezt tenné, rögtön meg kellene állapítania, hogy az ember által véghezvitt tudatos szelekcióval sem hoznak létre új fajt a valóságban, hanem csak a faj adottságának a végső határát próbálják kiaknázni. 

Pl. a tehenek tudatos szelektálásával igyekeznek jobban tejelő teheneket létrehozni, de nem céljuk a tehénből nem tehenet /hanem valami teljesen új, szuper-tejelő élőlényt/ létrehozni. [Mondjuk ami – erős túlzással - egyetlen hatalmas csöcsből állna, négy rogyadozó lábbal, ingatag járással a sok tej súlya alatt.] Ugyanis időközben a tenyésztők rájöttek, hogy a céltudatos tenyésztésnek természetes határaik vannak, egy idő után nem tudnak gyorsabban futó lovakat létrehozni, mint amennyi lehetőség bennük genetikailag megalapozva van. [Vagy látott már valaki szárnyas lovat repfutni az ügetőn? 

[Vagy látott már valaki zöld színű szárnyas lovat »repfutni« az ügetőn? Zöld variációjú akkor se születik, ha állandóan zöld füvet etetik, mivelhogy a génkészlete erre nem terjed ki. Legfeljebb, ha kék-zöldre verik, de ennek a biológiai törvényszerűségekhez semmi köze! Ha az első élőlény eredete a genetikába van ágyazva, akkor ugyanez a genetikába való ágyazás ki kell hogy hasson a további élőlények működésének teljes rendszerére. Az élőlények működésének titka már a genetikai beágyazódásnál meg van határozva, és nem utólag határozzuk azt meg ahogy nekünk tetszik, ahogy azt a darwinizmus teszi.] 

Ahogy a békaszem düllesztésnek is van egy határa, a tejhozamok növelésének és a futási képesség növelésének is /a mikroevolúción belül/, azontúl ha túlfeszítik a húrt, az pont az az állapot, amikor az uszony már nem uszony, de még nem is láb, hanem valami köztes állapot, olyan váltóállás, amely el van indítva, de nincs befejezve, vagyis egy köztes állapot. Az pedig hátrányos helyzetet teremt. Pl. a ló olyan igénybevételnek van kitéve, hogy az ízületei már nem bírják a terhelést, és hátrányba kerül. Egy íjat is ki lehet húzni optimális mértékben, de ha túlhúzzák, a húr elszakad. 

A természetes kiválasztódás tehát pontosan az un. törzsfejlődés ellen hat, hiszen kifejezetten egy adott faj határait védi /mint egy helyesen rögzített váltóállítás/, csak egészséges alkalmazkodást enged meg, vagyis variálódást, de túlburjánzást nem. A klasszikus törzsfejlődés pedig pontosan a fajok túlburjánzásán alapul, egy faj egy teljesen újba, egy másba csap át, és a köztes átalakuló fázisról, a már nem ez, de még nem az állapotról, a rapala-mozgásba kényszeredett helyzetről nem is akar tudomást venni. 

Tehát pont a realitást nem veszi figyelembe, azt, hogy váltó átállítás közben szerelvény a sínen nem haladhat, csakis előtte és utána, amikor a váltó átállítása megtörtént. Ha azonban évmilliókig tartott az új fajok kialakulása, akkor a váltó állítás feles állapota az, ami ezzel megegyezik, és ha közben jön a vonat, akkor ki fog siklani. Az átalakulás közbeni állapotban lévő élőlény pedig ki fog selejteződni, hiszen a béka szeme már nem a békáé, de nem is a sasé, hanem ki van ugorva. 

>Mint ahogy haladó szerelvények alatt nem mozgatjuk a váltót, az élőlények fajátalakulását sem indokolhatjuk a testi felépítésük lassú kicsavarodásával/átalakulással, mivel az anatómiai állapotuk szükségszerűen kiforratlan helyzete miatt a természetes kiválasztódás által ugyanúgy kiselejtezésre vannak ítélve, mint a mozgó szerelvények a kisiklásra!<

Ennek a szellemi felépítménynek/okfejtésnek az alapján tehát megállapíthatjuk azt, hogy ha ma körülnézünk a természetben, átalakulási fázisban lévő élőlényeket nem is találhatunk, hiszen ha volnának ilyenek, akkor ki kellene selejteződniük, nem majd, hanem most. Hogy vígan élnek a saját életterükben, ez azt bizonyítja, hogy ezek önálló fajok és nincsenek átalakulási fázisban. Pontosabban két különböző faj egymásba való átalakulási fázisában nincsenek. Pl. említhetjük a kacsacsőrű emlőst, vagy a repülő mókust, stb. 

Az átalakulási fázisnál a különböző fajúságot azért szükséges kihangsúlyozni, mivel átalakulási fázisok ma is létezhetnek, csak éppen nem két különböző faj egymásból való kialakulása kapcsán, hanem egy adott fajnak a fajon belüli /fajtaszintű/ variálódása kapcsán, ami éppenséggel jelenthet átalakulási fázist /pl. csőrméret vastagodást, szőr növekedést, színváltozást, stb./, csak éppen ennek a törzsfejlődéshez nincsen semmi köze.

Ahogy ki lehet tenyészteni jobban tejelő teheneket, szívósabb igavonó állatokat, több termést produkáló növényeket, a kacsacsőrű emlősnek is kifejlődhet egy strapabíróbb alakzata, a fajon belül, ami csupán alfaj kategória, variálódás, de nem törzsfejlődés.

Klasszikus törzsfejlődés soha nem is létezhetett, pontosan azért nem, mert közbeeső átalakulási fázis /billegő mozgás – vergődő műcsali a horgászatban/ nélkül ez nem képzelhető el, hiszen nincs olyan sikeres mutáció, amely egy adott szervet rögtön képes olyan szinten módosítani, hogy egy teljesen új funkciót tudjon betölteni egy adott élőlénynél /pl. uszonyból láb/. Ha meg apránként módosít, az csupán variálódása a fajnak /párhuzamos haladás/, de nem törzsfejlődése /kitérés egy másik irányba/.

Hogy pedig az evolúció álláspontja szerint ma is jönnek létre új fajok, ez az ő saját /elméletükhöz szükséges darwini/ értelmezésük szerint új faj, de a valóságban ugyanarról az élőlényről beszélnek, amely bizonyos tekintetben megváltozik. Pl. némely baktériumok rezisztenssé válnak, amikre azt mondják, hogy új baktériumfajok alakulnak ki, holott csupán a baktériumok variálódása történik, de a baktérium baktérium marad. Mint a klasszikus példa: a pinty pinty marad, még ha a csőr mérete meg is változik. [Akár a bélsár, lehet az kő kemény, vagy folyhat /vagy a kettő egyvelege/, ha egy hasmenés felhígítja, de sosem válik vizeletté, ami alapjaiban máshonnan ered.] 

Darwin klasszikus törzsfejlődésénél ott a probléma, hogy a fajoknak egymásból való túlburjánzását teszi meg olyan alapmechanizmusnak, amelyből minden eddigi élőlény eredete levezethető a múltban, és ugyanez érvényes a jövőre nézve is. Minden faj evolúciós forrásban van, olyan átalakulásban, amelynek tán sohasem lesz vége. Aztán közben azt az állítást is eldurrantják, hogy a törzsfejlődés folyamatát azért sem lehet látni, mivel iszonyú hosszú a folyamat, amíg az végbemegy. A frászt! Maga a folyamat nem létezik, hiszen ha ma egy faj természetes módon kihal, a környezet drasztikus/gyors változása miatt hal ki, és nem mert félúton tart az új fajjá alakulásában, ami miatt kiselejteződik. 

Nyilván születnek élőlények ma is, amelyek /genetikai károsodás miatti/ hátrányos anatómiai sajátosságokkal jönnek a világra, de nem ez az általános tendencia. Ha pedig az átalakulási fázisok éppen közbeeső fázisai miatt halnának ki az élőlények /amelyek a teljes kifejlődésig hátrányt jelentenek és nem előnyt/, ez pontosan a törzsfejlődés működőképességének a hiányát jelentené/bizonyítaná, hogy ezen a módon nem várható új fajok kialakulása. 

Az élővilág történelmi fejlődése tehát csakis olyan módon képzelhető el, hogy minden faj külön-külön el van indítva /mint pl. egy egyenes futópályán száz méteres síkfutásban mindenki a saját pályáján/ a saját természetes szaporodása szerint /teremtés/, az adott faj pedig variálódhat a maga határain belül, amit neki a természetes kiválasztódás megenged, sőt meghatároz. És mivel a drasztikus fajhatár áttörés közbeeső állapottal jár, a közbeeső állapotot a természetes kiválasztódás nem kultiválja/kedveli. Ha ez igaz volna, akkor a satnya nem kerülne hátrányba az egészségessel szemben, és a rosszul átállított váltó sem okozna sohasem balesetet. Ugyanígy a kiszakadt szemű béka is ugyanolyan életképes lenne, mint amelynek a helyén volnának a szemei. 

Ugyanígy elképzelhetetlen, hogy egy vízi uszonnyal élőnek apránként satnya lábai nőnek, és az őt nem befolyásolja évmilliókig a túlélésben. Mondjuk – esetleg - hiába nincsen ellensége a szárazföldön, de a hátránya már a vízben előjön, hiszen egy fejlett uszony és kopoltyú éppen megtart a vízben és nem ösztönöz szárazföldi csatangolásra. Na és a kopoltyú tüdővé való átalakulásának kellős közepén, mikor már nem volt kopoltyú, de még nem volt tüdő, addig hogyan élt túl? Hogyan éli túl egy beteg azt a szívműtétet, amely kapcsán beültetnek neki egy félig kifejlesztett műszívet, művesét, stb.? Menjen el egy evolúcióban hívő tudós egy szakácsversenyre, fűzzön meg félig egy tyúkot, és utána jöjjön vissza a zsűri véleményével, hogy mire értékelték a teljesítményét! 

Ahogy a gyengébb állatokat kilövik a szelektáló vadászatok során, vagy a ragadozók ejtik zsákmányul őket, itt ugyanez történik. Mielőtt egy faj újabb fajjá fejlődne, mielőtt erősebb lenne, gyengébbé kell válnia az átalakulása szükségszerű átmeneti ideje alatt. S mivel gyengébb lesz, ki kell selejteződnie. 

Ez pedig azt mutatja, hogy Darwin éppenséggel nem zseni volt a biológia területén, hanem egy olyan kókler váltókezelő, aki mozgó szerelvény alatt, haladás közben állította át a váltót, és annak eredményét – a tömegeket a halálba vivő rakás szerencsétlenséget kikiáltotta a fejlődés, az emberi kiteljesedés és kinemesedés ünnepélyes szimpóziumának. 

A mai tudományos világ meg erre az árnyékra vetődik, és a tömegek ennek az áltudományos eredetelméletnek az árnyékában hűsölnek – mit sem tudva róla, hogy ezen rafinált tranzakció folytán valamennyien a létezés és hosszú távú boldogulás bóvlikergető perifériájára kerültek. 

Különbség a mikroevolúció és makroevolúció között

„Benyúl a darwinista a zsebébe, hogy onnan pénzt vegyen ki, de nem talál semmit. Mondja neki a másik: Nyúlj be egészen a nadrág aljáig, ott van a mani! - Oké Jockey, csak nem elég hosszú a kezem!”

