„Benyúl
a darwinista a zsebébe, hogy onnan pénzt vegyen ki, de nem talál
semmit. Mondja neki a másik: Nyúlj be egészen a nadrág aljáig,
ott van a mani! - Oké Jockey, csak nem elég hosszú a kezem!”
Az
evolúció természetesen egy és oszthatatlan. Mindazonáltal az
evolúció elmélete szerint a fajok örök időkig semleges ponton
lebegnek a mikro- és makroevolúció között, mint mint
Mohamed állítólagos koporsója a zenit /csúcspont/ és a nadír
/mélypont/ között.
/Jules Verne: Utazás a Hold körül./
A
rövidebb időtávon értelmezhető, megfigyelhető mikroevolúció
az adott fajnak /faj alatti/ a környezet változásaihoz igazodó
variálódását nevezzük /pl. pintycsőr vastagodás, stb./,
viszont makroevolúció /Jurij Filipcsenkó orosz biológus
szóalkotása, Genetics and the Origin of Species, 1927/ alatt
olyasmit értenek, amely csak elméletben létezik, de a gyakorlatban
nem: a fajoknak a fajszint feletti változása, más szóval az un.
törzsfejlődés.
"makroevolúció
(macroevolution) A fajok szintje fölött zajló evolúció. A
magasabb rendű taxonok evolúciója és az evolúciós újdonságok,
például új struktúrák megjelenése."
/Mayr: Mi az evolúció?, 304. o./
Ugyanis
makroevolúcióhoz
makroevolúciós változást előidéző környezeti változásra
lenne szükség, ami viszont ha bekövetkezik, az adott fajt
kipusztítja, hiszen a faj változásának mértéke mindig és
kizárólag mikroevolúciós változást képes csak generálni.
Tehát
az ok gyorsasága és az okozat lassúsága nincsenek egyenes
arányban!
A
makroevolúció valójában csak mikroevolúció, amely hosszabb
ideig történt!?
A
faj válasza minden környezeti változásra csupán a variálódás
és nem a fajátalakulás.
Mire oda jutna egy faj, hogy egy hatalmas környezeti változást
utolérjen /makroevolúció
= mikroevolúció hosszú távon/,
ki fog halni, és pontosan ezért haltak ki korábban már bizonyos
fajok, mert nem tudták variálódással utolérni a hirtelen nagy
változást, pl. eljegesedést, stb. Ennélfogva bármilyen evolúciós
folyamat zajlott a múltban
és zajlik a jelenben, az mindig mikroevolúció /fajon belüli
variálódás/ és sohasem fajszint feletti makroevolúciós
változás, sohasem törzsfejlődés!
Amilyen
változatosság egy fajon belül történik, az nem ad egyben
automatikus magyarázatot alaptípusváltó fajátalakulásokhoz! Az
egy darwinista kamuszöveg, hogy
a fajon belüli változatosság minden makroevolúciós változáshoz
elég nyersanyagot szolgáltat.
A belső mechanizmusok kis változásai nem magyarázzák az
állítólagos nagy változásokat, a makroevolúciós eredményeket,
mivel nincsen
a természetben makroevolúcióval egyenértékű szelekciós nyomás!
Ha
valaki előtted gyorsan megy, vagy utoléred, mert rákapcsolsz
gyaloglással vagy futással, vagy lemaradsz, de nem tudsz
kifejleszteni gyorsabb haladásra alkalmas anatómiai testrészt, pl.
szárnyat, hogy utolérjed! Ugyanez van a természetben is.
Aztán
kitalálták a gyors
mikroevolúciós változások lehetséges módozatait. Trinidadi
guppikkal végzett kísérletek markánsan megmutatták, hogy
evolúciós mértékkel milyen „képtelenül” gyorsan reagáltak
bizonyos áthelyezett populációk az új szelekciós körülményekre,
az áthelyezett populációk pontosan a megjósolt irányba
fejlődtek: később, és jelentősen nagyobb mérettel érték az
érettséget. A kísérletek tehát meggyőzően bizonyították,
hogy a természetes szelekció gyors evolúciós változásokat
okozhat. Ebből vonták le azt a következtetést, hogy a
mikroevolúciós változásokkal magyarázhatók a fosszíliák
evolúciós változásai.
Csakhogy
egy tészta kelesztési idejének sebessége /lassúsága vagy
gyorsasága/ még nem magyarázza meg az összes létező kelt
tésztának a különbözőségét, hogy annyiféle van. Ugyanígy a
tipegés lassúsága vagy gyorsasága mikroevolúciós kategória, és
a nagyobb sebességű haladás ugyanígy: gyaloglás, futás,
rohanás, de soha nem repülés! /Legfeljebb a pocsolyába, ha
rosszul lépsz./ A fajon belüli tornamutatványoknál vagyunk.
A
hogy S. J. Gould helyesen megállapítja: "A
szaggatott egyensúly nem a makromutáció elmélete".
/Dennett: Darwin veszélyes ideája. Typotex, Bp., 1998, 314. o./
Ami
szerintük a lényeg: „nyilvánvaló,
hogy a mikroevolúciós mechanizmusok elégségesek a makroevolúciós
változások magyarázására.”
/Evolúció
II.: A változó élet –
Makroevolúció/ http://tamop412a.ttk.pte.hu/files/biologia5/Evolucio/chunks/ch04.html
Tehát
magyarázat
az, amire telik nekik, és nem bizonyíték!
Óriási különbség! Gyakorlatilag a hőlégballon-effektus
csődjével
állunk szemben! A nyilvánvalóság erre vonatkozik,
és nem arra, amit ők állítanak.
„Ehrlich
& Raven (1964) elméletében – ahogy arra Jermy (szóbeli
közlés) rámutat – a legsúlyosabb félreértés, ami annak
érvényességét alapjaiban kérdőjelezi meg, a makro- és
mikroevolúciós folyamatok összemosása. Makroevolúciós lépés a
növény-rovar viszonyban az új növény- vagy rovarfajok
megjelenése mutációkat követően, a mikroevolúciós folyamatok
pedig a két résztvevő közvetlen kölcsönhatásaként megjelenő
változásokat jelenti [pl. szőrözöttség növekedése, egy adott
kémiai anyag mennyiségi változása a növényben, táplálkozásra
nem alkalmas nekromassza növekedése a növényi szervekben, növényi
anyagok aktív szállítása a rovar táplálkozásának helyére,
szövetburjánzás stb. (ezek az un. növényi ellenálló képesség,
rezisztencia, tulajdonságok)]. A kétféle folyamat között óriási
különbség van. Míg a makro-léptékű változások olyan mutációk
eredményei, melyek keletkezésére a rovarnak nincs befolyása,
addig a mikro-szintű változások már meglévő allélek
„előhívását” vagy gyakoriságuk növelését jelenti. A
koevolúciós elmélet implicite helytelenül feltételezi, hogy a
herbivor rovarok szelekciós nyomása hozza létre a makroevolúciós
lépések feltételeit, a növényi mutációkat, ami alapjaiban
hibás nézet.”
/Szentesi Árpád a biológiai tudomány kandidátusa :HAZAI
BRUCHINAE-FAJOK ÉS LEGUMINOSAETÁPNÖVÉNYEIK KAPCSOLATA:
MAGATARTÁS, ÖKOLÓGIA ÉS EVOLÚCIÓ/
http://real-d.mtak.hu/108/1/Szentesi_Nagydoktori_I-kotet.pdf
„Lévén,
hogy a természetes kiválasztás csak kicsiny, egymást követő,
előnyös változások felhalmozásával működhet, nem hozhat létre
nagyobb, hirtelen változásokat. Rövid és lassú lépésekkel
halad előre. Elméletünk alapján értelmet nyer az a mondás, hogy
„natura
non facit saltum” (a
természet nem kedveli az ugrásokat) – ezt ismereteink gyarapodása
egyre jobban megerősíti.” /D.
fajok eredete/
Hogy
mégis használják a makroevolúció fogalmát, pontosabban a
tudománynak az az állítása, hogy új fajok alakulnak ki, ennek az
az alapja, hogy a
fajhatárokat önkényesen nevezik meg és jelölik ki, vagyis ők
szabják az elméletükhöz azt, hogy mit neveznek új fajnak. Ez
pont olyan, mint amikor a kocsmában én szabom meg, mivel szidtad az
anyámat és kész. Az
evolúció tudománya a valóságban áltudomány, a mikroevolúció
tényét manipulálja anatómiailag bekövetkezhetetlen
makroevolúcióvá.
"Ha
a mesterséges kiválasztással oly sokra lehet menni pusztán néhány
év alatt," mondogatják, "akkor gondoljuk csak el, hogy a
természetes kiválasztódás mit képes produkálni évmilliók
alatt." A mesterséges kiválasztás azonban azért működik,
mert benne az előrelátás a céltudatossággal ötvöződik...”
/Dr.
Ray Bohlin: Az
evolúciós elmélet öt kritikus pontja/ http://www.ministeriosprobe.org/fldocs/kritikus-hun.html
De
próbáljon meg valaki egy tehenet tejtermelés fokozás ürügyén
valami más fajjá alakítani mesterséges szelekció útján, és
rájön, hogy a /szelektív/ tejtermelésnek is van egy biológiai
határa, miközben a tehén /pl. a tejelő típusú holstein-fríz
szarvasmarha, vagy jersey/ mindig tehén fog maradni! Így a
mesterséges kiválasztás ténylegesen
a változás korlátait mutatja, mivel a kiválasztási folyamat
végpontja rendszerint nagyon hamar elérkezik. És már meg is
bukott Darwinnak a bugyuta meséje a természetes kiválasztódás
fajátalakító hatásáról. [Hogy a tehénátalakítás hosszú
távon sem működik, arról később!]
Hogy
ez látszólag működjön, kell hozzá a tudósnak, a tudománynak
és a laikus istentagadónak a zsiványsága /vagy
félrevezetettsége/, mégpedig tömegméretekben és világszinten.
A hallgatólagos bólogatás zokszó nélküli beleegyezés, nem csak
a tudomány darwinista képviselő részéről, hanem akik önként
és dalolva hagyják magukat biológiai tekintetben prostituálni a
kölcsönös istentagadás látszólagos előnyei érdekében.
Akik
számára a luftballon nem más, mint egy nagyra nőtt hőlégballon,
amit természetesen a filozófia fújt föl, és tette a kettőt
elméletileg azonossá. Olyan tüdőkapacitású evolucionista
azonban még nem született, aki erre a gyakorlatban is képes lett
volna. Ennélfogva nagyon is éles határvonal választja el a mikro
evolúciót a makro evolúciótól, amelyre gyógyír lehet ugyan a
hőlégballon-effektus
fajakrobatikával kapcsolatos modellje – már akik készek arra,
hogy az ilyen és ehhez hasonló elméleti filozófiák őket a
rózsaszín álmok világába repítsék.
/frissítés lehetséges/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése