Evolúciós
kérdezz-felelek – 2. rész
kép: https://pixabay.com/hu/darwin-ateista-vall%C3%A1s-778446/
Természet
Világa:
7.
Az evolúció nem tudja megmagyarázni, hogyan jelent meg az élet
először a Földön
[Megjegyzés:
Már ott tartunk, hogy nem is akarja megmagyarázni, mondván, nem
tartozik a hatáskörébe. Mintha kémiai evolúció nem is létezne.
Azt megelőzően meg kozmikus evolúció. Hanem csak az tartozik az
evolúció közjogi méltóságának hatáskörébe, amire van olyan
előre gyártott elmélet, amellyel célba lehet juttatni a
törzsfejlődés elméleti magyarázatát. A célba juttatás lényege
pedig annak elfogadtatása, hogy az a gyakorlatban is működik.
Pontosabban elhitetése. Ez a természeti folyamat pedig az élőlények
evolválódása. Amihez az élet keletkezésének semmi köze.
Kérdés
azonban, hogy miképpen evolválódhatnak azok az élőlények,
amelyeknek a létrejöttéről semmit nem tudnak. A szakács csak a
receptet ismeri, de az alapanyagok eredetéről nem tud számot adni.
Azonban az evolválódás /a már élő/ anyagnak csak egyik
tulajdonsága, egy korábbi tulajdonsága az anyagnak az élővé
szerveződés. Az evolúciónak olyan karmesteri szerepet szánnak,
amely vezényli ugyan a szimfóniát, de a hangok szimfóniává
szerveződéséről semmi biztosat nem tud mondani. Hogy miképpen
állt össze a szimfónia kottája. Az nem is tartozik rá. Holott
nagyon is összetartozik, mivel egy ugyanazon működésnek két
egymást kiegészítő, egymásból fakadó részéről/természetéről
van szó.
A
fejlődés későbbi szakaszát nem lehet különválasztani a
fejlődés korábbi szakaszától. A csirke tyúkká fejlődését
nem lehet különválasztani a csirketojásból való kikelésétől.
Ha valaki magát szakértőnek adja ki, de nem érti az első fázis
működését, mi a garancia arra, hogy a második fázis működését
jól érti, és nem úgy magyarázza, ahogy neki tetszik?! Konkrétan:
az élet magasabb rendű szerveződését úgy magyarázom, hogy az
alacsonyabb rendű szerveződéséről fogalmam sincs. Házmesterként
állítom, hogy jogosan mászkál egy illető a lépcsőházban,
amelyről fogalmam sincs, hogy hogyan került oda. Ilyen alapon akár
egy sunyi betörőnek is falazhatok, más szóval, mint biológus
előadhatok egy kiagyalt mesét az élőlények evolválódásának
általam elképzelt folyamatáról, mert célom annak mindenáron
való elfogadtatása. De hogyan lehetek hiteles lovász, ha a lónak
csak a felét tudom megülni? Hogy lehetek hiteles pszichológus, ha
az emberi természet alapjait nem ismerem. Akkor a valóságban
nincsen képesítésem, de magamat hiteles szakértőnek adom ki. És
azt hangoztatom, hogy a működés alapjainak ismerete nem rám
tartozik.
Az
életkeletkezés magyarázata nélkül a biológia evolúciót
taglaló magyarázata éppen olyan, mint egy magát orvosnak kiadó
egyén kuruzslása az anatómiai alapok teljes ismerete nélkül!
Bizony hogy az anyagnak az élővé válása és evolválódása
összetartozik, mint ahogy pl. a bőr elpirulásnak megértése a bőr
anatómiai felépítésének megértéséből /is/ fakad. Hogyan
létezhet a második lépés megértése és annak helyes magyarázata
az első lépés megértése nélkül? Ha nem kell értenem az első
lépést, a másodikat is úgy magyarázom, ahogy akarom!
Pontosan
ezért van az, hogy a genetikai kód eredetének kérdését is az
evolúciós folyamatok részeként
értelmezi nem is kevés olyan evolúcióbiológus, akinek neve van a
szakmában. Lásd pl.: „Nem
tudjuk, hogy mikor és hogyan lépett színre a genetikai kód az
evolúció
során.”
Szathmáry
Eörs, a biológiai tudomány doktora, egyetemi tanár /ELTE]
Növényrendszertani
és Ökológiai Tanszék/ - Az élet keletkezése, Magyar tudomány,
2003/10,1220. o. u. kiemelés/]
T.
V.:
Az
élet eredete továbbra is rejtélyes, de a biokémikusok már
megfejtették, hogyan képződnek a primitív nukleinsavak, az
aminosavak és az élet egyéb építőkövei; hogyan szerveződnek
önmagukat másoló és önmagukat fenntartó egységekké.
[Megjegyzés:
Bocsánat, de vannak azért kivételek, akik a téma szakértőiként
éppen azt térképezték fel, hogy az anyagelvű módon való
életkeletkezés, és a nukleinsavakkal való bűvészkedés
eredménye csak addig tűnik eredményesnek, amíg a hasbeszélők
felvonulása a materialista tudománynak kinevezett előadótermek
porondján le nem zajlik. Utána jön a mélyenszántó filozófiai
eke megakadása a lehetetlen talajában. Baumann Miklós
vegyészmérnök /a Római Egyetem biofizika professzora/ kijózanító
előadásának anyagát ajánlom szíves figyelmükbe az
érdekelteknek. - https://www.youtube.com/watch?v=XVcPGUrgMNg
„az
élet alapvető feltétele, hogy nukleotidok kapcsolódjanak össze,
ahhoz azonban, hogy egy nukleinsav (DNS) létrejöjjön, egészen
minimális az esély – tíz a mínusz 158-adikon (hogy az
arányokkal tisztában legyünk, tíz a mínusz másodikon egy
századdal egyenlő). Ez véletlenszerűen, tudatos beavatkozás
nélkül nem jöhetett létre.”
/Baumann Miklós: Keletkezés vagy teremtés/]
T.
V.:
Az
asztrokémiai vizsgálatok arra utalnak, hogy ezeknek az
összetevőknek bizonyos része a világűrben képződhetett, és az
üstökösökkel kerülhetett a Földre. Ez a forgatókönyv megoldja
azt a problémát, hogyan képződhettek ezek az alkotórészek olyan
körülmények között, amelyek a bolygónk kialakulása után
uralkodtak.
[Megjegyzés:
Nekem is úgy képződhetett
sok-sok
tartozásom, hogy hónapról hónapra összeragadtak a sárga
csekkjeim, és ezért nem fizettem őket rendszeresen. Ez a
forgatókönyv megoldja azt a problémát, hogy olyan hanyag mégsem
vagyok, amiért már a legalsóbb szinten is kitüntetés járna. Nem
tudom, ezt a magyarázatot miért nem lehet hitelt érdemlőnek
elkönyvelni? Pedig legalább annyira komoly magyarázat, mint fenti
eszmefuttatás a >hogyan képződhetett<
-féle űrutazásról.
Őszinte
a kérdés: ennek a problémának átdobása a láthatatlan kerítés
túloldalára mennyire nevezhető tudományosnak? Na és melyik
részét kell komolyan venni a kijelentésnek, a „képződhetett”,
vagy a „kerülhetett”?
Vagy már a vizsgálatok is a végeredmény komoly/talan/ságát
tükrözik?]
T.
V.:
A
kreacionisták megpróbálják az evolúció egészét
érvényteleníteni annak hangoztatásával, hogy a tudomány
jelenleg nem képes meggyőzően megmagyarázni az élet eredetét.
Még ha kiderülne, hogy a földi élet nem evolúciós eredetű
(például idegenek hozták be az első sejteket évmilliárdokkal
ezelőtt), az utána következő evolúció létét számtalan
mikroevolúciós és makroevolúciós tanulmány megerősítette.
[Megjegyzés:
És ismét: ha az első lépésről fogalmuk sincs, a másodikban /és
az összes többiben/ hogyan lehetnek profik? És ha az idegenek
szerepe az élet keletkezésében komolyan vehető, az Isten szerepe
ugyanebben miért nem vehető komolyan? És ha bizonyos bizonytalan
eredetű idegenek lehetséges beavatkozásai komoly tudományos
tényezőt képviselnek /?/, ugyan miért csak egyet léptek a
kozmikus sakktáblán? Letették az életet és utána kámforrá
váltak? Sci-fibe ment át a híres tudomány, amely bizonyítékokra
épül, és nem képzelgésekre? Ezek szerint arra is!
És
vajon miért kell bizonyos tudósokat lehetetlenné tenni a
munkahelyükön, miután
az intelligens tervezést meg merték említeni, mint lehetséges
magyarázatot?! Lásd pl. a „Kirekesztve
- Értelemnek helye nincs!”
című feliratos dokumentum filmet a YouTube-on, amely egyben a világnézetek háborújába is betekintést nyújt. Aki a
tárgyilagos igazságot keresi, mindenképpen nézze meg, és teljes
figyelemmel kövesse az elhangzottakat. -
https://www.youtube.com/watch?v=f69IqYx_sfc
Miért
csak az evolúciós tanulmányok kapnak zöld utat a közmédiában,
és a másik oldal miért nem? Csak nem akarják az evolucionista
tudomány képviselői a közvélemény /de/formálható tudatát a
saját megkövesedett tudatuk alá gyűrni?]
T.
V.:
8.
Matematikai szempontból elképzelhetetlen, hogy egy komplex fehérje
véletlenszerűen kialakuljon
[Megjegyzés:
Ezt teljesen jól mondja: "Ha
a 10133
földtömegnyi
hemoglobin-molekula ismétléses variációira gondolunk,
beláthatjuk: annak valószínűsége, hogy egy adott szekvenciájú
fehérje alakuljon ki - akár a földtörténeti időszakok alatt is
- gyakorlatilag nulla."
(Ladunga
István: Evolúció,
I. kötet,
177. o.)
"Annak
valószínűsége, hogy az élet élettelen anyagból kialakuljon,
egy egy olyan számhoz, amelyben negyvenezer nulla van. elég nagy
szám ahhoz, hogy maga alá temesse Darwint az egész evolúciós
elmélettel együtt. Nem volt ősleves, sem ezen a bolygón, sem
másikon, és ha az élet nem véletlenül jött létre, akkor
céltudatos intelligencia van mögötte". /Fred
Hoyle, Chandra Wickramasinghe, Evolution from Space, New York, Simon
& Schuster, 1984, s. 148./
“A
fehérjék felépítése igen bonyolult... belső “célszerűség”
jellemzi... Ennek a “célszerűségnek” véletlen kialakulása
éppúgy lehetetlen, mint ahogy nem jöhet létre véletlenül, elemi
spontán módon egy bizonyos termék előállítására alkalmazott
üzem. /A.
I. Oparin: Az élet keletkezése a földön, Bp. 1960, 219./
Az
evolúció védelmezői szerint az egyszerű sejtekbe szerveződés
valószínűleg elkerülhetetlen fizikai folyamat volt. Ennek
kísérleti bemutatásához olyan molekuláris szerkezetet
'alkalmaztak,
ami fehérjéket hoz létre:
A
DNS-t arra programozták,
hogy zölden fluoreszkáló fehérjét (green fluorescent protein,
GFP) hozzon létre, amely könnyen vizsgálható konfokális pásztázó
mikroszkóp alatt.