Az evolúció természetesen egy és oszthatatlan. Mindazonáltal az evolúció elmélete szerint a fajok örök időkig semleges ponton lebegnek a mikro- és makroevolúció között, mint mint Mohamed állítólagos koporsója a zenit /csúcspont/ és a nadír /mélypont/ között. /Jules Verne: Utazás a Hold körül./

A rövidebb időtávon értelmezhető, megfigyelhető mikroevolúció az adott fajnak /faj alatti/ a környezet változásaihoz igazodó variálódását nevezzük /pl. pintycsőr vastagodás, stb./, viszont makroevolúció /Jurij Filipcsenkó orosz biológus szóalkotása, Genetics and the Origin of Species, 1927/ alatt olyasmit értenek, amely csak elméletben létezik, de a gyakorlatban nem: a fajoknak a fajszint feletti változása, más szóval az un. törzsfejlődés.

"makroevolúció (macroevolution) A fajok szintje fölött zajló evolúció. A magasabb rendű taxonok evolúciója és az evolúciós újdonságok, például új struktúrák megjelenése." /Mayr: Mi az evolúció?, 304. o./

Ugyanis makroevolúcióhoz makroevolúciós változást előidéző környezeti változásra lenne szükség, ami viszont ha bekövetkezik, az adott fajt kipusztítja, hiszen a faj változásának mértéke mindig és kizárólag mikroevolúciós változást képes csak generálni. Tehát az ok gyorsasága és az okozat lassúsága nincsenek egyenes arányban!

A makroevolúció valójában csak mikroevolúció, amely hosszabb ideig történt!?

A faj válasza minden környezeti változásra csupán a variálódás és nem a fajátalakulás. Mire oda jutna egy faj, hogy egy hatalmas környezeti változást utolérjen /makroevolúció = mikroevolúció hosszú távon/, ki fog halni, és pontosan ezért haltak ki korábban már bizonyos fajok, mert nem tudták variálódással utolérni a hirtelen nagy változást, pl. eljegesedést, stb. Ennélfogva bármilyen evolúciós folyamat zajlott a múltban és zajlik a jelenben, az mindig mikroevolúció /fajon belüli variálódás/ és sohasem fajszint feletti makroevolúciós változás, sohasem törzsfejlődés!

Amilyen változatosság egy fajon belül történik, az nem ad egyben automatikus magyarázatot alaptípusváltó fajátalakulásokhoz! Az egy darwinista kamuszöveg, hogy a fajon belüli változatosság minden makroevolúciós változáshoz elég nyersanyagot szolgáltat. A belső mechanizmusok kis változásai nem magyarázzák az állítólagos nagy változásokat, a makroevolúciós eredményeket, mivel nincsen a természetben makroevolúcióval egyenértékű szelekciós nyomás! Ha valaki előtted gyorsan megy, vagy utoléred, mert rákapcsolsz gyaloglással vagy futással, vagy lemaradsz, de nem tudsz kifejleszteni gyorsabb haladásra alkalmas anatómiai testrészt, pl. szárnyat, hogy utolérjed! Ugyanez van a természetben is.

Aztán kitalálták a gyors mikroevolúciós változások lehetséges módozatait. Trinidadi guppikkal végzett kísérletek markánsan megmutatták, hogy evolúciós mértékkel milyen „képtelenül” gyorsan reagáltak bizonyos áthelyezett populációk az új szelekciós körülményekre, az áthelyezett populációk pontosan a megjósolt irányba fejlődtek: később, és jelentősen nagyobb mérettel érték az érettséget. A kísérletek tehát meggyőzően bizonyították, hogy a természetes szelekció gyors evolúciós változásokat okozhat. Ebből vonták le azt a következtetést, hogy a mikroevolúciós változásokkal magyarázhatók a fosszíliák evolúciós változásai.

Csakhogy egy tészta kelesztési idejének sebessége /lassúsága vagy gyorsasága/ még nem magyarázza meg az összes létező kelt tésztának a különbözőségét, hogy annyiféle van. Ugyanígy a tipegés lassúsága vagy gyorsasága mikroevolúciós kategória, és a nagyobb sebességű haladás ugyanígy: gyaloglás, futás, rohanás, de soha nem repülés! /Legfeljebb a pocsolyába, ha rosszul lépsz./ A fajon belüli tornamutatványoknál vagyunk.

A hogy S. J. Gould helyesen megállapítja: "A szaggatott egyensúly nem a makromutáció elmélete". /Dennett: Darwin veszélyes ideája. Typotex, Bp., 1998, 314. o./

Ami szerintük a lényeg: „nyilvánvaló, hogy a mikroevolúciós mechanizmusok elégségesek a makroevolúciós változások magyarázására.” /Evolúció II.: A változó élet – Makroevolúció/  http://tamop412a.ttk.pte.hu/files/biologia5/Evolucio/chunks/ch04.html

Tehát magyarázat az, amire telik nekik, és nem bizonyíték! Óriási különbség! Gyakorlatilag a hőlégballon-effektus csődjével állunk szemben! A nyilvánvalóság erre vonatkozik, és nem arra, amit ők állítanak.

„Ehrlich & Raven (1964) elméletében – ahogy arra Jermy (szóbeli közlés) rámutat – a legsúlyosabb félreértés, ami annak érvényességét alapjaiban kérdőjelezi meg, a makro- és mikroevolúciós folyamatok összemosása. Makroevolúciós lépés a növény-rovar viszonyban az új növény- vagy rovarfajok megjelenése mutációkat követően, a mikroevolúciós folyamatok pedig a két résztvevő közvetlen kölcsönhatásaként megjelenő változásokat jelenti [pl. szőrözöttség növekedése, egy adott kémiai anyag mennyiségi változása a növényben, táplálkozásra nem alkalmas nekromassza növekedése a növényi szervekben, növényi anyagok aktív szállítása a rovar táplálkozásának helyére, szövetburjánzás stb. (ezek az un. növényi ellenálló képesség, rezisztencia, tulajdonságok)]. A kétféle folyamat között óriási különbség van. Míg a makro-léptékű változások olyan mutációk eredményei, melyek keletkezésére a rovarnak nincs befolyása, addig a mikro-szintű változások már meglévő allélek „előhívását” vagy gyakoriságuk növelését jelenti. A koevolúciós elmélet implicite helytelenül feltételezi, hogy a herbivor rovarok szelekciós nyomása hozza létre a makroevolúciós lépések feltételeit, a növényi mutációkat, ami alapjaiban hibás nézet.” /Szentesi Árpád a biológiai tudomány kandidátusa :HAZAI BRUCHINAE-FAJOK ÉS LEGUMINOSAETÁPNÖVÉNYEIK KAPCSOLATA: MAGATARTÁS, ÖKOLÓGIA ÉS EVOLÚCIÓ/

http://real-d.mtak.hu/108/1/Szentesi_Nagydoktori_I-kotet.pdf

„Lévén, hogy a természetes kiválasztás csak kicsiny, egymást követő, előnyös változások felhalmozásával működhet, nem hozhat létre nagyobb, hirtelen változásokat. Rövid és lassú lépésekkel halad előre. Elméletünk alapján értelmet nyer az a mondás, hogy „natura non facit saltum” (a természet nem kedveli az ugrásokat) – ezt ismereteink gyarapodása egyre jobban megerősíti.” /D. fajok eredete/

Hogy mégis használják a makroevolúció fogalmát, pontosabban a tudománynak az az állítása, hogy új fajok alakulnak ki, ennek az az alapja, hogy a fajhatárokat önkényesen nevezik meg és jelölik ki, vagyis ők szabják az elméletükhöz azt, hogy mit neveznek új fajnak. Ez pont olyan, mint amikor a kocsmában én szabom meg, mivel szidtad az anyámat és kész. Az evolúció tudománya a valóságban áltudomány, a mikroevolúció tényét manipulálja anatómiailag bekövetkezhetetlen makroevolúcióvá.

"Ha a mesterséges kiválasztással oly sokra lehet menni pusztán néhány év alatt," mondogatják, "akkor gondoljuk csak el, hogy a természetes kiválasztódás mit képes produkálni évmilliók alatt." A mesterséges kiválasztás azonban azért működik, mert benne az előrelátás a céltudatossággal ötvöződik...” /Dr. Ray Bohlin: Az evolúciós elmélet öt kritikus pontja/ http://www.ministeriosprobe.org/fldocs/kritikus-hun.html

De próbáljon meg valaki egy tehenet tejtermelés fokozás ürügyén valami más fajjá alakítani mesterséges szelekció útján, és rájön, hogy a /szelektív/ tejtermelésnek is van egy biológiai határa, miközben a tehén /pl. a tejelő típusú holstein-fríz szarvasmarha, vagy jersey/ mindig tehén fog maradni! Így a mesterséges kiválasztás ténylegesen a változás korlátait mutatja, mivel a kiválasztási folyamat végpontja rendszerint nagyon hamar elérkezik. És már meg is bukott Darwinnak a bugyuta meséje a természetes kiválasztódás fajátalakító hatásáról. [Hogy a tehénátalakítás hosszú távon sem működik, arról később!]

Hogy ez látszólag működjön, kell hozzá a tudósnak, a tudománynak és a laikus istentagadónak a zsiványsága /vagy félrevezetettsége/, mégpedig tömegméretekben és világszinten. A hallgatólagos bólogatás zokszó nélküli beleegyezés, nem csak a tudomány darwinista képviselő részéről, hanem akik önként és dalolva hagyják magukat biológiai tekintetben prostituálni a kölcsönös istentagadás látszólagos előnyei érdekében.

Akik számára a luftballon nem más, mint egy nagyra nőtt hőlégballon, amit természetesen a filozófia fújt föl, és tette a kettőt elméletileg azonossá. Olyan tüdőkapacitású evolucionista azonban még nem született, aki erre a gyakorlatban is képes lett volna. Ennélfogva nagyon is éles határvonal választja el a mikro evolúciót a makro evolúciótól, amelyre gyógyír lehet ugyan a hőlégballon-effektus fajakrobatikával kapcsolatos modellje – már akik készek arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló elméleti filozófiák őket a rózsaszín álmok világába repítsék.

/frissítés lehetséges/

A darwini evolúció álláspontja

A darwini evolúció álláspontja az élőlények kifejlődésének tekintetében

„A tudatosság határt szab a tenyésztésnek, csak az azt nélkülöző természet fejlesztései határtalanok.”

Darwin nem foglalkozott az élet eredetével /ami nem megy, ne erőltessük alapon/, ő csak annak sokszínűségére keresett magyarázatot. Elmélete, amely azon a tézisen alapult, hogy a Föld biológiai sokszínűségét egyetlen primitív életforma folyamatos fejlődésére, variálódására lehet visszavezetni – miközben a gyengébb és alkalmazkodáshoz kevésbé képes fajok rendre kipusztulnak –, a tudományos világban viszonylag hamar tekintélyt nyert. 

[A kevésbé életképes fajok kipusztulásának egy primitív életforma állítólagos folyamatos fejlődéséhez egyébként mi köze van? A pénz elherdálásának tematikájából még nem következik annak folyamatos gyarapodása, még ha ez sokaknak tetszően is hat! Hogy ez mégis hamar tért nyert a tudományban, ez csakis annak köszönhető, hogy koncepciós elmélettel van dolgunk, amelynek egyetlen központi célja van: hogy Isten be ne tehesse be a lábát az ajtón! - Lásd korábban.]

A könyve, mely a földi élet sokszínűségét egyetlen közös ősre vezette vissza, 1872-ig összesen hat kiadást ért meg, a benne foglalt tézisekkel pedig a történelem egyik legnagyobb hatású alkotása, a biológiai tudományok /kifejezetten ateista szemléletű/ bástyája lett, amely mellett a világ tudományos /ateizmust képviselő/ akadémiái teljes mellszélességgel kiállnak, mint a világ legerősebb, legjobban kidolgozott /az isteni teremtéssel szemben leginkább bevethető/ elmélete mellett:

„A Magyar Tudományos Akadémia - hasonlóan 67 ország tudományos akadémiáihoz, köztük az egyik elsőként megszóló Royal Society-hez - elhatárolódik azoktól a tudományon kívüli elképzelésektől... amelyek a darwinizmus tudományosan megalapozott állításait támadják, eltorzítják, illetve áltudományos érvelésekkel kritizálják....

„A darwini evolúciós elmélet – ahogy a tudományokban a fejlődést figyelembe véve ez megszokott – nem teljesen lezárt volta ellenére, tudományosan megalapozottnak tekinthető és kellően leírja a fajok keletkezését és átalakulását.” /A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége - Budapest, 2008. február 26./

Tudományosan korrektnek beállított álláspontjuk szerint az evolúció a genetikai összetétel változása a populáción belül az egyre hatékonyabb, életképesebb egyedek felé, ami új fajok kialakulásával jár együtt. [Itt az új fajt már ők definiálják a filozófiájuk szerint, ugyanis a fajmeghatározásnak sehol a világon nem létezik tárgyilagos definíciója, amely mentes volna bármilyen emberi ideológiától. Hanem aki uralja a biológiai tudományok területét, az határozza meg mibenlétét/határait és történéseit.]

Az evolúciós mechanizmusok közé tatozik a természetes szelekció, az egyedeken belül fellépő mutációk, genetikai áramlás és populációk vándorlása. Tehát egysejtű+változás+ szelektálódás+mutálódás+áramlás+vándorlás=ember. Hihető képlet? Annak tűnik. [Különösen ha annak tüntetik fel!]

"Az evolúció a biológián belüli elmélet, mely azt állítja, hogy a különböző növény, állat fajok és egyéb életformák korábban élt életformákból alakultak ki, és a megkülönböztető különbségek alapján elkülöníthetőek az utánuk jövő generációktól." /Vitairat/

„Új fajok természetes úton való kialakulása, melynek irányát a faj genetikai jellemzői által meghatározott tulajdonságok, valamint az élő és élettelen környezet változásai és ezek szakadatlan egymásra hatása befolyásol.” /Törzsfejlődés – evolúció - Dr. habil. Kőhidai László SE, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet Budapest/

„Az élővilág fejlődéselmélete, amely szerint az élőlények összessége egyszerűbb formákból fejlődött bonyolultabb formákká az anyagi világ fejlődési folyamatainak, a környezet hatásaiknak köszönhetően, mindenféle tervező vagy teremtő behatás nélkül.” http://wikiszotar.hu/index.php?title=Evol%C3%BAci%C3%B3&oldid=171600

„Egyszerű szavakkal kifejezve az evolúció azt jelenti, hogy az élet az egysejtűekből a legmagasabb emberi formáig fejlődött, s ezt hosszú, több millió évet igénybe vevő számtalan sok biológiai átalakulás során tette.” /The Houston Post, 1964. augusztus 23., P-6. old./

„A Darwin-féle elmélet értelmében az élővilág fejlődése a természet szakadatlan változásának, átalakulásának természetes következménye. A különböző fajok és a fajokon belül megnyilvánuló változatok létrejötte az illető csoport és az őt körülvevő élő és élettelen környezet kölcsönhatásával magyarázható. Ez nem más, mint az evolúció. Darwin abból a megfigyelésből indult ki, hogy a termesztett növények és a háziállatok körében rendkívül nagy változékonyság és alakgazdagság figyelhető meg. A változatosság alapja az, hogy az ember célszerű munkával a mesterséges kiválasztás útján a céljának leginkább megfelelő alakokat tenyésztette tovább. Máskor meg éppen fordítva, különböző fajokat keresztezett és így egyesítette egyes fajok tulajdonságait. A természetben ennek a céltudatos emberi munkának a megfelelője a természetes kiválogatódás, azok az élőlények, amelyek kevésbé képesek alkalmazkodni az adott körülményekhez, kihalnak. A természetes kiválogatódást nagyon sok tényező befolyásolja. Ezért az élővilágban állandóan folyik a harc a fennmaradásért. Ez bizonyos egyensúlyt teremt, mert nem engedi, hogy egy faj a többiek kárára nagyon elterjedhessen. Darwin szerint az élővilág végső láncszeme az ember. 1871-ben megjelent művében (Az ember származása és az ivari kiválogatódás) bebizonyította, hogy az ember is az élővilág egyetemes fejlődése során alacsonyabb rendű szervezetekből fokozatosan alakult ki.” /AZ EVOLÚCIÓS ELMÉLET ÉS DARWIN ÉLETE – érettségi tételek/ 

http://erettsegi.com/tetelek/biologia/az-evolucios-elmelet-es-darwin-charle-robert-elete/

Megfigyelhetjük, hogy az evolúciónak, és azon belül a természetes kiválasztódásnak milyen nagy szerepet szánnak az élőlények kifejlődésében, szinte abból vezetik le, ill. fejlesztik fel egészen az ember megjelenéséig. Mindezt annak ellenére, hogy a mesterséges kiválasztás is mintegy hozott anyagból történik, a már eleve meglévő alany /pl. tehén/ legjobb képességeinek kiaknázásával, nem pedig újabb alanyok /ami már nem tehén/ kifejlesztéséért, hiszen a harc a természetben a fennmaradásért folyik és nem új fajok kifejlődéséért, miként a mesterséges kiválasztásban a jobb képességű tehén kitenyésztése a cél.

[Tehát nem a tehén más állattá változtatása történik, hanem a képességeinek minél nagyobb fokú kiszélesítése és kihasználása. Ugyanígy miért változna át egy faj valami más fajjá a természetben a fennmaradása érdekében, ahelyett hogy csiszolódna, egyre jobban hozzáidomulna a környezeti változásokhoz?! Viszont hogy kerül a csizma az asztalra /ahogy mondani szokás/, miért csempészi bele ebbe a folyamatba az embert, hiszen a folyamat a képességek növeléséről/kiaknázásáról szól, és nem a meglévő faj más fajjá történő átváltozásának képességéről!]

Azonban kulcsfontosságú jelentősége van itt a rapala-mozgásnak, amelyről nem nagyon tesznek említést, nem teszik nagyító alá. Pedig ez az élőlények fejlődését, alkalmazkodóképességük általi fennmaradásukat igen nagymértékben befolyásolja, hogy beleesnek-e ebbe a mozgásba /helyzetbe/, vagy képesek kikerülni. Ezért most ezt a hiányosságot pótoljuk, és az élőlények átalakulással történő fejlődését a rapala-mozgás szemszögéből nézve górcső alá vesszük. [Aztán hogy Darwin mit bizonyított be, és mit nem, majd meglátjuk, ha a tényeket vetjük össze a tényekkel, a filozófiai koncepciókat pedig figyelmen kívül hagyjuk.]

/frissítés lehetséges/

Válaszok evolúciós kihívásokra

Tudomány, evolúció és kreacionizmus

kép

Gáspári Zoltán, PhD egyetemi docens

gaspari.zoltan@itk.ppke.hu

[Megjegyzéseim zárójelbe téve]

Ez év januárjában jelent meg az Amerikai Tudományos Akadémia (National Academy of Sciences, NAS) "Tudomány, evolúció és kreacionizmus" című kiadványa, amely tájékoztatást ad az emberek számára az evolúció és a kreacionizmus/intelligens tervezés viszonyáról. [A Biblia néven ismert Szentírás, Istentől ihletett Ige már kb. 3500 éve megjelent, amelyben JHVH Isten kijelentette a teremtésről, az ember rendeltetéséről, Istennel való kapcsolatáról, életvitelének igazgatásáról és jövőbeni történéseiről szóló üzenetét. Tehát a Biblia egy komplett irányítást tartalmaz a földi életre vonatkozóan, annak minden részletére kiterjedően, úgy törvények mint törvényi alapelvek tekintetében, egymást követő nemzedékekre vonatkozóan. A Bibliában olvasható kijelentések egy adott történelmi helyzetazonosítási rendszerbe ágyazódottan jelennek meg, és annak komplex megértése sem abból való kiragadások, sem a rendszer átlátásának képessége hiányában nem valósítható meg. Ebből kifolyólag az ateizmus támadásai a Biblia ellen szükségszerűen rövidlátóak és csökevényesek, mivel apró részkiragadásokra szorítkoznak, belekötnek fűbe-fába, amelyektől képtelenek látni az erdőt, annak tökéletes rendjét, ill. az ember bűnbeesése ellenére az isteni gondviselés általi rend felé haladás kibontakozását.]

A dokumentum célja közelebb hozni a tudomány működését, fogalmait az átlagemberhez, és ezzel utat mutatni a magukat tudományosnak beállító elméletek, cikkek, könyvek labirintusában. [A tudomány útmutatása ugyanolyan tökéletlen, mint maguk az emberek, akiket egyéni érdekek vezetnek, tele vannak ellentmondásokkal, és alapjaiban hatalmi erőfölényből igyekeznek olyan tájékoztatást adni, amely egyértelműen az ő előre meghatározott nézeteiknek kedvez, és nem adnak lehetőséget tárgyilagos ítéletalkotásra. Azonkívül a tudomány, bár részleteiben vizsgálva a dolgokat, lehet pontos eredményeket felmutató, de a nagy egészre vonatkozó következtetései teljesen és totálisan szubjektív beállításból fogantak: úgy mint az univerzum eredete, működésének rendszerbe ágyazódó harmóniája, a földi élővilág sokszínűsége és globális kiterjedtsége. A világmindenséget átszövő teljes egyensúlyi rendszer létezését -- amely megfigyelhető a legkisebb élő organizmus felépítésén át egészen a csillagvilág galaktikus határtalanságáig -, az abszolút tudattalan anyag véletlen örvénylésére, mintegy a Földet is behálózó, és azon rendet szántó kozmikus porfelhőre visszavezetni, annak birtokában, hogy a tudománnyal példálózó embernek fogalma sincs sem az anyag sem az élet mibenlétének lényegi felépítéséről, mégis mintegy gyertyalánggal a kezében nyilatkozni kozmikus fényszórók eredetéről és működési mechanizmusáról, nos ez pontosan annak demonstrálása, hogy a tudomány díszkirakata mögött hallatlan emberi gőg, nagyképűség és primitív barbár hiszékenység keveréke bújik meg, hírnévre és dicsőségre ácsingózó tudósok képében, akik az anyagi világ megközelíthető, nem időtálló magyarázatokkal megspékelhető részét vadászterületnek tekintik, hogy maguknak, elismerést és intellektuális önteltséget és látszathitelességet szerezzenek. A tudománynak annyi szerepet volna ildomos tulajdonítani, hogy amit konkrétan bizonyítani tud, arról számot adjon, de erőfölényből alkalmazott filozófiai következtetéseit a dolgok eredetére vonatkozóan ne erőltesse rá senkire és ne ágyazza betonba tudományosnak beállított elképzeléseit, amelyek egyébként is világnézeti elkötelezettségből erednek, és tudományosan annyiban nevezhetőek korrektnek, amennyiben a mögötte álló emberi természet alapjaiban inkorrekt, gyarló és minden tekintetben haszonleső.]

Napjainkban azért különösen fontos e témával foglalkozni, mert egyre nagyobb teret nyernek az evolúciót tagadó csoportok, amelyek folyamatosan azzal próbálkoznak, hogy kiterjesszék befolyásukat az oktatásra. Bár kreacionista/intelligens tervezést hirdető csoportok elsősorban az Egyesült Államokban vannak, Magyarországon is jelennek meg evolúciót tagadó könyvek, sajtótermékek, így mindenképpen fontos a kérdés megfelelő súlyú bemutatása. [Az egyre nagyobb teret nyerő evolúciót tagadó csoportok térnyerésének problematikája teljességből tudományos féltékenységre és hiúságra vezethető vissza, mivel a térnyerés vesztését intellektuális vereségként élik meg azok, akik uralni akarják az emberi elmét, és az emberi elme által az embert magát, akit befolyásolni szeretnének. A Bibliában a térnyerés egyszerűen tudatva és minősítve van: sokak járnak a széles úton, ami a pusztulásba vezet, és kevesen az életre vezető keskeny úton – így mondja Jézus Krisztus. ^{(Vö. Máté 7:13-14)} Mivel Isten szabad akaratot adott az embernek, mindenki döntse el, milyen életvitelt folytat, de ha netán hagyja magát /akár a tudomány által is/ becsapni és rosszul dönt, a következményeit vállalnia kell. Isten akarata annyira terjed ki, hogy legyen hirdetve az Ő igazsága és akik szeretnének megértésre jutni a minket körülvevő dolgok azonosítására vonatkozóan, azok segítséget kapjanak. ^{(Vö. Máté 28:19-20; 2Timótheus 4:2; 1Timótheus 2:4)} De hogy ebben a világrendszerben az ellene való lázadás nyer minél szélesebb körben teret, tudomásul veszi. Isten nem azzal győzi le a tudományos ateizmust, hogy elfoglalja a világ iskolai rendszere feletti irányítást, hanem Ő maga fog egy adott időben kinyilvánulni, tehát a tagadott igazság /Jézus Krisztus általi megtestesítője/ fog szemtől szembe megnyilvánulni, és akkor a hitetlenségről világosan bebizonyosodik, hogy alapjaiban hamis /ha részletekben tudományos igazságokat is megfogalmazhatnak – egyébként így teszik hihetővé az egész evolúciós filozófiát/, ez pedig a hamis világrendszer teljes megsemmisülését eredményezi. Csakhogy senki ne értse félre, az Isten az ellenségeit meg fogja semmisíteni, mivel az ellenség a hamisságban, a csalásban és a tisztességtelen térnyerésben utazik, az emberi élet célját teljességgel kiforgatja, mivel a lét értelmetlenségét állapítja meg. ^{(vö. 2Thesszalonika 1:7-8)} Ez a filozófia aztán arra sarkallja a megvezetett embert, hogy a ma élvezeteinek éljen és önző módon minél többet kaparintson meg magának, hiszen végső sorsa az, hogy vak anyagi erők könyörtelenül lehúzzák rá a kozmikus rolót, és szétporlad a semmiben. Isten ezt a filozófiát az Ő munkájának az ellenséges erőfeszítéseként éli meg, amit az Ő ellenségei a tudomány színezetének álcája mögé rejtenek. És ha a tudomány mögé bújt emberek Isten ellenségeinek bizonyulnak, akkor az Isten haragjával kell hogy szembenézzenek!]

Az Amerikai Tudományos Akadémia kiadványának (angol címe után ­ Science, Evolution, Creation - SEC-nek rövidítve) főbb kérdései a következők: mi a tudomány, mit jelent az evolúció, milyen módon próbálják támadni, milyen válaszok adhatók e kihívásokra. A dokumentum ezen kívül hangsúlyt fektet a hit és az evolúció viszonyára. Összeállítói a NAS és annak Orvosi Intézete (Institute of Medicine) által delegált bizottság tagjai. A SEC szándékai szerint kifejezetten diákoknak, tanároknak, iskolaszékek tagjainak és minden (természet)tudományos oktatás iránt elkötelezett embernek szól. [A delegált bizottság tagjai nyilvánvalóan a delegáció eszmei elkötelezettsége szerint nyilatkoznak meg, ezt eleve be kellene kalkulálnia annak, aki tiszta képet akar kapni a dolgok működésének háttérmechanizmusairól, nem pedig olyan képet, amelyet a delegáció látásmódja tart annak!]

A kötet négy fejezetre tagolódik. Először bemutatja, mi a természettudomány, és hol van a mai tudományban az evolúciós elmélet szerepe, majd felvázolja az evolúció néhány fontos bizonyítékát, ezután számba veszi a kreacionisták néhány napjainkban népszerű kifogását, végül a következtetésekkel zárul. [Lássuk a medvét, ahogy a medveidomárok előadják.]

Az első fejezetben a Tiktaalik (a név jelentése inuit nyelven "nagy édesvízi hal") példáján mutatja be a kiadvány az evolúcióelmélet erejét: ezt a halak és a szárazföldi négylábúak közötti átmeneti jellegeket mutató élőlényt tudatosan, a megfelelő korú rétegekben való kutatások során találták meg Kanadában, 2004-ben. [Az átmeneti jelleg beállítása kifejezetten evolúciós szemlélet szerint van megállapítva, ami alapjaiban nem tudományos kritérium, hanem egyfajta nézőpont. Mint amikor azt állítja valaki, szürke szín /egér, elefánt/ önállóan, önmagában nem létezik, hanem vagy a fehér van befeketedve, vagy a fekete kifehéredve. Ha a Tiktaalik a szürke szín, az evolúciós szempontból csakis egy keverékszín lehet, önálló szürke szín nem. Így szerintük az átmeneti forma egy fokozatot kell hogy jelentsen. Azonban az átmeneti jellegét a filozófián kívül semmi nem bizonyítja, mivel óriási különbség van az átmenetiség utólagos elméleti megállapítása/beiktatása, és a valódi átmeneti állapot között. Ugyanis egyetlen testrész /végtag/ változás alapján utólag be lehet sorolni az élőlényt két faj közé, de ez a valóságtól való szándékos elrugaszkodás, mivel a valódi átmenetiség nem redukálódhat egyetlen testrészre, hanem csakis a teljes szervezeti felépítésre. A „lábashalat” a lábforma változása még nem teszi alkalmassá a szárazföldi élettérre való túlélésre, mivel az élettér változás nem csak a lábforma változást igényli, hanem a teljes és komplex szervezeti felépítést, amelynek a láb csak egyetlen mozaikkockája. Olyan evolúciós hatásmechanizmus meg nem létezik, amely egy vízi élőlényt egyszerre változtasson szárazföldivé, mégpedig túlélésre teljesen alkalmassá. És ha egy halnak előnyös a vízben a lábformaváltozása, akkor az csak annak a fajnak a variálódása, amivel jobban túlél – a vízben. De ha csak ezzel a változással kimegy a szárazföldre, máris hátrányba kerül, mivel az összes szerve a vízi életben való túlélésre predesztinálja, és nem a szárazföldön való túlélésre. Mint amikor egy igen jól úszó ember bemegy a tengerbe, a különleges úszótechnikája még nem teszi a vízi életre alkalmassá, mivel minden szerve a szárazföldi élettérre van anatómiailag beállítva. A vízben való túlélését csak a jó úszóképessége nem biztosítja, csak ha minden szerve rögtön vízi életmódra átváltozik, ami egy lehetetlen kívánalom. Pl. ha egy embernek csípőből amputálják az egyik lábát, nem fogják középcsatárnak beállítani egy futball csapatba, csak mert egy farudat rögzítenek a csípőjéhez. Hanem szükség van mindkét lábra teljes egészében, a lábujjakra, bokacsontokra, boka és térdízületre, a combcsont teherbírására, a csípőhöz történő ízesülésre, izmokra, inakra, szalagokra, a teljes vér és véna keringésre, az idegrendszerbe való beépülésre, /stb./ Amint az egyik ép lába tökéletes harmóniában működik a szervezet egészével összhangban, ugyanez szükséges a másik lábal kapcsolatosan is. Csak egyetlen részalkatrész még nem teszi őt alkalmassá a helytállásra. Ugyanez a lábashalnál, vagy egyéb kétéltűnél, ha nincsen meg mindkét élettérre alkalmas szervi felépítése, és tökéletesen működő állapotban, egyetlen lábkezdemény még nem teszi őt alkalmassá a túlélésre. Ha 11 számot kell beütni a telefonba, hogy valakit hívni tudjál, egyetlen szám benyomása semmit nem ér, tudni kell az összes számot, az egymás utáni sorrendet, s ha mind megvan, akkor csörög ki a telefon és akkor él túl az élőlény. Ha tehát találtak Tiktaaliknak nevezett fosszíliát, annak nem csak a lába kellett hogy alkalmas legyen a szárazföldi túlélésre, hanem a teljes szervi felépítése, a teljes anatómiai rendszere, mégpedig rögtön és azonnal. Ha pedig a vízben is túlélő meg a szárazföldön is, akkor az egy ilyen kétéltű faj, ami erre a kétféle élettérre van beállítva, és nem átmenet két különböző faj között. Átmeneti állapotban akkor lenne, ha az átalakulása /évmilliós/ kialakulási folyamatban lenne, ami a túlélőképesség hiányában nem tenné alkalmassá az életre, csak miután teljesen kifejlődne és a teljes szervi egységbe beilleszkedne. Vagyis ezek a kétéltű fajok nem átmeneti fajok, hanem önálló fajok kétféle élettérre alkalmas kifejlett szervekkel. Utólag az evolúció erejeként őket átmeneti fajoknak beállítani csupán egy filozófiai kártyahúzás a nyerésre, teljes anatómiai megalapozottság nélkül.]

Az őslénykutatók azután kezdtek egy szigeten leleteket keresni, miután megtudták, hogy a területen 375 millió éves üledékes kőzetek találhatók, melyek kora megegyezik - a biológusok kutatásai szerint - a szárazföldi gerincesek kialakulásával. Feltételezték tehát, hogy e rétegekben átmeneti jellegeket mutató élőlények maradványaira bukkanhatnak. A tudósok több éves kutatómunkáját végül siker koronázta. [Feltételezni átmeneti jellegeket mutató élőlények maradványait alapvetően nem a fosszíliákhoz tartozik, hanem az evolúciós filozófia azon területéhez, hogy egyáltalán léteznek átmeneti jelleget felmutató élőlények. Csakhogy átmeneti jellegű élőlény abszolút nem létezhet, mivel a túlélés záloga a teljes szervezeti rendszer megléte és teljes szervezeti rendszer összhangban történő működése. A kifejlődés alatti átmenet két eltérő életterű faj között nem biztosít túlélést, ami meg túlélést biztosít, az a faji stabilitásra bizonyíték, és egy utólag megállapított elméleti átmenetiséghez semmi köze!]

Az első fejezet különösképpen azért is üdvözlendő, mert a (természet)tudomány "működésének" megértése alapvető fontosságú ahhoz, hogy a tudományt el tudjuk különíteni az áltudománytól. Véleményem szerint erre a hazai közoktatásban is érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetni az ismeretanyag puszta közlése mellett, horribile dictu egyes esetekben helyette (a jelenlegi biológiatanítás és -érettségi "érdekességeiről" lásd Szerényi Gábor cikkét a folyóirat 2007. decemberi számában). [Ezt teljesen jól mondja: „a (természet)tudomány "működésének" megértése alapvető fontosságú ahhoz, hogy a tudományt el tudjuk különíteni az áltudománytól.” - Ez azonban nem jelenti azt, hogy helyt adjunk egyoldalú evolucionista magyarázatoknak, amelyek mögött nyilvánvalóan nem a tények útbaigazító tárgyilagosságának való engedelmesség lapul, hanem a tények engedelmesség alá történő beállítása. Vagyis az evolúció teljes eszköztára máshová nem is lyukadhat ki, mint amit az előre meghatározott eszköztár meghatároz. Tehát az evolucionista tudomány előre behatárolja a végeredményt, amennyiben az nem engedi meg az evolúción kívüli konzekvencia levonását. Egy elfogult bíróság soha nem fog nem elfogult ítéletet hozni, ennyit a tárgyilagosságáról, anélkül pedig hitelesség nem létezik!]

Számos szándékos félreértelmezés használatos ugyanis áltudományos körökben, melyek közül az egyik legnépszerűbb az, hogy "az evolúció csak egy elmélet". Nos, a tudományban minden vagy elmélet, vagy modell, viszont nem mindegy, hogy az elmélet milyen hatékony és elfogadott. Vannak ugyanis olyan elméletek (és modellek), amelyek akkora számban és annyiféle módon kaptak (és kapnak folyamatosan) megerősítést, hogy a mindennapi tudományban (és a hétköznapi életben is!) tényként kezeljük. Ilyen - messze a teljesség igénye nélkül - a gravitáció, az atomelmélet, az elektromágneses hullámok elmélete, és igen, az evolúció is, mely a modern biológia alapvető, átfogó alapja. [A tudományos elfogadottsággal hitelesíti az evolúciót, hogy azt a tudósvilág tényként kezeli, mely a modern biológia alapvető, átfogó alapja. Ebből vonják le azt a konzekvenciát, hogy aki ugyanúgy nem kezeli tényként, mint ők, az nem lehet hiteles, nem lehet tudományos, nem lehet felvilágosult. Vagyis ők megszabnak egy mércét, és aki ezt a mércét nem üti meg, az értéktelen a szemükben. Gyakorlatilag az erőviszonyok önkéntes átrendezéséről van szó, amely pl. azt a tételt, hogy: - minél bonyolultabb felépítésű valami, annál több intelligenciát kell bevetni a létrejötte érdekében – teljesen hülyeségnek tartja. Hanem azt mondja: ami megtervezettnek tűnik az élővilágban, az biztosan nincsen megtervezve! „A biológia olyan bonyolult dolgok tanulmányozása, amelyek azt a benyomást keltik, mintha valamilyen céllal megtervezték volna őket.” /Richard Dawkins/ „A biológusoknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy amit látnak, azt senki sem tervezte meg, hanem evolúció útján fejlődött ki.” /Francis Crick, Nobel-díjas biológus, Cambridge University, 1988, 36./ „Az emésztőrendszer arra lett tervezve, hogy megeméssze a bevitt táplálékot, és ezt a funkcióját normális körülmények között maradéktalanul képes ellátni.” /Az emésztést elősegítő mátrix: Bromelain és papain a testépítői gyakorlatban. Kiss Gergely Pharm. D. Semmelweis Egyetem, Orvosi Biokémiai Intézet/ Vagyis Isten már csak azért sem létezhet, mert a véletlen képes mindarra, amihez egyébként a mindennapi gyakorlatban tervező intelligencia szükséges. Más szóval egy Munkácsy festmény nagyon jól megmagyarázható a festéket vászonra vivő molekulák véletlen sodródásával, amelynek a működési elvét a tudomány jól kidolgozta, és aki azt nem fogadja el, az végeredményben nem komplett. Az evolúció elmélete is jól ki van dolgozva, és aki azt nem fogadja el, ugyanúgy nem komplett. Tehát, kidolgoztak egy modellt, és aki nem hajlandó ahhoz igazodni, az teljesen dilettáns a szemükben. Csakhogy a Biblia sem marad rest, megállapítja: „Minden háznak van építője, aki a mindenséget alkotta, az Isten.” (Zsidók 3:4) S való igaz, még ház magától föl nem épült! Mindenki láthatja! Evolúciót még azonban senki nem látott, ezt ők maguk elismerik. Tehát az evolúció egy elméleti spirál, amelyen a tudósok agytekervényei nyújtózkodnak, mármint azon tudósoké, akik ennek a filozófiának behódoltak. Mert azért sokan nem veszik be ezt az illuzórikus mutatványt, hanem tudatosan ellenállnak neki!]

A tudományos elméletek ugyanis tesztelhetők, és a tudósok folyamatosan tesztelik is őket. Ez azért lehetséges, mert az elméletek jóslatokat adnak, melyek kísérletek kimenetelére, eddig nem észlelt jelenségek (objektumok), élőlények felfedezésére vonatkoznak. Amennyiben a jóslatok teljesülnek, az elmélet kiállta a próbát, ha nem, akkor az elméletet módosítani, kiterjeszteni kell, szélsőséges esetben el kell vetni. És ez itt megint olyan pont, amelyet a kreacionisták kifordítanak: ha a tudományos elméletek elvethetők, akkor az evolúciót is leválthatja egy másik elmélet. Ez azonban súlyos csúsztatás: lehet, hogy az evolúcióelmélet eddig nem ismert korlátai miatt nem lesz jelenlegi formájában univerzálisan alkalmazható, és ki kell majd terjeszteni, de az élővilágról való mai ismereteink szerint alapvető megállapításai mindenhol beigazolódnak. [Hol tesztelték az állítólagosan láthatatlan evolúció évmilliós folyamatának látható bekövetkezését? A látható végeredményt /ami ráadásul egy stabil biológiai alaphelyzet/ húzzák rá egy önkényes filozófiai rendszerelméletre, aminek a szabályait ők maguk állítják össze, mint pl, hogy mit nevezünk fajnak, amik szerintük úgy alakulnak ki, ahogy ők a fajkialakulási szabályokat meghatározták. Hát nyilvánvaló, hogy aki a sakkot kitalálta, az a játék teljes módszertanát is meghatározta, azt is, hogy mit jelent a sakk, és mit jelent a matt. Aki ezt nem fogadja el, az ne álljon le sakkozni. Azonban az evolúció sakkját kötelezően tanítják minden tanintézetben, úgy hogy ráerőltetik a tanulóifjúságra, és nem engedik át a döntési jogot afelől, hogy valaki a saját meggyőződése szerint határozza meg a Lét eredetét, és azzal összefüggő viszonyát. „Engedheti-e az állam, hogy polgárai döntsenek arról, hogy hogyan van a világ? Ha van ma kitüntetett tudásforma, akkor az a tudományos tudás. Tanítható-e ezzel ellentétes nézet gyerekek millióinak? Ha így lenne, akkor a társadalom egyik legfontosabb intézménye – a tudás létrehozásáért felelős tudomány – státusza inogna meg.” /Zemplén Gábor Kreácionizmus – pró és kontra, VILÁGOSSÁG, 2006/6–7./ Hogy az élővilágról szóló alapvető megállapításai az evolúciós tudománynak mindenhol beigazolódnának, ez már azért sem igaz, mivel az élőlények eredetét egy kaptafára való egymásból történő kifejlődéssel magyarázza. Holott ez anatómiailag teljességgel kivitelezhetetlen. Vegyük pl. azt: létezik tengeralattjáró, kamion és repülőgép. Mindegyiknek más az élettere, amelyhez igazodó a felépítése, mindegyiknek más és más. Akármelyiket kiveszi az életteréből és beteszi egy másik élettérbe, ahhoz hogy működőképes legyen, teljes rendszer átalakítást kell végrehajtani rajta, hogy az újfajta élettérben sikeresen működni tudjon. Hogy tehát mondjuk a tengeralattjáró kamionként működni tudjon, vagy a kamion repülőgépként, a teljes rendszert át kell alakítani, és rögtön az egészet, különben nem repül vagy nem gurul vagy nem úszik. És itt nem olyan úszásról vagy repülésről van szó, ahogy a balta nyele repül vagy úszik, hanem ahogyan azt az aerodinamikai és egyéb törvényszerűségek megszabják. Egy-két apróbb változtatás a tengeralattjárón még nem teszi azt szárazföldre alkalmas közlekedési eszközzé, vagy a kamion nem fog repülni, mert kilógatnak néhány legyezőt az ablakon. A túlélés azt jelenti, rögtön helyt kell állni abban az élettérben, ahová az élőlény beteszi a lábát. Tehát ha a Mangalica bemegy a tengerbe, rögtön túlélésre alkalmas anatómiai rendszerfelépítéssel kell rendelkeznie, vagy ha a ponty kijön a szárazföldre, annak ugyanúgy. És az újfajta élettérhez igazodóan szaporodnia. Ezt az evolúció azzal magyarázza, hogy keres a kétféle élettérbe beilleszthető élőlényeket, mondjuk tüdős halak, és ehhez hasonló fosszíliák, csak azt felejti el /nyilván direkt/, hogy ezeknek a túlélése ugyanúgy a teljes rendszerfelépítéshez van kötve, és semmilyen rendszerbe ágyazódó részszerv alkatrész lépcsőzetes módon nem fejlődhet ki, mert egy rész-hiányosság a teljes rendszert hiányossá teszi: pl. hiába kezd vergődni elsatnyuló uszonyokon, ha a teljes belső szervi felépítése még mindig oda köti, ahonnét kijött. Hiába úszol jól a vízben, vagy a víz alatt, mivel a tüdőd, a veséd, a szíved, a idegrendszeri teljes anatómiai felépítésed és azoknak az adott élettérre irányuló munkája a szárazföldhöz köt. Ha rögtön nem alakulsz át teljes anatómiai felépítés szerint vízi élőlénnyé, nem tudsz a vízben túlélni, ugyanez igaz a szárazföldön is. Tehát az evolúció egy adott fajnak a környezethez történő változékony variálódását manipulálja, a kicsi változást /ami az adott anatómiai felépítésen belül van/ kiterjeszti egy légből kapott nagy változásra /amely már az adott anatómiai felépítésen kívül van/. Csakhogy egy adott élettérre beállított rendszerfelépítés egy teljesen más élettérre alkalmas rendszerfelépítéssé nem tud átalakulni rögtön, ahogy megváltozik az élettér. Ennélfogva a vízi állat teljes rendszerfelépítése őt a vízhez fogja kötni, a szárazföldit a szárazföldhöz, a repülő élőlényt pedig a légtérhez. Köv. képpen bármilyen élőlényt teljes rendszerfelépítése szerint egyfajta élettérre először meg kell teremteni /lásd pl. a kambriumi robbanás/, mégpedig azzal az alkalmazkodóképességgel, ami őt variálódás által alkalmassá teszi a túlélésre, mint pl. a pintyek csőrének változékonysága őket alkalmassá tette a száraz ill. nedves évszakokhoz igazodó túlélésre. Ezek a változások azonban a pintyek teljes belső rendszerfelépítését nem érintették, azt nem befolyásolták, azt át nem alakították. Ugyanígy nem érintik az élőlények teljes rendszer felépítését azok a változások, amik bizonyos tekintetben megfigyelhetőek az élőlényeknél. Az evolúció elméletét tehát azért kell elvetni mert arra vetemedik, hogy apróbb változásokkal teljes rendszer átalakulásokat magyarázzon, és túlélőképességet tulajdonítson olyan élőlényeknek, amelyeknek a véletlenszerű teljes rendszer átalakulásához – tehát a túlélés képességének megszerzéséhez - évmilliókra lenne szüksége, ami teljesen nonszensz, és a valódi tudománytól fényévekre van.]

