Motto: "Az
evolucionisták legerősebb érve elméletük alátámasztására,
hogy Isten nélkül akarnak élni. Az összes többi erre épül!"
Tartalom:
-
Mik az evolúció tényei?
1.,
Alapjaiban szubjektív hozzáállás
2.,
Nem tud elszámolni a saját képességei eredetével
3.,
A DNS
genetikai
programját manipulálja
4.,
A
mutánskópia eredetére nem tud válaszolni
5.,
A
biológiai evolúció véletlenszerű mutációkra és
rekombinációkra
építi doktrínáját
6.,
A természetes kiválasztódás manipulálása
7.,
Az evolúció kiválogatódással kapcsolatos félrevezetése
8.,
Új fajok kialakulásának manipulálása
9.,
Darwin szelekciós elméletének buktatói öt pontban
10., Az elefánt evolúciós fejlődésének problémája
11., Komplex struktúrák evolúció által?
12., Az
akadémiai tudomány elfogult
választása
13., Evolúció balekoknak
1.,
ALAPJAIBAN SZUBJEKTÍV HOZZÁÁLLÁS
A
darwinista elmélet kifejezetten ateista világnézetből
táplálkozik, amely más eredetet nem hajlandó figyelembe venni.
Az
evolúció hívei a megértés előtt kötelezték el magukat, az
elkötelezettségük diktálja a megértésüket, tehát teljesen
elfogultak és nem tárgyilagosak végkövetkeztetéseikben, hanem a
dolgokat egy rájuk jellemző speciális nézőpontból magyarázzák.
"Amikor
a földi élet keletkezéséről van szó, csak két lehetőség van:
teremtés vagy spontán generáció (evolúció). Nincs harmadik út.
A spontán nemzedéket 100 évvel ezelőtt cáfolták, de ez csak egy
másik következtetésre vezet. : a természetfeletti teremtésé.
Ezt filozófiai okokból (személyes okokból) nem fogadhatjuk el;
ezért úgy döntünk, hogy hiszünk a lehetetlenben: az élet
spontán módon, véletlenül keletkezett." /George Wald,
az 1967-es tudományos Nobel-békedíj nyertese, Lindsay, Dennis,
"The Dinosaur Dilemma", Christ for the Nations, 1.
kötet. 35., 8. szám, 1982. november, 4–5., 14. o./ - https://www.conservapedia.com/George_Wald
Az
evolucionisták utólag akarják bizonyítani azt, amit világnézeti
alapállásként előzőleg elfogadtak és onnantól kezdve mindent
annak alárendelve magyaráznak. Előre megállapítani valamit, amit
utólag akarnak bizonyítani, talán nem fordítva kellene?!
2.,
NEM TUD ELSZÁMOLNI A SAJÁT KÉPESSÉGEI EREDETÉVEL
Az
evolúció mechanizmusai nem tudnak elszámolni azon biológiai
apparátus teljes készletével, amivel az evolúció utólag, de
előre programozottan végbemegy.
Az
evolúció oka nincs meg az evolúcióban. Az evolúció mint okozat
nem tartalmaz választ az azt előidéző okra, ami őt
következménnyé teszi. Saját magáról nem ad számot, hogy
egyátalán miért lehetséges az evolúció? Ami csupán egy
gyártósoron végbemenő, programozott biológiai folyamat.
„Az
evolúciós egységeknek tudniuk kell azt a „kunsztot”, hogy
szaporodnak, megvan bennük az öröklődés, az örökletes
változatosság... Az alapproblémát az jelenti, hogy az első
evolúciós egységek nem keletkezhettek evolúciós módon, hiszen
azoknak akkor még nem voltak meg az ahhoz szükséges
tulajdonságaik.” /Szathmáry Eőrs evolúcióbiológus/
Honnan
van ezt a „kunszt” – fogalmuk nincsen!
Egy
eleve meglévő képességet utólag nem lehet kifejleszteni, ha meg
eleve nincs meg az evolúcióra való képesség, /reprodukció,
mutáció, variálódás, természetes kiválasztódás, öröklődés/,
az evolúciós folyamat el sem tud indulni. Az evolúció csak akkor
tud működni, ha az összes összetevője egyszerre jelen van és
egyszerre működik.
Honnét
vannak ezek a képességek, amik által az állítólagos evolúció
végbemegy?
Honnan
meríti kezdetben az evolúciós folyamat a mutációs divergencia
lehetőségét /a genetikai betűk szekvenciális változása/
bekövetkezését, amit később eszközként használ? Tehát az
evolúcióban először evolúcióra képes élőlényekre van
szükség, mielőtt egyáltalán elindulna az evolúció. A
mutációnak meg először létre kellene hoznia azt a bázist, ahol
véghez viheti a mutációt, vagyis azt a működő programbázist,
amit mutálni akarnak vele. Mindkettőben előre szükséges az a
képesség, amivel utólag az evolúciót lefuttatják.
3.,
A DNS GENETIKAI PROGRAMJÁT MANIPULÁLJA
A
darwini evolúció azokkal a mechanizmusokkal,
amiket Darwin összehordott, teljesen működésképtelen, mivel a
működésképességét a DNS-ben rögzített programnak köszönheti
[aminek eredete és fejlődése egyébként a biológia egyetemes
rejtélye - https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3293468/ ], amiben
van kódolás a mikroevolúcióra, úgy mint fajon belüli
variálódási képességet elősegítő tulajdonságok
kialakulásának változatosságára, de nincsen
a fajok átalakulására új fajokká. Az evolúció minden konkrét
bizonyítéka az élőlények életidőn belüli alkalmazkodásában
történő mikrováltozásokban kimerül, mert pontosan erre van
genetikailag programozva minden élőlény.
Ezt
az eleve meglévő képességet utólag nem lehet kifejleszteni, ha
meg nincs meg az evolúcióra való képesség, az evolúciós
folyamat el sem tud indulni. Tehát az evolúció már ott elbukik,
hogy evolúciós képességgel kezdettől fogva rendelkező
élőlényeket utólag lezajló, valamilyen őssejttől származtatott
evolúciós folyamat által hoznak létre. /Legalábbis elméletben./
Gyakorlatilag az evolúciónak az eleve meglévő szaporodási
képességhez semmi köze nincsen.
A
darwinista felfogás szerint az eredeti genetikai, hibátlan
alapbázis /intelligens DNS kódsűrítmény/ elégtelen volt a
fajpopulációk létrehozására, de azok
mutációs hibáinak
felhalmozódásából
az unintelligens természeti erők képesek voltak azt létrehozni.
Ez leegyszerűsítve kb. annyit tesz: az öt csillagos étterem
főszakácsa képtelen volt elkészíteni a többfogásos étrend
menüt, de a képzetlen, krumplipucolásban is gyatra konyhai
segédszemélyzet mindezt létrehozta. Ha ez nem tudományos
skizofrénia, akkor micsoda!?
4.,
A
MUTÁNSKÓPIA EREDETÉRE NEM TUD VÁLASZOLNI
Bármilyen
utólagos mutáció nem hozhatja létre azt a genetikai alapbázist,
amiben a mutáció először végbemegy, ami az effajta evolúció
képzeletbeli motorja lenne. /Programhiba nem hozhatja létre azt a
kezdeti alapprogramot, amiben a hiba utólag végbemegy!/ Az
evolúciós folyamat honnan veszi a mutációs eltérések /pontatlan
öröklődések/ lehetőségét, amit utólag használ föl, mint
eszközt?
A
DNS programban végbemenő másolási hibák utólagosan
kiválasztódott mutációs, véletlenszerű előnyei adnák az
alapot az evolúcióra, mivel mutáció nélkül az evolúció nem
létezhet! Azonban a mutáció nem alkalmazható annak a DNS
programnak a létrejövetelére, amiben keletkezik a mutáció.
Bármilyen utólagos mutáció /az öröklődő anyag hirtelen
változása/ nem hozhatja létre azt a genetikai alapbázist, amiben
a mutáció először végbemegy, ami az effajta evolúció
képzeletbeli motorja lenne, aminek nyersanyagát szolgáltatná.
Ezért
az élővilágnak nincsen evolúciós alapja, hanem teremtett DNS
alapja van, amiben a mutáció utólag végbemegy.
A
genetikai program a DNS kiszolgáló rendszere. Ha a DNS-ben, a
fehérjeszintézis szabályozásával hihetetlen precíz utasítások
vannak az életet hordozó összetett molekulákban /nukleotidokban/
az összes ismert élő organizmus reprodukciós fejlődésére,
működésére és a környezethez való rugalmas alkalmazkodásra
vonatkozóan, akkor teljesen új fajpopulációk kialakulására
vonatkozóan is lennének genetikai utasítások, nem pedig véletlen
változások szeszélyeire lennének bízva.
[Ráadásul
ma már arra is van bizonyíték, hogy genetikailag
programozott, kifejezetten célirányos mutációk léteznek!
„A
DNS-mutációk nem véletlenszerűek, mint korábban gondolták.” - https://www.ucdavis.edu/food/news/study-challenges-evolutionary-theory-dna-mutations-are-random
„A
mutációk véletlenszerű előfordulása következményeiket
tekintve olyan axióma, amelyen a biológia és az evolúcióelmélet
nagy része támaszkodik… A genombiológia új felfedezései
azonban a klasszikus nézetek újragondolására inspirálnak.” - https://www.nature.com/articles/s41586-021-04269-6]
Ha
bizonyos mutációk az organizmus szükséglete miatt merülnek fel,
nem pedig véletlenszerűen, ez irányító programot jelez, ami a
klasszikus neodarwinizmus ellentéte. Tehát
még a történés módja is bizonytalan, nem hogy annak
eredete.
5.,
A
BIOLÓGIAI EVOLÚCIÓ VÉLETLENSZERŰ MUTÁCIÓKRA
ÉS REKOMBINÁCIÓKRA
ÉPÍTI DOKTRÍNÁJÁT.
Ezt
azonnal cáfolja a mesterséges szelekció elve, amely nem alapulhat
véletlenszerű mutációkon és rekombinációkon, mert akkor nem
valósulna meg a tenyésztési cél, nem következne be minőségi
változás. Tehát
tudatosan ki kell választani a tenyésztésre szánt alanyokat és a
folyamatot /az
adott fajta
értékmérő tulajdonságainak javítását/
el
kell indítani és végig
kell vinni a kitűzött cél eléréséig. Erre garancia a tudatosan,
mesterségesen
szelektáló tenyésztő.
Az
evolúcióban ezzel szemben minden minőségi változás a véletlen
mutációknak és rekombinációknak tulajdonítható. Tehát
abszolút nincsen tudatosság a folyamatban, mégis ugyanazt az
eredményt hozzák ki vele, ami egy biológiai manipuláció
eredménye. [Legalábbis
a dogma erre épül.]
„Ha
vannak atomok, és mód kínálkozik, molekulák is lesznek; és ha a
molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, előbb utóbb lesz
belőlük elefánt is.” /P.W. Atkins, a Teremtés 17. old./
Az
életszervező DNS genetikai programjának /az élet alaprajzának/
hallatlan komplexitása mögötti intelligencia tervezési
stratégiáját felváltotta volna az evolúciós biológia
hazárdjátéka, az ahogy esik úgy puffan? A molekulák meleg helyen
tanyázása idővel létrehozza az elefánt kolóniát?
Talán
a langyos közeg a betűket is
mondatokká
avanzsálja? Akkor a DNS-program minek, vagy
a mondanivalóját válogatott
szavakba
öntő ember? Ha
minden azzá fejlődik, amivé akar? Illetve nem akar, hanem ahogy
sikerül neki.
Az
embernek tudatosság kell, a természetnek meg elég a véletlen, az
eredmény mégis
ugyanaz?
"Tenyésztésen
azt az állandó jellegű tevékenységet értjük, amely kiváló
tenyészegyedek párosítását, majd pároztatását valósítja meg
abból a célból, hogy a szülőknél még jobb belső és külső
tulajdonságú utódokat kapjon... A
kutyatenyésztés célja: szebbet, kiválóbbat létrehozni, mint a
már meglévő tenyészanyag. Megvalósításához két alapvető
feltétel szükséges: 1. jó minőségű kutyák; 2. odaadó és
hozzáértő szakemberek. Az
irányított tenyésztési munkában természetesen az oroszlánrész
a kutyatenyésztőkre vár.” /Arcanum.com
– A tenyésztés fogalma/
Ugyanez
a követelmény az elefántoknál, atomok, molekulák meleg helyen
tartása, és
egy
kettőre lesz belőle... A
távfűtés meg biztosítva van. A többi megy magától, mint a
karikacsapás. A darwini zsenialitás tényleg nyilvánvaló,
legalábbis ami a filozófia népszerűségét illeti. Ebben a sikere
kétségtelenül töretlen.
6.,
A TERMÉSZETES KIVÁLASZTÓDÁS MANIPULÁLÁSA
"Amíg
a szelekciós erők állandóak, a természetes szelekció egy
irányba tolhatja az evolúciót, és meglepően rövid időn belül
kifinomult struktúrákat hozhat létre." - https://sci.waikato.ac.nz/evolution/faq.shtml
Az
első sejt állítólagos megjelenése előtt értelemszerűen nem
történhetett természetes szelekció, hiszen kiválasztódásról
csak osztódásra képes szervezetek esetén beszélhetünk, olyan
DNS-el rendelkező sejtek esetén, amelyek át tudják adni a
genetikai változásokat az utódjaiknak. DNS nélkül nincs
osztódás, osztódás nélkül nincs mutáció, mutáció nélkül
nincs természetes kiválasztódás. Ha valaki a kiválasztódással
vagy mutációval akarja megmagyarázni a DNS megjelenését, akkor
eleve feltételezi annak létét, aminek az eredetét meg akarja
magyarázni.
A
természetes szelekció állítólag szétzúzta a tervezéssel
kapcsolatos érvelést. Darwin egyértelműen megmutatta, hogy a
valószínűtlen, kis vak lépések kis sorozata látszólagos
tervezést eredményezhet,
tervezői útmutatás nélkül. - Ez
csak állandóan
egy irányba ható szelekciós nyomásnál történhetne meg, de mi
van ha megváltozik a szelekciós nyomás iránya?
Ha
megváltozik a szelekciós nyomás [csapadékos
és száraz időjárás változása, stb.],
akkor az élőlény könnyen
visszaidomulhat,
ahogy
a pintyek csőrénél láthattuk.
A
kialakulás szükséges egyirányúságával szemben a
természeti körülmények állandóan változnak, ennélfogva a
természet
munkájában a szelekciós
nyomásirányok
és erősségek
is változnak, ezzel szemben a mesterséges szelekció sikere pont
azon áll, hogy nem változhat, mert akkor valaminek a mesterséges
kitenyésztése
nem valósul meg, a minőségi változás nem jön létre.
Tehát
az első leküzdhetetlen akadály a speciális, az adott élőlényre
irányuló szelekciós nyomásgyakorlás rendkívül
hosszú időn át /a
szükséges ideig/ történő
fenntartása
a természeti körülmények állandó változásai
közepette.
/Ezt a mesterséges szelekcióban biztosítja a tudatos,
mesterséges
emberi
beavatkozás, a külső szelekciós nyomás állandó egyirányú
fenntartásával./
Az
újabb óriási probléma, hogy nem csak egy adott élőlény
komplett
kifejlesztését
tulajdonítják a természetes szelekciónak, hanem millióféle
különböző élőlény komplett
kifejlődését
egy adott kezdeti élőlényből. Ami azzal jár, hogy ahány féle
élőlény kialakulása elkezdődik, arra az élőlényre
fókuszálva
annak
megfelelő tárgyú,
intenzitású és irányú szelekciós nyomást kell alkalmazni,
amit végig folyamatosan
fenn kell tartani
addig a szintig, amíg arra a fajra jellemzően
kifejlődik
az önálló
életre, szaporodásra és
az adott szerves és szervetlen életkörülményekhez való
alkalmazkodásra
képes
élőlény.
Mivel
az élőlények különbözőek,
a szelekciós nyomásoknak is különbözőeknek kell lenniük, ami
azzal jár, hogy ami jó az egyiknek, az nem feltétlenül jó a
másiknak /a mesterséges szelekcióban ez teljesen nyilvánvaló,
hiszen nem tenyésztenek egy ugyanazon kaptafára egymástól
különböző élőlényeket, hanem
a párosításokat külön-külön célok szerint határozzák meg:
kedvező súly, gyorsaság, termőképesség, stb./
ami
teljesen nyilvánvaló és evidens!
Tehát
a szelekciós nyomások millióféle variációit ha szembeállítjuk
az egy adott irányú fejlődési vonalat igénylő élőlények
millióféle állítólagos elágazású fejlődésével,
abból mi fog kijönni?
Az
élővilág több millió különféle élőlényből áll, ami mind
abszolút precízen illeszkedik a környezetébe, azt a rendkívül
változatos, egymásnak
ellentmondó, koordinálatlan
környezeti szelekciós
nyomás
hogyan hozza létre,
hiszen
minden élőlényt külön-külön
a neki megfelelő szelekciós nyomással kell párosítani?!
Millióféle
élőlény kifejlődéséhez annyiféle irányított szelekciós
nyomást kell alkalmazni, amennyi kell a sikeres kifejlődéshez. Mi
irányítja a szelekciós nyomás irányát a szükséges mértékben
- a véletlen?
Darwin
szerint a spontán ható
szelekciós
nyomás mindent a
szükséges mértékben /a
legerősebben
alkalmazkodó
élőlények élővilágának megteremtését támogatva/
alakított
ki
lassú,
folyamatos, lépcsőzetes
alkalmazkodással rendkívül
hosszú idő alatt. Mondhatni,
célzó nemesítéssel bármiféle cél vagy
terv [Tervező]
nélkül.
És
a frontális ütközésekkel mi van? Amikor egy fejlődésnek indult
élőlény szembe kerül
olyan szelekciós erőkkel, amik teljesen ellentétesek a
korábban
őt ért hatásokkal,
akkor
hogyan folytatta a fejlődési vonalát az egyre komplexebbé válás
irányában
a
spontán megkezdett, egyébként céltalan útján?
A
mesterséges
szelekcióban intelligensen irányított stratégiai
folyamatot
felügyelnek a tenyésztők, a természetesben
meg véletlen folyamatot generálnak abszolút
felügyeletlen
váltakozó
természeti erők és irányok. És állítólag
mindkettőben
ugyanaz jön létre, egy minőségileg jobb anatómiájú és
tulajdonságú élőlény. Amiből
millió van, ráadásul millió féle, teljesen különböző élet-
és szaporodóképes funkcióval.
A
darwini evolúció egy vagy több sejtből építi fel a többmilliós
élővilágot,
tehát a
tulajdonság kiválasztását környezeti nyomással hozza létre
tenyésztési program nélkül.
Egy
folyamatosan változó környezetben honnan szedi a millióféle
szükséges környezeti szelekciós nyomást a millióféle még nem
teljesen kifejlődött, kifejlődési folyamatban résztvevő élőlény
teljes kifejlődéséig?
Tehát
nem egyetlen élőlény kedvezőbb tulajdonságainak átörökítéséről
van szó, hanem millió féle élőlény összes kedvező
tulajdonságainak a kifejlesztéséről, ami azelőtt nem létezett!
A
mesterséges szelekció elvét a természetes szelekció
intelligencia nélkül nem másolhatta le, hogy állandóan egyirányú
szelekciós nyomást gyakoroljon millióféle élőlény komplex
felépítésének biztosításához. Hanem az állandó környezeti
változásokkal még keresztbe is tett neki. Úgy hogy ez a
folyamatos tökéletesedés az
evolúció képzeletbeli törzsfáján csupán
áltudományos
fantazmagória.
Ettől
függetlenül a ki tudja honnan
előkerült miniatűr őslény állítólag csörtetett
előre az őssejttől az emberig, mintha zsinóron húzták volna.
Csakhogy ez nem a természetes kiválasztódás érdeme, hanem az
evolucionistáké, akik a zsinór végét fogják.
A
természetes kiválasztódás
alapvetően
egy adott körben lévő tisztulási folyamatot segít elő, miközben
a folyamatban résztvevő alanyok az adott génszekvenciájuk
kiaknázásával alkalmazkodnak a változó természeti
körülményekhez. A
reá osztott feladata ennyiben ki is merül.
A
galapagoszi pintyek csőre rövid távon ide-oda változott egy
alaphelyzethez igazodva. Nem történt egy irányú évmilliós
szelekciós nyomás, ami
a természetes szelekció teremtő erejével átváltoztatta
volna a pintyet más fajjá. A
csőrük
visszaidomult
az alaphelyzetre, miután megváltozott az éghajlat, és nem történt
millió évekre nyúló egyirányú fejlődő makroevolúciós
átalakulás.Tehát
ilyen módon nem is fejlődhettek ki. A ciklikus váltakozás
körforgása meggátolja az ilyen irányú elképzelést.
A
múlt és jelen történelmi eseményei ezt igazolják. Innentől
kezdve bármilyen makroevolúciós /fajon
túli/ változásnak
nincsen semmiféle létjogosultsága a populációk életében, mert
nincsen mögötte speciális
irányú szelekciós
nyomás! Ami volt, azt a populáció megoldotta mikroevolúcióval
/életidőn
belüli változékonysággal/.
-
Királyfiként fogd azt a rusnya békát, gyakorolj rá szelekciós
nyomást: csókolgasd körbe elegendő ideig, holt biztos, hogy
királykisasszony lesz belőle! - Elméletnek
elmegy, de a valóság a mesék határain túl vannak.
Ami
tehát a darwini evolúció makroevolúciós hipotézisét
megbuktatja az az, hogy a képzeletbeli folyamat mögött nincsen
állandóan fennálló, egy
irányba ható, makroevolúciót,
teljesen
új genetikai információkkal programozott fajstruktúrákat
kicsikaró szelekciós nyomás. Soha nem is volt és soha nem is
lesz.
Mert
ha igen nagy mértékű a szelekciós nyomás /a túlélés
támasztotta igény/, mondjuk ha extrém hideggé válik a környezet,
és azt bundanöveléssel /vagy valami ehhez kapcsolódó
változással/ az adott populáció nem tudja megoldani a saját
életidején belül, akkor kihal. /Lásd pl. a mamutokat./
Ennélfogva
minden evolúciós változás az életidőn belüli mikroevolúció
kategóriájába tartozik. Röviden:
szelekciós nyomás + életidőn belüli alkalmazkodás = túlélés.
Ezen felül minden darwinista spekuláció a fantázia birodalmába
tartozik, és a valódi tudományban nincsen létjogosultsága.
Ennek
a vakon történő
fejlődésnek
bármiféle biológiai stratégiát nélkülöző hipotézise [amit
evolúciós elméletnek neveznek] nem
tudomány, hanem kifejezetten csúsztatás,
az elhitetésnek egy tudományosnak beállított spekulatív
kifejeződése. Majd
a természetes szelekció megoldja, összeválogatja, kifejleszti. A
jegyszedő nő is arról híres, hogy a jegyek kiválogatásával
megtölti a színháztermet. Meg a zsűri létrehozza a kiváló
produkciókat, nem csak
elbírálja. A darwinizmusban már csak így mennek a dolgok.
És
sikere a laikus
tömegeknél
is csak azért van, mert erkölcsi szabadúszóságot eredményez. A
tudósok meg ebből élnek, erre kapják az anyagi és
erkölcsi támogatásokat,
hogy ezt a materialista világszemléletet fenntartsák.
7.,
AZ
EVOLÚCIÓ KIVÁLOGATÓDÁSSAL
KAPCSOLATOS FÉLREVEZETÉSE
"A
szelektív nyomás miatt a bizonyos fenotípusokkal rendelkező
szervezetek előnyt élveznek a túlélés és a szaporodás
szempontjából. Idővel ez evolúcióhoz vezet." https://catherinephamevolution.weebly.com/selection-pressure.html
Ez
hatalmas átverés, mivel ugyanaz a szelekció, ami megtartja az
előnyös változásokat, ki is szelektálja ugyanazokat a
változásokat, amint megváltozik a szelekciós nyomás iránya.
Tehát ugyanaz a pozitív és a negatív szelekció is a változó
szelekciós nyomás függvényében!!!
A
szelekció oda-vissza rakosgat, egyszer előnynek könyvel el
valamit, aztán ugyanazt hátránynak. Mindez
egy adott
fajon belül
történik, tehát nem lehet egymásra rakosgatni a képzeletbeli
előnyöket egy
képzeletbeli új faj kialakulása érdekében,
mert
az újabb anatómiai és jellembeli változások
könnyen hátrányokká válhatnak!
Mégis
hogyan tanítják? Csak
az előnyről vesznek
tudomást [amit
evolúciós fejlődésnek neveznek],
ami áltudományos darwinista filozófia!
Ugyanilyen téveszme
azt állítani: - Valaki egyszer lopott, ami idővel bűnözővé
váláshoz vezet, akinek a lopás a szakterülete. Csak hogy idővel
megváltozott, és nem lett belőle bűnöző! /A szelektív nyomás
nem vezetett evolúcióhoz!/
A
darwinizmus finomított
csalások
és szándékos
csúsztatások
sorozata tudományos köntösbe öltöztetve! Egy
istentelen doktrína,
ami erkölcsi öntörvényűséghez vezet. De
ezért is találták ki, hogy az erkölcsi perverziókhoz szabad utat
adjon az ateistáknak.
Sir
Julian
Huxley angol
biológust,
Thomas Huxley unokáját egyszer megkérdezték a televízióban,
hogy miért fogadták el az evolúciót olyan
gyorsan.
Azt mondta:
"Az ok, amiért ugrottunk Darwin könyvéhez, az volt, hogy
Isten eszméje beleavatkozott szexuális szokásainkba.”
/Julian Huxley, quoted by James Kennedy in Skeptics Answered, Kindle
Edition (Colorado Springs: Multnomah Books, 2013), sec. epilogue para
27. /
Innentől
kezdve az erkölcsi indíték erre a biológiai manipulációra
teljesen
nyilvánvalóan adva
van.
8.,
ÚJ FAJOK KIALAKULÁSÁNAK MANIPULÁLÁSA
Darwin
jelezte, hogy a
fajok úgy alakulhatnak ki,
hogy egy faj két részre szakad, vagy egy populáció eltér a
meglévő ősétől egészen addig, hogy új faj legyen.
Darwin
evolúciós meglátásai zseniálisak voltak… - https://www.nature.com/scitable/knowledge/library/speciation-the-origin-of-new-species-26230527/
Ezzel
ellentétben a
Természetes
kiválasztás című
kéziratában ezt írja: „Nem
csoda, hogy nehézségekbe ütközik a faj és a fajta közötti
különbség meghatározása; – nincs
lényegi, csak önkényes különbség”
(Darwin
1975, 98.
o.). A fajok
eredetében ezt
írja: „Úgy tekintek a faj kifejezésre, mint amelyet a kényelem
kedvéért önkényesen adnak egymáshoz nagyon hasonló egyedek
halmazának, és hogy lényegében nem különbözik a fajta
kifejezéstől” (Darwin, 1859
[1964, 52 o.) Darwin
Hookernek írt levelében azt írja, hogy a
„faj” szó „meghatározhatatlan”
(1856. december 24.); az Eredetben pedig azt
írja,
hogy a
„faj” kifejezés lényege „felfedezhetetlen”.
Darwin
számára a „faj” meghatározhatatlan, mert nincs különbség a
fajok és a fajták között.
Sok
biológus elutasítja Darwin szkepticizmusát a fajkategóriával
kapcsolatban, különösen azok, akik támogatják a biológiai
fajkoncepciót. Például Mayr ezt írja: „Darwinnak nem sikerült
megoldania a munkája címében jelzett problémát… Megvizsgáltam
ennek a kudarcnak az okait (Mayr 1959a), és megállapítottam, hogy
ezek között van az, hogy Darwin
nem érti a fajok természetét”
(Mayr)
1963, 12. o.
Mégis
mit olvastunk fentebb? „Darwin
jelezte, hogy a
fajok úgy alakulhatnak ki, hogy egy faj két részre szakad, vagy
egy populáció eltér a meglévő ősétől egészen addig, hogy új
faj legyen.
Darwin
evolúciós meglátásai zseniálisak voltak
… ”
Tehát
a zseniális Darwin nem értette a fajok természetét, ettől
függetlenül Darwin
nyomán ma is alakulnak ki új fajok, mert hogy az evolúció az
őssejtből kialakuló egyre
újabb
fajok kialakulásának
állítására
épül.
Miközben
annyi történik, hogy az Isten által megteremtett alapfajok
[típusok] saját fajhatáraikon belül variálódnak a változó
környezeti hatásokra. Amit a Biblia is tanít, hogy a neme szerint
szaporodik, nem lesz valamiféle őscickányból teljesen más faj,
mert hogy az őscickány a saját neme szerint szaporodik, ami
természeti törvény. Vagy tapasztalta bárki is valaha, hogy pl. a
mosómedvék párosodásának nem mosómedvék lettek az utódai?
Egyébként
meg hogy 25 millió éve fejlődtek ki? Na és honnan van a teljes
anatómiai génkészletük? A szaporodási mechanizmusuk?
A vizes élettérbe való beilleszkedésük igénye? /Stb./
Minden
evolúciós kísérlet a természet terepasztalán működőnek
látszik, de a DNS alap programjánál megakad. Mert már ott meg
kell határozni, hogy
miből mi legyen. Nem a vízparton dől el, sem nem a fák tetején.
Igaz,
Darwin látszólag eldöntötte a kérdést anélkül, hogy tudta
volna mi fán terem a DNS. Az evolúcióról tudta, hogy a fán
terem. Mármint a törzsfán. Mert hogy szerinte
kinőtt
a DNS-ből a törzsfa. Talált valaki programot a DNS-ben a
törzsfára? Nem nagyon.
A
különböző lények közötti DNS-hasonlóságok a közös
mérnöki tervezés bizonyítékai, és az a tény, hogy ezeknek a
DNS-szekvenciáknak a különbségei megmagyarázhatatlanok az
állítólagos evolúciós folyamatokkal, szintén erős bizonyítéka
a tervezésnek. Maradjunk ennyiben.
Összegzés
Az
evolúció csak
látszólagosan
természetes folyamat, valójában
egy ok-okozati rendszer, amely egy intelligens történés.
Ha az evolúció önmagában fejlődés, akkor az evolúcióelmélet
miért nem fejlődött ki magától, miért volt szüksége Darwinra
a kidolgozásához? Ha az elméleti folyamathoz intelligencia
kellett, akkor a fizikai folyamathoz miért nem kellett
intelligencia?
A
darwinista evolúció lényege a szelekciós nyomásra történő
mutációk haszna, amit a természetes kiválasztódás beépít a
hosszú távon apránként kialakuló fajokba,
az ezen a módon
létrejövő életformák millió évek alatti egymásra rakódásába
/egymásból való kifejlődésébe./
Ez
jól hangzó hipotézis, de számtalan tényező bizonyítja, hogy a
valóság egészen más!
1.,
A szelekciós nyomás állandóan változik a változó környezet
függvényében.
2.,
A mutációk haszna nem biztosít hosszú távon egymásra rakható
egyirányú fejlődést, mert
nem
halmozódnak
fel egy populációban.
[A
tulajdonságok egyirányú felhalmozódásához egyirányúan
halmozódó környezetre van szükség, amelyhez egyirányúan
halmozódó szelekciós nyomás társul. És mi okozza ennek
felhalmozódását? A darwinizmus által elrendelt vakszerencse? Mert
a darwinizmus rendje kétségtelenül egyirányúan halmozódik.
Máskülönben az egész hitrendszernek nincs értelme! Szerintük
minden úgy halmozódik, ahogy az evolucionista Nagykönyvben meg van
írva. Amit Darwin írt, azt ők megerősítették. Elrendelik, és
megtörténik. Grimm legszebb
meséiben bizonyára.
A baktériumok örökletes
immunitása még mindig baktériumokat eredményez. Az evolucionisták
olyan felhalmozódást hirdetnek, amely egy másik, teljesen más
fajt hoz létre. Ha ez működne, akkor mostanra már nem lennének
baktériumok.]
3.,
A fajok nem kialakulnak, hanem a már eleve létezők változnak a
beléjük
programozott alkalmazkodó változékonyság kiaknázásával.
4.
Átmeneti állapot a fajok között nem létezik, hanem amelyekre
ráfogják, azok két élettérre tervezett stabil fajok.
Amikor
az Erzsébet hidat építették, és átmeneti állapotában volt,
senki nem közlekedett rajta, mert nem volt képessége betölteni
eredeti funkcióját, amire megtervezték. Ha az evolúció
filozófiája szerint minden élőlény átmeneti állapotban lenne,
egyik se tudná betölteni eredeti funkcióját, amire tervezték,
mivel nem volna túélőképes. A túlélést az átmeneti állapotból
történő kilépés biztosítja, viszont addig nem lehet közlekedni
a hídon, amíg ez meg nem történik. Az,
hogy az élőlények simán túlélnek, bizonyítja, hogy nincsenek
átmeneti állapotban, soha nem is voltak, nem kellett ebből az
állapotból kilépniük!
5.
Az emberiség nem része a természetes ökoszisztémának, hanem egy
attól külön teremtés.
Történt
egy jókora
elszólás
egy ökoszisztémával foglalkozó cikkben, amely így fogalmaz:
„A
természetes ökoszisztémák védelmének érdekében az
emberiségnek fontos lenne a lehető legjobban kimaradni a természet
dolgaiból, és
minél kisebb befolyást gyakorolni az életközösségek természetes
működésére.” /https://xforest.hu/okoszisztema/
Ez
egy hatalmas horderejű kulcsmondat, amely bizonyítja, hogy a
darwini evolúció törzsfejlődési elmélete nem alkalmazható az
ember származására, mert ha alkalmazható
volna, akkor a természetes ökoszisztéma szerves része volna az
ember - mint aminek kulcspozíciója van, mint annyi másnak, – de
éppen hogy az ember nélkül működik igazán megfelelően, az
ember csak megbontja azt. Mert direkt és szánt szándékkal nem
engedelmes az eredeti ökoszisztéma Létrehozójának.
[Az
ökoszisztéma önmagát nem hozhatja létre, mert ahhoz tudni kell
átlátni az egész folyamatot, hogy a szükséges alkatrészeket a
kellő helyen és időben beillessze a helyére. Ehhez
intelligenciára és programozásra van szükség!
Az
élőlények állandó harcban élnek és kényszerből egymás élve
fölfalják a túlélés érdekében, de kezdetben a túlélés
evolúciójára nem volt szükség. A teremtés tökéletes
harmóniával indult és ugyanoda is fog visszatérni. A darwini
evolúció elmélete mindkettőt megkérdőjelezi úgy, hogy
eszménnyé teszi az átmenetit.
Krisztus
is végigment a szenvedés útján, hogy a megváltás által
visszakerüljön a
benne hívő
ember Isten meghitt közelségébe, de ez az út a bűnbeesés miatt
vált szükségessé. Ugyanígy
az evolúció is a mostani világrendhez tartozik, Krisztus
királyságában az evolúciós alkalmazkodás kényszerű
gyakorlatára már többé nem lesz szükség.]
Végül
is az embernek sem kell más fajjá válnia a túlélés érdekében,
akkor más állatoknak miért kellene? Az evolúció nem
megmagyarázza az élőlények kifejlődését, hanem kényszerített
magyarázattal rendeli alá az elfogadott doktrínának az események
tényállását, amit materialista világnézet szerint állapít
meg a
saját önkényes állásfoglalása
szerint.
A
Magyar Tudományos Akadémia 67 ország tudományos akadémiájához,
köztük az egyik elsőként megszólaló Royal Societyhez hasonlóan
elhatárolódik azoktól a "tudományon
kívüli elképzelésektől",
amelyek a darwinizmus tudományosan megalapozott állításait
támadják, eltorzítják, illetve áltudományos érvelésekkel
kritizálják. "A
darwini evolúciós elmélet - ahogy a tudományokban a fejlődést
figyelembe véve ez megszokott - nem teljesen lezárt volta ellenére,
tudományosan megalapozottnak tekinthető és kellően leírja a
fajok keletkezését és átalakulását."
/MTA Elnöksége. 2008/ „Az
evolúcióelmélet erősebb, mint valaha. A világ egészén
elfogadják, és még láthatáron sincs semmi olyasmi, ami megrengetné azt." /Szkeptikus Társaság/
9. DARWIN SZELEKCIÓS ELMÉLETÉNEK BUKTATÓI 5. PONTBAN
A
természetes
kiválasztódás a
modern biológia sarokköve, az
evolúciós változások egyik alapvető mechanizmusa, az élővilág
összetettségéért és adaptív bonyolultságáért felelős fő
folyamat. Daniel
Denett filozófus szerint
ezt
a természetes kiválasztódás általi evolúciót „a valaha
létezett legjobb ötletnek” minősíti.
1.
Darwin szerint az evolúciót az élőlények eltérő túlélésével
lehet magyarázni, amely a természetben előforduló változásokat
követi - ezt a folyamatot nevezte "természetes szelekciónak".
2.
Ezen nézet szerint a szervezetek utódai olyan módon különböznek
egymástól és a szüleiktől, amelyek öröklődnek - azaz a
különbségeket genetikailag tovább tudják adni saját utódaiknak.
3.
Továbbá a természetben az élőlények jellemzően több utódot
hoznak létre, mint amennyit a táplálék, a tér és más
környezeti erőforrások korlátai mellett túlélni és szaporodni
tudnak.
4.
Ha egy adott utód olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek
előnyt jelentenek számára egy adott környezetben, akkor az adott
szervezet nagyobb valószínűséggel marad életben és adja tovább
ezeket a tulajdonságokat.
5.
Ahogy a különbségek generációk során felhalmozódnak, a
szervezetek populációi eltérnek őseiktől.
Mi
a gond ezzel az értelmezéssel?
1.
Darwin szerint az evolúciót az élőlények eltérő túlélésével
lehet magyarázni, amely a természetben előforduló változásokat
követi - ezt a folyamatot nevezte "természetes szelekciónak".
A
természetben előforduló változások követése pontosan nem
kedvez a hosszú távú evolúciónak, mert a természetes szelekció
stratégiai célja az
állandóan változó környezet kihívásainak való azonnali
megfelelés, azokra
választja ki az adott
környezethez a
legalkalmasabbakat. Tehát
az élőlények eltérő túlélésének semmi köze ahhoz a
képzeletbeli evolúcióhoz, amely valamilyen őssejtből évmilliók
alatt kifejleszt millióféle komplex
felépítésű,
környezetéhez alkalmazkodni képes élőlényt.
Ha
a túlélést az evolúció utólag alakítja ki, akkor nem létezhet
olyan organizmus, amelyben a túlélést utólag az evolúció
alakította ki, mivel túlélés nélkül nem létezhet olyan
organizmus, amelyben a túlélés utólag kialakul. Mert ha nincs
túlélőképessége, akkor eleve nem tud túlélni. Ezért a
túlélésre képes élőlénynek előre léteznie kell, aminek a
létezéséhez semmi köze az evolúciónak.
2.
Ezen nézet szerint a szervezetek utódai olyan módon
különböznek egymástól és a szüleiktől, amelyek öröklődnek
- azaz a különbségeket genetikailag tovább tudják adni saját
utódaiknak.
Az
utódok szüleiktől való különbözőségének genetikai átadása
rövid távon semmilyen minőségi különbözőséget nem jelent,
mivel ugyanazon fajon belül történik és csupán egyfajta
változatot produkál, kiaknázva a faj változékonyságra, ill.
variálódásra vonatkozó genetikailag programozott lehetőségeit.
A
különbözőségek genetikai átadása abban a pillanatban megreked,
sőt visszafordul, ahogy a változó természet szelekciós
nyomásiránya megváltozik. Az
adaptív változás iránya a környezettől függ. A környezet
változása a korábban előnyös tulajdonságokat semlegessé vagy
károssá teheti, és fordítva.
„Meg
kell érteni, hogy a különböző tulajdonságok relatív
alkalmassága az aktuális környezettől függ. Így a most
megfelelő tulajdonságok később alkalmatlanná válhatnak, ha a
környezet megváltozik.” /A természetes szelekció megértése:
alapvető fogalmak és gyakori tévhitek/ - https://evolution-outreach.biomedcentral.com/articles/10.1007/s12052-009-0128-1
„Az
éghajlati és topológiai változásokkal az élőlényben meglévő
kedvező tulajdonságok a környezet jelentős változásai mellett a
túlélésre gyengén alkalmassá válhatnak.” - https://www.vedantu.com/biology/evolution-vs-progress
Azt
honnan veszi az evolúciós elmélet, hogy a természet rendkívül
hosszú időn át, sok generáción keresztül garantálni képes egy
irányba ható szelekciós nyomásgyakorlást?
A
szülők utódainak genetikai különbözőségei abszolút
környezetfüggők, ha a környezet változása azt diktálja, akkor
az utódok szüleiktől való különbözőségei a visszájára
fordulnak és megszűnik a különbözőség, vagy minimálisra
csökken.
Az
adott fajon belüli genetikai különbözőségek pontosan a
szelekciós nyomásirányok függvényei, és nem lehet a genetikai
különbözőségeket csak és kizárólag egy irányba sokszorozni,
ahogy azt evolúciós elmélet önkényesen teszi.
Ez
az állítás: >A
jótékony mutációk arányosan nőnek
egyik
generációról a másikra, mert definíció szerint történetesen
hozzájárulnak az őket hordozó organizmusok túléléséhez és
szaporodási sikeréhez.<
abszolút nem veszi figyelembe, hogy a mutációk is környezetfüggők,
és nem hosszú távú szerencsés összeadódást biztosító
tényezők.
3.
Továbbá a természetben az élőlények jellemzően több utódot
hoznak létre, mint amennyit a táplálék, a tér és más
környezeti erőforrások korlátai mellett túlélni és szaporodni
tudnak.
A
több utód még nem garancia az evolúciós genetikai különbözőségek
növekedésére, mert azt nem az utódok száma szabja meg, hanem a
szelekciós nyomás irányok változása és hatóereje. Az pedig egy
állandóan változó tényező, és a genetikai változások azoknak
függvényei, nem pedig a több utódnak a függvénye.
Hogy
egy élőlény több utódot hoz létre, ezt nem lehet
általánosítani, hiszen tény, hogy adott esetben a szülő
kevesebb utódot hoz létre, ha észleli a természetben
bekövetkezett negatív változásokat.
A
változás állandó folyamat az ökoszisztémákban, amelyet
különböző
természeti erők mozgatnak. Általánosan igaz, egyetlen
egyed különböző fenotípusokat képes kifejleszteni, ha különböző
környezeteknek van kitéve. [Fenotípus:
az egyed látható, leírható, mérhető külső és belső
tulajdonságainak összessége.]
A
környezet dinamikusnak tekinthető, mert folyamatosan változik. A
szezonális és hosszú távú éghajlati változások
megváltoztatják a környezetet.
A
változás
folyamata az egyetlen állandó minden ökoszisztémában. A
növények és állatok populációi folyamatosan változnak
mindenféle környezeti befolyás
hatására.
Tehát
az utódok számának többlete még
nem egy olyan tényező, amire hosszú távon építeni lehet a
változások genetikai továbbadását, mivel maga a folyamat
alapjaiban környezetfüggő hatások befolyása alatt áll.
4.
Ha egy adott utód olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek
előnyt jelentenek számára egy adott környezetben, akkor az adott
szervezet nagyobb valószínűséggel marad életben és adja tovább
ezeket a tulajdonságokat.
Az
hogy az utódok bizonyos tekintetben különbözhetnek a szüleiktől,
amit genetikailag továbbadhatnak, ez fennáll, de ennek vannak
határai, amiket a természetes szelekció csak akkor tudna áttörni,
ha volnának messzire vezető stratégiai céljai, de nincsenek. A
közvetlen túlélés támasztotta követelmények pedig szüntelen
változás alatt állnak, ennélfogva a
különbözőségeket nem rakosgathatja egymásra – amint a
képzeletbeli evolúció teszi –, hogy a különbségek genetikai
átadása szüntelen egy irányba történő felhalmozódás lenne.
Pontosan
az egyirányú felhalmozódás az az idegen tényező, amire
építkezik az elmélet, csak azt nem veszi figyelembe, hogy a
felhalmozódás szükségszerűen kétirányú, mivel a környezeti
változások is minimum kétirányúak. [A gyakorlatban ennél sokkal
többről van szó.]
Azoknak
a híres pintyeknek a csőrmérete mutatja, hogy a változások a
környezeti hatások függvényében kétirányúak voltak, mert
visszaidomultak az alaphelyzetre és nem történtek egy irányba
történő felhalmozódások. Holott az evolúció erre az elméleti
stratégiára támaszkodik – teljesen hiteltelenül.
Az
előny és a hátrány hosszú távon kiegyenlítődik, egyensúlyt
hozva létre.
5.
Ahogy a különbségek generációk során felhalmozódnak, a
szervezetek populációi eltérnek őseiktől.
Ezen
tematika szerint az evolúció csak felhalmoz, soha nem költekezik.
Pontosan
a felhalmozódás egyirányúsága az, ami a fantázia világába
tartozik, mivel ezt alulról fölfelé történő lépcsőzetes
lépegetésnek képzeli el, hiszen a felhalmozódó különbségek
visszafelé is halmozódnak, ill. stagnálnak.
Vajon
hogyan alakult ki a barlangoknak színtelen vagy legfeljebb gyengén
sárgás színű, elsorvadt szemű és törékeny élővilága, ha
nem úgy, hogy a barlangi állatok ősei a talajban és a mély
kőzetrepedésekben kialakult, a sötéthez és a párás levegőjű
zárt környezethez alkalmazkodott élőlények voltak.
A
talajvíz vagy az esővíz azután besodorta ezeket az állatokat a
kialakuló barlangrendszerekbe. Az új környezet megfelelt nekik,
így nem csak életben maradtak, hanem a későbbiek során
környezetükhöz mindjobban alkalmazkodva tovább is fejlődtek. Ez
a fejlődés szervezetük egyszerűsödésének irányában tartott,
és tart ma is.
Pl.
a barlangi rák, a Stenasellus hungaricus a szemét teljesen
„elveszítette", viszont szaglótapogatói erőteljesen
kifejlődtek. De a rák ugyanaz a rák maradt, csupán a fajon belüli
változékonyság alakult ki nála.
Az
hogy a vakgőte szeme elcsökevényesedett, annak semmi köze ahhoz,
hogy egy őssejt az evolúciós létrán feltornássza magát
teljesen új fajú élőlénnyé, mondjuk gőtévé – ahogy az
evolúciós megrendelés előírja neki –, hanem arról van szó,
hogy maga a gőte változik a környezeti hatások függvényében.
De erre a változásra való lehetősége genetikailag adva van.
A
nem használt szerv elsatnyul, de maga a szerv nem alakul ki, ha
nincs genetikai alapja. Az élőlények szervei tehát nem
kialakultak, hanem eleve adva vannak [teremtés], amik aztán
formálódhatnak a szelekciós nyomások következtében.
Bicepsz
növeléssel maga a bicepsz izom nem hozható létre, és amit az
evolúció állítólag egymásra rakódással létrehozott, az a
korábban nem létező dolgok létezővé válása /kifejlődése/
egy nem létező recept szerint. A por meg a sok eldobált
konzervdoboz éppenséggel rakódik egymásra, de az élet millióféle
szervezeti részegységei nem. Ahhoz stratégiai terv kell, ami
megszabja az egymásra rakódások ütemét és irányát kedvező
szelekciós nyomások hosszú távú fenntartása kíséretében.
A
konzervdobozok véletlen egymásra rakódásában esetleg fel lehet
bukni, de hogy ugyanez a véletlen felépít egy [pontosabban
millióféle] komplex szervezetet csak a különbözőségek
felhalmozódásából tervezett irány és stabil, irányított
szelekciós nyomás nélkül, az puszta fantazmagória. Akkor a
szelektív, ember által történő tenyésztés is működne
irányítatlan, vak felhalmozódások szerint, de ez a módszer nem
arról híres, hogy puszta egymásra rakódásokra lenne bízva a
stratégiai célból történő tenyésztés sikere. Az evolúció
meg pont erről híres.
A
darwinizmusnak Grimm legszebb meséi között van a helye, a modern
evolucionista biológusok meg a mesemondók, akik mesélik a népnek
a szép történeteket, amiken azok szépen el is alszanak. Úgy
bealszanak, hogy még horkolnak is a meghatározott ütemre.
10., AZ ELEFÁNT EVOLÚCIÓS FEJLŐDÉSÉNEK PROBLÉMÁJA
„Ha vannak atomok, és mód kínálkozik, molekulák is lesznek; és ha a molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, előbb utóbb lesz belőlük elefánt is.” /P.W. Atkins a Teremtés 17. old./
Stratégiai
célhoz kell választani az alanyokat.
Az
evolúció az éppen fennálló adott helyzethez választja az
alanyokat.
Az
elefánt kitenyésztéséhez az elefánt a stratégiai cél, ahhoz
kell választani a legalkalmasabb alanyokat.
A
természetnek azokat a legalkalmasabb alanyokat kell kiválasztania,
amik egyre közelebb visznek a stratégiai célhoz, az elefánthoz.
De a természetnek nincsen tudatos választási lehetősége egy igen
messze lévő stratégiai célhoz kiválasztani a legalkalmasabb
alanyokat.
Az
ember a stratégiai céljához tudatosan választja az alanyokat, de
a természet nem tudja tudatosan választani az alanyokat, mert neki
nem az elefánt a cél, hanem egy adott élőlény túléltetése a
cél, ehhez választja ki az alanyokat, tehát a természet
stratégiai célja az állandóan változó környezet kihívásainak
való azonnali megfelelés, azokra választja ki a
legalkalmasabbakat.
Tehát
a természetnek más a stratégiai célja.
A
természetnek rövid távú stratégiai célja van, mégpedig a
legalkalmasabb kiválasztása a túlélésre. Tehát az éppen
fennálló külső vagy belső szelekciós nyomásra való
legmegfelelőbb reagálás.
Az
embernek, akinek stratégiai célja van valamit kitenyészteni amit
kinézett magának, ahhoz keresi a legalkalmasabb alanyokat, amiket
összeválogat a mesterséges szelektálás módszere szerint.
Ezzel
szemben a természet stratégiája a túlélés azonnali igénye.
Ehhez választja a legalkalmasabbat. [mikroevolúció] És nem egy
távoli, kitűzött, stratégiai célra való kiválasztása a
legalkalmasabbaknak.
A
valódi evolúció rövid távú kiválasztás a túlélésre. Ezt
mindennap bizonyítva látjuk.
A
darwini evolúciós elmélet stratégiai célra történő
kiválasztása egy kitalált elmélet, legalábbis a rövid távú
evolúciós lépések egymásra halmozását arra használja, hogy
kialakítsa vele a hosszú távú stratégiai célt, illetve azoknak
meglétét ezekre az egymásra rakodásokra vezeti vissza. De nem
vezetheti vissza, mert ez a stratégiai célhoz vezető egymásra
rakódás idegen a természettől.
A
természet olyan emberhez hasonlít, aki megy egy dzsungelben, és
kikerüli az éppen eléje tornyosuló akadályokat, aztán kilyukad
ott, ahol éppen kilyukad. Lehet, hogy körbe járja a dzsungelt,
lehet ki sem jön belőle, de miközben megy, állandóan túlél. És
nem célja egy adott irányba menni, hogy a kiválasztott célja
szerint kerülje ki az akadályokat.
Ezzel
szemben az ember kinéz magának egy távoli célt, arra szegezi a
tekintetét és az útját a mesterséges kiválasztás szerint
szabja meg a lehetőségek figyelembevételével.
A
természetben a legkedvezőbb lehetőségek kiválasztása folyik, a
legrátermettebbek kiválasztódása, amelynek célja a túlélés és
nem valamilyen stratégiai cél elérése. Az az evolúció, amelyik
messze túlmutat a puszta túlélésen és évmilliók alatti
teljesen új fajok kialakulását célozzák, csak a képzeletben
léteznek, de a valóságban nem!
Tehát
hogy a molekulák meleg helyen tanyázása elefántot eredményez,
ennek semmiféle tudományos alapja nincs. Még egy ormány sem jön
létre a legrátermettebbek vakon történő kiválasztásából, nem
hogy egy ormány mögött trappoló elefánt.
11., KOMPLEX STRUKTÚRÁK EVOLÚCIÓ ÁLTAL?
"Egy
vakon működő természeti folyamat, a természetes szelekció,
tudományos magyarázatot ad komplex struktúrák létrejöttére
teremtő nélkül is.”
Elméletben
igen, de a gyakorlat megbuktatja, ugyanis a komplex struktúrák
/szerkezetek/
komplexitásra irányuló szerveződést igényelnek, márpedig a
komplexitás az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé történő
irányvonal. Minél
összetettebb egy szervezet, annál inkább speciális, finomhangolt.
szelekciós nyomást igényel.
Ezzel
szemben van a természetben lévő szelekciós nyomások és
erőhatások kiszámíthatatlansága, változékonysága, instabil
irányozottsága. És mivel a két folyamat egymással szemben áll,
amit a természetes szelekció ma fölépít, holnap le is rombolja,
amit ma összerak, holnap szét is szedi. Egyetlen stratégiai célja
van, túlélés a jelenben.
Hol
van ez a komplex struktúrák kialakulásának
jövőbeni
eszményképéhez? Az
evolúció egy hullámvasút és az útja nem vezet a piramisok
csúcsához. Hogy arra használják, ez egy más kérdés. Csak éppen
az ellentétes hatásokat nem kalkulálják bele, amik a komplexitás
útjának vágyott egyirányúságát szükségszerűen és
szüntelenül változó ritmusban megtörik.
"A
véletlenszerű változtatások nem a sorrendben jelentkeznek, ezért
hívják "véletlenszerűnek", azonban az evolúció
szakaszokon keresztül működik, és mindegyik szakasz kiegészíti
a másikat. Ez az oka annak, hogy az ilyen véletlenszerű változások
a genomban jelentős változást hozhatnak az evolúcióban, mivel
évmilliók során ezek a mutációk összekeverik és kifejlesztik
ezeket a szakaszokat.”
Szakaszoknak egymás kiegészítése
folyamatos egyirányú szelekciós nyomást igényel. A mutációk
hogyan fejlesztik ki évmilliók alatt ezeket a szakaszokat, amikor a
szelekciós nyomások iránya és intenzitása állandóan változik?!
Ha angolt tanulsz egy nyelvkönyvből, az egyszerű
kezdetektől a könyv bonyolult szerkezeteket tárgyaló végéig
ugyanazt az irányú szelekciós nyomást kell az agyadra
koncentrálni, hogy megtanuld az angolt. Nem keverheted az angol
nyelvkönyvet akárhány más nyelvkönyvnek a tananyagával, mert
abból káosz lesz.
A mutációk honnan tudják, hogy
egyetlen stratégiai irányba kell fejlődniük, ráadásul
évmilliókon keresztül, amikor millióféle élőlényre egyszerre
gyakorolnak szelekciós nyomást?! Miféle egymással összefüggő
szakaszok évmilliók alatti kifejlesztéséről beszélsz? Ki vagy
mi irányítja a stratégiai fejlődési irányt - a véletlen?
"az
ilyen véletlenszerű változások a genomban jelentős változást
hozhatnak az evolúcióban." Millió
féle irányú változást hozhatnak, ez a pontos kifejezés.
12., AZ AKADÉMIAI TUDOMÁNY ELFOGULT VÁLASZTÁSA
Az
evolúciós biológia stratégiája szerint a legalkalmasabb
választódik ki a természetben, ami teljesen kézenfekvő, evidens
esemény. Ugyanakkor akkor ha elvi síkon van két lehetőség: 1.,
valami a mérnöki intelligencia által tudatosan meg van tervezve;
lásd pl.: „hozzávetőleg nyolcvan évbe és intenzív
mérnöki erőfeszítésbe került a fénymásoló gép
kifejlesztése.” (Ian Stewart: A természet számai. A VILÁG –
EGYETEM SOROZAT, Kulturtrade Kiadó, 1995. 32. old.) 2., vagy
tervezés nélkül rakódnak egymásra véletlenül kialakuló,
rendkívül ritka, sikeres, hasznos, szerencsének elkönyvelt
»történések«, akkor miért evidens a kézenfekvőbb első
variációt választani: a tudatos tervezését valaminek a
mindennapi tudományban, miért választja az uralkodó tudomány az
első lehetőséget, az intelligens tervezést?
Ezt
nevezik mesterséges kiválasztásnak, amikor az ember választ, és
a logikus, kézenfekvőt választja. Ugyanez a tudósgárda
ugyanakkor az evolúció esetében mégsem az első variációt
részesíti előnyben, vagyis hogy az élőlények mögött tudatos,
intelligens tervezés van, hanem a második lehetőséget választja,
ami pontosan nem a legalkalmasabb lehetőség választása, hanem
éppen a legalkalmasabb lehetőséggel szembeni, ellentétes megoldás
választása. Ami egy sokkal nehezebben járható út, amely nem is
biztosít semmiféle garanciát a sikerre. Vagyis hogy tervezés
nélkül rakódnak egymásra véletlenül kialakuló, rendkívül
ritka, sikeres, hasznos, szerencsének elkönyvelt »történések«.
Nincs ebben egy tudatos ellenszenv a tudatos tervezéssel szemben,
amely a leginkább kézenfekvő megoldással szolgálna?
Miért
a második, a nehezebb utat választják a tudomány képviselői a
biológia porondján, miért nem az elsőt, mint a mindennapi
tudományban? Mert ez nem a természetes kiválasztódás tematikája,
hanem természetellenes, a természetessel pont ellentétes
kiválasztás. „Eleve el vagyunk kötelezve a materializmus iránt.
A materializmus abszolút, hiszen nem engedhetjük meg, hogy Isten
betegye a lábát az ajtón.” /The New York Review of Books,
“Billions and Billions of Demons,” by Richard C. Lewontin,
January 9, 1997, pp. 28-32./
Tehát
még azzal a biológiai elvükkel sincsenek összhangban, amit a
természetben stratégiai mechanizmusként megtörténni vélnek,
mert hogy nem azt a megoldást választják. A maguk területén a
tudatos tervezést, de a biológia területén meg a felmérhetetlen
ideig tartó, átláthatatlan folyamatú kialakulást. Ők a
tervezésre esküsznek, ha a saját alkotásaikról van szó, de ha a
természeti élőlényekről van szó, akkor a nehezebb megoldást
választják, a tervezés nélküli szerencsés kialakulást.
13., EVOLÚCIÓ BALEKOKNAK
"Az
evolúció olyan folyamat, amely egy populáció genetikai anyagában
idővel változásokat eredményez. Az evolúció tükrözi az
élőlények alkalmazkodását a változó környezetükhöz, ami
a
természetes szelekció által megváltozott
géneket, új tulajdonságokat és új fajokat eredményezhet." Csak
azt nem teszi hozzá, hogy ennek tartóssága a változó környezet
függvénye, vagyis abszolút átmeneti az, amit elért eredménynek
tekint, holott nem az. Nem
megváltozott génekről, hanem (oda-vissza) változó (ki-be
kapcsolódó) génekről van szó. Az új tulajdonság csak addig új,
amíg a természet legújabb arcát nem mutatja, tehát átmeneti
eseményről van szó, és az új fajok rögtön ismét
a régiek
lesznek, ha ellentétes hatások érik őket. Összességében az
evolúció egy kiegyensúlyozó folyamat az
állandóan változó
természeti
környezetben
és
semmi köze ahhoz a darwini fantazmagóriához, hogy valamilyen őssejt
evolúciós hatásra évmilliók alatt orrszarvút hoz létre. Hogy a
folyamat milliószor a visszájára fordult, csak azok nem veszik
észre, akiket az orruknál fogva lehet vezetni.
"Soha nem volt olyan érv, ami az evolúció elméletét megcáfolta volna. De ha ez valaha is megtörténik, akkor egy tudós lesz az, aki felfedezi, nem pedig egy bolond." /Richard Dawkins/
"De Isten a világ bolondjait választotta ki, hogy megszégyenítse a bölcseket, és Isten a világ gyengéit választotta ki, hogy megszégyenítse az erőseket, és Isten a világ gyengéit és megvetettjeit választotta ki, és a semmit, hogy elpusztítsa a valamit, hogy senki ne dicsekedjék vele." (1Korinthus 1:27-29)