A kísérletben
hozzáadták
a POPC nevű kémiai összetevőt a a híg oldathoz. Végül a
folyamat nagy mennyiségű GFP-t hozott létre, amely világított a
mikroszkóp alatt. A kutatók egyelőre nem értik, miért történt
ez. A korlátok ellenére a kutatók kísérlete most először
mutatta meg, hogy az egyszerű sejtekbe szerveződés valószínűleg
elkerülhetetlen fizikai folyamat volt. /vö. Nem
véletlenül alakulhatott ki az élet – Index,
2013.10.25/ http://index.hu/tudomany/2013/10/25/nem_ veletlenul _alakulhatott_ki_az_elet/
Tehát
elkerülhetetlen, hogy megfőjön a leves a fazékban. Persze azért
kell
bele tenni némely
hozzávalót: "alkalmaztak, programozták, hozzáadták."
A kísérlet sikeres lett, elkészült a húsleves. - „Ki
készítette?” - kérdezi a vendég? A tűz és a víz helyes
arányú keveréke, no és elhalálozott szárnyas kelléke
fűszerágyban ringatva. Mert hogy a szakács szabadságon van. -
"Nohát, legyen áldott az emléke. Ide máskor is eljövünk.
Elvégre nem mindennap lehet önjáró húslevest kifigyelni a
fazékban!"]
T.
V.:
A
véletlen jelentős szerepet játszik az evolúcióban, például a
véletlen mutációkban, amelyek új tulajdonságokat hordozhatnak.
[Megjegyzés:
Az, hogy ez a szerep jelentős, és nem jelentéktelen vagy semleges,
vajon ki határozza meg, ha nem a koncepciós elméletet vállukon
hordozó tudósok?! És ha ők az elmélet hordozói, nyilván azt is
megszabják, hogy a véletlen mutációk milyen tulajdonságokat
hordozhatnak. Természetesen amilyen tulajdonságokat ők megszabnak.
Az új tulajdonságok lehetőségének megszabása pont olyan, mint
új fazonú öltönyök megszabása, ami teljesen a szabó
perspektívájától függ.]
T.
V.:
Az
evolúció során azonban nem a véletleneken múlik, hogy
létrejöjjön egy szervezet vagy protein. Éppen ellenkezőleg, a
természetes kiválasztódás, az evolúció legfontosabb ismert
mechanizmusa kihasználja a nem véletlen változásokat: megőrzi a
kívánatos (adaptív) tulajdonságokat és mellőzi a nemkívánatos
jellemzőket.
[Megjegyzés:
Mint már láttuk, aminek jelentős szerepe van, azon nem múlik az
evolúció sikere. Akkor nyilván azon múlik, amiknek nincsen
jelentős szerepe. Aki tudja követni ezt a gondolatmenetet, az
kövesse. Lényeg, hogy az evolúció legfontosabb ismert
mechanizmusa, a természetes kiválasztódás kihasználja a
jelentőségteljes véletlenek /mutációk/ nem véletlen
változásait, tehát tudatosan szelektál aközött, ami kívánatos,
és ami nem kívánatos. Ez idáig rendben is van. Csakhogy ez már
egy létrejött szervezet alapján működik, és nem ebből fakad
egy majdan létrejövő szervezet. Az, hogy a természetes
kiválasztódás által jön létre egy /új/ szervezet, az nem
egyéb, mint fantáziatermék. A vevőkör sem hoz létre új
fagylaltokat a cukrászdában, hanem a kívánatosakat megőrzi
/szívesen fogyasztja/, a nem kívánatosakat meg nem. A cukrász
szerepét sohasem veszi át a vevőkör, ezt nem kellene
összekeverni.]
T.
V.:
Egy
állandó szelekciós erő esetén a természetes kiválasztódás
eltolhatja az evolúciót egy adott irányba, és bonyolult
szerkezeteket produkálhat meglepően rövid idő alatt.
[Megjegyzés:
A fagylalt változaton belül ez igaz is lehet. De még mindig a
fagylaltnál vagyunk.]
T.
V.:
Analógiaként
vegyük a „tobeornottobe” (lenni, vagy nem lenni) 13 betűs
szóösszetételt. Másodpercenként egy lehetőséget kiválasztva
78 800 évig tartana, amíg megtaláljuk ezt a szóösszetételt az
összes többi lehetőség között. Az 1980-as években írtak egy
programot, ami véletlenszerűen hoz létre szavakat, és azoknak a
betűknek a pozícióját megőrzi, amelyek jó helyen vannak. A
program átlagosan 336 ismétlésen belül, mintegy 90 másodperc
alatt eredményre jutott.
[Megjegyzés:
A vaknak meg kell súgni, hogy melyik útkereszteződésnél merre
menjen, fogadjunk, hogy egy-kettőre hazaér. De ha azt mondjuk a
taxisnak, kérem, bármelyik utcasaroknál bármerre fordulhat, és
én majd szólok, ha hazaértem. Nos, vajon hányszor fog a taxis
tankolni, mire belefárad az össze-vissza kanyarodásokba, és nem
kipenderíti a városnézésre berendezkedett potyautast?! Meg lehet
próbálni a valóságban ezt az előre lefutott történetet. De
hogy az illető gyalog fog hazamenni, arra mérget vehet bárki!]
T.
V.:
9.
A termodinamika második törvénye kimondja, hogy a rendszerek egyre
rendezetlenebbé válnak az idők során. Emiatt élő sejtek nem
fejlődhettek az élettelen kémiai anyagokból, és soksejtű
élőlények nem alakulhattak ki az egysejtűekből
[Megjegyzés:
Ha a rendszerek rendezetlenebbé válása a törvény, akkor a
rendezettség milyen törvény által jön létre? Ha a törvény
eredménye az idők folyamán létrejövő ráncosodás, akkor hogyan
képződött az a bőr, amelyet a törvény ráncosodásra ítélt?
Ha a nehézségi erő lefelé húz a hegyről, akkor milyen erő vitt
föl a hegyre? Netán van még egy törvény: egy lefelé és egy
felfelé épülést okozó? Ha felteszem a lemezt a lemezjátszóra,
és az lejátszódik a termodinamika irányvonalát követve, mivel
mást nem tehet, az nem pont a lejátszásra bizonyíték és nem a
feltevésre, amelyet előzőleg célirányosan kell megoldanom?!
Ha
a mozi előadásra nem váltottam jegyet, a rendezetlenségi törvény
nem azt mondja ki, hogy ki kell jönnöm a moziból /ha előbb oda
bemennék/, hanem be
sem mehetek
oda! Ha a nehézségi erő lefelé húz, akkor nincs még egy olyan
természeti törvény, amely előbb felvinne a magasba, hogy egy
másik törvény lehúzzon onnan. /Itt most nem a szörfösök
hullámlovaglásáról van szó!/ Az alma mindig lefelé fog esni a
természet egyirányú erejéből. Az élő sejt kifejlődése a
fölfelé haladó almát szimbolizálja, ami azután hogy fölért,
elindulna lefelé. /Az evolúcióban persze általánosságban
továbbra is fölfelé./ De ha létezik a lefelé húzó erő, azzal
ellentétes erő nem létezhet, hiszen a kettő egymást kioltja, és
nem lenne mozgás. Az
anyag nem lehetett a "felhúzó", hiszen ő a "felhúzott",
amely lefelé /szétesés/ irányuló mozgásra van ítélve.
„A
termodinamika második főtétele azt fogalmazza meg, hogy a rendszer
entrópianövekedésével járó folyamatok a rendezettebb állapotból
a rendezetlenebbe viszik át a rendszert, vagyis
a kevésbé véletlenszerű eloszlásból a véletlenszerűbb
eloszlásba. Clausius,
aki megfogalmazta a termodinamika második főtételét, a
termodinamika törvényszerűségeit az alábbi, híresen tömör
mondatban foglalta össze: 'A világegyetem energiája állandó; a
világegyetem entrópiája maximum felé halad.' Az univerzum a
jelenlegi, kevésbé valószínű elrendeződés (kis entrópia)
felől a legvalószínűbb elrendeződése felé halad, amelyben az
összes energia egységesebb eloszlásra jut... A természetes bomlás
illetve a rendezetlenség fokozódása iránt ható tendencia oly
egyetemes jelenség, hogy a termodinamika második főtételét
méltán nevezik az idő nyilának." /C.B.
Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye
136.o./
Nézzük, ténylegesen hogyan függ össze mindez a kémiai evolúcióval:
"Minthogy
az élő szervezetek lényeges makromolekulái (DNS, fehérjék stb.)
elővegyületeiknél (aminosavak, heterociklusos nuklein bázisok,
foszfátok, cukrok) energiában gazdagabbak, a klasszikus
termodinamika alapján vélhetőleg spontán úton nem képződhettek.
Ezt a következtetést Roger Caillois tömören így fogalmazta meg:
'Clausiusnak (aki lefektette a termodinamika törvényeit) és
Darwinnak nem lehet egyszerre igaza' ".
/C.B. Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye
136., 138. o./
A
szerzők szerint a
probléma lényege abban áll, hogy az
idő nyila a rendezetlenség, a lefelé épülés, és nem a felfelé
szerveződés irányába mutat. Így
nem segíthet a sok idő sem /mondván, hogy sok idő alatt
véletlenül létrejöhetett a komplex rendezettség/, mert az idő
nyila az ellenkező irányba mutat, s a
sok idő, csak még több entrópiát, még nagyobb rendezetlenséget,
lefelé épülést eredményez.
Ilya
Prigogine Nobel-díjas tudós ellenvetése szerint azonban >ha
az entrópia törvénye legyőzhetetlen lenne, nem is létezne élet.
Mivel az életfolyamatok kerülik az egyensúlyt, így az élet nem
indul el az entrópia hőhalálhoz vezető lejtőjén. Ehhez persze
energiára van szüksége. Az élőlények ezt az energiát
meghatározott kémiai reakciókból merítik; ezek alkalmazása volt
az élet ún. nagy felfedezése, mely oda vezetett, hogy az élet
önmaga képes volt új feltételeket teremteni.<
Ha
ezt a paradoxont valaki megérti, mindent megért! A
kő csak addig marad meg a körpályán, amíg a kézben tartott
zsineg nem engedi elrepülni. Az új feltételek teremtése lenne a
kézben tartás, amivel az Élet /nem az egyéni, tehát egy adott
élőlény rászabott élete/ mint különleges szubsztancia /a
létezés önjáró lényege/ az entrópia feletti győzelmével
magát a halált győzné le. S mindezt az energiát meghatározott
kémiai reakciókból merítené.
Csakhogy
kémiai reakciók vannak, de olyan „meghatározott” kémiai
reakciók nincsenek, amik az életet az anyagból felépítenék.