(A newtoni mechanikát sem kellett elvetni a relativitáselmélet megjelenésekor, csupán világosabban körvonalazódott az a tartomány, ahol a jóslatai elegendően pontosak, és az új elmélet általánosabb megvilágításba helyezte az általa leírt összefüggéseket.) Röviden, egészen más a helyzet egy újonnan felállított, kevés megfigyelésre alapozott elmélet, és egy immár 150 éve folyamatos kritikai vizsgálatnak alávetett és azt kiállt tudományos teória esetében. [Az evolúciós elméletet mindig is elmélettel tették próbára, és elmélettel védték meg, soha a gyakorlatban nem mutatták be és gyakorlattal nem bizonyították: hogy ténylegesen faji variálódással teljesen új szervezeti rendszerek alakultak volna ki. Hanem minden kísérlet odáig jutott, hogy a fajok variánsai jöttek létre, pl. baktériumok rezisztenssé válása vagy gyümölcslegyek, amelyek torzszülött variánsokat produkáltak. /Stb./ Aztán hogy szerintük új fajok alakultak ki, ezt mindig megelőzik a filozófiai eszmerendszer által megállapított követelmények, amelyeknek az adott variánsok nyilvánvalóan megfelelnek, mivelhogy ezekhez a követelményekhez van szabva bármilyen új faj kritériuma. Hát az evolúcióbiológia nyilván nem fog olyan új fajnak számító kritériumot meghatározni, amelyet az adott faji variálódás nem képes produkálni!]

(Ne feledjük, hogy amikor Darwin és Wallace publikálta téziseit, az evolúcióelmélet a mainál lényegesen komolyabb kritikai ellenállásba ütközött, ennek ellenére a kor számos természettudósa váltott szemléletet a feltárt bizonyítékok hatására. Megjegyzendő, hogy egy elmélet fennállásának ideje természetesen nem mérce, nyilván voltak a jelenlegi evolúcióelméletnél hosszabb életű, mára megdőlt elméletek is, de itt igen fontos a modern értelemben vett természettudományos tesztelés hangsúlyozása!) [A kritikai ellenállás ellenére a tömegek éljenezve fogadták, mivelhogy intellektuális színezetet adott a pogány hátterű primitív istentagadásra és a szabadelvű erkölcs népszerűvé válására. A tudósok szemléletváltozására jó példa Marx György kijelentése, mely szerint ”ha valaki ismeri a végső világképletet, nem érdemes fizikusnak lenni.” /Rádiós nyilatkozat/ Nyilván mert minden dicsőség Istené, a Teremtőé, de ha elvetik Őt, bárkinek lehet keresnivalója a tudományos kitüntetések begyűjtésére. És ez a tendencia ma sincs másként. Ha nem érdemes fizikusnak lenni, ennek egyetlen oka lehet: Isten minden dicsőséget learat és egy fizikusnak nem marad semmi. Ha viszont él és virul a tudományos materializmus /amihez tartozik az evolúciós elmélet is/, akkor nyílt terepe van a dicsőségvadászatnak.]

A SEC-kiadványban megfogalmazott tudomány-meghatározás: „a tudomány megfigyelések felhasználása természetes jelenségek tesztelhető módon való magyarázatára, illetve tesztelhető jóslatok tételére, valamint az ezen megismerési folyamat által nyert tudás összessége”. A dokumentum hangsúlyozza, hogy számos esetben közvetlenül nem megfigyelhető dolgokról is vannak működő tudományos elméleteink (például elemi részecskék, makroevolúció), valamint éles ellentétbe állítja a tudományt a vallással abban a vonatkozásban, hogy utóbbiban a megfigyelések hiánya, sőt a tapasztalatoknak a várakozásokkal ellentétes mivolta sem befolyásolja a tanítások igazságaiba vetett hitet. [Hogy „közvetlenül nem megfigyelhető dolgokról is vannak működő tudományos elméleteik” - ezek annyiban működnek, hogy ők működtetik őket. Az elméleti működés meg a gyakorlati megfigyelhetőség nem járnak kéz a kézben. Fölrója a hitnek a megfigyelés hiányát, miközben azt magyarázza, hogy az evolúció megfigyeléséhez rövid az emberi élet. Ha ez nem abszolút szubjektív tudománytalanság, akkor micsoda?!]

A kötet külön alfejezetet szán annak a kérdésnek, hogy az evolúció összeegyeztethető-e a vallással. A válasz határozott igen, a kiadvány megfogalmazása szerint ugyanis a tudomány és a vallás két különböző módja a világ megismerésének (ez a modern keresztény teológiával is összhangban van), és "szükségtelen szembeállításuk rombolja mind a tudomány, mind a vallás lehetőségét egy jobb jövőhöz való hozzájárulásra2. [A modern keresztény teológia liberális tévelygései és liberális szellemiségű tévelygőik nem átallják összeegyeztetni az evolúciós elmélet szükségszerű biológiai halálhoz való ragaszkodását az Isten által felkínált örök élettel, vagyis hogy a halál szükségszerűsége által vezet az út az örök élethez. Tehát a Sátán munkáját elegyítik az Isten munkájával. Majd meglátjuk, milyen elbírálásban lesz részük, amikor eljön a számonkérés napja! ^{(vö. Ézsaiás 5:20)}]

A szembeállítás ugyanakkor más oldalról is hamis: logikailag nem igaz, hogy az evolúció akár teljes tudományos cáfolata a teremtés igazát jelentené (attól még, hogy "A" állítás hamis, "B2 nem lesz szükségszerűen igaz!). Ezek a megfontolások igen lényegesek, hiszen gyakran hallani, hogy vagy a teremtés igaz, vagy az evolúció. [Tehát nem igaz, hogy vagy Isten teremtette az élőlényeket, vagy kifejlődtek evolúció útján. Mert mindkettő lehet hamis vagy igaz. Ha mindkettő igaz, akkor Isten véletlenül teremtett, nem szándékosan, ha pedig mindkettő hamis, akkor UFÓk teremtették a világot. /Persze attól, hogy A és B állítás hamis, a C nem feltétlenül igaz./ Ez egy nagyon frappáns megállapítás, legalábbis akik szeretnek nyugodt lelkiismerettel paráználkodni, meg mások kárán meggazdagodni. Úgy hogy hajrá, a sok süket filozófia a liberális eszmék hódolóinak és haszonélvezőinek kedvez! Egyébként ha nem véletlenül jött létre a mindenség, akkor teremtve van, és nincs más variáció! Ebben a tekintetben a hamis „A” állítással szemben igaz a „B” állítás!]

A kiadvány vallási vezetők nyilatkozatait is idézi, amelyben elfogadják az evolúció tudományos igazát. [Sok hamis vallási vezető volt a múltban is, meg van a jelenben is. Ezt a Biblia is írja, nincs min meglepődni. ^{(Vö. 2Péter 2:1)}]

Fontos leszögezni, hogy a természettudomány - természeténél fogva - nem nyilatkozik metafizikai kérdésekről, így egyáltalán nem tekinthető "materialistának", mint azt az evolúció ellenzői előszeretettel állítják. [A materialista magyarázatok kiötlői nem tekinthetők materialistáknak. Ez olyan, mint az állapotos asszony nem tekinthető terhesnek, nyilván attól gömbölyű a hasa, hogy gondterhes. Az evolúció filozófiai eszmefuttatása bármire kiterjed, amin keresztül lehet a tudományos dilettantizmust árasztani. Na és mióta metafizikai kérdés az evolúció, amiről a természettudomány nyilatkozik?!]

Ugyanakkor igaz az is, hogy a vallásos hitet egészen másféle módon befolyásolják a mindennapi tapasztalatok, hiszen azok sokszor nemcsak hogy nem cáfolják, hanem meg sem ingatják azt - legyenek mégoly ellentétesek is a "várakozásokkal". (Értelmetlenek továbbá "a hitünkért való kiállás része az evolúció tagadása" értelmű állítások, és súlyosan aláássák a hitért való kiállás eszméjét, valamint a vallásos értékrend komolyságát - sajnos, egyéb egyházi csoportok kárára is.) [Teljes zagyvaságot beszél. Nem elég hogy a biológiai életmechanizmusokat áltudományos kontárkodás szerint magyarázza, még abba is belekotyog, amihez abszolút semmi köze. Kampis György mondja egyik előadásában, hogy mazsolázgatott az Újszövetségből. Akkor nyilván hiteles a kritikája, amire magát feljogosítva érezte, hogy kifejtse annak hátrányára és a darwini evolúció előnyére. De ha mégse, nincs probléma. Nem teljesen mindegy, hogy mit mond a Bibliáról, az a fontos, hogy megkritizálja. Maga a tény megmarad az arra vevők fülében, a többi meg elszáll.]

A dokumentum második fejezete magáról az evolúcióról szól, pontosabban az azt alátámasztó megfigyelésekről, kiemelve, hogy egyáltalán nem csupán biológiai jellegű bizonyítékok léteznek. A fizika, az asztrofizika, a geológia és a kémia is számos olyan eredményt szolgáltatott és szolgáltat ma is, amelyek alátámasztják a világegyetem, a Föld és a kövült élőlények emberi mértékkel mérve hatalmas korát. [A Biblia sem mondja, hogy a teremtési napok 24 órásak voltak. A Sátán is külön napon volt /angyalként/ megteremtve, amely nincs a teremtés hét napja közé sorolva, tehát a teremtés nem csupán hét 24 órás napon történt. A sorszámok sem jelentenek feltétlenül 24 órás napokat. ^{(vö. Ezékiel 28:13 Hóseás 6:2)} Egy térképen is a centiméteres skálák kilométereket jelentenek, a Biblia napjai pedig korszakokat.]

Hangsúlyozza azt is, hogy mint minden aktív tudományterületen, az evolúciókutatásban is folyamatosan születnek új eredmények. Manapság a kutatómunka nem annak megállapítására irányul, hogy érvényes-e az evolúcióelmélet, hanem arra, hogyan történtek/történnek az evolúciós változások (természetesen ezen kutatások bőven alkalmat adnak arra, hogy az evolúciónak ellentmondó tények napvilágra kerüljenek - már ha vannak). Hamis tehát a kreacionisták azon érve, hogy "a tudósok között vita van az evolúcióról, aminek meg kell jelennie az oktatásban". [Az evolúció tényét elfogadják, csak a módjáról vitatkoznak, holott a variálódás módjait kéne elfogadni, az alaptételt pedig a fajok egymásból eredeztetéséről – elvetni!]

Ebben a részben a szerzők bemutatnak néhány ősmaradványt (például egymilliárd éves féregszerű élőlényeket, 110 millió éves, madárszerű dinoszauruszt), valamint kitérnek a molekuláris biológia eredményeire, amelyek látványosan alátámasztják a korábban lefektetett alapelvek igazságát (például, hogy az emberi DNS egyre jobban különbözik a távolabbi rokon élőlények DNS-étől, mint a közelebbiekétől, és e különbségek alapján az élőlények rokonsági foka megállapítható). [Madárszerű dinoszaurusz vagy dinoszaurusz szerű madár, nem mindegy? Ami a lényeg a teljes rendszerfelépítés, amit az evolúció nem vesz komolyan, hanem mintha nem is létezne és semmi jelentősége nem volna. Ami pedig a rokonságot illeti: az emberi génkészlet összesen 25 ezer génből áll. Mint kiderült, génjeink száma alig valamivel tér el az alacsonyabb rendű szervezetekben talált értékektől.” A Caenorhabditis elegans nevű alacsonyrendű, mikroszkopikus méretű orsógiliszta a maga 969 sejtjével 24 ezer génnel büszkélkedhet – ugyanakkor az ötventrillió sejtből álló emberi test génkészlete alig több ennél valamivel.” /Dr. Bruce Harold Lipton PhD/ Most akkor a génkészlet alapján az orsógiliszta rokonai vagyunk?]

Bemutatnak továbbá a földtörténeti közelmúltban lejátszódott fajképződési folyamatokat, valamint biogeográfiai példákat. Ilyen, hogy Hawaii völgyeiben 500-nál is több, csak az adott völgyre jellemző muslicafaj él - a geológiai és molekuláris biológiai adatok alapján egyetlen, 30 millió évnél nem régebbi kolonizáció eredményeként. [A mikroevolúció tipikus példája.]

A kiadvány természetesen nem tagadja, hogy számos nyitott kérdés is akad, melyeket jelenleg is intenzíven vizsgálnak. (Ez megint sajnálatos félremagyarázásokhoz vezet abban a formában, hogy "ha ennyi és ennyi ideje nem tudják a tudósok a választ, akkor az egész elmélet rossz". Ez azonban csupán a tudomány aktuális állásának véges mivoltát jelenti, ami magától értetődően igaz, és egy adott kérdésben a válaszadás a módszertani fejlődésnek köszönhetően bármikor bekövetkezhet.) [Nem azért rossz az elmélet, mert a tudósok egy adott kérdésben nem tudják a választ, hanem mert a legalapvetőbb kérdésben hamis a válaszuk és attól nem hajlandók tágítani egy jottányit sem. Az evolúciós mechanizmus nem ad választ az élőlények eredetére, hogy amelyek léteznek, honnét vannak. A változékonyságuk nem ad választ az eredetükre, mint ahogy az emberi arckifejezések élménytükröző sokasága nem ad választ magának az emberi arcnak az anatómiai felépítésére.]

Helyet kapott továbbá ebben a fejezetben néhány evolúciós alapfogalom, törzsfa, valamint az ember evolúciójáról alkotott jelenlegi tudományos kép rövid összefoglalása is. Ennek részleteiről rendszeresen folytatnak tudományos vitákat, különösen az új molekuláris genetikai adatok és az utóbbi évek leletei kapcsán, azonban az evolúciós magyarázat mint keret létjogosultságának megkérdőjelezésére nincs ok. [Vagyis nincs ok megkérdőjelezni annak az evolúciós tematikának mint keretnek a létjogosultságát, amely pl. a zeneszerzők által komponált szimfóniák eredetét a szél fütyülésének alapmechanizmusával magyarázza. No komment.]

A harmadik fejezet a kreacionista csoportokkal és az azok által gyakran felhozott kifogásokkal foglalkozik. (A kreacionista csoportok maguk is sokfélék, nem feltétlenül kötődnek a zsidó-keresztény kultúrkörhöz, és számos kérdésben [például a Föld kora] sokszor egymással is vitában állnak). [Ez így van, de a lényeg nem az emberi értelmezésen van, hanem az isteni kinyilatkoztatás hitelességén.]

A ma leghangosabb csoport az úgynevezett értelmes tervezést (intelligent design) hirdeti, amely magát tudományos elméletnek próbálva eladni nem Isten, hanem csupán egy "Értelmes Tervező" létét kívánja bizonyítani (egészen pontosan ezt elfogadtatni a szélesebb közvéleménnyel, mint azt célkitűzésükben, amely "Ék stratégia" ["Wedge stragegy"] néven ismert, meg is fogalmazták). [Természetesen az „Értelmes Tervező” nem azonosítása nem visz közelebb az igazság megismeréséhez, hanem továbbra is elfedi annak személyét. Ez abból adódik, hogy sokféle egyveleg vallás képviselői tömörülnek e szervezetben. De a Biblia azonosítja a teremtőt: Aki a JHVH Isten, s Akinek a Fia Jézus Krisztus, aki az egyedüli közbenjáró Isten és emberek között. S akin keresztül bocsájtja meg Isten a bűneinket, ha azokból megtérünk és a Jézus által közvetített tanítás szerint rendezzük be az életünket. Ez a természeti rend fennmaradásának a záloga és a harmonikus egymás mellett élés iránymutató receptje. Ezt felcserélni önző emberi indítékok által vezérelt döntéshozatalok követésével minden emberiséget sújtó problémának a gyökere, mint ahogy /legtöbb esetben/ a közlekedési balesetek is az általános érvényű közlekedési KRESZ be nem tartása miatt történnek.]

Az evolúció, illetve a Föld ősi mivoltának tagadása azonban a biológia mellett a fizika, a geológia és a kémia számos alapvető felfedezésének elvetését is jelenti. A kövületek keletkezésének (egy vagy több) árvízzel való magyarázata például ellentmond mindannak, amit a felszínformáló folyamatokról tudunk. [A Föld ősi mivoltának nem mond ellent a bibliai kinyilatkoztatás, viszont az evolúció /filozófiai rendszere/ ellentmond a bibliai ősi vízözön történelmi tényének, és minden másnak, amit a Biblia igazságként határoz meg. Az emberiség állapota egyébként katasztrofális, a történelme gyilkosságok, háborúk, elnyomások sorozata és tengermély korrupció, amely összefügg az istentelen nihilista felfogással, mely szerint nincs Isten, amelynek számot kellene adnunk a tetteinkért. Az evolúció azért is népszerű, mert ez az erkölcsi háttere az istentagadásnak, amelyből következik a szabadelvű erkölcs, amely nem összetartó, hanem szétziláló erő.]

A kövületek sorozatának hiányosságára való hivatkozás sem állja meg a helyét, ugyanis egyre több és több olyan lelet kerül elő, amely egy-egy élőlénycsoport evolúcióját részletesen dokumentálja. A leletanyag ráadásul ellentmondásmentes abban az értelemben, hogy a különböző földtörténeti korokból feltárt élőlények más lelőhelyeken sem fordulnak elő együtt (a kövülethamisítás/-félreértelmezés témaköre külön cikket érdemelne). [Kambriumi robbanásról nem tudomást venni, hogy hirtelen jelennek meg fajok, ellentmond bármiféle élőlénycsoport evolúciójának, mivelhogy a teljes szervezeti rendszerek létrejötte csakis egyszerre képzelhető el, nem apró részletekben, mivel apró részletek nem képesek teljes szervezeti egységet biztosítani, ami a túlélésnek a záloga. Ha csak apró részleteiben lenne működőképes az emberi vagy állati szervezet, egyáltalán nem volna életképes, mint félkész műszív, művese, stb. Ha egy evolucionista ezt nem hiszi, kössék rá egy félig kifejlesztett művesére és tegyék a kirakatba, hagy csodálják a népek a túlélőképességének masszívságát. Azután a temetésére is menjen el mindenki, mert így teljes a kísérlet, amit az evolúció működési mechanizmusa alapján végeztek el,]

A kreacionisták másik érve, hogy "evolúciós változást soha senki nem látott". Ez a tudomány működésének teljes félreértelmezése, hiszen még az űreszközökről sem látszik, hogy a Föld a Nap körül kering, és csak a legutóbbi időkben vált lehetővé az, hogy mikroszkóp alatt atomokat lássunk. Tehát itt a tudományos következtetések annak ellenére igazak, hogy közvetlen tapasztalati úton nem észlelhetők. [A felhozott tudományos következtetések még nem indokolják a tapasztalati úton való bizonyosság megszerzését olyan esetekben, amire nincsen hiteltérdemlő alap. A mikroszkóp alatti látvány idővel történő kitárulása még nem bizonyítja, hogy valaki hogyan jutott fel a 77. emeletre, lépcsőn vagy liften, mikor senki sem látta. És mi van ha kötélen lógatták le helikopterről? Egyébként meg nem arról van szó az evolúció esetében, hogy az evolúció tárgyát nem látni, hanem a hozzá vezető utat nem látni, holott pontosan ez lenne a lényeg! Az evolúciót csak az elmélettel láttatják, de a tapasztalással adósok maradnak, aminek a láthatatlansága a fenti példák alapján szerintük még nem öncáfoló tényező. Csakhogy pl. egy egyszerű számsor látható összerázásából még nem következik annak láthatatlanul történő komplexszé válása, különösen ha az életképességet a komplexitás egyszerre meglévő teljes összefüggő rendszere alkotja, ami bármiféle fajnak a fönnmaradó létezését garantálja. Sem magának az Életnek a komplexitása, sem az élőlények felépítésének komplexitása nem magyarázható véletlenszerű évmilliós apró lépésekkel, hanem mindenre egyszerre van szükség. Az összes szervnek egyszerre és teljes összhangban kell működnie egy adott élettérben túlélni képes fajnál, és az evolúció pontosan azért életképtelen, mert ezt millió éveken át tartó apró lépések véletlen egymásra rakódása által működteti. De működtessen egy számítógépet rögtön és azonnal apró lépések egymásra rakódása által a teljes nulláról indulva. Ha a kezdettől számítva a 2. másodpercben nem működik a számítógép, akkor működésképtelen a rendszer, de életképtelen a biológiai rendszer is, amelyet csak a filozófiai elkötelezettség és hiszékenység éltet. Tehát az evolúció nem azért láthatatlan, mert nagy léptékű, hanem mert lehetetlen egyszerre nagyot lépni, ami egy új élettérben a túléléshez kell. Természetesen ugyanazon élettérben elég a kis lépések /látható/ sorozata is, de hát állítólag az evolúció kis lépésekben hódított meg újabb és újabb élettereket.]

Az evolúció ráadásul a szemünk előtt történik (erről a kiadvány az első fejezetben tesz inkább említést), amint azt az egyre újabb, és sokszor a kezeléseknek ellenállóbb kórokozók felbukkanása révén minden évben tapasztaljuk is. [Az ellenálló kórokozók tipikus mikroevolúciós változások, de maguknak a kórokozóknak a létezésére nem adnak választ. Egy zenemű kottája nem ad választ a kotta létezésére, de a kották keveredése még úgysem. A kottát /hangjegyek rendszerét/ először meg kell alkotni, amiből az intelligencia rendet varázsol /szimfóniát/, de a hangjegyek sárdobálás szerű egybehajigálása nem egy bejáratott teremtői aktus. Ez a módszer csak az evolúcióban életképes, ahol milliárdos nagyságrendű a nagyothallók tábora!]

