A szemfejlődés darwinista képzelete

„Az evolúció alapelve egy rendkívül egyszerű körkörös logikán alapul: aki hatékonyabban képes a génvariánsait a következő generációba juttatni, annak génvariánsai nagyobb arányban lesznek képviselve a következő nemzedékben. A test a gének célba juttatására szolgáló gépezet.” Boldogkői Zsolt

Ennek semmi köze ahhoz a darwinista hiedelemrendszerhez, amely szerint egy primitív őssejtből az állandóan változó irányú és intenzitású irányítatlan szelekciós környezeti nyomások akármennyi idő alatt képesek akár egyetlen életképes szervezetet létrehozni, aprólékos mutációsorozattal egyazon szervezetben fölépíteni a csontváz, izom, keringés, légző, emésztő, vizeletkiválasztó, szaporodó, ideg, belső elválasztású mirigyek, érzékszervek rendszerét, de úgy, hogy mindezen anatómiai részegységek a kifejlődés minden mozzanata alatt életképességet produkálnak egyazon aprólékosan kifejlődő szervezetben. [Nyilván minden szervezet más és más felépítésű a reá jellemző részegységekkel.]

Szemfejlődés Femina stílusban

„A szem evolúciója régóta az egyik legtöbbet hangoztatott érv az evolúció ellen. Pedig valójában ez a törzsfejlődés működésének egyik leglátványosabb példája: sokszor alakult ki valamiféle látószerv az évmilliók során a Földön, méghozzá a legváltozatosabb formákban.

A szem valójában tökéletes példa arra, hogy alakulhatott ki az állatvilágban megfigyelhető sokszínűség fokozatos változások révén. Olyannyira, hogy nem is egyszer, hanem sok tucatszor fejlődött ki valamilyen fényérzékelő szem az évmilliók során, egymástól függetlenül. Ezért van, hogy teljesen máshogy épül fel a rovarok összetett szeme, a polipok bonyolult kameraszeme és a gerincesek szeme, beleértve a miénket is.

Az állatvilág számos, különböző fejlettségi szinten álló szemet vonultat fel.

De hogy alakulhatott ki mindez fokozatosan?

Az első lépés a fényérzékeny sejtek megjelenése. Már egyes ostoros moszatok bőrén is vannak ilyenek, bár ezek csak a fényt és a sötétséget tudják megkülönböztetni. Aztán ezek a fényérzékeny sejtek elkezdenek egymás köré tömörülni, mint egyes medúzák és tengeri rózsák szemfoltjainál. Aztán ezek a sejtcsoportok beljebb nyomódtak az állatok testébe, és kehely alakot vettek fel.

A férgeknél és puhatestűeknél jellemző kehelyszemeknél már a fény iránya is érzékelhető.

A kehelyszem további besüllyedésével szűkült a fénybemeneti nyílás, és kialakult a képalkotásra alkalmas hólyagszem. A polipoknak és tintahalaknak ilyen van. A gerinceseknél fehérjéből felépülő lencse teszi teljessé a szemet.

Ahogy Darwin írta: „Ha találhatunk számos finom lépcsőfokot, amelyek az egyszerű és tökéletlen szemtől a bonyolult és tökéletes szemhez vezetnek, és eközben mindegyik hasznos a maga gazdája számára; továbbá, ha azt látjuk, hogy a szem folyton változik és hogy ezek a változások öröklődnek, mint ahogy ez a helyzet; illetve ha az ilyen változások a változó életfeltételek között előnyösek az élőlények számára, akkor ez a kérdés, bár részleteit képzeletünk nem foghatja fel, nem okoz nehézséget az elméletnek.”

Akár 1500-szor is kialakulhatott volna

Onnantól kezdve, hogy vannak fényérzékeny sejtek, viszonylag „rövid időn” belül el lehet jutni a szemszerű szervek megjelenéséig.

Két svéd biológus 1994-ben számítógéppel modellezte is, mennyi idő szükséges ehhez. Három egyszerű sejtrétegből indultak ki, és arra jutottak, hogy mindössze 400 ezer nemzedék és kevesebb mint félmillió év alatt eljuthatunk egy összetett szemig nagyon apró, de előnyös mutációk sorozatával. Mivel az első fényérzékelő sejtek 550 millió éve jelentek meg, az evolúciónak bőven volt ideje, hogy akár egymás után 1500 alkalommal is kialakuljon a szem - intelligens tervezés nélkül.” https://femina.hu/terasz/szem-evolucioja/

Ugyanez a MTA szerint

„A természetes szelekción alapuló darwini elmélet egyik központi tétele, hogy az evolúciós alkalmazkodás kis lépések sorozatával valósul meg. Már Darwin is felismerte azonban, hogy ez az elv igen nehézkesen használható, ha olyan bonyolult szervek eredetét kell megmagyarázni, mint például a szem.

A szem számos alkotórész precíz kölcsönhatásából épül fel, bármely részét megváltoztatva sérül működése. Hogyan alakulhattak ki az evolúció során az ilyen komplex struktúrák kis lépések sorozatával?

A szem esetében az elfogadott magyarázat az, hogy fényérzékeny sejtek csoportosulásából kiindulva fokozatosan, apró módosítások sorozatával el lehet jutni a lencsével rendelkező szemig úgy, hogy minden átmeneti állapot előnyt jelentett.” - https://mta.hu/tudomany_hirei/falank-bakteriumok-lepleztek-le-az-evolucios-ujitasok-titkat-106679

Amire nem válaszolnak ezek az emberek, hogy miképpen voltak képesek a csak úgy ad-hoc, spontán megjelenő, akármilyen fényérzékeny sejtek fokozatosan, apró módosítások sorozatával, akár sok tucatszor tovább fejlődni és eljutni az összetett szemig, miközben nem csak a szemnek kellett kifejlődnie, hanem a szemmel együtt az összes szervrendszer összetevőinek egyazon időben és egyazon szervezeten belül?! Tehát minden más szervezeti alkatrésznek összehangoltan, a teljes szervezet egészére nézve kellett lépésről lépésre kifejlődnie, miközben minden fejlődési mozzanat alatt produkálnia kellett a túlélőképességet.

Darwin számos finom lépcsőfokról beszél, amelyek az egyszerű és tökéletlen szemtől a bonyolult és tökéletes szemhez vezetnek, és eközben mindegyik hasznos a maga gazdája számára.

Itt nem csak az a kérdés, ha hasznos az adott részlet, akkor minek fejlődik tovább, hiszen nem a hasznosságtól függ a fejlődés, hanem a szelekciós nyomás szemre gyakorolt hatásától. Miközben a szelekciós nyomás nem csak a szemre gyakorol nyomást, hanem a szervrendszerek legapróbb részleteire is, amik a fejlődés kezdeti stádiumában vannak, abban kellett lenniük, ha komolyan vesszük az őssejt sztorit, hogy minden abból fejlődött.

Akármely élőlény túlélőképes teljes szervezetének szervrendszerei hogyan biztosítanak túlélést, ha éppen csak elkezdenek kifejlődni olyan vakon történő mutációk által, amelyeket a véletlenek generálnak, természetesen bármiféle irányítás nélkül, összevissza történően, amit a környezeti szelekciós nyomások megint csak összevissza befolyásolnak, ahogy a külső körülmények szeszélyei diktálják.

Egyetlen szervrendszer kifejlesztéséhez is rendkívül hosszú ideig tartó irányított szelekciós nyomásra van szükség, nem hogy közel egy tucathoz egyetlen szervezeten belül.

„...az egyes sejtek működése önmagában is nagyon komplex; a szövetek, a szervek működésének összehangolása még sokkal bonyolultabb; az egész szervezet anyagcseréjének szinkronizálása pedig hihetetlenül összetett folyamat...” /Lednyiczky Gábor biofizikus, bioinformatikus/

Miről beszél Darwin, amikor kiszedi a szemet a teljes szervezeti rendszerből és elkülönítve attól, csupán az állítólagos fényérzékeny sejteket presszionálja, amik csak úgy maguktól fölépülnek bármiféle, ahhoz igazodó szelekciós ráhatások nélkül.

Azt mondja: „ha azt látjuk, hogy a szem folyton változik és hogy ezek a változások öröklődnek, mint ahogy ez a helyzet; illetve ha az ilyen változások a változó életfeltételek között előnyösek az élőlények számára, akkor ez a kérdés, bár részleteit képzeletünk nem foghatja fel, nem okoz nehézséget az elméletnek.”

Honnan veszi: „ha az ilyen változások a változó életfeltételek között előnyösek az élőlények számára,” - amikor a változások csak addig előnyösek, amíg az adott környezethez igazodóak. De egy változó környezetben máris nem előnyösek, sőt, hátrányosak, ha a szelekciós nyomások iránya és intenzitása pont az ellenkezőjére fordul.És akkor még nem beszéltünk a több szervezeti rendszer mozaikkockáiról, amiket egyszerre és egy irányba kell fejlesztenie a vakon válogató szelekciónak, ami egy akármilyen előnyt rögtön hátránynak könyvel el váltakozóan ellenséges és barátságos környezetben.

Na és hogyan életképes egy akármilyen kezdetleges rendszer, miközben apránként fejlődik, ráadásul a szükséges irányban, mértékben az egész szervezetre hangolódóan? Hogyan tartja életben az élőlényt, amikor ami életben tartja, az éppen most kezd kifejlődni?

Ha valakibe elkezdenek műszívet, meg akármilyen protézist kifejleszteni, amíg benne ki nem fejlesztik, hogyan funkcionál az teljes szervezet? Közben is sétál a a parkban, és dobog benne az éppen hogy kifejlesztés alatt állú műszív? Menet közben fejlesztik ki?

És ugyanezen az alapon a csecsemőket beleteszik egy éppen kifejlesztés alatt álló inkubátorba, rákötnek valakit egy éppen kifejlesztés alatt álló művesére és minden további nélkül túléli a folyamatot?

Egy akármilyen távcsővel már akkor is lehet látni, ha még össze sem rakták, a részegységeket ki sem fejlesztették? Bele lehet ülni az autóba, amikor még csak a négy kereke van meg? Miközben egyetlen keréken is képesnek kell lennie a közlekedésre, amit a természetben túlélésnek ismerünk.

Azt mondja: „ez a kérdés, bár részleteit képzeletünk nem foghatja fel, nem okoz nehézséget az elméletnek.” Vagyis nem tudja fölfogni, amit beszél, de az elméletnek nem okoz nehézséget.

Próbálja meg a gyakorlatban, abban okoz-e nehézséget? Az olyan zseniknek, mint Darwin, bizonyára nem. Nem hiába csókolt neki kezet a tudományos utókor. Az egész világ gondolkodását megváltoztatta. Valami, aminek a részegységei fokozatosan fejlődnek ki, a teljes fejlődési folyamat minden pillanatában túlélőképességet biztosítanak annak a valaminek. Nem csak akkor, amikor a teljes rendszer kifejlődött.

Én eddig úgy tudtam, egy akármilyen kifejlesztett komplex rendszert akkor dobnak piacra, ha teljesen ki van fejlesztve. Autót karosszéria nélkül nem szoktak, se ajtók nélkül. Nem beszélve a fékről, meg a kuplungról.