/Lásd, Miller/Oparin-féle kísérletek sikertelen eredményeit./
Talán a természetes kémiai reakciókra nem vonatkozik a szétesés
törvénye? A találomra dobált könyvek nem fognak a könyvespolcon
sorakozni. Hogy lehet, hogy mégis az Élet szubsztanciája valóban
győzelmet mutat a halál fölött és nyüzsög a biológiai
élettérben? Ez csakis úgy lehet, hogy olyan valaki pörgeti az
élet zsinegjét, amely teljes mértékben uralja az entrópiát, aki
az Élet forrása maga. Itt értjük meg a Biblia ihletett
kijelentésének lényegét: „Mert
nálad /JHVH
Istennél/
van az életnek forrása; a te világosságod által látunk
világosságot.” (Zsoltárok
36:10)
Az
evolúció filozófiája a véletlen kémiai reakcióknak
tulajdonítja azt a tudatos uralmat az abszolút halál fölött,
amit Életnek nevezünk. Tehát először önkényesen fölfüggeszti
a szétesés törvényét, hogy létrehozza az Életet, ami aztán az
egyénekre lecsapódva már törvényszerűen alá van rendelve a
széteső enyészetnek, mivel a tapasztalat szerint minden egyéni
fizikai létű élet halálra van ítélve, és el is pusztult mindez
idáig.
Az
evolúció tehát azt mondja, hogy a lemez saját magát tette föl a
lemezjátszóra, s bár minden lemez törvényszerűen lejár, de a
föltevés valóságos történelmi mozzanatára ez az általános
törvényszerűség nem vonatkozik. Az igaz, hogy lemegy a nap, de
magától föl is jön. Magától forog a kő a zsinegen. Ezzel
szemben itt értjük meg a Biblia egy másik kijelentésének
lényegét: „Aki
az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának
képmása, aki
hatalma szavával fenntartja a mindenséget,
...”
(Zsidók 1:3)
Isten
Fia, Jézus Krisztus, aki által teremtette Isten az anyagi
univerzumot –
„Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [van] a
mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki
által [van] a mindenség, mi is ő általa”
(1Korinthus 8:6). Ő az, aki a képzeletbeli zsineget tartja, ami által
az atomokból felépülő világegyetem képes fennmaradni és
működni. /Még ha az alá is van vetve a termodinamikai enyészet
törvényszerű folyamatának: „Mert
a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként,
hanem azért, aki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga
a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az
Isten fiai dicsőségének szabadságára.” (Róma
8:20-21)/
Tehát
a Teremtés győzi le az élettelenséget, és az isteni törvények
tartják életben az életfolyamatokat, nem pedig az atomoknak
betudott céltudatos vezérlés. Eszerint az Élet nem a
halál/elmúlás ellentéte, ugyanezen törvény szerint, hanem,
hanem a nemlétezés ellentéte, mivel az egyéni életből
könyörtelenül elmúlás/halál fakad, de az örök /Élet/létből
nem fakad a nemlétezés. Ezért is Örök az Isten! „Minekelőtte
hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva
mindörökké te vagy Isten.”
(Zsoltárok 90:2)
Az
atomok magukban olyanok, mint a szálló por a szobában, csak
belepni tudják a tárgyakat, de életet lehelni nem. Éppen ezért
irdatlan
nagy horderejű az a tény, hogy a tudomány az Élettel, mint
megfoghatatlan szubsztanciával nem tud mit kezdeni, sem a lényegét,
sem az eredetét nem tudja megragadni. Mégpedig abból a tényből kifolyólag, hogy eleve az anyagvilághoz
méretezett eszköz /mint pl. a zöldséghez a kilós mérleg a
piacon/, csakhogy az
Élet, de még az atomok eredete is anyagvilágon túli:
/”Hit
által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett,
hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.”
(Zsidók 11:3)/, tehát lényegében megfoghatatlan, bár a
megnyilvánulása tetten érhető.
Annyit
tudnak tenni, hogy a tudományos média elhiteti a közvéleménnyel,
hogy az /Élet szubsztanciája/ bárhol
létrejön az univerzumban, ahol erre a feltételek adva vannak.
Csakhogy olyan
anyagi feltétel nem létezik sehol a világegyetemben, ami ezt
működtetné!
Hiszi a laikus nép a tudós koncepciós állítását, és a média
szüntelenül csicsergi, hogy elindul a lemez magától, ha a
lemezjátszó, mint feltétel adva van, de a
lemezjátszó alkatrészei soha nem fognak összeállni maguktól,
mivelhogy az alkatrészek /a mennyiség/ önmagukban eleve szétesésre
/nem minőségi növekedésre/ vannak ítélve.
/Lásd. entrópia!/]
T.
V.:
Ez
az állítás a második törvény félreértéséből származik. Ha
megalapozott lenne, akkor ásványkristályok és hópelyhek sem
léteznének, mivel ezek is komplex szerkezetek, amelyek spontán
módon képződnek a rendezetlen részekből.
[Megjegyzés:
A szerző a komplexitás fogalomzavarával küszködik. Nézzük a
hópelyhet. Az esőcsepp hidegebb területeken jégkristállyá
alakul. Ezek
a kristályok hozzák létre a hópelyhet, a hópelyhekből pedig
összeáll a hó. A komplexitás ott kezdődik, amikor a hóból az
ember hóembert épít, a jégből meg kifaragja a jégszobrokat.
Amikor a hó magától leesik a vízre, emberi füllel nem hallható
hangot ad ki. De ezek a hangok mégsem állnak össze soha Beethoven
bármelyik szimfóniájává!
A
kristály egy elem vagy egy vegyület szilárd halmazállapotú
egysége, melyet periodikusan ismétlődő atomok építenek fel.
Hegyikristályból
is készítettek már díszes halat, amelynek szája ezüstből, az
uszonyai pedig aranyból készültek. Ezen kívül pikkelyek, gyöngyök
és rubinok ékesítik még. Olyan aprólékos a metszés, hogy a
szakértők véleménye szerint biztosan nem egyetlen mester
készítette, hiszen egy ember élete ehhez nem lett volna elegendő.
Nos, a komplexitás itt kezdődik.
Az
élő sejt és a szervezett, nem biológiai rendszer között, mint
amilyen egy kristály vagy egy hópehely, olyan hihetetlenül nagy és
áthidalhatatlan szakadék tátong, amelyet csak el lehet képzelni.
A barlangi kristály többnyire kalcium és kén keveréke, és
lehet akár tíz tonnás is, vagy amelyik elfér egy tenyérben. De
sohasem fog pásztorbotra hasonlítani, amire népi motívumokat
faragott az emberi intelligencia.
Vagy
ott van a villámlás, amely az a kisülés, amely akkor keletkezik,
amikor két helyen az elektromos töltésben elég nagy a különbség
ahhoz, hogy legyőzze a levegő szigetelőképességét. Ez a felhő
belsejében, felhők között, vagy a felhők és a talaj között
alakulhat ki. A villámlás egy pillanatra hihetetlenül magas
hőfokra hevíti a levegőt — még a 30 000 °C-ot is elérheti
abban a pillanatban, amikor a csapás kisüti az elektromos töltését.
Erre mondja az evolucionista, hogy spontán módon képződő komplex
rendszer. Na de mikor fog a villám morzejeleket leadni az éjszaka
sötétjében, amely üzeneteket az intelligens lények /emberek/
venni tudnak? Ha már a valódi komplexitásról beszélünk.]
T.
V.:
A
második törvény azt állítja, hogy egy zárt rendszer (energia
vagy anyag nem lép be és nem lép ki) teljes entrópiája nem
csökkenhet. A törvény megengedi, hogy a rendszer egyes részeiben
csökkenjen az entrópia, ha máshol ennek megfelelő növekedés
tapasztalható.
[Megjegyzés:
Hogy csökkenhetne a rendezetlenség, ha a rendezetlenségből rend
csak „információ” bevitelével alakulhat. Ha az egyik szobában
spontán növekszik a rendetlenség, a másikban hogy nőne a rend,
ha senki
nem csinál rendet? Ha pl. egy lakásban hullik a vakolat, az egyik
helységben a vakolat csökkenése éppenséggel lehetséges, míg a
másikban növekedés történik, de nem mert a ház teljességgel
magára van hagyva, hanem mert ahol a vakolat csökkenése
tapasztalható, ott kőműves
dolgozik.]
T.
V.:
A
Föld komplexebbé válhat, mert a Nap hőt és fényt juttat a
rendszerbe, és a nap nukleáris fúziójához kapcsolódó nagyobb
entrópia helyrebillenti a mérleget. Az egyszerű szervezetek pedig
az egyéb életformák és az élettelen anyagok fogyasztásával
tudják elősegíteni a komplexitás felé irányuló haladásukat.
[Megjegyzés:
Attól,
hogy a Nap folyamatosan (nem célirányosan fókuszálva, hanem
semleges módon/ kívülről áramoltatja a Földre az energiát, és
ettől ez egy nyílt rendszer, még nem jelenti azt, hogy
szükségszerűen a rendszer rendeződés felé haladna. Ha az
autóban jár a motor, és a sofőr nyomja a gázpedált, attól még
az előrehaladás nem fog a minőségi szintnövekedés irányában
realizálódni, ha éppenséggel beszélget utazás közben, és nem
az útra koncentrál. Erőt közölhet az autóval az árokban is.
"Egy
elefánt nagy energiát fejthet ki a porcelánboltban, ám nyomában
többnyire csupán pusztítás marad. S valóban hihetőnek látszik,
hogy az energia önmagában éppen a szólásmondás béli elefánt
módjára működött volna. A szabályozás nélkül ható
napenergia többnyire pusztító hatása az első, a kémiai evolúció
elmélete ellen szóló tényezők közül".
/C.B.
Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen: Az élet eredetének rejtélye
59.o./
Attól,
hogy a Földet nyílt rendszernek tekintjük, nem oldja meg az
entrópia törvény problematikáját, hiszen
az
irányítatlan energia
nem fékezi a rendezetlenséget, hanem növeli. MILLER
és UREY hiába vetettek be mindent az entrópia ellenében, hogy a
lombikban nyílt rendszer legyen, attól még az életnek az árnyéka
sem keletkezett!
A
lombikban az energia rendszerbe juttatása nem késztette az
élettelen anyagot, hogy az entrópia törvénnyel szemben haladjon,
vagyis hogy ne széthulljon és amortizálódjon idővel, hanem
folyamatosan alkalmazkodjon/megújuljon és egy ellenőrzött
"szervezetet" hozzon létre. Mivel a lombikban hiányzik
egy energia átalakító mechanizmus, mely
az irányítatlan kémiai
energiát értékes, hasznos, az élet számára alkalmas,
specifikus, biológiai energiává alakítja át. Ilyen mechanizmus
nem ismeretes, az anyag és a véletlen képtelen a specifikus
energiairányításra és az energiakonvertálásra. Még a legegyszerűbb élő sejt szabályos növekedéséhez is több tízezer kémiai reakció összehangolt végbemenetelére van szükség.
energiairányításra és az energiakonvertálásra. Még a legegyszerűbb élő sejt szabályos növekedéséhez is több tízezer kémiai reakció összehangolt végbemenetelére van szükség.
"Amint
korábban is említettük, a legegyszerűbb önreplikációra képes
rendszerhez is legalább 20-40 fehérje, DNS illetve RNS szükséges.
Ennél is súlyosabb tényező, hogy nem ismerünk megfelelő
energia-átalakító mechanizmust, amely a konfigurációs entrópia
munkaigényét biztosíthatná a DNS és a fehérjék szintéziséhez.
Ennek eredményeképpen mind a mai napig felbukkannak olyan
elképzelések a szakirodalomban, melyek e rendkívül nehéz
problémakör megoldását a véletlenszerű folyamatoktól remélik,
annak ellenére, hogy a statisztikai számítások alapján ezek
bekövetkezési valószínűsége még az 5 milliárd éves időtartam
figyelembevételével is elenyészően kicsiny. A munkaigénynek
(elsősorban is a szerveződéshez szükséges munkáénak) tehát
valamilyen, ismeretlen energia-átalakító mechanizmusból kell
származnia, vagy pedig valóban csoda történt." /C.B.
Thaxton, W.L. Bradley R.L. Olsen:Az élet eredetének rejtélye
191.o./
„Az
élethez egy olyan kémiai lépéssorra van szükség, ahol a lépések
nagy többsége soha nem valósul meg... Egy őszinte ember, a
számára jelenleg rendelkezésre álló tudás alapján csak azt
mondhatja ki, hogy az élet eredete jelen pillanatban majdhogynem
csodának tűnik, mivel túl sok feltételnek kéne beteljesülnie,
hogy ez a folyamat beinduljon.”
/Francis
Crick – A DNS molekula felfedezője/
2003.
június 10-én A San Diego-i egyetemen megünnepelték Stanley Miller
híres kísérletének 50. évfordulóját. Leslie Orgel és Gerald
Joyce így nyilatkozott: „Szerintünk
a bázispárok (a DNS molekulák alkotóelemei) megjelenése
világunkban nem lehet más, mint csoda. Az idő majd megmutatja,
hogy igazunk van-e.”
A
lényeg tehát a következő: Minden rendszer természetszerűen a
rendezetlenség felé sodródik. A dolgok „degradálódnak”, nem
pedig „fejlődnek”, a rendezetlenség nem alakul renddé, és a
magára hagyott rend előbb-utóbb rendezetlenségbe hullik.
Emiatt élő sejtek nem fejlődhettek az élettelen kémiai
anyagokból, és soksejtű élőlények nem alakulhattak ki az
egysejtűekből
A rendezetlenségből rend csak „információ” bevitelével
alakulhat. Az evolucionista elképzelés szerint kialakult világ így
egy természeti lehetetlenséget képvisel.
És mindezek még csak az egyszerűbb ellenvetések. A döntő probléma nem is az építőanyagok létrejötte, hanem azok meghatározott terv szerinti felépítése. Az első kémiai evolúciós kísérletekkel egyidős a fehérjék alapelemét képező DNS-molekula szerkezetének felfedezése (Watson és Crick, 1953). Ez olyan irányba terelte az élet lényegének megértését, hogy az a DNS-molekulákban rögzített kódban, információban, "tervrajzban" rejlik. Ez az összetettség, szervezettség, amely lényegében különbözik a kristályok alapelemeinek rendezett, de monoton, elvileg végtelen ismétlődésétől.
Az igazi probléma: honnan ered az élő anyagba rejtett információ, az ún. "konfigurációs entrópia", azaz a szerzők másik kifejezésével élve, az az "üzenet", amelyet az élet hordoz, és amelyet utódainak továbbad a szaporodáskor? Ha sikerült is valamilyen kismértékű szervezettséget létrehozni a modellkísérletekben, arról is kimutatható, hogy vagy már meglévő biológiai anyagok hatására jött létre, vagy magának a kísérletet tervező kutatónak az intelligens beavatkozása kellett hozzá. Az élet több, mint egy halom molekula! /vö. Thaxton, C. B., Bradley, W. L., Olsen, R. L.: Az élet eredetének rejtélye. Harmat Kiadó, Budapest, 1997/]
T.
V.:
10.
A mutációk szükségesek az evolúciós elmélethez, de a mutációk
csak mellőzni tudják a jellemvonásokat, nem tudnak új
tulajdonságokat létrehozni
[Megjegyzés:
Attól, hogy egy nyitott forró edényben pattog a kukorica, és
nagy része lepattog a földre, egy-kettő meg az oda kikészített
edénybe, attól még kukorica marad. Nem pattan ki belőle pirított
kendermag vagy napraforgó, akárhogy és akárhányszor is
pattogtatják.]
T.
V.:
Éppen
ellenkezőleg, a biológia sok olyan tulajdonságot tart számon,
amit a pontmutációk hoztak létre (változások egy élőlény
DNS-ének meghatározott pozícióiban). Ilyen például a
baktériumok ellenállása az antibiotikumokkal szemben.
[Megjegyzés:
Mi köze van a baktériumok antibiotikumokkal való ellenállásának
a törzsfejlődéshez? A rezisztencia miért hozna létre új fajt?
Ha feltalálnak egy új korrózió ellenes anyagot, és bekenik vele a
Lánchidat, attól fogva a Lánchíd ellenállóvá lesz a
korrózióval szemben, de attól még a Lánchíd lánchíd marad.
Nem lesz belőle mondjuk mérleghinta, aminek az egyik oldalán a
pestiek, a másik oldalán a budaiak hintáznak. /Egyébként a
variálódás tipikus esetével állunk szemben, amihez a tényleges
evolúciónak annyi köze van, hogy ezek azon belül általánosan
előfordulónak mondhatók. A pintycsőrök változékonysága
ugyanez a kategória./]
T.
V.:
Az
állatok kifejlődését szabályozó Hox-géneknél fellépő
mutációknak szintén komplex hatása lehet. A Hox-gének
irányítják, hogy hol növekedjenek a lábak, a szárnyak és az
antennák.
[Megjegyzés:
„A
végtagok és a gerincoszlop kialakulásáért felelős Hox-gének
négy csoportban helyezkednek el a DNS-láncon egymás után,
meghatározott sorrendben. Az embrió kezdeti stádiumában még
DNS-gombolyagba csomagolva pihennek. Amikor azonban elérkezik az
idejük, a fonal elkezd legombolyodni.
Először
a nyaki csigolyák kialakulásáért felelős gének szabadulnak ki a
gombolyagból, és kezdik el munkájukat, majd következik a mellkas,
és így tovább, egészen a farokcsigolyákig. 90 percenként új
gén válik ki a gombolyagból. Két nap elteltével
a fonal teljesen legombolyodik, az embrió minden emelete elkészül
- fejtette ki Duboule. Ez a rendszer az első "mechanikai óra",
amit a genetikában felfedeztek, és ez magyarázza a figyelemreméltó
pontosságot is. A jelenség számos élőlényre érvényes, az
embertől a kék bálnán és a rovarokon át egészen bizonyos
férgekig.”
/ORF
tudományos hírportálja
[http://science.orf.at/]/
Vajon
milyen komplex hatása lehet az emberi Hox-géneknél fellépő
mutációknak? Mondjuk a figyelemreméltó pontossággal történő
legombolyodás eredményeként születik valami olyan lény, ami már
nem az emberi fajhoz tartozik? Ugyanígy, miért gondolja bárki is,
hogy akármely állatfaj Hox-génjének mutációja egy teljesen más
fajt produkál, mint amihez eleve tartozik?]
T.
V.:
A
gyümölcslegyeknél az Antennapedia névre keresztelt mutáció
hatására lábak fejlődnek az antennák helyén. Az abnormális
végtagok nem működőképesek, de a létezésük azt mutatja, hogy
a genetikai hibák komplex szerkezeteket produkálhatnak, amit a
természetes kiválasztódás tesztelhet a lehetséges felhasználás
szempontjából.
[Megjegyzés:
Tulajdonképpen mit akar ezzel mondani? Hogy torzszülött
gyümölcslegyek nem indulhatnak a gyümölcslegyek szépségversenyén?
Ennek nincsen evolúciós információértéke. De ha majd a
gyümölcslegyeknek olyan lábuk fejlődik, hogy szöcskévé
fejlődnek és indulnak a szöcske távolugró világbajnokságon,
akkor szóljon. A torzszülöttek tesztelése /kiselejtezése/ meg
alighanem nem okoz problémát a természetes kiválasztódásnak.
Nem úgy az evolucionistáknak, akiknél pontosan az ilyen
torzszülött végtagok jelentik az új fajok életképességének
lehetséges mikéntjeit. Számukra pontosan a zavaros dolgok jelentik
a jó terepet, ahol halászni lehet. Fene a fránya ízlésüket.]
T.
V.:
A
molekuláris biológia a pontmutációkon kívül is ismer
mechanizmusokat a genetikai változásokhoz. Például a működő
egységek a géneken belül újszerű módokon illeszkedhetnek össze.
Teljes gének kétszereződhetnek meg véletlenszerűen egy élőlény
DNS-ében, és ezek a duplikátumok átalakulhatnak a génekben új,
komplex tulajdonságokká.
[Megjegyzés:
Az evolúcióban minden lehetséges, bármi megtörténhet ahhoz,
hogy működni tudjon az evolúció – elméleti szinten.
Találkoztunk már ilyen tudományos jelszavakkal máshol is:
„illeszkedhetnek, kétszereződhetnek, átalakulhatnak...” Az
ilyen »hetnek-hatnak« kifejezések sokakat meghatnak, akik
esküsznek a tudomány tudományosságának némelykori
tudománytalanságára, de hát ennyi pongyolaság az ateizmus
vadhajtásaiba még belefér. Azért hihetően hímezni-hámozni is
tudni kell/ene/. Ámbár ettől még a komolytalan humorista nem
válik komoly tudóssá!]
T.
V.:
11.
A természetes kiválasztódás alátámaszthatja a mikroevolúciót,
de nem tudja megmagyarázni az új fajok kialakulását és az élet
magasabb szintjeit
[Megjegyzés:
Nem is az a dolga, hogy magyarázzon, hanem hogy az adott fajt a
legjobbak életben tartása által fenntartsa, amiből eleve
következik, hogy azokat, amelyek a túléléshez szükséges szintet
nem érik el, azokat kiselejtezze. Márpedig az élet magasabb
szintje a/z új/ fajok létezésével
egyenlő, nem pedig a kialakulásával. Amíg ki nem alakul, addig
nem azonosítható az élet magasabb szintjével, az átalakulási
folyamat meg éppenséggel nem a túlélésre garancia, hanem a
kiforratlanságra. A kiforratlanság viszont nem az a helyzet, amiből
a legjobbságnak az a foka adódna, amelyből a túlélés fakad.]
T.
V.:
Az
evolúcióbiológusok sokat írtak arról, hogyan tud a természetes
kiválasztódás új fajokat létrehozni. Ha egy populáció
földrajzi határokkal elkülönül a faj többi részétől, akkor
erre eltérő szelektív nyomások hatnak. A változások
felhalmozódhatnak az elkülönült populációban, és olyan
jelentőssé válhatnak, hogy már nem létesíthető szaporodási
kapcsolat a két csoport között. Így ez a csoport szaporodási
szempontból elkülönül, és útban van egy új faj kialakulása
felé.
[Megjegyzés:
A természetes kiválasztódás olyan, mint egy zsűri, amely
kiselejtezi a gyenge produkciókat és eladókat, a jókat pedig
tovább engedi. Maga a zsűri semmiféle produkciót nem hoz létre,
sem újakat, sem régieket. Az evolúcióban szintén ez a helyzet. A
környezethez való alkalmazkodás csak addig gerjeszt új
tulajdonságokat egy adott fajnál, amíg a túlélése ezt
megkívánja, de ha idővel a környezet a régi arculatát ölti
fel, az új tulajdonságok visszaidomulnak a régi formára, miközben
ez a faj anatómiai azonosságán semmit nem változtat. Mindezek az
ingadozó változások az adott fajon belül mennek végbe.
Hogy
egy adott faj bizonyos egyedei egymással nem szaporodnak, ami külön
fajjá változtatná őket, ez egy teljesen mesterséges kritérium,
amit az evolúcióbiológusok állítottak föl a saját
kényük-kedvük és egyoldali koncepciójuk szerint. A gyakorlatban
a csivava sem párzik a bernáthegyi kutyával, de attól még egy
adott fajon belül vannak. Hogy nem szaporodnak egymással, annak
több oka lehet. De nem is ez a lényeg.
Az
elkülönült populáció meg a nem elkülönült populáció miért
jelentene más fajra való szétválást? Két különböző
futballklub szurkolói magjának elkülönült populációja faji
tekintetben semmi különbséget nem mutat. És nem csak szaporodási
szempontból létezhet elkülönülés, hanem ezer más szempontból
is. De akárhány emberi populáció is különülne el földrajzi
területek szerint, attól még ugyanarról az emberi fajról van
szó! /Ugyanez az állatvilágban is./
Hogy
pedig az evolúcióbiológusok állapítják meg, hogy mit jelent az
új faj fogalma, ez pont olyan, mint ahogy a nácik is meghatározták,
hogy mit jelent a tiszta fajú ária. Ugyanez a politikában: amikor
adott politikusok formálnak jogot meghatározni azt, hogy mit
nevezünk korrupciónak. A darwini evolúció elmélete pontosan az
önkényes meghatározásai miatt nevezhető áltudománynak, mivel a
mértékegység, amivel mérnek, általuk van hitelesítve,
amiből rögtön következik is szükségszerűen koncepciós
jellege.]
T.
V.:
A természetes kiválasztódás a legjobban tanulmányozott evolúciós
mechanizmus, de a biológusok vizsgálják az egyéb lehetőségeket
is. Amerikai kutatók szerint néhány sejtszerű organellum (pl. a
mitokondrium) ősi szervezetek szimbiotikus egyesülése révén
fejlődött ki, vagyis a természetes kiválasztódás mellett más
erők is evolúciót eredményeztek. De ezek az erők is
természetesek eredetűek, és megmagyarázhatók a
természettudományos módszerekkel és elméletekkel.
[Megjegyzés:
Már az első mondatában benne van a félrevezetési szándék,
amely azt sugallja, hogy teljesen tisztában vannak /lennének/ a
természetes kiválasztódásnak az új fajok kialakulásával
kapcsolatos szerepével. Richard Dawkins írja „A legnagyobb
mutatvány” című könyvében:
„A
káposzta léte döntő növényi csapás az esszencializmusra és a
fajok változatlanságára. A vadkáposzta, a Brassica oleracea
szinte észrevehetetlen növény, mely egy kicsit a gazos háziasított
káposztára hasonlít. A növénynemesítők a fajnemesítő
eszköztár finomabb és durvább vésőit forgatva mindössze néhány
évszázad alatt olyan zöldségeket faragtak ki ebből a jellegtelen
növényből, amelyek élesen különböznek egymástól és a vadon
termő ősnövénytől. Gondoljunk csak a brokkolira, a karfiolra, a
karalábéra, a takarmánykáposztára, a kelbimbóra, a
kelkáposztára, a pagodakarfiolra és a többi olyan növényre,
amelyeket közkeletűen káposztaféléknek nevezünk.”
A
fajok változatosságához fenti eszmefuttatásnak /csúsztatásnak/
semmi köze nincsen, mivel ugyanannak a fajnak a variánsairól van
szó! Amit mond, már csak azért sem lehet igaz, mivel az
emberi/mesterséges szelekcióval sem tudtak új fajokat létrehozni.
Pl. a vadkáposztából a káposztafélék emberi kinemesítése
/karalábé,
kelbimbó, fejes káposzta, vörös káposzta, brokkoli, stb./ mellé, ha odatesszük a kutyák fajtáinak
emberi kinemesítését, ha az utóbbinál ugyanazon kutyafajról
beszélünk, az előbbinél miért lenne indokolt új növényfajok
kitenyésztéséről beszélni?
„A
vörös
káposzta vagy
lila
káposzta (Brassica
oleracea convar. capitata var. Rubra) a
vadkáposzta (Brassica
oleracea) egy
termesztett változata.”
/Wikipédia/
Tehát
itt nem a fajok
változatossága, hanem az adott faj belső
variálódási képességének
változatossága figyelhető meg, aminek semmi köze nincsen ahhoz,
hogy egyébként mennyi különféle faj létezik, és azok valójában
igen változatosak. Aztán hogy amerikai kutatók szerint mi és mi
által fejlődött ki, ez elméletnek elmegy, de hogy gyakorlatnak
könyvelik el, ez is mutatja, hogy bármit elfogadnak jó és igaz
magyarázatnak, de a teremtésről hallani sem akarnak!
Az
evolúció elmélete úgy van kitüntetett figyelembe helyezve és
pumpolva a tudományban, mint pl. Felcsút a települések között,
ahol magukat hizlalják azok, akik nem ismerik Isten nézőpontját
az ilyen eljárásról: „Ezek
szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül
veletek lakmároznak, magukat
hizlalják;
víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt,
gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;”
(Júdás
1:12). Hizlalni egy tudományosnak beállított elméletet pontosan
olyan jellemtelenséget tükröz, mint önmagunk hizlalása mások
kárára.
A
darwini evolúció roggyant elméletét Isten teremtésének kárára
hizlalják, míg az önhizlalók azokkal nem törődnek, akiket a
leminősítésük miatt figyelemre sem méltatnak. Dédelgetett
elméletek »bizony így állása« és konkrét tények
»bizonyítása« között fényévek vannak, de ezt csak a direkt
gyengén látók nem veszik észre, és azok, akiket saját
életszínvonaluk állandó emelésén való szüntelen fáradozásuk
vakká tett a tárgyilagos gondolkozásra és cselekvésre.]
T.
V.:
12.
Soha senki nem látott még egy új fajt kifejlődni
[Megjegyzés:
Jól mondja, csak rossz hangsúllyal. Ugyanis ez
a bizonyíték abszolút hiányát jelenti /!/,
és nem az ellenzéknek tulajdonított pehelysúlyú kijelentést.
Márpedig így kezelik, ebben az értelemben.]
T.
V.:
A
fajképződés többnyire valószínűleg évszázadokig tarthat. Egy
új faj felismerése kialakulás közben azért is bonyolult, mert a
biológusok néha nem értenek egyet abban, hogyan kellene definiálni
egy fajt.
[Megjegyzés:
Na és közben mit csinál a természetes kiválasztódás, amíg az
új faj magát életképessé fejleszti fel, amíg a képzeletbeli
/anatómiai/ hátrányát /a valóságban a túlélésre alkalmassá
tevő végtagját/ új tulajdonsággal bíró valóságos előnnyé
fejleszti fel /mondjuk egy repülésre alkalmas szárny
önkifejlesztésével/? Vajon a természetes kiválasztódás az
életképességért vívott harcban mit akceptál jobban, egy futásra
alkalmas lábat kapaszkodásra alkalmas felső végtaggal, vagy egy
évszázadokig /de inkább évmilliókig/ tartó, ki tudja mi lesz
belőle-féle, bármiféle előzetes tervezést nélkülöző
anatómiai burjánzást, amely mielőtt a levegőbe repítene, nem
csak a futásban, de a kapaszkodásban is cserbenhagy!
Amit
a tudós nem tud meghatározni, azt a természetes kiválasztódás nem
csak definiálni tud, hanem kiselejtezni is. Pontosan ezért nem
képzelhető el új tulajdonságokkal rendelkező új fajok
kifejlődése, mivel a természetes ellensége vagy az időjárás
vagy egyéb tényezők nem fogják megvárni a kialakulás végét,
mivel pontosan az
elhúzódó kialakulási fázis közben a legjobb célpont,
amikor érdemes lecsapni rá! Itt pedig az a kérdés is felmerül,
hogy egyáltalán hogyan
tudott eddig túlélni, amikor a jelenlegi túlélését biztosító
anatómiai sajátosságainak a kifejlődése is ezer és millió
évekig tartott?!
„A
változékonyság és a természetes szelekció együttesen hosszú
távon az alkalmazkodáshoz,
évezredek és évmilliók során pedig a fajok
átalakulásához,
fajképződéshez,
ill. a fajok
kihalásához
vezet. Ez tehát a földi élővilág kibontakozásának (az
“evolúció”-nak) a motorja.”
/A tudományos gondolkodás története - Előadások a
természettudományok és a matematika történetéből az ókortól
a XIX. századig/ http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop412A/2011-0073_tudomanyos_gondolkodas_tortenete/ch05s05.html
Hogy
hogy nem hullik a mocsárba az az élőlény, aminek a lábai,
amelyekkel egyik zsombékról /kihalt
nádüstöknek összeálló gyökérzete/ a másik zsombékra
akar ugrani – éppen kifejlődés alatt van? Vajon miért tart
évekig vagy évtizedekig az emberek által kifejlesztett készülékek
piacra dobása, talán nem azért, mert a
fejlesztés ideje alatt mintegy 'mocsárba hullik' /nem bevethető/
annak gyakorlatban való sikeres alkalmazása?!
„A
szakemberek három éven át dolgoztak a most bemutatott mesterséges
méhen és reményeik szerint az eszköz tíz év múlva már
bevethető lesz.”
/Mesterséges
méhet fejlesztenek ki koraszülöttek számára/
http://www.origo.hu/tudomany/20170426-folyadekkal-teli-mesterseges-mehet-fejlesztenek-ki-koraszulott-babak-szamara.html
Hogy
a zsombék-ugrót ilyen kész lábbal teremtette az Isten, ez
mindent megmagyarázna, de ez számukra elfogadhatatlan! Csak nem
Isten számára is elfogadhatatlanok az ilyen nyakas emberek?! „Mert
ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma
és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból
megértetvén megláttatik; úgy, hogy
ők menthetetlenek.”
(Róma
1:20)]
T.
V.:
A
legszélesebb körben használt definíció Mayr biológiai
fajkoncepciója, amely szerint a szaporodási szempontból elkülönült
populációk kommunitásai tartoznak egy fajba – vagyis olyan
élőlények, amelyek nem tudnak a saját kommunitásukon kívül
szaporodni. A gyakorlatban ezt nehéz olyan élőlényekre
alkalmazni, amelyek nagy távolságra vannak egymástól (nem is
beszélve az ősmaradványokról!).
[Megjegyzés:
Ez jellemző az emberi fajra is, de nem mindegy, hogy mikortól és
milyen oknál fogva létezik ez az elkülönülése. Ha kezdettől
fogva, akkor kezdettől fogva önálló fajként is létezik! Na, és
ha /évmilliók alatt/ átalakulna egy faj, miközben áttörné a
fajhatárokat, állítólagos átalakulása közben milyen fajhoz
való tartozását lehetne megállapítani? És ez vajon a
szaporodási tendenciáit mennyire befolyásolná? Azt is
fellazítaná, mind a faji hovatartozását? Nem kellene a
tudósvilágnak ettől a faji átalakulási rögeszmétől egyszer s
mindenkorra megszabadulnia?!
„A
fajok átalakulását és az új fajok kialakulását a populáció
génállományának megváltozása eredményezi.”