Ezek kialakulásának vizsgálata és terjedésük megakadályozása az evolúció megértésével lehetséges (például a SARS vírus elleni védekezésben igen nagy segítséget jelentett az új kórokozó ismert terjedési mechanizmusú rokonainak megtalálása). [A kórokozók kialakulása kórokozókból tipikus mikroevolúciós példa, az emberi faj kialakulását az őssejtekből évmilliók alatt nem magyarázza, különösen nem bizonyítja!]

A ma divatos "értelmes tervezés" elmélet hívei előszeretettel hivatkoznak a komplex biológiai rendszerekre, amelyek szerintük "egyszerűsíthetetlenül összetettek", azaz egyetlen alkotórészük kivétele teljesen működésképtelenné teszi őket, és így "nem jöhettek létre természetes evolúció révén". (Ez az érv egyenértékű azzal, hogy hangoztatói nem tudják elképzelni, hogyan alakulhatott ki az adott objektum fokozatosan, ami természetesen nem tudományos érv [számos olyan fizikai jelenséget is nehéz elképzelni, amin például a mai félvezetőipar alapul].) [Nem a kivételük a lényeg, hanem a betevésük. Nem a kivételük teszi működésképtelenné /persze a lényeg, hogy miről van szó/, tehát az egérfogónál nem az a lényeg, hogy mit veszünk ki, hanem hogy mi az az egy, amit beteszünk. Ha öt alkatrészből pl. csak a rugót teszed be, nem működik, és ha a halnak a csökevényes lábát beteszed, attól még nem működik a szárazföldre specializált felépítés teljes szervezeti rendszere. Ha a szeretlek szóból kiveszed a „lek” et, a „szeret” még megmarad, netán érthető is, de ha csak a „lek”-et teszed be, az jelentheti éppen azt is hogy „agyonverlek”, ami nem teszi életképessé az elképzelt tárgyat. Az evolúcióban az elképzelés teszi életképessé a tárgyat, de az annyit is és, vagyis semmit!]

Ez azonban csupán azon érvelés újrafogalmazása, amellyel annak idején már Darwint is kritizálták például a szem evolúciója kapcsán. Itt pedig - legalábbis bizonyos élőlénycsoportok esetében - számos, köztes jellegeket mutató fokozatát ismerjük a különböző látószerveknek, amelyek egyértelműen mutatják, hogy milyen, az élőlények számára kétségkívül hasznos állapotokon keresztül alakulhattak ki a mai formák. [Ne csak a szemet emelje ki, hanem az összes apránként kialakuló szervét. Vagy gondolja, hogy az összes már előzőleg kialakult és teljes szervezeti rendszerbe tömörült, csak a szemmel volt elmaradása? Azzal könnyű eljátszani, hogy hogyan lesz kutyából szalonna, de hogy kutyából hogy lesz egyszerre egy komplett 30 fogásos étlap, ráadásul teljesen véletlenül, az már teljesítmény. Egy létező fajnál pedig nem csak 30-féle szervezeti alkatrész működése szükséges, hanem megszámlálhatatlan. Csak egyetlen sejt működése bonyolultabb, mint New York városa, hát még az összes sejt harmonikus összműködése is egyetlen szervezeten belül a bonyolultság hihetetlen mértékét mutatja.]

Az újonnan felhozott molekuláris példáknál (bakteriális ostor, immunrendszer) pedig sok esetben igenis ismerünk átmenetinek tekinthető rendszereket. Igen fontos, hogy egy adott struktúra funkciója megváltozhat az evolúció során, tehát hibás az a gondolatmenet, hogy ha egy egyszerűbb struktúra nem képes ellátni a ma ismert fő feladatát, az mindenképpen haszontalan volt az élőlénynek, tehát nem tökéletesedhetett volna természetes szelekció révén (ezt a már Darwin által is részletesen kifejtett elvet, nevezetesen a funkciók közötti váltás lehetőségét, a molekuláris biológia adatai messzemenően megerősítik). [Egy fajon belül egy funkció tökéletesedhet /úgy mint pl. a pintyek csőrmérete a természeti ingadozások függvényében/, tehát egy adott struktúra változása, de ha a struktúra funkcióváltozása egy teljesen más élettér és életközegben való helytállást célozza, az nem lehet független a túlélést biztosító rendszertől, hanem csakis abba illeszkedő. Nem lehet egy halnak egyetlen anatómiai struktúráját megváltoztatni, mondjuk az úszója alakját és kilökni a szárazföldre, amikor a szárazföldi élettér teljesen más szervezeti felépítést igényel, azonnal és nem évmilliók múlva. Hogy csak egyetlen példát említsünk, a halaknak nincsen szomjúságérzete, és amíg ez ki nem alakul, hogyan életképes az a szervezeti rendszer, amely ezt évmilliók fejlődési stádiumain keresztül egy szárazföldi élettérben nélkülözi? A válasz: amíg ki nem alakult neki, addig nem ivott. Ez jól hangzik, de jó nagy hülyeség. Mert még számtalan más dolognak is ki kell alakulnia. Pl. a hal a vízben az oxigént a kopoltyúja által veszi fel, míg a szárazföldön ehhez tüdőre van szükség. Vajon hány perc alatt alakul ki a tüdeje a szárazföldre kimászó halnak? Ha eleve nincs meg neki, elmehet egyetlen funkcióváltozással a sóhivatalba az evolucionistákkal együtt! És akkor még a kopoltyúról nem is beszéltünk, azt honnan akasztotta le a hal egyszerre?]

A kreacionisták azon állítása, hogy a tudósok elfogultak lennének az evolúció irányában, mert érdekük fűződik annak fenntartásához, a tudomány működésének teljes félreértelmezése. Az új eredmények tudományos folyóiratokban való közléséhez a megfelelő publikációnak tudományos szűrőn kell átmennie, amely csak  tudományos alaposságú és reprodukálást lehetővé tévő módon dukumentált munkákat "enged át". [Na és az evolúciós hamisítások hogy mentek át a szűrőn?]

A tudósok között komoly versengés (is) van abban a tekintetben, hogy ki tud minél eredetibb és újszerűbb eredményekkel előállni, és mindig szenzációt jelentenek az addigi elgondolásokkal szembenálló, "forradalmi" felfedezések.  A nyitottság a tudomány egyik legalapvetőbb sajátsága: ha például a kőolajkutató geológusok számára nagyobb segítséget jelentene az új lelőhelyek megtalálásában az özönvízelmélet, mint a jelenlegi tudományos nézetek, akkor azonnal áttérnének annak alkalmazására. Valójában az olajkutatók a földtörténeti lerakódások természetének első felismerői között voltak. [Miféle nyitottság az, hogy bárhogy létrejöhetett az ember, csak isteni teremtés által nem?! Márpedig az evolúció nyitottsága csakis az evolúció formagazdagságára vonatkozik, tehát azon belül lehet bármi, azon kívül semmi!]

Végül a kiadvány hangsúlyozza a színvonalas (természet)tudományos oktatás szükségességét, hiszen a mai korban a tudomány eredményei mindenütt jelen vannak életünkben. A természettudományos oktatásban pedig nincs helye áltudományos eszmék oktatásának (és az, hogy mi tudomány, és mi nem, nem a szólás- és vallásszabadság tárgykörébe tartozó kérdés, lásd első fejezet). [Az evolúciós törzsfejlődés egy áltudományos eszme, rögtön nem történhetett meg, apró átalakulások pedig egy teljesen új élettérhez igazodó rendszert nem képesek biztosítani. A 11 telefonszámot egymás után egyszerre be kell ütni a telefonba, hogy a másik oldalon a telefon kicsörögjön. A szárazföldre vetődött hal telefonja nem csöröghet ki, mivel az életképességhez szükséges számok nem állnak rendelkezésre.]

Az Egyesült Államokban már több bírói ítélet is született (legfelsőbb bíróságiak is), amelyek megtiltják, hogy természettudományos órákon kreacionizmust/intelligens tervezést tanítsanak. Ezen ítéletek alapja, hogy utóbbi eszmék nem tudományosak, hanem vallási alapúak, és az állam és egyház szétválasztásának elve alapján 'civil' órákon nem taníthatók. Természetesen, például az összehasonlító vallástörténeti/filozófiai órákon szabadon lehet róluk beszélni. [Természettudományos órákon filozófiát hogyan lehet tanítani? Ráadásul süket filozófiát? Ez a bírók elkötelezettségétől függ, meg az államhatalmi berendezkedéstől. De az evolúció tanítása még nem teszi azt igazzá, ha a tények ellene mondanak!]

Összefoglalva, az evolúció a mai biológiai tudomány egyik alapköve. A közös jövőnkre irányuló döntéseinket pedig legcélszerűbb tudományos alapokon meghozni, amihez viszont elengedhetetlen a tudomány természetének ismerete és az a képesség, hogy a tudományt az áltudományoktól megkülönböztessük. [A tudománynak saját maga felé hajlik a keze, nem mert a tudomány mást nem tehet, hanem mert a tudósok erre használják! Hogy a biológiai tudomány alapköve az evolúció lenne, ez kifejezetten a mai tudományra vonatkozik, amely más eredet lehetséges bekalkulálására süket is meg vak is. Hogy mégis elengedhetetlennek tartja a közös jövőre irányuló döntések meghozatalára, ebben is csőlátást mutat, mivel társadalom közös jövőjét nem ez szabja meg, hanem csak azokét, akik kiállnak az evolúció mellett. A hívők jövőjét a Biblia jelenti ki, úgy mint akik a Jézusban való hitük által átmentek a halálból az életbe. Akik pedig megmaradnak a bűneikben, azokon az Isten haragja marad rajta. Ennyit tesz az arra való képtelenség, hogy valaki az áltudományt meg tudja különböztetni a valódi tudománytól.]

Legvégül egy kérdezz-felelek található a kiadványban, majd azt bőséges irodalomjegyzék követi, amit a SEC összeállításával foglalkozó kutatók rövid életrajzai zárnak. [Rövid életrajz, ezt jól mondja, mivel az evolúció nem biztosít hosszú életet, örök életet meg különösen nem!]

Irodalom

Ayala, F. J. (2008): Science, evolution and creationism. - Proc. Natl. Acad. Sci. USA 105(1): 3-4.
Berg, J. M., Tymoczko, J. L., Stryer, L. (2006): Biochemistry. WH Freeman & Co.
Elek L. (2006): Intelligent design - értelmes tervezettség. Elek László beszélgetése Kampis György tudományfilozófussal. - Magyar Tudomány 2006/9: 1134.
Leakey, R. Lewin, R. (1986): Fajunk eredete. Gondolat, Budapest
Marosán G. (2005): Intelligens tervezés, avagy az ész trónfosztása. - Beszélő 10/12.
National Academy of Sciences and Institute of Medicine (2008) Science, Evolution, and Creationism Natl Acad Press, Washington, DC. (A dokumentum és rövid, ingyenes öszszefoglalója angol nyelven elérhető a http://www.nap.edu/catalog.php?record_id=11876 címen.)
Pennock, R.T. (2003): Creationism and intelligent design. - Annu. Rev. Genomics Hum. Genet.  4: 143–63.
Rahner, K. (1983): A hit alapjai. Bevezetés a kereszténység fogalmába. Szent István Társulat, Budapest

Természet Világa,

139. évfolyam, 6. szám, 2008. június
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/ 

*   *   *   *   *

"Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten!  

Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!"

(Zsoltárok 57:6)