Persze az élőlények mások. Ott semminek nincs értelme, kivéve az evolúció fényében. Igaz, az efféle evolúciónak sincs sokféle értelme, de mindegy. Higgyen mindenki, amit akar. Fő, hogy tudományosnak tűnjön. Annak tűnik. Mert hogy amivel nézik, az is éppen fejlődés alatt áll!

Hát így könnyű híresnek lenni. Az ember egy-kettőre zsenivé lesz, csak sokaknak kedvező filozófiával álljon elő. Hogyan is mondja a Biblia kétezer éves próféciája?

„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.” (2Timótheus 4:3-4)

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

AZ EVOLÚCIÓS TUDOMÁNY ZŰRZAVARA

A The Guardian brit lap írja: „Bármilyen furcsának is tűnik, a tudósok még mindig nem tudják a választ a földi élet fejlődésével kapcsolatos legalapvetőbb kérdésekre. Vegyük például a szemeket. Honnan származnak pontosan? A szokásos magyarázat arra, hogy hogyan jutottunk ezekhez a csodálatos és összetett szervekhez, a természetes kiválasztódás elméletén alapul.”

Majd a szem progresszív fejlődésének szokásos történetének összefoglalása után a cikk így folytatódik:

„Ez az evolúció alaptörténete, amint arról számtalan tankönyv és népszerű tudományos bestseller mesél. Egyre több tudós szerint az a probléma, hogy abszurd módon nyers és félrevezető.

Először is a történet felénél kezdi, és magától értetődőnek veszi a fényérzékeny sejtek, lencsék és íriszek létezését, anélkül, hogy elmagyarázná, honnan származnak. Azt sem magyarázza meg kellőképpen, hogy az ilyen finom és könnyen szétszedhető összetevők hogyan jöttek össze egyetlen szervvé. És nem csak a szemek jelentenek problémát a hagyományos elmélet számára.

„Az első szem, az első szárny, az első placenta. Hogyan jelennek meg. Ezek magyarázata az evolúciós biológia alapvető motivációja” – mondja Armin Moczek, az Indiana Egyetem biológusa. „És még mindig nincsenek jó válaszaink. Ez a klasszikus elképzelés a fokozatos változásról, egy-egy boldog balesetről, mindeddig megdőlt.” /„Do we need a new theory of evoltion?”, TheGuardian.com, 2022. június 28./

Vajon a halaktól származik az ember? 2. rész

 

A halak kijövetelének szelekciós indokoltságai

Ragadozóktól való menekülési ösztön, mint hajtóerő. Vízi ragadozók /dagállyal érkező/, lepény és tűzhalak /stb./ kergetésétől való megszabadulás. Ha ez igaz volna, miért nem jött ki már az összes hal a szárazföldre? Na és honnan van neki menekülési ösztöne? Amikor a horgász a vízparton elengedi a halat, az miért befelé igyekszik a vízbe, miért nem kifelé a partra?

Na és milyen menekülési ösztön az, amely a túlélést messze meghaladó kipusztulás /hosszú távon történő átalakulás/ esélye felé hajtja a fajt, mintsem a rövid távú túlélés felé?! Mert a túlélése egy halnak inkább van a vízben az anatómiai felépítése alapján, mintsem a szárazföldön kellő anatómiai felépítés híján!!!

Pl. milyen szintű túlélést biztosít egy szárazföldi állatnak vagy az embernek, ha egy menekülő tigris elől a tengerbe menekül? Amíg az anatómiai felépítése a vízi életvitelhez idomul, hogyan él túl? Ha prédává válástól való félelem hatására másztak ki a halak a vízből, pl. a nyúl miért nem mászik fára ugyanezen okból? Miért nem kezd anatómiai átalakulásba, hogy a saját védelme érdekében egy másfajta életteret meghódítson?

A vízből való kikergetés annyi, mint a vízbe való bekergetés, a fára fölkergetés, a fáról történő lekergetés. Egy állatnak a kergetése elegendő szelekciós hatás arra, hogy a teljes szervezeti rendszerét, anatómiai felépítését megváltoztassa? Na és pl. a nagyragadozók prédaállatai miért nem kezdenek fajanatómiai átalakulásba, hogy megszabaduljanak üldözőik elől? Csak a halak tudták ezt megtenni, vagy megtették ezt helyettük az evolucionisták, hogy ezzel az emberré válás evolúciós dajkameséjének hitelt szerezzenek?

A farokúszók megerősödése elősegíti a kőről kőre ugrálást a kopoltyúlégzés megmaradása ellenére. [Meg se merem kérdezni, amíg a farokúszók nem erősödtek meg, mi segítette elő a kőről köre ugrálást? Hogyan ért rá a vízben, netán a kövön arra várni, amíg a farokúszók megerősödtek? Ha anélkül is túlélt, hogy lehetett a túlélés záloga az, amivel nem is rendelkezett?

Minek olyasmit erősíteni, amire nincs is szükség a túléléshez? Honnan tudta, hogy neki mire van szüksége a túléléshez? Ha csak a farokúszóra koncentrált, elég nagy pancser lehetett, amikor számtalan más anatómiai funkció megléte egyidejűleg szükséges. Vagy ezeket a funkciókat direkt nem részletezik, hogy könnyebben átsiklódjon a természetes kiválasztódás szűrőjén a szárazföld meghódítására vetemedett vízi élőlény?]

Új élelemforrás a szárazföldön. Ellentmondó tényező, hogy rengeteg vízi hüllőt és emlőst pont a vízben található élelem vonz magához, ilyenek a leguánok, a tengeri kígyók és a tengeri vidrák, stb. Ezek a fajok inkább szembenéznek a veszéllyel a több élelem reményében. Hogy némely halaknak táplálkozási nehézségek miatt volt szükségük a vízről a földre való áttérésre, nos ennek a forgatókönyvnek nincs bizonyítéka. Ha éhezés az ok, akkor a változás a táplálkozással kapcsolatban jelent szelekciós nyomást, nem a mozgásrendszerre /stb./. A szelekciós nyomásnak és az azt kiváltó hatásnak összefüggésben kell lennie.

Ha egy tehén tejtermelésének növelésére gyakorolsz szelekciós nyomást, akkor az nagy valószínűséggel nem a járására lesz hatással. Egy szobában a függönyre gyakorolt szelekciós nyomás többnyire a fény ki-be áramoltatásával kapcsolatos, és nem kavarjuk vele a levegőt, mint a legyezővel. Egy halra gyakorolt nyomás a táplálkozással kapcsolatban esetleg a szája alakját vagy az emésztését érinti variálódási szinten, de nem több teljesen más funkciót betöltő testrészét.

Ha az a szelekciós nyomás rajtad, hogy tanulj angolul, a válaszod nem az lesz, hogy szakállt növesztesz, vagy pocakot, ha meg kiköltözöl az erdőbe és rendszeresen vizet kell hoznod a patakról műanyag kannákban és ráadásul gyalog, azzal a vízhordással kapcsolatos izomzatod fog nőni, és nem a tánctudásod, vagy fütyülési képességed.

Ha pl. egy szamárnak sokszor direkt a farkára lépsz, ezzel szelekciós nyomást gyakorolsz rá, legfeljebb hangosabban iázik és erősödik a lábizma, mivel gyakran visszarúg, te meg tele leszel kék-zöld foltokkal, de más területen nem lesz hatással rád. Esetleg néhány tapasztalattal gazdagabb leszel.

Fokozatosan nőttek a lábaik. Számos szerv és rendszer létfontosságú az élőlények számára. Ezért nincs idő, hogy az élőlények arra várjanak, hogy ezek fokozatosan fejlődjenek ki rajtuk. Teljességgel lehetetlen, hogy a szervek és struktúrák fokozatosan alakuljanak ki rajtuk. A legtöbb ilyen szerv csak akkor működik, ha egészében létezik - ellenben kifejlődésük közbeeső szakaszaiban haszontalan szerveknek bizonyulnak, amiket a természetes kiválasztódás ki kell hogy selejtezzen.

Egy fokozatosan növő láb fokozatos túlélést jelent. Kevésbé kifejlett láb kevésbé jelent túlélést. A túlélés fokozata a kifejlődés fokozatával arányos. De ha valaki találkozott már a túlélés kicsi fokozatával, amely elegendőnek bizonyult, az a fejlettség további növekedését feleslegessé teszi. A túlélőképesség igénye határozza meg a fejlődés mértékét.

A gond ezzel az, hogy a túlélőképességnek az igényét a fejlődés nem tudja letapogatni, hogy ahhoz igazodjon. Hanem az vagy megvan, vagy nincs meg, Ha pedig nincs meg, akkor az hogyan biztosítson túlélést? Hogyan élsz túl, ha azt sem tudod, mi kell a túléléshez? Csak nem kötött gúzsba az evolucionista barbarizmus, amely a túlélés feltételeként nem a /törzs/fejlődés végtermékét határozza meg, hanem anblokk a /törzs/fejlődés meglétét magát?

Mióta azonos a genetikai változás a túléléssel? Mióta garancia a genetikai változás a túlélésre? Hipp-hopp, egy-két genetikai hiba, és létrejön a liba. Meg minden. Minden létező élőlény minden porcikáját a hasznot rejtő genetikai hibák hozták létre. /Így a darwinizmus./ Az operaházban szimfonikus zenekar játssza a szebbnél szebb szimfóniákat, amiket a hangjegyek véletlen önszerveződése szervezett be a kottafüzetbe. És a kottafüzet diktálja a karmesternek, hogy milyen karlendítéseket végezzen a pódiumon.

Tévedés ne essék, nem a karmester dirigál, hanem véletlenül önszerveződött hangjegyek a kottafüzetben. Az anyag uralja a szellemet, nem a szellem az anyagot. Az ősember filozófia tündöklése a XXI. században: - Nem az ősember találta fel a kőbaltát, hanem a kőbalta az ősembert. Mi mindannyian a kőbalta termékei vagyunk! [A kőbalta nagymamája volt az anyag, a nagypapája meg az anyag véletlen viháncolása]. Suhog a kőbalta, ki tudja hol áll meg, a kőbalta-filozófia kit, hogyan talál meg?

Vajon kinek hódolsz be, a kőbaltának vagy a szellemnek? Mert az a te istened! Az a te pórázod, amely vonz és taszít téged a porba, ahonnan jöttél, vagy emel a szellem magaslatába, ahová az arra méltók útja vezet!

A halak légzőrendszere. Az elmélet szerint a halakban lévő úszóhólyagok a tüdők logikai előfutárainak tekinthetők. A tüdőt nem igénylő halak állítólag az evolúciós történelem korai szakaszában tesztelték a tüdőt. Amikor tüdőre volt szükség a föld meghódítása érdekében, a géneknek csak be kellett kapcsolniuk.

Ha a filozófia a gének háttérapparátusára építkezik, akkor az az összetett rendszer kiszélesítését jelenti, ami a szervezettséget és egymásrautaltságot csak még jobban bonyolítja, és a véletlen folyamatok lehetségességét sorvasztja. Ha minden egymás után következő lépés az őt megelőzőben gyökerezik, akkor kell lennie egy láthatatlan szellemi kapocsnak, ami a gének egymásra épülő szervezését összeköti és rendszerszinten koordinálja.

Azonban a genetikai kapcsolódásokat nem lehet egy adott szerve leredukálni, mint ahogy az igazi belgyógyászat sem a beteg szervezet egyetlen részegységére összpontosít, hanem egyszerre az egészre. Amint a betegség is a szervezeti rendszerbe van ágyazva, a túlélést fenntartó egészség és anatómiai stabilitás ugyanúgy. Tehát csak a légzésre összpontosítani a halak esetében egy sántító elvonatkoztatás a túlélőképességet biztosító rendszer egészétől.

A levegő jelentősen több oxigént tartalmaz, mint a víz, a halak légzőapparátusa pedig erre van beállva, nem a szárazföldi viszonyokra. A vízben a kopoltyúkon keresztül történik a véráramba történő oxigénfelvétel, és a metabolikus salakanyagok, a szén-dioxid és nitrogén-tartalmú ammónia leadása, azzal van összefüggésben, azzal párhuzamos, és nem szárazföldi viszonyokhoz van igazítva. Nem lehet önkényesen fölcserélni sem a körülményeket, sem a körülmények által megszabott módozatot.

A kopoltyúk nagyon vékony membránjai dehidratálódásának veszélye a halat nyilván nem a vízben fenyegeti, amely az ő élettere, hanem a szárazföldön, amely neki egy testidegen környezet, ha oda anatómiai felépítésének illetéktelensége ellenére kimerészkedik. A körülmények, a környezet, a szél, /stb./ hatására a kopoltyúk kiszáradnak, és a vízi közegre beállított oxigénfelvételhez kapcsolt káros szennyező anyagok leadása hiányt szenved.

A halak rövid élettartama nem engedi meg számukra egy olyan alternatív rendszer hosszú időn át történő kifejlődését, amely az oxigén és szén dioxid cserét a levegő belégzése által valósítja meg, nem pedig a vízben, az ő eredeti életterükben. Próbáljon meg egy nehézbúvár oxigén összeköttetés nélkül a tenger fenekére merülni, ugyanez a kopoltyús halnak a szárazföldi közegbe kimerészkedni.

Viszont a kettős életterű halak anatómiai készültsége pontosan olyan, mint amikor az embernek van egy bakancsa a hegymászáshoz, és egy sítalpa a hóban való közlekedéshez, amit a bakancsra csatol. A bakancs is kész állapotban van, meg a sítalp is, nem akkor megy ki vele az ember a nyílt terepre, amikor még a kifejlesztésük részleges állapotában vannak.

Ahogy a túrabakancs a földútra való, a sítalp meg a hóra, a kopoltyú is a vízre, a tüdő meg a szárazföldre. Olyan, hogy a tüdős halaknak kezdetleges tüdejük volna az éppen formálódó úszóhólyag és egy légzőszerv között, ez pont olyan badarság, mint azt feltételezni, hogy létezik félig kész bakancs és sítalp keveréke, amit a mérnökök útközben tesztelnének és fejlesztenének készre.

Hogy a tüdős halak /kétéltűek/ ott élnek túl, ahol vannak, és ott tesztelik a saját anatómiai felkészültségüket, ahol élnek, mutatja, hogy a fejlettségük tekintetében nincsenek lemaradva, és hátrányt sem szenvednek. Ha így állna a helyzet, már nem volnának tüdős halak, hanem régen kiselejteződtek volna.

Radikális változásokat nem lehet útközben kivitelezni, márpedig egy halnak egy teljesen más élettérbe való behatolása, és egy teljesen más anatómiai felépítésre való átállása igen radikális változásnak tekinthető. Nyilván a darwinista filozófiának érdeke a halat egy teljesen más élettérbe átsiklatni konfliktusmentesen, ezért a tudomány nevében, de a hitükkel átszippantják, és az akaratukkal meg átlökik a túloldalra.

A filozófia a halnak dobott életmentő kötél, tehát a halból kifejlődött szárazföldi hódítót a filozófia élteti, nem a tudományos tények. Tedd ki a pontyot a bokorba, hagyd magára, és menj vissza érte pár nap múlva. Ha belekezd az anatómiai átalakulásba, akkor van esély rá, hogy majd később úgy fog szaladni, bizony útól se éred. De ha a körülmények kedvezőtlen volta miatt amortizálódik, sőt netán olyan döglött-féle állapotot mutat, akkor már nem csak a halászlébe nem lesz jó, de a filozófiát is kikezdi, komoly kritikával illeti. És ez valódi tudomány, mert számtalan megismételt kísérlet ugyanide vezet, míg a halak kalandozását a kéktúra útvonalon semmi nem támasztja alá!

Átmeneti fajok vagy fajok közti átmenetek?

„Nincsenek átmeneti maradványok a rhipidistian halak (amelyek kedvenc elképzelése szerint a négy végtaggal rendelkező gerincesek ősei) és a korai kétéltűek között.” /Robert L. Carroll paleontológus/

„Annak ellenére, hogy a teknősök sokkal több és jobb állapotban megőrzött maradványt hagytak maguk után, mint a gerincesek, egyetlen átmeneti forma sem található, amely a teknősök és az állítólagosan belőlük fejlődött egyéb hüllőkre utalna.” /Encyclopédia Britannica, 1992. c. 26, ss. 704-705/

„Körülbelül ötven évvel ezelőttig az evolucionisták azt hitték, hogy valóban létezik ilyen /félig vízi, félig szárazföldi/ élőlény. Ez a hal, a Coelachanth /*, amelynek korát 410 millió évre becsülték, volt szerintük az átmeneti alak, amelynek kezdetleges tüdeje, fejlett agya, emésztési és keringési rendszere volt, amelyek képesek voltak a szárazföldön is működni, sőt, a maga kezdetleges módján még járni is tudott. Ezeket az anatómiai magyarázatokat vitathatatlan igazságként fogadták el az 1931-as évek végéig. A Coelacanth igazi átmeneti alak volt, amely a víz és a szárazföld közötti összekötő láncszem és átmeneti forma volt.

Azonban 1938. december 22-én nagyon érdekes felfedezést tettek az Indiai-óceánon. Kifogták a Coelacanth család egyik tagját, amelyekről eddig azt állították, hogy hetvenmillió évvel ezelott kihalt átmeneti alak volt! Az eleven Coelacanth felfedezése bizonnyal komoly sokkot jelentett az evolucionistáknak. Az evolucionista régész, J. L. B. Smith azt mondta, hogy akkor sem lepődött volna meg jobban, ha egy élő dinoszaurusszal találkozik. És a rá következő években ugyanennek a halnak még körülbelül 200 példányát fogták ki a világ különböző részein.

Az eleven Coelacanth példányok is azt bizonyítják, hogy milyen messzire képesek elmenni az evolucionisták elméleti feltételezéseikben. Amikor még nem kerültek elő élő példányok, akkor is számos különböző elmélet létezett arról, hogy valóban volt-e ennek a halnak kezdetleges tüdeje és fejlett agya.

Az a szerv, amelyről az evolucionisták feltételezték, hogy primitív tüdő, valójában egy zsírzsák. Valamint a Coelacanth, amelyről azt állították, hogy »a hüllők közvetlen őse, amely kész arra, hogy a tengerből a szárazföldre költözzön«, egy olyan mélytengeri hal, amely az óceán legalsó rétegeiben él, és 180 méternél jobban sohasem közelíti meg a felszínt.” /Harun Yahya: Az evolúciós csalás, 5. fejezet: A víz és a szárazföld közötti átmenet meséje/

Ha az ősi fajok csökevényességük miatt haltak ki, akkor a fosszíliáknak ezt tükrözniük kéne, de ha ez volna a helyzet, akkor ma is számtalan átmeneti, kiforratlan élőlénynek kellene lenne, mivel szerintük az evolúció olyan mint a páternoszter lift, sosem áll le. Ellenben az igazság az, hogy nem a fajok kifejlődése nem áll le, hanem a környezeti változásokhoz való finomodásuk /valamilyen mértékhez való igazodás művészete/ folyamatosan fennálló.

Olyan ez, mint az emberi arckifejezés. Az arc mindig emberi arc marad, de a külső és belső körülmények hatására változik: mosolygó, nevető, vihogó, szomorú, síró vagy kétségbeesett, netán fapofát mutató. Ki gondolná, hogy más fajhoz tartozik egy kuncogó arckifejezésű ember, és egy másik fajhoz az, akit a fogfájása gyötör.

A hoppon maradt evolucionista arckifejezése sem támasztja alá a törzsfejlődés elméletét, mivel az arcán lévő sok apró mimikri változás soha nem vezet nagy léptékű átalakuláshoz, pl. nem válik majommá, vagy majomszerű lénnyé. /Leszámítva a filozófia eszmei értékének állatias színvonalát!/ Ugyanígy nem válik a majomszerű lény sohasem emberré, és a mikroevolúcióból /faji változatból/ sem lesz sohasem makroevolúció /új faj./

Egy sima vihogás vagy sírógörcs, lapos kúszás, háton úszás vagy szárnyverdesés nem vált ki teljes rendszer átalakulást, még ha hosszan tartó is. Akkor vajon mi váltotta ki a Tiktaalik néven ismert 375 millió éves fosszilis hal állítólagos átmeneti formává válását?

Na és hol vannak a ma megfigyelhető átmeneti formák, amelyek az éppen köztes állapotban lévő kifejlődés mozzanatait mutatják? Mivel a filozófia szerint az evolúció nagy kapacitású folyamata nem állt le, hanem az egy befejezetlen, állandóan mozgásban lévő folyamat, ma ugyanúgy létezniük kell ilyen alakzatoknak. De nem csak egy-kettőnek, hanem ahány faj van, legalább annyinak.

Mivel szerintük a fajok nem stabilak, nem állandóak, hanem úgy terjeszkednek, mint a napon kúszó árnyék, terjeszkedésük folytán állandó forrásban, átalakulásban kell lenniük. S mivel mindezek igen hosszú folyamatot jelentenek, kellene olyan lényeknek lenniük, amelyeknek átalakulását éppen derékban kapjuk el, vagy az elején, vagy a végén. [Persze, ha hitelt adunk az új fajkialakulások evolucionista teóriájának, rögtön annak ellentmondását is meg kell állapítanunk, hiszen hogyan lehet új fajról beszélni, ha maga az újjá válás egy megállíthatatlan folyamat?!]

Hasonlóan a csillagok fényéhez, azokat sem a teljes valóságukban látjuk, hanem a hozzánk érő fényük állapotában látjuk őket. Ha a fajok állandó átalakulásban vannak, akkor amit látunk, azok sem lehetnek mintegy rögzült pillanatkép állapotban, hanem nyúlniuk kell, mint az árnyék. Ha a Tiktaalik a múlt ma megfigyelhető átmeneti fosszíliája, akkor ma is kell lennie olyan élőlényeknek, amelyek majd 375 millió év múlva mutatják a múlt átmeneti fosszíliáit. Csakhogy azok nekünk nem a múlt, de nem is a jövő, hanem a jelen.

Ha ma nincsenek olyan átmeneti élőlények, amelyek millió évek múlva jelentik a ma fosszíliáit, akkor milyen alapon állítják, hogy nekünk vannak olyan átmeneti fosszíliáink, amelyek a millió éves múltbeli fosszíliákat mutatják. Ha ma nincsenek ilyen kifejlődésben lévő köztes fajok, a múltban sem lehettek, különben az egész évmilliós törzsfejlődés egy fantáziadús elméleti gagyi termék, és olyan, mint a Hippolit a lakáj című filmben a hippodrom – semmi értelme!

Hanem ami van, azok egyrészt mint élő kövületek léteznek, mint pl. a bojtos úszós hal, amire ráfogták, hogy az egyik vízi elődje a szárazföldi élőlényeknek, miközben ma is halként léteznek, ráadásul jó mélyen úsznak az óceánban, és nem kódorognak a vízfelszín és a szárazföld közelében. Másrészt meg amit megfigyelhetünk, az mind sima anatómiai finomodás /valamilyen mértékhez való igazodás művészete/ a teljes szervrendszer érintése nélkül.

Mint az arcgrimasz változása, de maga az arc arc marad. Változik a csőr, de a pinty pinty marad. Rezisztenssé lesz a baktérium, de baktérium baktérium marad. Százféle torz formát ölt a gyümölcslégy, de a gyümölcslégy gyümölcslégy marad. /Stb./ Az összetett, bonyolult, harmonikus és precízen összehangolt működésű, az egész testet sejt szinten és idegi összeköttetésen áthálózó szervezeti rendszer stabil marad, de van benne egy rugalmas képlékenység a szükség szerinti változékonyságra.

Nagyon jó példa erre a kaméleon színeváltozása. Az evolúció elmélete szerint a kicsi genetikai változások idővel összeadódnak, és hosszú távon ezek a genetikai változások új fajt produkálnak. De ez nem igaz, mivel kicsi változás, mint a kaméleon színeváltozása, nem más mint az adott fajnak a genetikailag programozott pulzálása, egy adott körben mozog. A kaméleon változik ugyan, de a kaméleonságán belüli mértékben!

Akkor lesz új faj, ha a kaméleon elkezdi magát nem kaméleonná változtatni, tehát valami olyasmit kezd el kifejleszteni, ami már nem kaméleon jellegű módosulás, akár a halnak a szárazföldi komplex tüdőstruktúra aprólékos kifejlesztése egy teljesen új /már nem vízhez kötődő/ rendszerhez igazodóan. És mivel ez nem megy egyik napról a másikra, szükség van egy hosszú és értelmesen egymásra épülő, egymást kiegészítő mutációsorozatra. És ez az ami az evolúciós elméletet megbuktatja, mivel egészen addig nem életképes az új faj felé irányuló lépcsőzetes átalakulás, amíg az átalakulási folyamat nem ér a végére.

A holnap túlélése, a ma kiselejteződése

Mint már megállapítottuk, a halnak nem elegendő csak az uszonyát szárazföldi végtag irányába módosítani, hanem a szárazföldi élettérben való túlélése a teljes szervezeti rendszer átalakulását érinti, és rögtön, és azonnal, és nem holnap, hanem ma, és nem alkonyatkor, hanem reggel, ha reggel dobja ki a hullám a halat a partra. Mert magától ki nem jön, az biztos. És ha kijön, amelyik kijön, az azért van, mert annak a halnak alapszinten megvannak az anatómiai adottságai, amelyek őt mindként élettérben életben tartják.

Tehát a tüdős hal nem magának fejlesztette ki a tüdőt, mivel a tüdő csak az összes többi szervvel összhangban tud működni és túlélést biztosítani, és amíg ez nincs készen, nincsen túlélés. Képzelj el egy embriót, amely genetikai károsodás miatt a belső szervek tekintetében fejletlenül jön világra: félig kifejlődött szívvel, tüdővel, idegrendszerrel, vesével, izom és vénahálózattal, stb. Amije van, az mind félkész neki. Mennyi esélye van a túlélésre?

A vízből kijövő halnak ugyanezt a sorsot kellett hogy kiszabja a véletlen genetikai mutáció forgatókönyve, mivelhogy még céltudatos tervezéssel se lehet ezt egyből és mindenre kiterjedően létrehozni. Hiszen a mérnökök is apránként terveznek meg minden kis lépést és valósítanak meg, de ez egy élő szervezetnél még bonyolultabb, sőt hallatlanul bonyolult, még emberi ésszel is nyomon követhetetlenül bonyolult. Az ember pl. még a bor érésének folyamatát sem tudja átlátni, nyomon követni, nem hogy egy élőlény kibontakozásának minden aspektusát, teljes felépítését.

Nem csak maga az Élet misztérium, hanem különösen az élet szerveződése, kibontakozása, egy adott élettérbe való beágyazódása. Azt állítani: „Ha vannak atomok, és mód kínálkozik, molekulák is lesznek; és ha a molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, előbb utóbb lesz belőlük elefánt is.” /P.W. Atkins a Teremtés 17. old./ - nos ez olyan elvakult, a valóságtól elrugaszkodott állítás, hogy párját ritkítja. Ámbár tképpen nem is olyan ritka, mint amilyen elvakult, hiszen az egész evolúciós elméletben utazó tudományos hipochonder szakértőgárda ezt állítja.

Ha mód kínálkozik, ez jól hangzik, csak hogy magától az élet kialakulására mód nem kínálkozik /lásd pl. Baumann Miklós biokémikus professzor tényfeltáró előadását a materialista szemléletű életkeletkezés lehetetlenségéről – https://www.youtube.com/watch?v=XVcPGUrgMNg/. Továbbá arra sem kínálkozik mód, hogy egy makromutáció egyszerre létrehozzon egy önálló rendszerfelügyelet alatt álló szervezeti egységet.

Precízen egymásra épülő, hosszú lejáratú sorozatban meg különösen nem képes, mert az életképességet biztosító szervezeti egység ennek a harmonikusan összeépülő folyamatnak a végén jelentkezne, miközben az életképességre minden pillanatban szükség van, nem majd, hanem rögtön és azon nyomban.

Félkész vese nem szűri ki a mérget, félkész szív nem keringeti a vért, félkész idegrendszer nem koordinálja a sejtszintű vezérlést, az ideghálózati impulzusok jeladását és jel felfogását, az izomrendszer harmonikus működését, az egyensúlyérzék fenntartását, félkész agy nem nem biztosítja látást, félkész ízület nem biztosítja a járást, félkész tüdő nem biztosítja a légzést, és félkész szaporodási mechanizmus nem biztosítja a fajfenntartást. Ha meg emészteni sem tudsz, mert az emésztőszervek is félkész állapotban vannak, akkor miről beszél az evolúció?

Félkész gázcsap nem biztosítja a robbanásmentességet!

Olyan új fajok kialakulásáról, amelyeknek a kritériumait ők határozzák meg, hogy szerintük mi számít új fajnak. Kb. mintha azt mondanánk, ha a malac farka nem nem csontos, hanem lompos, az már új fajnak számít. Igaz, hogy a lompos is meg a csontos is a malac tulajdonsága, és akárhonnan nézzük, malac van a sor elején meg a végén, de őket ez nem zavarja. Kifundáltak egy elméleti levezetést, amikben fajátalakulással járó szerteágazó folyamatokat határoznak meg, természetesen a saját szája ízük szerint, és rásütik, hogy azok új fajok kialakulásának melegágyai.

Előtte persze Darwin nyomán elkenik a fajhatárokat, hogy azok összemosódnak, utána meg hirtelen új fajok megjelenéséről beszélnek. Az evolúciós filozófia pont azért tud fennmaradni, mert olyan képlékeny, hogy képes bármikor valamit és annak az ellenkezőjét is teljes lelki nyugalommal állítani, aki pedig ennek tudományos voltát meg meri kérdőjelezni, arra rásütik, hogy totálkáros, agymosott, elmeháborodott. Olyan szinten tartják bizonyítottnak az evolúciót, hogy annak megkérdőjelezése egyenesen a tudomány szavahihetőségének a megkérdőjelezésével egyenlő, és aki erre vetemedik, azt a tudományos társadalomból kivetik.

A kreacionizmus és az Intelligens Tervezés /Intelligent Design – ID/ a szemükben egy stupid elmecsökevény visszamaradott terméke, és olyan szinten lenézik képviselőiket, mint az ókori zsidó vallásvezetők az egyszerű népet, amelyet olyan jelzővel illettek, hogy aki nem ismeri a törvényt, az átkozott!

De ez az evolúció tudományos bankárainál sincs másként. Más nézetet nem engednek érvényre jutni, mint a magukét, és tudományosnak beállított álláspontjukat, mint harcászati védőállást védelmezik, annak igazát a végtelenségig állítják, és nézetüket erőnek erejével rákényszerítik a társadalomra.

Holott pontosan a filozófiamentes, előre elkötelezettségtől mentes tudomány cáfolja állításaik megalapozottságát, amelyeket a részigazságok tudatos és ravasz összekombinálásából állítanak össze olyan egységgé, amely csak elméletben létezik, de a valóságban ezek a részegységek nem képeznek, nem fejlesztenek, és nem építenek fel önálló egységet.

Gyakorlatilag a génalapú variálódások nem építenek fel új fajoknak tekinthető teljes szervezeti rendszeregységeket, hanem a fajokon belüli formarendeződéseket ők állítják be új fajoknak, hogy az elméletük működőképességének látszatát fenntartsák, és szavahihetőségüknek ezáltal érvényt szerezzenek.

Na de ki is bírálná őket felül, mikor önmaguknak bírái, hitelesítői és jutalmazói. És mivel tudományosnak beállított álláspontjukból automatikusan következik a szabadon választott erkölcsi elkötelezettség vagy szabadelvűség, a társadalom legnagyobb részét is megnyerték maguknak, akiknek ez utóbbi többet jelent a latban, mint az, hogy valóságos tényekre építkeznek-e vagy ténnyé gyúrt képlékeny elméletekre.

Az evolúciónak nem az a lényege, hogy a halak kijöttek-e a szárazföldre vagy sem, mert ez csak a látszat. A lényeg amit kifejez: az intellektuális attitűddel átszőtt istentagadás választása. Amit Ádám és Évának a tiltott gyümölcs evése jelentett, ugyanazt jelenti a mai kor emberének annak eldöntése, hogy mit gondol a halak szárazföldre való kijöveteléről.

A látszólagos előnynek azonban igen komoly ára van, ugyanis ehhez az érzéshez kitörölhetetlenül kapcsolódik az egyes embernek a bűnről való vélekedése: „bűnös az, akit elkapnak, és a bűnöst is tisztára moshatják jól megfizetett, a jogi kiskapukat jól ismerő ügyvédei!”

Az önzüllesztő társadalom így ássa alá saját fennmaradásának erkölcsi tartóoszlopait a tudományos felvilágosultság nevében, de a vele járó keserű következmények elszenvedésének elkerülhetetlen árnyékában.

Vajon a halaktól származik az ember?

 

Nem egy horgász film kezdődik ezzel a partra mászós sémával, - lásd pl.: https://www.youtube.com/watch?v=mdd89CVOIHQ - miközben a narrátornak aligha van fogalma miről beszél, és hogy teljesen félre van vezetve az élet eredetét és abban a saját helyének megtalálását illetően. Bedőlt egy világnézeti propagandának, az igazság meg nem érdekli. Akit ugyanúgy nem érdekli, az ne is olvasson tovább, mert ez a tanulmány ennek a világnézeti alapállásnak a bizonyítékokkal alátámasztott megcáfolása.

Akinek tetszik, hogy a halak voltak az ősei, az ugyanúgy választott, mint aki a szakadt térdű farmert választja az ép helyett, csak mert neki így tetszik. Ennek az igazsághoz vagy az észszerűséghez semmi köze. Hanem a korszellem divatjához. Rongyokban járni és rongyos elméleteket vallani, ugyanúgy a jellem kérdése, amely minősíti hordozóját.

A rongyos farmer olyan mint a rongyos eredet-elmélet, mindkettő a korszellem divatja.

„A dél csendes óceáni Blennioidei halak fokozatosan mozognak a szárazföld irányába, hogy megszabaduljanak a vízi ragadozóktól. Ez jól példázza az evolúciót. A halak 400 millió éve kezdtek kimászni a szárazföldre, amivel elindították az evolúciós események láncolatát, ami végül az emberekhez is vezetett. A 400 millió év alatt összesen mintegy 33 hal család tette meg ezt az utat a víztől a szárazföldig. Azonban az ok, amiért ezek a korai halak elhagyták a vizet még tisztázatlan.” /Terry Ord, ausztrál Új Nyugat Wales Egyetem; Mike Lee, Flinders Egyetem – Ezek a halak már közel kerültek a szárazföldi élethez/ newscientist.com

A darwini evolúciónak nem az egyik, hanem a legfontosabb kijelentése a halaknak a szárazföldre való kimenetele, amely egy elengedhetetlen lépcsőfok az emberi faj kifejlődéséhez. Ha ez nem történt meg, az egész fajelmélet az ember származásáról dugába dől, és a filozófiát ki lehet dobni a történelem szemétdombjára!

Ez az elmélet többlépcsős, ide tartozik még a hüllők és a belőlük leszármazó madarak kifejlődése is. Tehát egyikből következne a másik, ha működne a filozófia. Az evolúciós mechanizmusok: szaporodás-mutáció-variálódás-természetes kiválasztódás-öröklődés ötös fogata csak a motorja lenne ennek a több millió éves kialakulási folyamatnak, tehát ezek önmagukban nem képviselnek olyan nagy jelentőséget, mint az, amit létrehozni képesek.

Szerintük 400 millió év alatt összesen mintegy 33 hal család tette meg ezt az utat a víztől a szárazföldig. Az érdekessége a dolognak, hogy halak ugyanúgy vannak ma is a vízben, mint ahogy vannak a szárazföldi állatok, egyikből nem lesz a másik, miért kellene ebből a stagnáló életvitelből arra következtetni, hogy valamikor - nem tudni miért -, virult ez az átalakulási hajlam, ami mára teljesen alábbhagyott. Semmi nyoma nincs annak, hogy ma át akarnának alakulni a halak, pedig vízi ragadozók ma is vannak! [A természetben hol csinálja most megfigyelhetően az evolúció azt, amit már korábban is csinált? Ha sehol, akkor korábban se csinálta sehol!]

Erre jönne az a magyarázat, hogy ma is találunk átmeneti alakzatban létező halakat, amik képesek vízben élni, miközben kimásznak a partra vagy ugrálnak a sziklákon, ami világosan mutatja fejlődésük átmeneti állapotát. Figyelem! Ez egy teljes félreértése és félremagyarázása annak az alapvető /még csak nem is kifejezetten biológiai vetületű/ ténynek, amely szerint különbség van az átmeneti kabát és a kabát átmeneti állapota között!

Az átmeneti kabát nincsen átmeneti állapotban, hanem teljesen készen van!

Ennek szándékos nem figyelembevétele az egyik legmarkánsabb csúsztatása az evolúciós filozófiának, hogy nem akarja tudomásul venni, miszerint ezek az élőlények azért nem átmeneti alakok, azért nincsenek a fejlődésük átmeneti állapotában, mert a túlélésüket pontosan a jelenlegi felépítésüknek köszönhetik, vagyis a fejlettségük csúcsán vannak. /Ezek ilyen élőlények!/ Ha nem így volna, képtelenek lennének túlélni, mivel a túlélés záloga a környezethez igazodó legjobban illeszkedő anatómiai felépítés.

Ezeknek a kétirányú anatómiai idomultságuk pontosan olyan szinten fejlett, mint egy vízi élőlénynek a vízi életközeghez való idomultsága, és mint egy szárazföldi élőlénynek a szárazföldi életközeghez való idomultsága. Ha csak félúton lennének a kétféle élettér között, az a teljes anatómiai szervrendszerüket is megosztaná, és mondjuk 50 %-os felépítésű szervezeti rendszerrel se a vízben, se a szárazföldön, se a kettő között nem lehet túlélni. Két faj átmenete közt a padló van!

Pontosan, hogy képesek sikeresen és hosszú távon túlélni – mutatja, hogy optimálisan fejlett szervrendszerük a túlélést szolgálja, és mivel a vízben és bizonyos szárazföldi körülmények között is otthonosan mozognak, eredetileg pontosan erre az élettérre vannak genetikailag koordinálva/kódolva. Az átmenetiségük a két élettérben való otthonos mozgásukra vonatkozik, és abszolút nem egy állítólagos évmilliós átmeneti állapotban való fejlődésük közbeeső szakaszára/állapotára.

Egy kis odafigyeléssel tetten lehet érni, hogy bizonyos darwinista szellemiségű értelmiségűek /diplomás emberek/ milyen könnyen rávágják példaként, hogy ma is vannak átmeneti élőlények, pl. a repülő mókusok /stb./, amelyeknek félig fejlett szárnyaik vannak, amik jelenleg a fejlődésnek csupán egy közbeeső állomását jelentik, amiből majd nyilván következik egy továbbfejlődés. Csakhogy nem következik /!/, mivel ez vagy jóhiszemű figyelmetlenség vagy szándékos csúsztatás. /Ha ragaszkodnak hozzá, akkor az utóbbi!/

Ugyanis csak az indokolná a továbbfejlődésük szükségességét, ha a túlélésük ezt megkívánná, akkor pedig jelenleg nem volnának abban a helyzetben, ami a túlélésüket biztosítaná, azért kellene tovább fejlődniük a jelenlegi állapotukhoz képest. Azt pedig ki határozza meg, hogy a túlélésüket milyen fejlettségű szint biztosíthatja, ha nem az evolúciós filozófia?! És hogy milyen fejlettségi szintű kritériumot határoz meg a darwini evolúciós elmélet a túlélés érdekében, meg hogy most hogyan képes túlélni a fejlettségi szintjéhez mérten, a kettő köszönő viszonyban sincs egymással.

Az ábra szerint ugyanis a repülő mókus /és a hasonszőrűek/ sikeres túlélők ott ahol vannak, ebből következik, hogy semmi szükségük egy állítólagos továbbfejlődő átalakulásra, mivelhogy anatómiailag erre a felépítésre és élettérre vannak genetikailag koordinálva/kódolva.

Akármilyen keserű pirula a darwinistáknak, de ezek az élőlények teljes szervrendszerük tekintetében optimálisan fejlettek, nem képviselnek semmiféle átmenetet akármilyen két különböző faj között, hanem önálló fajt képviselnek, és esetleges és időleges anatómiai változásuk /mikroevolúció/ nem haladja meg a változó környezethez igazodó variálódásuk mértékét. Ők úgymond »átmeneti« kabátok /másznak is meg repülnek is/, de nincsenek a kabát átmeneti állapotában. Hiszen ha csökevényesen/satnyán/sután mászna vagy repülne, vagy a teljes szervrendszere nem kellően volna kifejlett /hanem csak negyedig-félig-háromnegyedig/, rögtön kiselejteződne.

De ezeknek ez a vegyes életterük az állandó otthonuk, a Blennioidei-féle halak nem mennek világ körüli útra, és a repülő mókusok nem repülik át az óceánt. Mert minden élőlény a Formula-1-et képviseli ott ahol él, és nem teljesen más területen élőkhöz kell hasonlítani őket, ahogy ezt a darwinizmus fonák módon teszi. Ne hasonlítsuk a serpák teljesítményét a gyöngyhalászokéhoz, mert más-más élettérre vannak specializálódva.

Mindazonáltal egyikük tüdeje vagy végtagja, sőt teljes szervrendszere sincs a fokozatos kifejlődés állapotában. És a fejlődést /valamilyen mértékhez való igazodás művészete/ se keverjük a kifejlődéssel /darwini evolúciós elmélet; a törzsfejlődés hipotetikus, a gyakorlatban nem tetten érhető, nem megfigyelhető, valóságos ténynek beállított filozófiája/.

- Istent nem látod, tehát nincs. Az evolúciót sem látod, attól még van. -

„ Arra kárhoztattunk, hogy csupán néhány évtizedet élünk, ami túlságosan lassú, és túl rövid idő ahhoz, hogy megláthassuk az evolúció folyamatát.” /Richard Dawkins/

Mert teljes szervrendszer tekintetében vagy rögtön 100%-os felépítésű, és akkor nem kellenek a millió évek a fejlődéshez. Ha meg kellenek, akkor a teljes kifejlődésig szükség van a bokszutca védő páholyára, ami a kiselejteződéstől megvédi. S mivel ilyen a természetben nincsen, fejletlen anatómiai felépítéssel ki kell selejteződniük! Minden makroevolúciós szintű módosulás hátránnyal jár, amennyiben a módosulás rögtön nem befejezett mértékű. /Pl. egy szárnycsökevény./

„Az egyszerű, ártalmatlan mutációk előfordulásának gyakorisága körülbelül 1:1000. Annak valószínűsége, hogy két kedvező mutáció előfordul, 1:1000×1000, vagyis egy a millióhoz.

 A Drosophilla-tanulmányok (muslica) felfedték, hogy nagyszámú különálló gén vesz részt a különálló szerkezeti elemek kialakításában. Közel 30-40 vehet részt egyetlen szárnyszerkezetben. Eléggé valószínűtlen, hogy kevesebb, mint öt gén részt vehet a legegyszerűbb új szerkezet képződésében, ami előzőleg ismeretlen volt a szervezetben. Ennek valószínűsége egy az ezerbillióhoz. Már tudjuk, hogy az élő sejtekben előforduló mutáció gyakorisága 1:10 000 000 és 1:100 000 000 000 között van. Nyilvánvaló, hogy az öt kedvező mutáció valószínűsége, ami egy szervezet egyszerű életciklusában fordul elő, ténylegesen nulla.” /Ambrose E.J. 1982. The nature and origin of the biological world, Cjichester… Ellis Horwood, Ltd., and New York and Toronto. Halsted Press, John Wiley and Sons, 120.o./

Mivel a halak és a szárazföldi élőlények összetett szervrendszere teljesen más felépítésű, egy rendkívül ritka hasznos mutáció csak finomíthat a fajon és elősegíti annak túlélését, Pl. ha kicsit változik a motorkerékpár kormánymozgása, az hasznos, mert igazodik az úttest irányához, de ha nagyot rántunk a kormányon, a motor kibillen az egyensúlyából ls borulás van. Egy nagyobb léptékű kóbor mutáció haszna pontosan ilyen: kibillenti a fajt anatómiai stabilitásából. Kis változás erősít, nagy gyengít, hosszú távon meg porba taszít. Évmilliós evolúciós fejlődés? Darwin hamvába hulló csillaga, mely a tudományt is magával rántja. [Ha a darwinizmus épülne a tudományra, nem így volna, de fordítva van!]

Féloldalas fejlettség vagy fejletlenség?

Két különböző környezeti körülmény diktálta életfeltétel két különböző anatómiai felépítést igényel. A vízi életmódhoz igazodó testfelépítés hány anatómiai szervet érint? Minden egyes szervrendszer a többi rendszernek a része, amelyek egy hibátlanul működő teljes/egész szervrendszernek a részei. Mindnek egyszerre kell minőség növekedés szerint átalakulnia és rögtön, különben magát szelektálja ki az, aki a saját anatómiai felépítését faképnél hagyja. Amivel túlél a vízben, az a szint kell a szárazföldön is. nem majd, nem millió évek múlva, hanem rögtön. Ahhoz, hogy ki tudjon jönni, kell egy vízi életmódhoz igazodó optimális anatómiai felépítés /tehát hogy a vízben otthonosan mozogjon/, de ugyanez kell ugyanilyen szinten a szárazföldi életvitelhez is, vagyis szárazföldi anatómiai felépítés.

A filozófia szerint évmilliókig tartó tökéletesedés vette kezdetét a szárazföldön, hogy az életteret meghódítsa. Csakhogy ez a vízi életmódra is áll. Ha amilyen tökéletlen a szárazföldön, olyan lett volna a vízben, nem tudott volna kijönni. Hogy hol tökéletlen anatómiailag az élőlény, egyre megy, a vízben ugyanúgy nem életképes, mint a szárazföldön. Ha pedig a vízben életképes, mivel optimális felépítésű, hogyne volna ugyanilyen optimális felépítésre szüksége a szárazföldön való túlélésre?!

[A gyaloglás egyébként is energikusan drágább, mint az úszás, tehát a a hal optimális felépítése vízhez kötöttségi állapotot mutat. Ha egyazon célhoz eljuthatunk sík terepen, nem fogunk egy hegyen átmászni, hogy oda jussunk, feltéve ha az utazási irodánk programja ezt a kirándulást be nem tervezi, ami viszont a halak mozgási útvonalának megszabására nem nagyon jellemző.]

Mondjuk át akarok kelni egy határon, a dzsungelben. Van előttem 300 méter sűrű bozót és 300 m folyóvíz. Akkor optimális szinten kell tudnom gyalogolni és optimális szinten kell tudnom úszni, ha át akarok kelni. Ha úszni nem tudok, ez hiányosság, és ha gyalogolni sem tudok, az is. Vegyük észre, hogy mindkét helyen egyforma minőségű teljesítményre van szükség a túléléshez/fennmaradáshoz. Olyan, hogy a kettő közül az egyik helyen nem vagyok otthonos, és mégis túlélek mindkét helyen, olyan nincs, hiszen amilyen szintű anatómiám éltet túl az egyik helyen, ugyanaz kívántatik meg a másik helyen is.

A szárazföldön a gyaloglási képesség a garancia a fönnmaradásra, a vízben meg az úszási képesség, egyik mérce kivetítődik a másikra. Olyan nincs, hogy csak az egyik helyre van optimális anatómiám a túlélésre a másikra meg nincs, mégis túlélek mindkét helyen. Ez mese és darwinizmusnak hívják!

Öttusában egyszerre öt helyen kell jónak lenni, ha egy kiesik, az öttusázó is kiesik!

Pl. a majom egyik karján lógva átlendül egy másik ágra, amit a másik karjával kap el és úgy halad tovább. Kapaszkodik: bal kar-jobb kar, és újra: bal kar-jobb kar és haladás előre. Mindkét karjának optimálisan fejlettnek kell lennie, hogy elbírja a súlyát, és előre haladjon Olyan nincs, hogy bal karral kapaszkodik, mivel azon az oldalon optimális az anatómiai felépítése, a jobbal meg nem tud, mert ott még csak most kezd kifejlődni neki az arra kiterjedő optimális felépítése. Ilyen haladás nem létezik és nem létezhet! A félkarúság nem előny a majmoknál a dzsungelben, hanem egyértelmű hátrány.

Ha valamikor állítólag 33 halcsalád vízben élésre volt specializálódva, és kijöttek a szárazföldre, amire anatómiailag nem voltak felkészülve, és mégis túléltek évmilliókig, az pont olyan mese, mint ahogy egy majomnak csak az egyik karja tud kapaszkodni, amelyik optimálisan fejlett, a másik meg nem, amelyik anatómiailag satnya. És mégis minden további nélkül túlél. Mekkora elvakultság /szándékos ateizmus/ kell ahhoz, hogy ezt valaki bizonyított tudományos tényként vallja – a valóságban hiszékeny módon elhiggye?

Ha valamely majom fél kézzel túl tud élni, azzal a satnya/béna karjával optimális kapaszkodásra képes, akkor azzal az egészséges másik karját nem csak hogy megcsúfolja, de feleslegessé is teszi. Ha évmilliókig túl lehet élni szárazföldön fejletlen anatómiai felépítéssel, akkor ez a vízi életre specializálódtak teljes megcsúfolása /ha a földön túlélsz 10%-os anatómiai felkészültséggel, minek van szükséged a vízben való túléléshez 100%-ra?/, hiszen akkor a vízben is túl lehet élni fejletlen anatómiai felépítéssel. És ez esetben a jogos anatómiai követelményeket sutba lehet dobni, és a biológiát át kell állítani a satnyák színvonalára, mivelhogy az a menő, az a trend.

A millió évekig tartó törzsfejlődés Darwin páholya a fogyatékosok számára.

Készülsz a tornász világbajnokságra? Heveréssz egész nap az edzőtáborban, az elsatnyult izmaid nem fognak hátráltatni az érvényesülésben, ez holt biztos! Kiváltképp, ha darwinista szellemben és mércével mérik a teljesítményt. Minél jobban bugdácsolsz, annál jobb, hidd el, túléled az egész versenyszezont, s a végén, mit a végén, rögtön dobogóra kerülsz. Aztán majd lassacskán ráérsz finomodni, ha egyszer fekvő helyzetből eléred a gyűrűt, és képes leszel meglóbálni magadat a zsűri előtt. Garantált a tapsvihar.

Learatod az összes babért, mint ahogy a vízből kikecmergő halak is babérokat arattak a szárazföldi megmérettetésükben. /Természetesen miután megértek a megmérettetésre, vagyis évmilliók elteltével, miközben ott ücsörögtek a bokszutcában, esőtől, fagytól, hótól védve voltak, és arra vártak, hogy teljes anatómiai átalakuláson átessenek, és a szárazföldi életvitel tekintetében optimális alkalmasságra tegyenek szert./

Persze ha a darwinizmus illuzórikus bódulatából hajlandók vagyunk a kijózanodás göröngyös mezejére lépni, akkor kezdjünk el szembe nézni a tényekkel!

Sokféle változásra egyszerre van szükség!

Képtelenség még tudatos szelektálással is egyszerre több területet érintően tenyészteni, pl. azt megcélozni, hogy egy kiválasztott tehén több tejet és ugyanakkor több húst is adjon, kevesebbet egyen, kevesebb metángázt termeljen, jobban bírja a hideget-meleget, betegségekre ne legyen érzékeny, több utódja legyen, robosztusabb legyen, hogy több súlyt el tudjon vontatni, képes legyen egy 8 méteres vizesárkot átugrani /ha éppen szükséges/, 600 km-ről is hazataláljon, és a gazdáját fényképről is fölismerje.

Ez olyasmi célkitűzés lenne, mint amikor te azt céloznád meg reggel felkelés után, hogy egyszerre menj ki a WC-re, mossál fogat, szellőztessél, adjál enni a halaknak az akváriumban, készíts reggelit a gyereknek az iskolatáskájába, pucold ki a cipődet és közben vesd be az ágyadat, öltözzél át és olvasd ki az újságot. Hangsúlyozom, nem egymás után, hanem egyszerre egy időben.

Ha ez lehetetlen, hogyan gondolod, hogy az a hal, amelyik kitévedt a szárazföldre, rövid élete ellenére egyszerre kezdett bele a légzőrendszer, az idegrendszer, a vázszerkezet, a vese, a bőr, a vérkeringés, a vízhasználat, a hőmérséklet szabályozás, utódnemzés, /stb./ átalakításába, hogy megfeleljen a szárazföldi élet támasztotta követelményeknek, és nem csak majd valamikor, évmilliók múlva, hanem amikor az igény arra felmerül, tehát rögtön?!

Ha ezt a szakértő agronómusok sem tudják a tehénre rászabni, hogy rögtön minden területen flottul és zökkenőmentesen történjen az átalakulása, hogy a tehén az optimális felépítés széles skálájának optimumát nyújtsa, és te sem vagy képes egyszerre és annyi területen helytállni, miből gondolod, hogy az a partra vetődött hal mindezeket képes volt megvalósítani a saját anatómiai felépítésének fokozatosan tökéletesedő, de összefüggéseiben egyszerre, sikeresen történő átalakulásában/kifejlődésében, miközben még a szaporodási mechanizmus önkódolása sem okozott neki problémát?

Mondjuk leikrázott a rózsabokorba, amit az éppen arra járó /csökevényes végtagjain vonagló/ hím meg is termékenyített. [És honnan tudta a 33-féle hal közül, hogy melyiknek kell éppen azt megtermékenyítenie, vagy teljesen mindegy? A vízben is teljesen mindegy, hogy milyen hal milyen ikrát termékenyít meg?]

Lehet éppenséggel Atilla /hun király - 434-től 453-ig uralkodott/ sírját egyszerre hét országban keresni, de egyszerre hét országban meg is találni, az az igazi kunszt! Hogy annak a halnak sikerült annyi területen egyszerre magát a túlélés optimális helyzetébe hoznia a teljes anatómiai felépítését érintő sikeres szervezeti átalakítással, az egy igazi darwinista sikertörténet. Olyan hiteles sztori, mint amilyen hiteles maga a tudomány, amely támogatja és élteti. Vagy holtan is keblén hurcolássza, mint élettelen majomkölykét az anyja?!

Hogy minden élőlény a levegőben, a földön, a föld alatt és a vízben olyan rendszerfelépítéssel rendelkezik, amely az ő túlélését ott szolgálja, ahol van és ott elégíti ki, ebből neked nem az jön le, hogy arra az élettérre vannak beállítva és beillesztve?! Nem kapizsgálod még, hogy ennek bekövetkezéséhez nem lehetett évmilliókat várni a részükről, amíg nekik a szelekciós nyomás kiutalja a túléléshez szükséges anatómiai adottságokat, s az azokkal jól gazdálkodó képességeket?!

Az jól hangzik, hogy maguknak kifejlesztették a képességeiket és a szükséges anatómiai felépítéseiket. De hogy lehet addig helytállni, amíg a helytálláshoz szükséges képességekre szert nem tesznek?

A darwinizmus dédelgette a kopasz szájú harcsát, amíg annak bajsza ki nem fejlődött.

Részlet egy harcsahorgászattal kapcsolatos videófilmből:

"A szürke harcsa mai alakját, kifinomult érzékszerveit, rejtőzködő életmódját többszáz millió év evolúciója alakította tökéletesre." /Koós Ferenc: A harcsázás rejtelmei/

Arra persze nem ad választ, hogy amíg idáig eljutott, a tökéletlen állapotában hogyan volt képes túlélni? A harcsáknak speciális, bajuszszerű tapintóik bőrből vannak. Mindegyik tele van apró ízlelőbimbókkal és speciális szaglás érzékelőkkel. Mivel a harcsa általában sötét, zavaros vizekben él, ahol a látásuk nem túl jó, ezek a tapogatók segítenek a táplálékot keresni.

Amíg az ki nem fejlődött - természetesen bármiféle terv, cél és szükséglet szülte szándék nélkül -, addig mivel pásztázta a talajt? Darwin kölcsönadta neki a hosszú szemöldökét, hogy azzal kaparásszon? A darwinista székesegyházban el lehet hinni ezeket az anatómiai blődségeket, ahol senki meg nem kérdezi, honnan vannak a bornak álcázott limonádék!? A magától értetődően lévő magától értetődések? Honnan vannak az intelligenciát tükrüző, túlélést az első pillanattól kezdve biztosító anatómiai jellegzetességek?

Meg a denevérek, delfinek hangradar nélkül, a madarak tájékozódási képesség nélkül, stb.. meg az összes élőlény, amíg ki nem fejlődtek tökéletesen életképes állapotukba, hogyan birtokolták a legalkalmasabbaknak kiutalt túlélő státuszt?!

Mit tudsz megváltoztatni magadon?

„Az emberi test a biológiai tervezés csodája ...” /Cranston Kalauza a Humán Metahumán Pszichológiába, 4. kiadás, 2051/

„...az egyes sejtek működése önmagában is nagyon komplex; a szövetek, a szervek működésének összehangolása még sokkal bonyolultabb; az egész szervezet anyagcseréjének szinkronizálása pedig hihetetlenül összetett folyamat... „ /Lednyiczky Gábor biofizikus, bioinformatikus/

Az emberi test /mint ahogy minden más élőlény/ egy komplex felépítésű és bonyolult rendszer szerint működő gépezet, amely természetes anyagokból és vegyületekből épül fel. Egyetlen élőlény sem képes megváltoztatni a saját testfelépítését. Az intelligenciával és a tudatossággal rendelkező emberek esetében sem lehetséges, hogy új szerveket vagy rendszereket építsenek be saját testükbe az igényeiknek megfelelően.

Esetlen nézz szét magadon: kezd a lábujjadnál és lassan haladj fölfelé, boka, lábszár, térd, csipő, derék. Mit sikerült ebből kifejlesztened vagy új módosulást kieszközölnöd? Leszámítva esetleg a jó nagy hályat a fenekeden vagy a hasadon, lényegében semmit. A hosszú hajad és körmöd mennyiben a te akaratod következménye? Le tudod állítani, vagy be tudod indítani? Meg tudod szüntetni a kopaszságodat akaraterővel vagy speciális gimnasztikával?

A kezed sem változik, az izmok eredési és tapadási pontjának megváltoztatása mennyiben tartozik rád? És a szíved, a tüdőd, a májad és a veséd átalakítása mennyiben a te hatásköröd? Bizonyos sporttal edzettebb, izmosabb vagy diétával karcsúbb lehetsz, netán alkohollal, dohánnyal, kábítószerrel károsíthatod magadat, de alapfunkcióiban nem változik semmi. Ugyanez érvényes az agyadra, a szemedre, a hallásodra, a keringési-endokrin-nyirok-légzés-ideg- és vázrendszeredre, a bőrre, mint legnagyobb szervre és minden egyébre.

Mit tudsz magadnak magadon kifejleszteni mindezen területeket figyelembe véve? Semmit. Akkor az oktalan állatok hogyan voltak képesek maguknak kifejleszteni rájuk jellemző anatómiai sajátosságokat, szerveket, azokkal összhangban működő tulajdonságokat? Ez jól hangzik a National Geografic darwinista szellemben írt forgatókönyve szerint, ami egyébként bizonyíték hiányában nulla értékű információt tartalmaz és köszönő viszonyban sincs a valósággal.

Amíg egy hal magának uszonyt fejleszt ki, addig a pár százezer évig hogyan halad előre a vízben, talán viteti magát az árral és buckázik percenként hússzor? Hogyhogy nem szédül el? Ja, hogy nem tud elszédülni, mert még az idegrendszere nem fejlődött ki neki, csak ezután fog? És mije fejlődött ki neki, az összes szerve, vagy csak minden második? Vagy minden harmadik?

A békés halak is megvárták, hogy a harcsa-csuka-süllő-sügér /stb./ tökélyre fejlessze vadásztechnikáját, és alkalmazkodjon a zsákmányhoz. Addig nem mozdultak. Szép tőlük – hogy egy ilyen szép meséhez hozzáidomultak. Meg azoktól az emberektől is szép, hogy ilyen szép mesékhez hozzáidomulnak.

"Már a vízben megjelentek a végtagok? Ha bebizonyosodik a leletet ismertető kutatók teóriája, az forradalmasíthatja az evolúciós elméletet. Eszerint ugyanis már a vízben élő lények végtagokat fejlesztettek ki, vagyis a halak úszóiból kialakult végtagok nem a szárazföldön jelentek meg először – írja a BBC.” /Evolúciós felfedezés – megtalálták az első igazi végtagot?/ - http://www.ng.hu/Termeszet/2004/04/Evolucios_felfedezes_ megtalaltak_az_elso_igazi _vegtagot

"... ezek a kis méretű korai krokodilok ...a gyorsabb vízbeli helyváltoztatás érdekében úszófarkat is kifejlesztettek maguknak." - https://www.natgeotv.com/hu/krokodilok-dinokat-ettek/tartalom

„Milyen túlélési stratégiákat fejlesztettek ki az itt élő gigászi és egészen apró állatok?” /Zord bolygó - 5. rész Óceánok; National Geographic/

„Amikor az élőlények kijöttek a tengerből, hogy a szárazföldön éljenek, az uszonyok lábakká, a kopoltyúk tüdőkké, a pikkelyek pedig szőrzetté alakultak.” /The River of Life (Az élet folyója), Rutherford Platt, 1956., VII. old./

"A tudósok megállapítása szerint a jelenleg ismert állati izmok közül a legnagyobb energiával egy trópusi szalamandra nyelvizma képes kivágódni... a neve ellenére kisméretű szalamandra erejének titka a "ballisztikus" nyelvkilövő mechanizmusban rejlik... az óriás pálmaszalamandra nyelvének működése nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a nyílvessző elrepül az íj húrjáról. A kétéltű állat csontos nyelvét egy kezdeti energialökés lövi ki, és saját impulzusának hatására röpül előre. Az "íj"-at a szalamandra szájában lévő rugalmas rostok alkotják, amelyek megfeszülve tárolják az izomenergiát, majd valamennyien egyszerre szabadítják ezt föl...

A szalamandra nyelvének ballisztikus kilövése lehetővé teszi, hogy a nyelv ragadós vége néhány ezred másodperc alatt - 50-szer gyorsabban, mint a szempillantás - elérje a zsákmányt. Ez a sebesség nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kétéltű ellensúlyozza a néhány rovar által kifejlesztett ellenintézkedéseket... Nem a szalamandra az egyetlen állat, amely fölhúzott "rugóval" segít rá a nyers izomerőre. Hasonló mechanizmusok találhatók a pulykák és a békák lábában, valamint a kaméleonok nyelvében.

A szalamandra és a kaméleon egyébként igencsak rászorul erre a segítségre, ugyanis - a nyelvüket leszámítva - lassú mozgású állatok, esélyük sem lenne a gyors mozgású rovarok utolérésére. De nem is próbálkoznak ezzel. E helyett szinte mozdulatlanul ülnek és várnak, hogy arra tévedjen egy gyanútlan áldozat. Ekkor lecsapnak - a nyelvükkel. E taktikának még az az előnye is megvan, hogy mozgásukkal nem hívják fel magukra a rájuk vadászó ragadozók figyelmét." /A legrobbanékonyabb izom/ - http://www.ma.hu/tart/rcikk/h/0/164941/1

Nagyon nem mindegy, hogy pl. a szalamandra várakozása tudatos, vagy ösztönös cselekedet-e? Mert ha ösztönös, akkor hogyan fejlesztette ki magának tudatosan a "ballisztikus" nyelvkilövő mechanizmust, amely része a mozgásrendszernek, amely kiterjed a szaporodási rendszerre, belső elválasztású mirigyek rendszerére, stb.? Egyébként meg ha a szalamandra szellemi képességei rendkívül alacsonyak /!/, akkor honnan a tudatos kifejlesztés?

Az ember tudatos lény, ha neki nem megy az ilyesmi, hogyan megy a halaknak, krokodiloknak, szalamandráknak? Vagy az evolucionista filozófia fejleszti ki nekik, amíg ők csendben kuksolnak pár millió évig, amig szert tesznek a túlélőképességük testi, idegrendszerrel koordinált, izomzatilag pontosan beállított sokrétű és sokszínű arzenáljára?

A kutya se ostoba állat, de ha a hosszú pórázával betekeri magát egy fa köré, ember legyen a talpán az a kutyatulajdonos, amelyik megvárja, hogy kitekeri magát. Mégis, a nálánál oktalanabb állatok állítólag olyan hihetetlen találmányokat találtak föl és fejlesztettek ki, amiből a biomimetika tudománya nőtte ki magát. /Az élőlények "mérnöki célú" tanulmányozása./

De ha csak a pókot nézzük, az sem tudatosan szövi a hálót, hanem a genetikai programjának engedelmeskedve, amely alapterv a DNS nevű molekulákban található, összetekerve. Ezek a molekulák tartalmazzák a teljes szervezet fejlődési, szaporodási, táplálkozási /stb./ utasításait, amely szerint élnek az élőlények abban a közegben, ahová a programjuk alapján irányítva vannak.

[Az, hogy bármely élőlény magának kifejleszt egy, az eredeti anatómiájától messze elrugaszkodott, vagy attól alapjaiban eltérő szervet, végtagot /fület, farkat, szemet, szájat, nyelvet, fogat, sőt agyat/, ez egy kifejezetten ateista, az előzetes tervezést, céltudatos mérnöki tevékenységet, hihetetlenül magasszintű intelligenciát akaratlagosan, szánt szándékkal, előre aljas módon kitervelten, minden ésszerűséget tagadó, szabad egyéni gondolkodást és véleményalkotást gúzsba kötő, azt dogmatikusan irányítani szándékozó, primitív evolúciós, darwinista filozófiának a doktori ranggal kitűntetett csökevényes szellemi terméke.

Értsd kristálytisztán: a tudomány lényegi álláspontja szerint a szántóföld saját magát fölszántotta! Pont. Ezt képviselik a tudományos akadémiákon, ezt tanítják az egyetemeken, ebből érettségiznek a diákok a gimnáziumokban és ebből felelnek a biológiaórán az általános iskolák felső és alsó tagozataiban. A szántóföld kifejlesztette az ekét, és saját magát fölszántotta. Nem is csoda, hogy ez a filozófia visszacsapódott a társadalomra, és az erkölcsöt is fölszántotta, föl is boronálta, el is simította. Mintha nem is volna.

Egyetlen erkölcs van: a gyarló és önző indíték, az egyéni érdek! A tudatos genetikai programozás megvetése ide vezet: hogy amelyik társadalom ezt tagadja, az ÉRTELMET magát tagadja, és végső soron magát pusztulásra ítéli. És ez jóval az állati szint alatt van, amely engedelmes a genetikai kódolásnak. A túlélés tehát, és a létezés virulása a genetikai kódolásnak való engedelmességben rejlik!]

Egy túlélésre alkalmas anatómiai felépítésű élőlényt az alkalmassága teszi túlélővé, és olyan szinten túlélő, amilyen szinten alkalmas. [Túlélés = alkalmasság, alkalmasság = túlélés] Ha az alkalmasság nem túlélési kritérium, akkor az legfeljebb egy darwinista kísérleti telep lehet, de nem ez a bolygó! És ahol az alkalmasság kifejlődésére évmilliókat kell várni, ott hogy adatik meg a túlélés rögtön, miért nem évmilliók múlva? Vagy a szabályokat az egyéni nézeteink és érdekeltségeink szerint, a korszellem diktálta beidegződés szerint változtatjuk, pontosabban merevítjük meg?

A 2. rész következik

Keletkezhet-e élet az élettelenből?

Az a fórumközösség, amely magát biológiai tudománynak nevezi – állítja: igen! Erre építik a teljes evolúciós felépítményüket, amelyet Darwin, a zseni tart a vállán.

„Az élet eredete a biológiai evolúció szükséges előfutára. A jelenlegi tudományos konszenzus az, hogy az életet alkotó összetett biokémia egyszerűbb kémiai reakciókból származik, de nem világos, hogy ez hogyan történt.” - https://www.simply.science/images/content/biology/evolutionary_biology/exploring_life/conceptmap/Origin_life.html

Marx György A Természet játékai című írásában kifejti: „Cél. Az élet alapfeltétele a szaporodás. Csak önreprodukáló struktúrák között működhet a természetes kiválasztódás, csupán ezáltal bontakozhat ki az evolúció. A természetben pedig az élővilágot az evolúció képessége különbözteti meg minőségileg az élettelentől.” -  http://db.komal.hu/KomalHU/cikk.phtml?id=198338

Ugyanez máshol: „Szaporodás az élőlényeknek az a képessége, hogy utódo(ka)t hoznak létre. Célja: az élet folytonosságának és a faj fennmaradásának biztosítása.” /A szaporodás típusai, 2. old./ https://tavoktatas.mnt.org.rs/sites/default/files/2020-11/17%20%C3%B3ra%20A%20szaporod%C3%A1s%20t%C3%ADpusai.pdf

Ezzel ellentétben: „Darwin érvelése ... azon alapult, hogy az evolúcióban nincs cél, nem progresszív, nincs belső tendencia és garancia a fejlődésre - ahogy ma is gondoljuk, például a mutációk véletlenszerűsége alapján.” /Populációgenetika/ https://expbio.bio.u-szeged.hu/evolution/popgen/book.html - https://www.studocu.com/hu/document/eotvos-lorand-tudomanyegyetem/osszevont-gyogypedagogiai-pszichologia-szigorlat/exam-2015-questions-and-answers/2368212

Vagyis az élettelentől való eltérés lényege az önreprodukáló struktúrák létezése, amiben már működik a természetes kiválasztódás, ami evolúciós képesség. És van egy alapvető célja a szaporodás – ami alapfeltétel is egyben. Most van célja vagy nincs?

Céltalan céltudatosság?

A céltalan evolúció legjellegzetesebb tulajdonsága a céltudatos szaporodás, amely minden élőlény elidegeníthetetlen tulajdonsága. Ha az evolúciónak nincsen célja, akkor hogyan tudott az élet céltudatos folyamattá válni, amelynek lényeges eleme a céltudatos szaporodás?! /Nem az élőlények céltudatosságáról, hanem a folyamat céltudatosságáról van szó, ami egyetemes!/ Ráadásul egyből szert tett /?/ a természetes kiválasztódás képességére, ami alapvető evolúciós képesség!

Ha az elindulást nézzük, az élettelen anyagnak produkálnia kellett életre jellemző struktúrákat, de úgy, hogy előzőleg nem rendelkezett velük. Vagyis mielőtt az evolúció a képességeit latba vethette volna, az első élőlénynek már rendelkeznie kellett önreprodukciós képességekkel, amit a természetes kiválasztódás tart életben.

1953-ban Watson és Crick felismerte, hogy az élőlény receptje a DNS‐molekula "egydimenziós'' szalagjára van feljegyezve. Az élő szervezet (a benne működő sok enzim‐fehérje) végrehajtja a DNS molekula utasításait, többek között a DNS másolatának összeillesztését. A tanulságot Leslie Orgel ebbe a mondatba sűrítette: "Az élőlény egy komplex információátalakító és önreprodukáló struktúra, amely természetes kiválasztódás által fejlődik.''

Szathmári Örs prominens evolúcióbiológus előadja:

”Az élet keletkezése mindmáig megoldatlan kérdés. Még senkinek sem sikerült élettelenből élőt csinálnia, mint ahogyan egy teljes „evolúciós forgatókönyv” összeállítása sem sikerült még.

Egy ilyen „forgatókönyvnek” el kellene mondani, hogy az anyag szerveződésének mi volt az a valószínű útja, melynek során A-tól a Z-ig eljutott. Ennek a „forgatókönyvnek” néhány feltételt ki kell elégítenie: kémiailag, és az evolúciós mechanizmusok szerint meggyőzőnek kell lenni, továbbá az egésznek eléggé valószínűnek kell lennie. Ilyen „forgatókönyvünk” nincs.

– Az alapproblémát az jelenti, hogy az első evolúciós egységek nem keletkezhettek evolúciós módon, hiszen azoknak akkor még nem voltak meg az ahhoz szükséges tulajdonságaik.– Talányos, hogy az olyan molekulák, mint az RNS vagy a DNS túl összetett molekulák ahhoz, hogy önmagukat másolhatták volna.

A magukat nagyon egyszerű módon szaporítani képes molekulák, és a mai nukleinsavak között kellett lennie valamiféle átmenetnek. Itt az öröklődés ténye nagyon fontos; öröklődés nélkül nincs evolúció.” - http://www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/szathmary.html

Gyakorlatilag itt is az van, mint korábban, hiányzik az evolúcióra képes alaptőke, van nyers kémia és fizika, de nincsenek meg a szükséges tulajdonságok, amik futtatják az evolúciót. A szellem közreműködése hiányzik az élettelen anyagból.

Az élettelen anyag receptírása

Az élettelen anyag DNS általi életrecept írásának annyi logikája van, mint egy írni megtanuló hatéves gyerek végrendelet írásának. Ahogy az egyik nem gondolkodik az életről a másik nem gondolkodik a halálról.

Az élet programja a DNS-ben funkciót tölt be, aminek eredete csak a személyes tudatosság lehet, amely megszabta rendeltetésének célját. Az élettelennek tudnia kell, hogy mi az élet, ha az élet információját kódolta a DNS-ben. Márpedig itt két véglettel állunk szemben, ami az élet és ami a halál. Ráadásul állítólag a DNS az élet kódja, amihez halálra van szükség /az evolúció filozófiája szerint/: - azért szükséges meghalniuk az élőlényeknek, hogy magasabb szinten élhessenek. Ezért aztán nem csak az életet kódolta, hanem a halált is. S mindezt teljesen tudatlanul.

Az evolúció amikor beleviszi a saját filozófiáját a DNS-életprogram magyarázásába, azzal éppen a DNS személyes eredetét bizonyítja, mert ha amit belevisz, az emberi eredetű /tehát személyes/, akkor ami benne van, annak ugyanilyen személyes eredetűnek kell lennie, mivel az információ közt nincs különbség. Legfeljebb annyi, hogy amit belevisznek, illetve belemagyaráznak, az összehasonlíthatatlanul primitívebb annál, mint ami benne van. Azonban a lényeg az intelligens eredet, ami végső soron személyhez kötődik. Ez pedig olyan törvény, ami ellen még nem tudtak ellenbizonyítékot felhozni. Ezért sem lehet az anyag személytelen önszerveződése a DNS.

Amikor az evolucionista megírja 500 oldalas könyvét az evolúció védelmében, akkor tulajdonképpen Isten létezését bizonyítja, mivel a létrehozott információjának /ami összetett és komplex üzenetet hordoz/ személyes eredetét igazolja. Ha pedig ami ezzel szemben van, az univerzum finomhangolt komplex működésének az összetettsége /ami ugyancsak egy információhálózat/, akkor az egy magasabb rendű, nagyobb tudású személyt igazol. /Mint ahogy a szakácskönyv a szakács szellemét, amely láthatatlanul, de letagadhatatlanul benne van!/

Ennek az lenne az ellenbizonyítása, hogy megmutatja, hol érhető tetten valamely összetett, komplexitás-vezérlő információ-rendszer működése, aminek nincsen személyes eredete. Ha nem tudja bebizonyítani, akkor elbukták a sakkmeccset. Amit ugyancsak nem az önszerveződő bábuk játszottak, hanem a személyes eredetű szellemi agytekervények tulajdonosai, akik belevetették magukat az érvelések eszmei sűrűjébe.

Ahogy szellem van a sakk bábuk intelligens mozgásában, ill. egy mozgás által berendezett szobában, szellem van az univerzumban is. Ha nem személy áll a szobában tetten ért szellem mögött, meg a sakkjátszma mögött, mint ahogy az univerzum mögött sem, akkor – akik ezt állítják – nem hogy az állati szintre süllyesztik az embert, hanem az anyag szintjére. Akkor nem makogó majmok, hanem makogó atomok vagyunk.

„Az élet vitathatatlanul a legmeglepőbb és legszebb produkció, amelyet a fizikai törvények valaha generáltak”. /Dawkins/

Tudomásul kell venni, hogy amiképpen egy nyomozás során mindent megtesznek /a tudomány aktuális vívmányainak felhasználásával/ egy adott gyilkosság elkövetőjének a kiderítésére, itt éppen annak érdekében tesznek meg mindent /a tudomány aktuális vívmányainak felhasználásával/, hogy a háttértervező intelligencia személyes forrását likvidálják az irányítás nélkül kialakuló, élő és élettelen rendszerek javára. Ez tudományos érdek a számukra, mármint az akadémiai elitnek.

A valódi tudomány ellenben, amely kimutatja az élet kvalitásában lenyűgöző DNS-paramétereket, más következtetésre sarkallja a gondolkodó embert. A DNS csodálatos alkalmassága a céltudatos életre céltudatos tervezésről szól. Ez a felismerés kényszerítő erejű, irányító háttérszellemre mutat, a puszta anyag tudása kevés ehhez. A természeti törvények pedig kiszolgálói ennek, nem pedig tudatos vezérlői.

„Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehelete adott nekem életet.” (Jób 33:4)