/ADAPTÍV ÉS NEM ADAPTÍV EVOLÚCIÓS FOLYAMATOK. A FAJOK
KIALAKULÁSA/
http://www.mozaweb.com/Lecke-BIO-Biologia_12-Adaptiv_es_nem_adaptiv_evolucios_folyamatok_A_fajok_kialakulasa-102674
Na
és közben a természetes kiválasztódás mit csinál? Talán karba
tett kézzel nézi, amíg egy faj átalakul, és olyannyira
tökéletesedik, hogy már életképessé is válik? Az autóipar
tervezés és kifejlesztés alatt álló gépkocsikat is piacra dob,
a vevőközönség meg a garázsban tartva várja, hogy a fejlesztési műveletek befejeződjenek rajta és működőképessége megüsse az
optimumot, a sikeres használhatóságot? Vagy a génállomány
megváltozása eleve programozott és rögtön minden a helyére
kerül? Állítólag az evolúció nem tud előre tervezni, mint a
teremtő Isten, mégis inkább elfogadhatóbbak a céltudatlan
anyagelvű folyamatok, mintsem a tudatos tervezés és kivitelezés?
Nem inkább világnézeti alapállással állunk szemben, mintsem
tudományossal, amely teljesen pártatlan és bármiféle
korrupciótól mentes? Hogy attól nem mentes, az biztos!]
T.
V.:
A
biológusok ezért gyakran az élőlények fizikai és viselkedési
tulajdonságait használják a fajok meghatározásához. Az irodalom
számos esetben ismertet nyilvánvaló fajképződési eseményeket
például a növények, a rovarok és a férgek körében. A
kísérletek többségénél a kutatók különböző szelekciót
alkalmaztak: anatómiai különbségek, párosodási szokások,
élőhely preferenciák. Így olyan populációkat hoztak létre,
amelyeknek tagjai nem párosodnak kívülállókkal. Például egy
adott környezetet kedvelő gyümölcslegyeket elkülönítve 35
generáció után ezek már nem szaporodtak az eltérő környezetben
élő példányokkal.
[Megjegyzés:
Ha valakinek leoperálják a nemi szervét vagy baleset éri, vagy
egyéb ok miatt felfüggeszti a szaporodást, az már őt egy másik
fajba sorolja? Ha a kísérleti gyümölcslegyeket laboratóriumban
agyongyötrik, és mindezeknek ellenére megmaradnak
gyümölcslegyeknek, akkor ezt a fajta agyalágyult definíciót a
fajok újjá alakulásáról nem kellene
fajon belüli variálódások
megállapítására cserélni?! Ha valaki kleptomániássá válik
bármilyen torz fejlődési zavar következtében, és attól fogva
csak lopással hajlandó magát fenntartani, akkor az illető többé
nem tartozik az emberi fajhoz, hanem besorolják valami új fajba? Az
evolucionista tudomány vajon nem a körmeit karcolja valami éles
felületen, amibe a józanok füle beleborzong?! Így
aki nem akar libabőrös hátat, az semmiképp se fogjon például
egyszerre kést és üvegpalackot a kezébe, de lehetőleg a
sarokcsiszolótól is menjen olyan messzire, amilyenre csak tud.
Meg az evolucionizmus sötétben sikító fajhatározásaitól is!]
T.
V.:
13.
A paleontológusok nem tudnak mutatni egyetlen átmeneti ősmaradványt
sem
[Megjegyzés:
Két különböző faj közötti átmenet az olyan a természetes
kiválasztódásnak, mint a magas labda: rögtön lecsap rá. Elvégre, ami átmenet két faj között, az nem faj, hanem átmenet. Olyan faj
meg nem létezik, hogy „átmeneti faj”, mivelhogy attól
átmeneti, hogy éppen az átmenésével van elfoglalva, hogy egyik
fajból átmenjen egy másik fajba. Persze mindez csak elméletben
létezhet, ugyanis a gyakorlatban az
átmeneti időszak folyamatossága pontosan nem egyenlő az átmentség
folytonosságával.
Tehát az átmenet az pontosan olyan, mint amikor valaki köszörüli
a torkát, vagy éppen hangolja a hangszerét. Amíg beállítják a
hangot, addig tart az átmeneti állapot. Na és ki az, aki szerint a
hangolás az egyenértékű az előadott ének és zeneszámmal? A
gyakorlat szerint a piacképes áru a hangolás után következik.
Az
élőlények tekintetében is
az a piacképes /bevethető/ élőlény, amelyik már ki van hangolva
a túlélésre,
tehát nem „átmeneti” stádiumban van, hanem valamely készre
hangolódott fajhoz tartozik. Ha pedig a hangolódási állapot nem
piacképes a túlélésért folytatott szüntelen küzdelemben, akkor
évmilliókig tartó hangolódásról nem is beszélhetünk, hanem
eleve készre hangolt állapotról. Ezt pedig úgy hívják, hogy
teremtés!
A
paleontológusok akkor tudnának labdába rúgni, ha egyetlen élő
/!!!/ átmeneti lényt tudnának felmutatni, márpedig szerintük
minden élőlény /még az ember is/ átmeneti a nagy evolúciós
átalakulásban. Ez a kijelentés a világ legnagyobb blődsége,
ugyanis az
átmeneti állapot a túlélés szempontjából nem piacképes áru /nem bevethető/, hanem az csak akkor lesz, ha már átment egy új
fajba, vagy megmaradt a régi fajhoz tartozásában, amiben teljesen
ki volt fejlődve a túlélésre, a környezethez való igazodásra.
Mivel genetikailag megalapozott volt arra a változékonyságra
/variálódásra/, amely a környezeti ingadozásokra képes volt úgy
reagálni, mint az ízületi rendszer is futás közben a talaj
egyenetlenségeire. A faji variálódási képesség /fajon belüli
változékonyság/ tompítja az ütközést az adott faj és a kihívó
környezeti visszásságok között. Olyan, mint a rugózás az
autóban. De ha a környezeti kihívás akkora mértékű, hogy
túllépi az alkalmazkodási képességet, akkor csődöt mond az
alkalmazkodási képesség, és az adott faj az adott környezetben
életképtelenné válik, kihal. Lehet az pl. egy durva lehűlés
vagy egyéb számtalan ok.
Ugyanakkor
a környezeti kihívás akkor is túlméretezetté válhat, ha nem a
környezeti változik drasztikusan, hanem az adott fajhoz tartozó
élőlény válik alulméretezetté, mivel lesérül, megbetegszik,
vagy genetikailag károsodik. Hogy az evolúciós folyamat mindig
csak javít egyet a fajon, miközben minőségileg fejleszti, ez
működik, csakhogy ez az a bizonyos variálódás, a környezethez
való rugalmas alkalmazkodás. Ahhoz, hogy új fajjá fejlessze, az
átalakulási fázist /a hangszer köszörülését/ nem tudja sem
kikerülni, sem átugrani. A fejlesztés alatt pedig nem piacképes
/nem bevethető/ az áru. Konkrétan: ha
a kapaszkodó végtag fejlődik szárnnyá, közben van egy fázis,
amikor az erős kapaszkodás legyengül, a repülés pedig még nem
erősödik fel. Na, ez a hangolódási állapot.
És
amikor a zsűri látja, hogy Piroska néni csak köszörüli a
torkát, és csak köszörüli, köszörüli, egy idő után megunják
és hazaküldik azzal a jó tanáccsal, hogy ha majd készre
köszörülte a torkát, akkor jöjjön énekelni, addig meg adja át
a terepet az életképes produkcióknak.
Ha
tehát találtak valódi átmeneti ősmaradványt a paleontológusok,
azok nem véletlenül selejteződtek ki, mivel az átmenetiségük
pontosan nem életképessé, hanem túlélésre kevésbé életképessé
tette őket. Ha meg csak ráfogják valamilyen fosszíliára, hogy az
átmeneti alak, de az a valóságban mégsem két faj közötti
átmenet, hanem valamelyik fajhoz tartozik, az azért nem teszi
életképessé az elméletüket, mivel az átmenetiség /nem
bevethetőség/ pontosan nem előre vivő tényező, hanem hátráltató
tényező. Csak még ezzel a ténnyel nincsenek tisztában, mivel
komolyan nem gondolták át az átmenetiség negatív tulajdonságának
horderejét.
De
nézzen körül bárki az emberi alkotások közül, hogy melyek a
piacképes áruk, amelyek fejlesztés alatti, átmeneti /még nem
bevethető/ állapotban vannak, vagy azok, amelyek teljesen készek
/bevethetők/ és optimális működést mutatnak. Ha
majd a világ vállalkozói átmeneti állapotban lévő áruikkal
érik el sikereiket a világpiacon, akkor jöjjenek vissza az
evolucionisták annak a frázisnak a lobogtatásával, hogy az
évmilliókig fejlődési stádiumban lévő fajok túlélni voltak
képesek a létfenntartás nagy harcterén, de amíg ez nem
működőképes, addig ez pontosan a darwini evolúció
működésképtelenségét prezentálja ország-világ előtt!]
T.
V.:
A
paleontológusok sok példát ismernek olyan közbenső
ősmaradványokra, amelyek átmeneti formát alkotnak különböző
csoportok között. Az egyik leghíresebb ősmaradvány az
Archaeopteryx, ahol a madarakra és a dinoszauruszokra jellemző
tulajdonságok keverednek. Számos ősmaradványon keresztül
vezetett az út a pici Eohippustól a modern lovakig. A bálnáknak
négylábú, szárazföldön sétáló őseik voltak, és az átmeneti
formák is ismertek a vízi életmód felé (Ambulocetus,
Rodhocetus). Húsznál is több Hominidae alkotja az átmenetet az
Australopithecusokhoz tartozó Lucy és a modern emberek között. A
kreacionisták azonban elutasítják ezeket az őslénytani
leleteket. Szerintük az Archaeopteryx nem hiányzó láncszem a
hüllők és a madarak között, hanem csak egy kihalt madár,
hüllőszerű tulajdonságokkal. Ha véletlenül elfogadnak egy
átmeneti formát két csoport között, akkor is látni akarnak
újabb fosszíliákat, amelyek átmenetet alkotnak e példány és az
első kettő között…
[Megjegyzés:
Hogy melyik élőlény milyen átmeneti formát alkot, ez egy eszmei
alkatrésze a darwini evolúció elméletének, azonban mivel az
átmenetiség állapota az életképesség tekintetében egy
kiforratlan /még nem bevethető/ állapottal egyenlő, a
piacképtelenséggel is szükségszerűen egyenlő. A felsorolt
élőlény egyike sem volt átmeneti, különösen ha sok volt
belőle, ami azt mutatja, hogy élet- és variálódásképes volt,
amíg valami drasztikus változással nem tudott megbirkózni, és
emiatt kihalt.
A
pici ló és a nagy ló olyan, mint a csivava meg a bernáthegyi, ha
valaki kellően mamlasz, azt is el lehet hitetni vele, hogy a
kicsiből fejlődött ki a nagy. Na és a szárazföldön sétáló
ősök hogyan éltek túl, miközben a mászkálásról áthangolták
a végtagjaikat tökéletes úszástudásra és tengeri életmódra?
De nem csak a végtagokat kell áthangolni, hanem a teljes
szervezetet a vízi életmódra, a vízi élőlénynek meg a
szárazföldi életmódra, a szárazföldinek meg a repülési
életmódra. Na és az áthangolódás millió apró mozzanatának
folyamatában /amely ráadásul nélkülöz minden célt és tervet/,
hogyan tudott úgy működni, mint amikor elkészült? Ha közben
is minden mozzanatában kész volt /bevethető/ és tökéletesen
funkcionált, akkor minek folytatta az átalakulást?
Ha
valaki egy napi munkáért rögtön egy havi fizetést kap, minek
dolgozik még vagy harminc napig? Akkor minek öt évig egyetemre
járni, ha az ember a tanulás minden mozzanatában már kész
/bevethető/ szakember? Ha meg öt év kemény munka jutalma a
diploma és a kiforrott felkészültség, akkor miért nem
helyezkedik el diplomásként már az első évben, miután letette
az érettségit? Nyilván az átmeneti képzése folyamata alatt még
nem volt piacképes /bevethető/, csak az élőlények voltak
piacképesek az átalakulási fázisuk minden pillanatában. Ja
persze, mivelhogy ezt kívánja meg az elmélet. Na meg azért is
voltak közben életképesek, mert sokan szeretik a tudományos
maszlagot. Ha már gyerekkorban, az általános iskolában a
biológiaórán beadagolják a tudományos maszlagot, az ember később
sem tud meglenni nélküle. Hiányzik neki, mint dohányosnak a
nikotin, meg az istentagadás ezernyi hasznos formája. Különösen,
hogy magunknak szabjuk az erkölcsöt. Ha erre az öntudatra
ébredtünk, akkor már nem is csoda, hogy Isten be sem teheti a lábát
az ajtón!]
T.
V.:
További
bizonyítékok származnak a molekuláris biológia területéről.
Minden élőlény ugyanazoknak a géneknek a többségén osztozik,
de a géneknek a szerkezete és a produktumaik szétágaznak a fajok
között, megtartva az evolúciós rokonságokat. A genetikusok
molekuláris óráról beszélnek, amely rögzíti az átalakulás
idejét. Ezek az adatok szintén azt mutatják, hogy bizonyos
szervezetek átmeneti helyzetben vannak.
[Megjegyzés:
Az evolúciónak elkötelezett tudósokról beszél, amelyeknek az
adatai ezt meg azt mutatják. Egyrészt az evolúciónak nem
elkötelezett tudósok adatai mást mutatnak, másrészt meg az
átmeneti helyzet pontosan nem azonos a piacképes helyzettel. Az
átmenetiség a biológiai környezetben a nem kiforrottsággal
egyenlő, a kiforrottság alsóbbrendű feladása egy majdani
magasabb rendű kiforrottság /bevethetőség/ érdekében.
Csakhogy egy kiforrott alacsonyabb rendű hangya többet ér túlélés
szempontjából, mint egy félig kifejlődött szárnyú magasabb
rendű csodabogár, amely kalimpál a végtagjaival, de nem repül,
sőt egy idő után minden csontja sajog és görcsöl a sok
erőlködéstől. /A görcsölés és erőlködés szempontjából
kb. olyat lehet elképzelni, ahogyan görcsölnek az evolucionisták
a szerencsétlen elméletük társadalomra való ráerőltetésével./]
T.
V.:
14.
Az élőlényeknek nagyon bonyolult tulajdonságaik vannak, amelyek
kevésbé komplex állapotban működésképtelenek; az egyetlen
lehetséges konklúzió, hogy ezek a teremtés produktumai
[Megjegyzés:
A
túlélés szempontjából nem a puszta komplexitás a döntő, hanem
a túléléshez szükséges tulajdonságok optimális
megléte/fejlettsége.
Ez messze nem azonos ezeknek a szükséges tulajdonságoknak a
kialakulási folyamatával, amikor ráadásul a
meglévő, életképesség szempontjából hasznos tulajdonságok
haszontalanabbá válásán keresztül vezet az út a még
hasznosabbá váláshoz.
Mint amikor egy működőképes papírrepülő formáció egyszerűbb
formájából egy bonyolultabbat hajtogat valaki. Amikor az
egyszerűbbet visszahajtja, hogy újra összerakja egy bonyolultabb
formában, a közbeeső fázisban nem tud úgy repülni, mint eddig,
de még úgy sem tud repülni, ahogy majd fog. Vagyis rosszabbul.
Közben nem piacképes /nem bevethető/. Az élőlény meg kevésbé
életképes. De ha minden mozzanatában életképes, akkor a
papírrepülő is. De akkor minek egyáltalán tovább hajtogatni, ha
a repülési képessége nem a kiforrottságának a függvénye?!]
T.
V.:
Ez
a kulcspontja a legtöbb mai evolúcióellenes támadásnak, pedig ez
az egyik legrégebbi érv. William Paley hittudós 1802-ben írta,
hogy ha valaki zsebórát talál a mezőn, akkor a legvalószínűbb,
hogy valaki azt leejtette, nem pedig a természetes erők hozták ott
létre. Paley szerint ez analógiaként használható arra, hogy az
élőlények komplex felépítését csakis a teremtés hozhatta
létre.
[Megjegyzés:
Ha az óra működőképes, nincs az a természeti erő, amely azt
intelligencia bevetése nélkül létrehozza! Az
élőlények komplex felépítése pedig ha a túlélés
szempontjából működik, akkor ez csakis hosszan tartó átmeneti
fejlődés beiktatódása nélkül
képzelhető el, mivel ilyen mozzanatok beiktatódása az
életképességet is negatívan befolyásolja az átmenetiség teljes
idejére.
Ha tehát a komplexitás együtt jár az életképességgel, az
csakis teremtés által képzelhető el. Vagyis az
első pillanattól fenn kell állnia az életképességnek, azt nem
előzhetik meg átmeneti, kevésbé életképes állapotok.]
T.
V.:
Darwin
a Fajok eredetében válaszolt Paley állítására: elmagyarázta,
hogy a kiválasztódás hogyan hat az örökölt tulajdonságokra.
[Megjegyzés:
A kiválasztódás minden hasznos tulajdonságot megőriz, de ha egy
már hasznos tulajdonság csak azért kezd kevésbé hasznossá
válni, hogy majdan egykor még hasznosabbá lehessen, akkor ez az
átalakulása erre az időszakra visszaveti őt a tényleges
hasznosság ranglétráján, amit pedig egyetlen élőlény sem
engedhet meg magának, amelyik részt vesz a létért folyó állandó
és szakadatlan küzdelemben.]
T.
V.:
A
kreacionisták generációi próbálnak azóta is szembeszállni
Darwinnal. Példaként a szemet hozták fel, ami szerintük evolúció
eredményeképpen nem alakulhatott ki, mivel a szem működése az
alkotórészeinek a tökéletes elrendeződésétől függ. A
természetes kiválasztás soha nem támogathatott átmeneti
formákat, mert mire lenne jó egy félig kialakult szem? Darwin
szerint még a kevésbé tökéletes szemek is nyújthatnak
előnyöket, például segíthetnek az élőlényeknek a fény felé
orientálódni.
[Megjegyzés:
Kétségtelen az orientálódás elméleti iránya, feltéve, ha a
gyakorlati üregeket, árkokat, gödröket és szakadékokat nem
számítjuk fel. Mert ha a félszemű Janicsár bogár közben kitöri
a nyakát, akkor Darwinnak eggyel kevesebb lufi jut, hogy a végén
azt is kipukkantsa, amikor felteszi magának a kérdést, hogy az
életét nem-e egy káprázatnak szentelte? Nagyon is annak! Lám,
ide jutott, mivel a szellemi szemei nem voltak kifejlődve, amivel
megláthatta volna a teremtés bizonyosságát a szükségszerű
kritériumainak a kellő átértékelése által.]
T.
V.:
A
biológia utólag is megvédte Darwint: a kutatók primitív szemeket
és fényérző szerveket azonosítottak szinte a teljes
állatvilágban, és nyomon tudták követni a szemek evolúciós
történetét az összehasonlító genetika területén is. Kiderült
például, hogy különböző csoportoknál a szemek egymástól
teljesen függetlenül alakultak ki.
[Megjegyzés:
Nem a pártatlan biológia védte meg, hanem az
evolúciószellemiséggel átitatott biológia, amely másféle
szemléletmódot nem hajlandó elismerni, csak a sajátját, a
tévesen rögzültet. Hogy
egy élőlénynek milyen szintű szeme vagy fényérző szerve van,
az, egyrészt ha életképes az ő környezetében, akkor az erre az
életképességre van beállítva,
másrészt meg, ha valamit nem használunk, akkor az annak a szervnek
a halála, a visszafejlődése. Hosszú ideig fekvő emberek csont és
izomrendszer tekintetében leépülésen mennek át, aminek az
eredeti állapothoz nem sok köze van.
A
különböző szemek egymástól való kifejlődése meg egyszerűen
átugorja azokat a problémákat, amik az adott élőlény
életképességét befolyásolják. Szerintük mind úgy fejlődött
ki, hogy soha semmi problémát nem okozott a
kiforratlanság/késztelenség fejletlen, átmeneti állapota. Mint
amikor a vendégek úgy ették rendületlenül és hosszan tartóan
az étteremben a készételeket, hogy azok még messze nem is voltak
készen. De ilyen jó vendégek alighanem csak az evolucionisták
köreiből kerülnek ki, akik szerint az élővilágban bármilyen
spontán fejlődés elképzelhető, csak a teremtés van kizárva.
Ugyanez Istennél: senki
üdvössége nincsen kizárva, csak azoké, akik Isten teremtését a
puszta véletlennel magyarázzák!]
T.
V.:
15.
A legújabb felfedezések szerint az életnek már mikroszkopikus
szinten is olyan komplex szerkezete van, ami nem alakulhatott ki az
evolúció során
[Megjegyzés:
Szerkezete van!
A hangsúly a „VAN”-on van! Már készen
van.
Nem csak útban/átmenetben van a kialakulás felé. Az evolúció
szerint minden csak fejlődésben van, nincs készen semmi. De ha nem
volna készen, nem tudna túlélni. A túlélőképessége mutatja,
hogy készen van. Rá van szabva teremtés által arra a környezetre,
amelybe bele lett helyezve. Ha pedig rögtön nem lett volna készen,
akkor hogyan élt volna túl mind a mai napig? A
túlélésre specializálódott komplexitás mutatja a tervezés
állapotát, amit előre nem tervezett bizonytalan kifejlődési
állapotokkal nem lehet sem felhígítani, sem felcserélni.
Hogyan
tudja letapogatni az evolúciós fejlődés a környezetnek azt az
állapotát, amelybe állítólag egyre szétterjedőbben
belefejleszti az uralma alatt álló élőlényeket? Ehhez dupla
látásra van szükség, a
környezet komplex kihívásaival is tisztában kell lenni, meg az
élőlények optimális felépítésének szükségességével is,
hogy a kettőt összehangolja, ami intelligencia nélkül nem megy.
Ha nekem idomított kutyám van, nem küldöm rá az őserdőben egy
olyan vadra, amiről fogalmam sincs, hogy milyen erőt képvisel.
Feltéve, ha nem vagyok olyan sötét, mint amilyen önmagában az
evolúciós fejlődés darwini válfaja, amely állítólag mindent
vaktában, ész nélkül, a megfontoltság halvány szikrája nélkül
csinál! A nagy 'tudományos' kummantások leple alatt.]
T.
V.:
„Megmagyarázhatatlan
komplexitás”: ez Michael J. Behe csatakiáltása, aki a Darwin
fekete doboza: az evolúció biokémiai kihívása című könyv
szerzője. A komplexitás példájaként az egérfogót választotta.
Ez nem tud működésbe lépni, ha a darabjai közül bármi is
hiányzik, és a darabjainak csak az egész részeiként van értéke.
[Megjegyzés:
Miért, talán amit mond az nem igaz? Teljes mértékben igaz!]
T.
V.:
Szerinte
ez még inkább igaz a baktériumok ostorszerű képződményére,
amit az előrehaladáshoz használnak. A flagellumot felépítő
proteinek bonyolult módon rendeződnek a „motor alkatrészeiként”.
Behe szerint nulla annak a valószínűsége, hogy ez a komplikált
elrendeződés evolúciós módosulásokon keresztül alakuljon ki.
Az evolúciós biológusok azonban másképp gondolják. Vannak
sokkal egyszerűbb felépítésű ostorok is, mint amit Behe idézett,
vagyis nem szükséges az összes komponens jelenléte az ostor
működéséhez.
[Megjegyzés:
Miért gondolja, hogy az egyszerűbb felépítésű ostornak olyan
szintre kell fejlődnie, mint a baktériumok ostorának? Mert
képtelen attól a fantáziadús gondolattól szabadulni, hogy egyik
szükségszerűen a másikból fejlődik ki! Holott nyilvánvaló,
ha léteznek /!/ egyszerűbb felépítésű működőképes ostorok,
akkor /attól még/ emez nem amazból fejlődött ki!
Egy Trabanttal ugyanúgy lehet közlekedni, mint teherautóval. Ha
pedig a kérdés úgy szól, hogy a baktériumok felépítéséhez
elegendő-e egyszerűbb felépítésű ostor, a válasz az, hogy nem.
Ha az egyszerűbb felépítésű ostor nem működteti a tárgyalt
baktériumot, akkor nem is ahhoz van szabva, hanem amit működtet.
Attól,
hogy kis alkatrészekkel működik a kis autó, nem teszi
szükségtelenné a nagy alkatrészeket a nagy autóhoz.
Mert hogy, lényegében erre hivatkozik, holott nem sok köze van
hozzá.]
T.
V.:
A
fejlett komponenseknek ráadásul előzményei is vannak a
természetben. Így például az ostor szerkezete rendkívül
hasonlít ahhoz, amit a Yersinia pestis, vagyis a bubópestis
baktériuma használ, hogy a mérgeket befecskendezze a sejtekbe. Az
ostor komponensei nem csak az előrehaladásban játszottak szerepet,
hanem összetett funkciókkal rendelkeznek. Az ostor evolúciója
azoknak a részeknek az újszerű kombinációját mutatja, amelyek
eredetileg más célokra fejlődtek ki.
[Megjegyzés:
Keveri a szezont a fazonnal. A fejlett komponenseket keveri a más
célokra
kifejlődtekkel.
És tessék mondani, milyen
célra tud
az evolúció mechanizmusa fejleszteni, ha az evolúció mint olyan, abszolút nélkülözi
a célt
és
a céltudatos manővereket?!
De nem is egy célt mond, hanem célokat. Igen sok célja lehetett a
kötőtűnek, hogy ilyen sok szép pulóvert tudott kötni,
függetlenül attól, hogy se a kötőtűről, se a kötés
mechanizmusáról, se a pulóverek változatosságáról egy
szikrányi fogalma sincs! /Na, erre varrjál gombot Kampis György!/
És
azt honnan veszi, hogy előzmény a bubópestis módszere, az
összetett funkciókkal való rendelkezés? Ha
már összetett funkciókkal rendelkezik az egyik, fejlett
komponensekkel a másik, akkor önállóan működő rendszerekről
van szó, amelyek be vannak állítva a céltudatos működés
folyamatába.
De hogy egyik a másiknak a szükségszerű egyszerűbb lépcsője
lenne a fejlődésben, ezt a fantazmagórián kívül semmi nem
indokolja. Ahhoz először /neki/ tudnia
kellene,
hogy mi egyszerűbb, és mi az, ami afölött van, a kettő közötti
különbséget.
A
tésztát úgy tudja
a pék a kiflin kívül másra is felhasználni, hogy
ismeri a
különféle tésztás sütemények receptjeit. De az
evolúció nem ismer semmit – azon kívül, amit az evolucionista
megismertet vele. Nos
hát, sok mindent az evolúció nyakába varrnak, amiről neki
fogalma sincs. Sőt, az
evolúciónak nincsen semmi fogalma semmiről.
Az evolucionisták pedig azt tulajdonították az evolúciónak, ami
nekik is van. Elvégre az ő gyerekük, hasonlít is rájuk.]
T.
V.:
A
kreacionisták üldözik az evolúciós bizonyítékokat, erőltetett
magyarázatnak tekintik az evolúciós elméletet, és így szerintük
csak a teremtés marad az egyetlen lehetséges alternatíva. Ez
azonban igen félrevezető: még ha egy természetes magyarázat
bizonytalan is, ez nem jelenti, hogy az összes az. Sőt ez nem teszi
a teremtés elméletét elfogadhatóbbá, mint a többit.
[Megjegyzés:
Egyáltalán nem tűnik erőltetettnek, ha egy hülyének zseniális
alkotásokat tulajdonítunk. De ha
a zseniális alkotásokat zseniknek tulajdonítjuk, akkor inkább van
Istennek szerepe azoknak létrejöttében, mint a holt kuka anyagelvű
folyamatoknak, amelyeknek fogalmuk sincsen a természeti környezetnek
arról a globális összhangjáról, amelybe az élőlények minden
porcikáját bele kell tervezni a hosszú távú optimális
funkcionálás, létfenntartó túlélés érdekében.
És
ha egy természetes magyarázat bizonytalan is, vagyis hogy minden
élőlényt gyakorlatilag genetikai baklövéseknek és kecskemód
mekegő anatómiai bakugrásoknak tulajdonítsunk, attól még a
teremtés nem elfogadhatóbb. Még mit nem. Igen félrevezető
komplex, élő, a környezettel kölcsönösen sikeresen funkcionáló
élőlényeket bármiféle tervező intelligenciának tulajdonítani.
Elvégre
az űrhajósok fenn jártak az űrben, és nem találkoztak az
Istennel. Tehát nincs is.
Ugyanezen
analógia alapján, látta
már valaki a szakácsot a húslevesben? Pedig benne van! Nem
véletlenül mondják az unokák a nagyinak, hogy a szíve van a
húslevesben! Mire a nagyi azt válaszolja, hogy ugyanígy van benne
Isten is a teremtés műveiben. Csak azok nem látják ezt, akik nem
akarják
látni, vagy pedig még a látásuk a darwini kifejlődés hosszan
tartó, csökevényes állapotában leledzik.]
T.
V.:
Ugyanakkor
ők is adósak maradnak számos kérdés megválaszolásával. Mikor
és hogyan lépett közbe a teremtő az élet történetébe? Az első
DNS, az első sejt vagy az első ember teremtésével? Minden faj
teremtett, vagy csak néhány korai faj? A teremtéselmélet
támogatói igyekeznek kikerülni ezeket a kérdéseket.
[Megjegyzés:
Isten minden önálló életet élő organizmust önálló életre
teremtett, annak a funkciónak a betöltésére, amelyre tervezve
lett. Semmi nem lóg ki a sorból, csak az ember, amelyik a
legkártékonyabb lett az összes teremtmény közül, amelynek azt a
filozófiát adagolták be, hogy a létezésének az értelme nem az
univerzum rendjébe való optimális beilleszkedés, hanem a rendnek
a fölrúgása, ha ez az ára annak, hogy nekem jó legyen, a többi
meg nem érdekes. Még hogy az Isten becsületességet, tisztességet,
korrektséget és empátiát vár el mindenkitől, aki erre a
bolygóra születik? Na ja, de akkor hogyan lehet érvényesülni
ebben a világban? Sehogy! Inkább ügyeskedjünk, és a kedvező
helyzeteket teremtsük meg magunknak!
Ami
pedig a teremtést illeti, aminek
teremtett valamit az Isten, annak az a funkciója, hogy a nagy
egészben betöltse a feladatát, rendeltetését.
Hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy tojás? A tyúk és a kakas
túlélési szintre, készre /rögtön bevethetőre/ lett teremtve,
azok kezdték el a tojásrakást és a megtermékenyítést, és ez
folytatódik mind a mai napig.
A
teremtése az élőlényeknek a nemük szerint történt /bibliai
kifejezés/, amelyek szerint szaporodnak, tehát egy
teremtett ős faj genetikailag variálódni képes, de megmarad
ugyanannak a fajnak, és mint faj nem változik, örök. A közös ős
/pl. Ádám és Éva/ csak egy adott faj /az emberiség/ variálódásra
képes csokrára vonatkozik,
de a csokroknak egymáshoz semmi közük nincsen. A természetes
kiválasztódás az Isten pulikutyája, amellyel a fajcsordából
kilógásra vetemedő példányokat visszatereli a nyájba.]
T.
V.:
A
természettudományok fejlődése egyre részletesebb és
informatívabb válaszokat talál az egykor megválaszolhatatlannak
látszó rejtélyekhez: ilyen például a fény természete, a
különböző betegségek okai, vagy az agy működése. Az evolúciós
elmélet is egyre meggyőzőbb bizonyítékokat tud felmutatni az
élővilág kialakulásával és fejlődésével kapcsolatban.
[Megjegyzés:
Válaszokat sokat találhat, de bizonyítékot a darwini evolúcióra
egyet sem! Hogy
az élőlények a teremtett közegükben jól megvannak, és a
természetes kiválasztódás nem selejtezi ki őket, ez mutatja,
hogy nincsenek átmeneti, új fajokká való kifejlődés köztes
állapotában. De soha nem is voltak!
Nem az állatokat szükséges Isten teremtett nyájába
visszaterelni, hanem az embereket. Akiket pedig nem lehet, azokra az
a szelekciós kiselejteződés vár, amelyet a Nagy Kertész fog
irányítani, s amelyet már most is irányít.
Ami
pedig a fény természetét illeti, a fény Istentől jön, és a
Krisztus arcán tükröződik, hogy utat mutasson a világ
sötétségében. Aztán hogy kit mi győz meg, az már az egyén
szíve állapotának kérdése. A
dohányosokat sem győzi meg, hogy saját egészségüknek esküdt
ellenségei, így hát az evolúcióhit is kötni fogja azokat, akik
Isten nélkül akarnak élni.
Csak ez a hit minőségileg az unintelligens hiszékenység mértékét
ütögeti, mint ütögeti az eső monoton az üvegablakokat.
S
míg az anyagi folyamatok ütemes kopogtatása mögött nincsen
senki, a természet szépsége és az isteni üzenet irántunk való
jósága arra szolgáltat meggyőző bizonyítékot, hogy Valaki
szándékosan kopogtat a szívünk ajtaján:
„Íme
az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én
szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok,
és ő én velem.”
(Jelenések könyve 3:20)
Krisztussal
vacsorázni Isten helyeslő mosolyának tudatában többet ér, mint
bármi, amit e világ fel tud mutatni, vagy nyújtani tud. Akik ide
eljutnak, megízlelik a jövendő világ szellemi erőit, és
megtalálják életük valódi értelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése